Az ünnepélyek befejeződtek. Az ujjongás és örvendezés azonban mindig erősödött, és sose fog befejeződni. Az első kegyelem, amit mennyei Atyámtól kértem, az volt, hogy kegyesen küldje el a Szentlelket apostolaimnak és tanítványaimnak, amint azt nekik megígértem.

Alig mondtam ki kérésemet, Atyám máris készségesen teljesítette. Elküldte az isteni Lelket az utolsó vacsora termébe. Az isteni Lélek tüzes nyelvek alakját vette fel. Jóllehet Atyámmal egyesülve maradt, Ő is leszállt a földre, hogy az apostolokat eltöltse ajándékaival, és isteni lángjával lángra lobbantsa őket, mindenkit képessége szerint. Mindenkinél jobban eltöltötte az Istenanyát. Az ő szíve volt a legmegfelelőbb templom a Szentlélek teljességének befogadására.

Nagyon örültem, amikor láttam, hogy Atyám oly készséges volt apostolaim és tanítványaim iránt, és azonnal elküldte nekik a Szentlelket és részesítette őket isteni ajándékaiban. Hálát adtam mennyei Atyámnak, hogy ezeket az ajándékokat oly bőkezűen adta meg tanítványaimnak. Megköszöntem Neki mindnyájuk nevében is, és magasztaltam jóságát és dicsőségét. Ez nagyon tetszett Atyámnak.

Atyám mindig nagylelkűbbnek mutatkozott kegyelmei kiosztásában azok felé, akik nevemben kérték. Ezért a legnagyobb hálával voltam Iránta. Mint az emberiség Feje, mindnyájuk nevében megköszöntem Neki minden kegyelmet, amelyet az embereknek adott. Dicsértem jóságát és bőkezűségét. Mint minden ember Feje, közvetítő szerepet töltöttem be Atyámnál minden ember számára.

Ezt a tisztséget szakadatlanul folytatom mindazok érdekében, akik elismernek engem Fejüknek, Királyuknak és Uruknak, és akik nekem ajánlják magukat. Senkit sem zárok ki. Mindenkiért kérem mennyei Atyámat. Enyhítem haragját, amikor az emberek kihívják azt magukra. Igazságos haragjának enyhítésére az egész emberi nem nevében eléje viszem sebeimet, és minden fájdalmamat, amelyet kiállottam.

Jaj lenne a világnak, ha az égben nem járnék közbe érte ügyvédként! Nagy büntetés érné a világot az isteni Igazságosság révén! Isten igazságosságát ugyanis nagyon felingerlik az emberek, parancsainak és tilalmainak áthágásával. Magasztos trónusomról különösen is gondot viselek minden emberre általában és egyenként, mint az ő Fejük. Mindenkinek külön-külön kegyelmeket kérek. Mindenkihez kegyes vagyok, amint örök üdvösségükhöz erre szükségük van. Ezzel csillapítom vágyamat, amellyel kívánom, hogy mindenki üdvözüljön, és élvezze a megváltás gyümölcsét.

Az igaz lelkekhez elmegyek, és közlöm velük magamat. Élvezni engedem nekik lelkem kedvességét és szeretetem édességét. Egész különleges módon vigyázok azokra, akik teljesen nekem szentelik magukat, és különösen gondoskodom azokról, akik magukat teljesen kezembe helyezik. Ezek szolgálnak legnagyobb örömömre és mennyei Atyám legnagyobb tetszésére.

Anyám közvetítő szerepe

Nagyon örülök annak, amikor hozzám könyörögnek. Szívesen adom kegyelmeimet a kérőknek. Amint én közvetítek az emberek számára Atyám felé, úgy kiválasztottam szeretett Anyámat arra, hogy közvetítse hozzám az emberek kérését. Mivel én vagyok a legigazságosabb Bíró, szükség volt arra, hogy ennél a Bírónál a bűnösök javára egy hatalmas közvetítő járjon közbe. Amikor ugyanis a Bírót haragra ingerlik a
szakadatlan sértések, kell egy közvetítő, aki teljes irgalmassággal, könyörülettel és szeretettel megbocsátásért és kegyelmekért könyörög a bűnösök számára. Szeretett Anyám szakadatlanul teljesíti ezt a feladatot. Nagy szeretettel teszi ezt, mint az egész emberi nem Anyja és leghatalmasabb közvetítője.

>> folytatódik

Ők felmentek a hegyre. Én is oda mentem, hogy újból kérjem az Atyát, áldja meg mindnyájukat, s utána saját erőmmel felmenjek a mennybe.

A hegyen álltam, ahová szeretett Anyám, az apostolok és a többi tanítványok is megérkeztek. Megjelentem előttük. Megdicsőült arcom ragyogóbb, magasztosabb volt, mint máskor. Ez mindnyájukat csodálatba ejtette, és felette megerősítette. Nagy szeretettel néztek rám mindnyájan. Pedig szomorkodtak, hiszen utoljára láttak maguk között. Mindnyájukra szeretettel és fájdalmuk miatt érzett részvéttel néztem. Miközben őket szemléltem, még világosabban megismertettem magamat velük. Megvigasztaltam őket, hogy fájdalmuk enyhüljön, és mérsékeltebb legyen.

Imám mennybemenetelem előtt

Itt, ezen a magaslaton imádkoztam Atyámhoz, és neki ajánlottam ezt a kisded nyájat. Égre emeltem szememet, és azt mondtam:

- Atyám, felajánlottam Neked a te nevedben az embereket, akiket nekem adtál. Most kérlek Téged értük, nem a világért, amely nem ismer el engem a te Fiadnak. Én visszatérek Hozzád. Add meg nekem, Atyám, a dicsőséget, amellyel mindig rendelkeztem, mielőtt a világ létezett. Te, mennyei Atyám, kísérd áldásomat a Tieddel, és vigasztald meg drága tanítványaimat. Most hátrahagyom őket, és Hozzád megyek.

Dicsőséges mennybemenetelem

Ezt mondtam, és megáldottam mindnyájukat. Áldás közben szándékomban volt mindazokat is megáldani, akik hisznek bennem, és megvalósítják, amit tanítottam. Ismét rájuk néztem, egész különösen pedig szeretett Anyámra. Mária követett engem lélekben. Szemlélte a diadalmat és ünnepélyességet, amelyet a mennyben tartottunk dicsőséges mennybemenetelemkor. Látta az üdvözültek karát is, akik velem voltak, és feltámadásom óta mindig követtek.

Miután áldásomat adtam, felemelkedtem a földről saját erőmből, és a magasba szálltam. Mind engem néztek. Mindenki sírt, amint a levegőben láttak szállni. Sírtak a veszteség miatt, amit elszenvedtek, de az enyhítő vigasztalás miatt is, amit éreztek. Ezt én esdettem ki számukra mennyei Atyámtól. Követtek engem testi szemükkel, de még inkább szívükkel és érzelmeikkel.

Akkor bizonyos magasságban találtam magamat. Meg kellett nyílniuk a mennyei kapuknak, hogy diadalmasan bevonuljak, és királyként elfoglaljam trónomat. Azért az Atya egy felhőt küldött, mely eltakart engem szemük elől, és többé nem láthattak. Bár látták, hogy felhő burkolt be, mégis tovább néztek a magasba, remélve, hogy ismét megláthatnak. Mikor megérkeztem a magasztos égbe, az Atya megparancsolta az angyaloknak, figyelmeztessék az apostolokat, hogy ne maradjanak ott tovább, s ne nézzenek többé az égre, mert Jézus, akit felszállni láttak, most már az égben van. Onnan fog visszatérni a világ megítélésére, és látni fogják őt fenségének trónján.
.
Az apostolok Máriára irányítják tekintetüket.
.
Mikor az apostolok hallották e szavakat, s nem remélték többé, hogy testi szemükkel ismét meglátnak, szeretett Anyámhoz fordultak. Ő megerősítette és bátorította mindnyájukat, mert azok szinte bénultan álltak ott, miután felfogták, hogy meg vannak fosztva szeretett Mesterük látásától.

Kis ideig beszélgettek egymással. Utána szeretett Anyám emlékeztette őket szavamra, hogy mindnyájuknak vissza kell menniük Jeruzsálembe, és ott kell tartózkodniuk,várakozva a Vigasztaló Szentlélek eljövetelére. Mindnyájan visszatértek Jeruzsálembe. Az istenfélő asszonyok csatlakoztak szeretett Anyámhoz. A tizenegy apostol együtt ment a városba, és az utolsó vacsora termében gyűlték össze. Rövidesen megérkeztek oda a többi tanítványok is.

Mária feladata

Az itt összegyűltek nagy vágyakozással vártak a Szentlélek eljövetelére. Szent társalgással töltötték az időt, és égő vággyal várakoztak a megígért Lélek eljövetelére. Szeretett Anyám tanácsára megválasztották azt az apostolt, akinek az áruló helyét kellett elfoglalnia. A sorshúzás Mátyásra esett.

Az Istenanya mindnyájukat vigasztalta, bátorította, és lelket öntött beléjük. Azért, hogy jobban megvigasztalja őket, gyakran  emlékeztette az apostolokat csalatkozhatatlan ígéretemre, amelyet nekik tettem, tudniillik, hogy a világ végéig velük maradok az isteni Szentségben. Különösen magasztosan beszélt erről a legszentebb Szentségről. Megihlette őt, és lángolt a szeretettől és hálától emiatt az ajándék miatt. Az apostolok és a többi tanítványok nagyon fellelkesedtek, mikor Anyám erről a titokról beszélt nekik. Hálásak voltak azért a nagy jótéteményért és szeretetért, amelyet én e Szentség által irántuk tanúsítottam. Beszéltek minden egyébről is, amit műveltem, míg közöttük tartózkodtam. Ezáltal fellángolt irántam érzett szeretetük, és felkészültek a Szentlélek eljövetelére.

Dicsőséges bevonulásom az égbe

Mondok neked néhány dolgot, felfogóképességednek megfelelően, hogy némiképpen megértsed, milyen diadalmas volt az égbe való ünnepélyes bevonulásom, és felmagasztalásom. Egyetlen emberi lélek sem képes azt úgy megérteni, amint valójában történt.

Amint az éghez közeledtem, feltárultak az örök kapuk. Ezek mindeddig be voltak zárva. Senki sem tudott belépni rajtuk. Diadalmasan és győztesként vonultam be az égbe, magammal víve minden megigazult lelket: a pátriárkákat és prófétákat, és mindazokat, akik még a tisztítótűzben voltak. Mindezek követtek engem feltámadásom óta.

Az örök kapuk kinyíltak előttem, és jöttek az angyali karok, hogy mint királyukat fogadjanak. Mindnyájan diadalomról és győzelmemről énekeltek. Ha ők már akkor énekeltek és ünnepeltek, amikor én az emberi testben a világra jöttem, elképzelheted, mily pompás dicshimnuszokat zengtek nekem mennybe való visszatérésemkor, és mily ünneplés kezdődött. Diadalmenetben követtek egészen mennyei Atyám trónjáig. Az egész mennyország visszhangzott az örömujjongástól. Olyan ünnep volt ez, amilyen eddig még sohasem volt! Az összes mennyei seregek nagy örömére és boldogságára szolgált.

Ilyen örömben még sosem volt részük. A mennyei Atya megengedte, hogy kimondhatatlan örömöt érezzenek ünnepélyes diadalom alkalmával, ezzel mutatta ki azt az örömöt, amit Ő is érzett mennybe való bevonulásomkor és győzelmemen, amelyet a földön arattam. A
mennyei seregek csodálkoztak, mikor látták, hogy mennyei Atyám miként nyilatkoztatta ki isteni dicsőségét, és adott benne nagylelkűen oly nagy részt emberségemnek. Csodálkoztak azon is, hogy ők is részt vehetnek ebben a nagy örömben. Igen, mennyei Atyám csodálatos módon előtérbe engedte lépni saját tulajdonságainak és isteni tökéletességének dicsőségét.

Az Atyához megyek

Ily ujjongás és ünnepi pompa közepette mentem mennyei Atyám trónjához. Először a legszívélyesebb módon üdvözöltem Őt, mint velem egyenlő Istent. Élveztem azt a felmérhetetlen örömöt, amely mindkettőnket áthatott. Jóllehet mindketten különböző személyek vagyunk, mindazonáltal mi egy Isten vagyunk.

Mint ember imádtam Őt. Mint ilyen, alacsonyabb voltam Nála. Tanúskodtam arról, hogy alá vagyok Neki vetve és rendelve. Megköszöntem mindazt, amit kegyesen művelt bennem. Köszönetet mondtam Neki a nagy névért, amit nekem adott, és a felmagasztalásért. Ő ugyanis jobbján készített nekem trónust, és hatalmat adott minden teremtmény felett.

Utána köszönetet mondtam Neki, minden ember Fejeként, az egész emberi nem nevében, azért a nagy jótéteményért, hogy engem elsőszülöttjét odaajándékozott az emberiségnek, hogy testet öltve az emberiség Megváltója legyek. Megköszöntem Neki minden egyéb jótéteményét is, amit az embereknek adott. Eléje vittem érdemeimnek végtelen értékét, az egész emberi nem nevében. Ezáltal a legértékesebb ajándékot adtam az emberiségnek.

Mennyei Atyám a legnagyobb tetszéssel fogadta a nagy kincset. Most megengesztelődött az emberiség iránt, megelégedett volt, és teljesen készen áIIt arra, hogy minden kegyelemben részesítse azt, aki az én végtelen érdemeimre való tekintettel kér Tőle valamit. Készen állt arra, hogy minden bűnt megbocsásson azoknak, akik megbánják tévedéseiket, és bűneikért való engesztelésül felajánlják érdemeimnek ezt a kincsét.

Az Atya jobbján

Helyet foglaltam trónusomon mennyei Atyám jobbján. Egészen birtokba vettem a világ felett való uralmamat. Jöttek a mennyei seregek, hogy imádjanak, és Királyukként és Urukként ismerjenek el. Mindnyájan a legnagyobb ujjongással és örömmel adták meg nekem a megillető hódolatot.

A feltámadott üdvözültek, akik velem jöttek, szintén imádták a mennyei Atyát, utána pedig engem imádtak és nekem hódoltak kellőképpen. Majd pedig elfoglalták ők is helyüket. Megkapták helyüket erényeik foka szerint, amelyet földi életükben elértek.

>> Atyám elküldi a Szentlelket

Imakérés

Jézus azt az utasítást adta, hogy mindenki ajánljon fel egy különleges imát kéréseivel, melynek megnevezése: Segélykiáltásom Jézushoz.

Ő azt mondta, hogy valamennyi imakérést meg fog válaszolni, ha azok megegyeznek Szent Akaratával.

Mit kell tenni?

E-mailben (a lenti linken keresztül elérhető űrlap kitöltésével) küldjétek el az imakérést, de ne tartalmazzon 250 szónál többet.

Függetlenül attól, hogy az imakérés hány kérést tartalmaz, Jézus Krisztus minden kérést meghallgat, és Szent Akarata szerint megválaszol.

A beérkezett és Jézus által meghallgatott kéréseket a hét elmúltával törlik.

Az Irgalmasság Máriája egyetlen E-mailt sem fog megválaszolni, ezúton kérjük megértéseteket. Nektek csak Jézus Krisztusban kell bíznotok, hogy meghallgatja imáitokat.

Forrás: http://www.thewarningsecondcoming.com/prayer-request/

Apostolaim és tanítványaim már összegyűltek, és szeretett Anyám is ott volt a többi istenfélő asszony társaságában. E világból való eltávozásomról beszéltek, az Atyához való visszamenetelemről. Már tudtukra adtam ezt. Mivel szomorúak voltak amiatt, hogy meg kell válniuk tőlem, szeretett Anyám megerősítette és bátorította őket. Anyai szeretettel beszélt hozzájuk. Megjelentem közöttük, szeretett Anyám mellett. Üdvözöltem mindnyájukat:

- Béke veletek!

Jelenlétem megvigasztalta őket. Figyelmesen várták szavaimat. Mindenki nagy szeretettel nézett rám. Szomorúak voltak, hogy meg lesznek fosztva jelenlétemtől, főleg apostolaim, akik nagyon szerettek.

Utolsó tanításom

Kinyilatkoztattam nekik, hogy eljött mennybemenetelem órája. Azonban nem kell szomorkodniuk, mert hamarosan visszatérek és felüdítem őket a Vigasztaló Lélek által. Mennybemenetelem után menjenek vissza az utolsó vacsora termébe, és ott együtt várakozzanak az isteni Lélek eljövetelére. El fogom Őt küldeni nekik mennybemenetelem után, kérve Őt számukra a mennyei Atyától. Ők is kérjék együtt a Szentlelket a mennyei Atyától, és vágyakozzanak rá.
.
Ismét megmondtam nekik, amit már oly gyakran kijelentettem, hogy jól emlékezetükbe véssék. Kioktattam őket tennivalóikról. Azt is megmondtam, mi fog történni velük a jövőben. Bátorítottam őket, hogy ne féljenek. Én mindig közvetítőjük leszek a mennyei Atyánál.

- Ne féljetek – folytattam – mert a ti, s az én Atyámhoz megyek. Ezért örülnötök kell, ha igazán szerettek engem. Elmegyek innen, hogy birtokba vegyem az engem megillető dicsőséget. Amikor az égben, mennyei Atyám jobbján leszek, minden jót remélhettek tőlem. Higgyétek, hogy azért megyek el, hogy nektek helyet készítsek. Reméljetek, és bízzatok jóságomban! Már tapasztaltátok, mily nagy ez irántatok.

- A föld uralkodói felkelnek ellenetek, nekik azonban semmi részük sincs bennem, és nem tudnak ártani nektek. Ezért ne féljetek tőlük, mert én mindig veletek leszek.

- Ne felejtsétek el, hogy minden erényt gyakorolnotok kell, amit tanítottam nektek, miközben veletek voltam. Viseljetek el mindent türelemmel. Így megőrzitek lelketeket, és senki sem tudja elvenni a kegyelmet lelketekből.

- Sok dolgot mondtam nektek, míg veletek voltam, most azonban nem emlékeztek rájuk. Az Igazság Lelke aki leszáll rátok, emlékezetetekbe idéz majd mindent. Ő világos tanúságot tesz majd rólam. Akkor jobban megismertek engem, és tökéletesebben fogtok szeretni. Most még nem szerettek engem igazán.

- Ismét a testvéri szeretet parancsát adom nektek. Szeressétek egymást, mert arról fogják megismerni, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt. Még egyszer mondom nektek: Amit Atyámtól kérni fogtok, mind megkapjátok. Kérjétek azonban az én nevemben!
.
- Atyám szeret titeket, mert ti szerettek engem, és hittetek bennem. Az Atya szeretni fog benneteket. Mily nagy vigasztalás ez szíveteknek. És ha az Atya szeret titeket, kitől kellene félnetek? Istenetek szeret benneteket. Ő mindent meg tud tenni, és különös gondot visel rátok. Örvendjetek azért, és nyomjatok el minden félelmet. Amikor elmegyek, nem hagylak árván titeket, hanem az Atya gondjára bízlak mindnyájatokat, s Ő bensőségesen szeret titeket.
.
- Békémet hagyom nektek. Ez a béke nem olyan, mint amit a világ ad. A világ békéje hamis. Az én békém igazi, őszinte. Ez a béke megörvendezteti szíveteket, és vigasztalással tölti el lelketeket. Ezt a békét hagyom rátok. Ez a béke uralkodjék mindig köztetek. Ezt a békét, ezt a velem és Atyámmal való egyesülést mindig birtokolni fogjátok, amíg bennetek lesz a Szentlélek, egyesülve az Atyával és velem, mert minket nem lehet szétválasztani.

Akkor apostolaim néhány kérdést intéztek hozzám. Részvéttel voltam gyengeségük iránt, és mindig szeretettel korholtam meg őket. Megértettem velük az igazságot, mellyel kapcsolatban nehézségeik voltak. Ismét kioktattam őket. Lelkükre kötöttem, hogy jól őrizzék meg szavaimat szívükben. Beszéltem nekik az isteni dolgokról és erényekről, amelyeket gyakorolniuk kell. Ők azonban még mindig a földiekre gondoltak. Gyengék voltak, és erényeik még nem tisztultak meg, mint később, amikor az isteni Lélekben részesültek. Nagyon jóindulatúak
voltak. De mindig volt bennük valami földi és önző. Így szóltam hozzájuk:

- Aki szeret engem, megtartja szavamat és Atyám is szeretni fog|a őt. Nála fogunk tartózkodni a kegyelem és szeretet által, és örülni fogunk annak, hogy ilyen lélekben vehetünk lakást. Aki engem szeret, megteszi, amire én tanítottam s amit neki parancsoltam. Amikor egy ember így tesz, nagyon kedves lesz számunkra, és mi nagyon szeretni fogjuk őt, és tetszésünket találjuk abban, hogy az ilyen hűséges szívben lakást vegyünk.

- Amit most nektek mondok, csak kevéssé értitek meg. Az Igazság Lelke azonban megértet majd mindent veletek, és tisztán, világosan megismertek mindent.

Figyelmesen hallgattak rám. Amint az Atyától kitűzött óra elérkezett mennybemenetelemhez, gyermeki szeretettel köszöntöttem szeretett Anyámat, és mindnyájukra áldásomat adtam. Sok könny között imádkoztak. Megparancsoltam nekik, hogy menjenek fel a hegyre, ott látni fognak, amint a mennybe megyek, és még bőségesebb áldásban részesülnek.

> folytatódik

Még jobban megvigasztaltam apostolaimat azzal, hogy ismét biztosítottam őket szeretett Anyám hátrahagyásáról vigasztalásukra és megerősítésükre. Megparancsoltam nekik, hogy minden kételyükben hozzá menjenek. Mindenben tőle kérjenek tanácsot. Ő ugyanis a Bölcsesség Széke, aki teljesen tökéletes, és minden kegyelemmel teljes. Azért, mint az én élő képmásomra tekintsenek rá.

Azt mondtam nekik:

- Ő lesz tanítónőtök, tanácsadótok és közbenjárótok nálam. Kérjetek tőle tanácsot, és ő oktatni és bátorítani fog, és megerősít titeket. Úgy nézzetek fel rá, mint az égből adott Bölcsességre. Igen, ő az Ég Királynője, mivel ő az én Anyám. Az iránta tanúsított hódolatot és alárendeltséget úgy fogom tekinteni, mintha nekem tettétek volna. Tudjátok meg, hogy ő anyai szeretettel szeret titeket. Sokat fáradozik nálam és mennyei Atyámnál üdvösségetekért. Feleljetek meg azért anyai szeretetének, és bizonyuljatok engedelmes és jóindulatú gyermekeinek. Nem beszélek nektek erényeiről, mert mindnyájan érintkeztek vele, és világosan látjátok ritka kiváltságait. Fel sem tudjátok fogni, mily kedves ő Atyám előtt, számomra, és a Szentléleknek. Elég azt mondani, hogy az örök lge az ő legtisztább testében vette fel az emberi testet a Szentlélek ereje által.

Ezért ismét mondom nektek: Tekintsetek rá nagy szeretettel. Mindenben rendeljétek alá magatokat neki, mint igazi Anyámnak. Sok nagy kegyelmet kaptok rajta keresztül. Hirdessétek az egész világnak isteni Anyaságát és szűzi érintetlenségét. Apostolaim örömmel és vigasztalással hallgatták isteni Anyámra vonatkozó dicséretemet. Az iránta érzett gyermeki, tiszteletteljes szeretet megnövekedett szívükben. Mindnyájan hálát adtak nekem a kegyelemért, hogy Anyámat hátrahagyom az ő javukra és vigasztalásukra. Ez a biztonság, hogy szeretett Anyám náluk marad, enyhítette bizonyos mértékben a nagy szomorúságot és fájdalmat, amit elvesztésem miatt éreztek.

A többi tanítványhoz megyek

Miután apostolaim nagyon megvigasztalódtak és megerősödtek, meghagytam nekik, hogy gyűljenek össze az utolsó vacsora termében, ahol szeretett Anyámmal és összes tanítványommal együtt lesznek. Megmondtam nekik az utolsó oktatásra kijelölt órát. Tudattam velük, hogy onnan a hegyre fogom vezetni őket, ahol fel fogok menni a mennybe. Elbúcsúztam tőlük, és elindultam felkeresni többi tanítványaimat. Ezeknek is megparancsoltam, hogy ugyanazon a helyen gyülekezzenek, hogy utolsó beszédemet meghallgassák. Megjelentem a lelkes és szerető Magdolnának is. Megvigasztaltam, és megerősítettem. Őt is oktattam arról, mit tegyen mennybemenetelem után. Sok jelét adtam iránta való nagy szeretetemnek. Hálás voltam azért, mert apostolaimmal együtt oly gyakran befogadott házába.

Magdolna vigasztalanul sírt, mivel meg lesz fosztva a vigasztalástól, amelyet látogatásaim okoztak neki. Földi életem alatt ugyanis gyakran meglátogattam. Ismét megvigasztalódott azonban, amikor megígértem a Szentlelket, aki leszáll majd rá. Neki is megparancsoltam, hogy menjen az utolsó vacsora termébe, szeretett Anyám társaságában. Miután megvigasztaltam, eltávoztam tőle.

Hasonlóképpen tettem testvérével, Lázárral és nővérével, Mártával is. Mindnyájukat megvigasztaltam és megerősítettem. Megparancsoltam nekik, hogy menjenek az utolsó vacsora termébe, hogy ott utolsó beszédemet hallják, és utána lássanak mennybemenetelemkor. Azt akartam, hogy minden apostolom és tanítványom jelen legyen mennybemenetelemnél. Jelenlétük nagyon szükséges volt ahhoz, hogy megerősödjenek a hitben és a nekik kinyilatkoztatott igazságokban. Mindnyájuknak szemtanúknak kellett lenniük mennybemenetelemkor, amint gyakran láttak engem feltámadásom után is, és tanítótevékenységem alatt is.

Anyámnál

Mindnyájan megerősödtek hitükben. Szavaim és ígéreteim a Szentlélek elküldését illetőleg megvigasztalták őket. Visszatértem Anyámhoz. Megmondtam neki, amit az imént tettem apostolaim és tanítványaim hitének megerősítésére. Ismét neki ajánlottam őket. E búcsútalálkozásnál megint megengedtem szeretett Anyámnak, hogy élvezze lelkem édességét. Megcsókolhatta szent sebeimet. Hosszasan beszélgettünk egymással. Megköszönte nekem minden ajándékomat, amelyben részesült. Én pedig megköszöntem neki minden szolgálatát és kedvességét, s hogy mindig oly jó és szeretetteljes Anyám volt.

Ő nagyon dicsért engem. Majd együtt dicsértük a mennyei Atyát. Még jobban eltelt kegyelemmel. Előre megmondtam neki, mi fog mennybemenetelemnél történni, és hogy előtte beszélni fogok apostolaimhoz és tanítványaimhoz. Ő is legyen ott. Gazdagon megáldva hagytam el őt. Még több áldást kértem számára a mennyei Atyától. Mindinkább eltelt újabb kegyelmekkel. Ennek nagyon örültem. Ő pedig mindig hálásabbnak és alázatosabbnak mutatkozott, amint jobban eltelt a kegyelemmel.

>> Utolsó beszédem

                                                                  

Pünkösdi kilenced

Meghívjuk testvéreinket, hogy imádkozzanak velünk május 18 – tól május 26 –ig, Pünkösd előtti szombatig, a Szentlélek ajándékaiért:

• Minden papért és a Klérusért
• Szeretett pápánkért, XVI. Benedek pápáért
• Szent Egyházunkért

Imádkozzunk együtt, kérve a Szentlélek lángjának kiáradását, hogy ezáltal a megosztottság, az üldöztetés, és a Szentszék megdöntésére hozott titkos terv megakadályozásra kerüljenek.

A 9. napon, május 26 – án ismét világméretű imanapot tartunk, mind a négy Rózsafüzértitok elimádkozásával.

Az alábbi részlet letölthető MS Word formátumban.

1. nap:  péntek, május 18

• Himnusz (a Magyar papi zsoltároskönyvből)

Teremtő Lélek, szállj reánk,
ragyogd be lelkünk, tiszta láng,
ki alkotsz, éltetsz szíveket,
hozd nékik bő kegyelmedet!

Kit úgy hívunk: Vigasztaló,
kit ad nekünk az Alkotó,
te élő forrás, égi láng,
szent kenet, égből szállj le ránk!

Te, hét ajándék kútfeje,
Atyánk kegyelmes jobb keze,
az Úr erős ígérete,
sugalmas ajkak ihlete.

Gyújtsd meg szemünknek fényedet,
és szállj szívünkbe, Szeretet!
Ha testünk gyarló, s lankadunk,
légy mindig éber gyámolunk!

Űzd messze tőlünk ellenünk,
szent békességed add nekünk;
te járj, vezér, utunk előtt,
veszélytől védjen szent erőd!

Add, ismerjük meg az Atyát
teáltalad, és egy Fiát:
és kettejüknek Lelke, te,
örökre légy lelkünk hite! Ámen.

• Fohászok:

 Ünnepeljük Krisztust, minden élet és erő forrását, és kérjük őt:
     Újítsd meg, Urunk, a világot, és hozd el közénk országodat!

Üdvözítő Jézusunk, test szerint ugyan megöltek, de a lélek szerint életre keltél,
— add nekünk, hogy meghalva a bűnnek, a Lélek által éljünk!
Te elküldted tanítványaidat az egész világra, hogy minden teremtménynek hirdessék az evangéliumot,
— engedd, hogy az evangélium hirdetői Lelkedből éljenek!
Te azért kaptál minden hatalmat égen és földön, hogy tanúságot tégy az igazságról,
— vezetőink szívét őrizd meg az igazság szellemében!
Te megújítasz mindent, és azt kívánod, hogy éberen várjuk országodat
— segíts, hogy várjuk az új eget és az új földet, és szorgalmasan munkálkodjunk ezen a világon!
Te leszálltál a holtak országába, hogy az elhunytaknak megvidd az evangélium örömhírét,
— te légy meghalt testvéreink öröme és reménye!

• Dicsőséges Rózsafüzér (vagy a 3. tized: Aki nekünk a Szentlelket el küldötte)

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam)

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,

küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

2. nap: május 19

• Himnusz (mint első nap)

• Fohászok:

Dicsőítsük a lélek nagy örömével Krisztust, aki az Atya jobbján ül:
     Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Dicsőség Királya, te gyarló emberségünket mennybemeneteleddel égi dicsőségbe emelted,
— vedd le rólunk régi bűneink terhét, és add vissza életünk eredeti szépségét!
Te a szeretet útján jöttél le közénk
— engedd, hogy mi is ezen az úton járva, eljussunk hozzád!
Te megígérted, hogy mindenkit magadhoz vonzol,
— ne engedd, hogy közülünk egy is elszakadjon tőled!
Te megdicsőülve a mennybe mentél,
— add, hogy lélekben már most veled legyünk!
Téged, igaz Istenünket egykor mint bíránkat várunk,
— add, hogy a megholtakkal együtt mint irgalmas Urunkat láthassunk az örök dicsőségben!

• Dicsőséges Rózsafüzér (vagy a 3. tized: Aki nekünk a Szentlelket el küldötte)

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam) 

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,
küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

3. nap: május 20

• Himnusz (mint első nap)

• Fohászok:

Ó, dicsőség Királya, mindenható Urunk, aki ma győztesen mennybe mentél, ne hagyj minket árván, hanem küldd el Atyád ígéretét, az igazság Lelkét. Alleluja.

Dicsőítsük a lélek nagy örömével Krisztust, aki az Atya jobbján ül:
     Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Dicsőség Királya, te gyarló emberségünket mennybemeneteleddel égi dicsőségbe emelted;
— vedd le rólunk régi bűneink terhét, és add vissza életünk eredeti szépségét!
Te a szeretet útján jöttél le közénk;
— engedd, hogy mi is ezen az úton járva, eljussunk hozzád!
Te megígérted, hogy mindenkit magadhoz vonzol;
— ne engedd, hogy közülünk egy is elszakadjon tőled!
Te megdicsőülve a mennybe mentél,;
— add, hogy lélekben már most veled legyünk!
Téged, igaz Istenünket egykor, mint bíránkat várunk;
— add, hogy a megholtakkal együtt, mint irgalmas Urunkat láthassunk az örök dicsőségben!

• Dicsőséges Rózsafüzér (vagy a 3. tized: Aki nekünk a Szentlelket el küldötte)

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam)

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,
küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

4. nap: május 21

• Himnusz (mint első nap)

• Fohászok:

A vigasztaló Szentlélek bennetek van, és bennetek marad, alleluja.

Adjunk hálát Krisztusnak, aki a Szentlélek vigasztalásával töltötte el az apostolokat és az egész Egyházat. Kérjük minden hívővel együtt:
     Vigasztald, Urunk, Egyházadat!

Te, aki közvetítőnk vagy Isten és az emberek között, és segítőtársaidul választottad a papokat,
— segíts, hogy mindenkit elvezessenek az Atyához!
Add, hogy gazdag és szegény egymásra találjon, hiszen mindkettőnek te vagy az Istene,
— és ne engedd, hogy a gazdag vagyonával dicsekedjék!
Ismertesd meg evangéliumodat minden néppel,
— hogy mindenki eljusson a hitből fakadó engedelmességre!
Küldd el vigasztaló Szentlelkedet,
— hogy letörölje a szomorkodók könnyeit!
Tisztítsd meg az elhunytak lelkét,
— és vedd fel őket szentjeiddel és választottaiddal együtt a mennybe!

• Dicsőséges Rózsafüzér (vagy a 3. tized: Aki nekünk a Szentlelket el küldötte)

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam) 

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,
küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

5. nap: május 22

• Himnusz (mint első nap)

• Fohászok:

A Szentlélek ereje tölt el benneteket, és tanúim lesztek egészen a föld végső határáig, alleluja.

Tisztelet és dicsőség Krisztusnak, aki híveit a Szentlélekben részesíti. Ezért kérjük bizalommal:
     Krisztus, hallgass meg minket!

Küldd el az Atyától a Szentlelket Egyházadba,
— hogy tisztítsa, erősítse és növelje azt!
Vezesd, Urunk, Szentlelkeddel azokat, akik fölöttünk a közhatalmat gyakorolják,
— hogy téged szolgáljanak mindnyájunk javára!
Küldd el Szentlelkedet, a szegények Atyját,
— hogy felemeljen minden nélkülözőt!
Legyen gondod mindazokra, akiket szent titkaid szolgáivá tettél,
— hogy mindig hűségesek maradjanak!
Részesítsd az elhunytakat a megváltás dicsőségében testileg-lelkileg,
— akikért feltámadtál, és a mennybe mentél.

• Dicsőséges Rózsafüzér (vagy a 3. tized: Aki nekünk a Szentlelket el küldötte)

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam)

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,
küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

6. nap: május 23

• Himnusz (mint első nap)

• Fohászok:

 Krisztus Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni, alleluja.

Dicsérjük és kérjük Istent az apostolokkal és mindazokkal együtt, akikre először szállt le a Szentlélek:
     Uram, hallgass meg minket!

Mindenható Istenünk, te megdicsőítetted Krisztust az égben,
— add, hogy jelenlétét az Egyházban mindenki felismerje!
Te, aki azt mondtad Krisztusról: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok,
— add, hogy szavát mindenki meghallja, és üdvözüljön!
Küldd el Szentlelkedet híveid szívébe,
— hogy tisztogassa, ami szennyes, öntözze, ami száraz!
Jöjjön el Szentlelked, hogy irányítsa az emberiség történelmét,
— és újítsa meg a föld színét!
Neked ajánljuk meghalt testvéreinket,
— és kérünk, erősítsd az eljövendő feltámadásba vetett reményünket!

• Dicsőséges Rózsafüzér (vagy a 3. tized: Aki nekünk a Szentlelket el küldötte)

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam)

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,
küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

7. nap: május 24

• Himnusz (mint első nap)

• Fohászok:

Mária lett a mi reményünk, segítségért hozzá menekülünk, hogy megszabadítson és megsegítsen minket. Alleluja.

Nagy dicsérettel magasztaljuk a mindenható Atyaistent, aki azt akarta, hogy minden nemzedék ünnepelje Fiának Anyját, Máriát. Kérjük könyörögve:
     Járjon közben értünk a Kegyelemmel teljes!
Vagy:
     A Kegyelemmel teljes miatt hallgass meg minket!

Csodatevő Istenünk, te a szeplőtelen Szűz Máriát testben és lélekben Krisztus mennyei dicsőségének részesévé tetted,
— gyermekeid szívét is irányítsd ugyanazon dicsőség felé!
Te Máriát anyánkul adtad. Közbenjárására gyógyítsd a betegeket, vigasztald a szomorúakat, bocsáss meg a bűnösöknek,
— nekünk, mindnyájunknak pedig adj üdvösséget és békét!
Te Máriát kegyelemmel teljessé tetted,
— engedd, hogy mindnyájan bőséges kegyelmednek örvendezzünk!
Egyházad legyen egy szív, egy lélek a szeretetben,
— a hívek pedig legyenek állhatatosak az imádságban Máriával, Jézus anyjával együtt!
Te Máriát a mennyország Királynőjévé koronáztad,
— add, hogy a meghaltak a szentek seregével együtt örökre örvendezzenek országodban!

• Dicsőséges Rózsafüzér (vagy a 3. tized: Aki nekünk a Szentlelket el küldötte)

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam) 

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,
küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

8. nap: május 25

• Himnusz (mint első nap)

• Fohászok:

Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával, alleluja.

Áldjuk az Atyát, aki napról napra egyre bőségesebben árasztja a Szentlélek kegyelmét a nemzetekre. Kérjük ezért:
     Urunk, áraszd ránk bőségesen a Szentlélek kegyelmét!

Urunk, te egyszülött Fiadat a népek világosságául rendelted,
— nyisd meg a vakok szemét, és vezesd ki a tudatlanság fogságából a lélek sötétségében élőket!
Te, aki a Szentlélek erejével fölkented Krisztust az üdvösség szolgálatára.
— add, hogy általunk ma is ő járjon körül a világban, jót tegyen, és minden sebet meggyógyítson!
Küldd el Szentlelkedet, a szívek Megvilágosítóját,
— hogy a kételkedőket megerősítse a hitben!
Küldd el Szentlelkedet, aki a fáradságban enyhülés,
— hogy felemelje az elcsigázottakat és a lelkükben megtörteket.
Valósítsd meg elhunyt testvéreink reményét,
— hogy Krisztus eljövetelekor dicsőségesen feltámadnak!

• Dicsőséges Rózsafüzér (vagy a 3. tized: Aki nekünk a Szentlelket el küldötte)

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam)

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,
küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

9. nap: május 26:  világméretű imanap

• Himnusz (mint első nap)

• Fohászok:

Jöjj, Szentlélek Úristen, töltsd el híveid szívét, és szereteted tüzet gyújtsd lángra bennünk, te, aki a nyelvükben különböző nemzeteket mind a hit egységébe gyűjtöd, alleluja.

Hangos dicsérettel ünnepeljük Istent, aki a szent ötven nap elteltével elküldte az apostolokra a Szentlelket a mennyből. Örömteli és áhítatos lélekkel kérjük:
     Küldd el Szentlelkedet, és újítsd meg a világot!

Kezdetben te alkottad az eget és a földet, s az idők teljességében mindent megújítottál Krisztusban,
— állandóan újítsd meg Szentlelked által a föld színét, hogy mindnyájan eljussunk az üdvösségre!
Te Ádám arcába lehelted az élet leheletét,
— küldd el Szentlelkedet az Egyházba, hogy a Szentlélek éltesse, megújítsa, és általa életet adjon a világnak!
Világosíts meg minden embert Szentlelked fényével, és űzd el a sötét felhőket korunk egéről,
— hogy a gyűlölet helyébe szeretet, a fájdalom helyébe öröm, a háború helyébe az óhajtott béke lépjen!
Öntözd az emberi nemet Szentlelked élő vizével, amely Krisztus oldalából fakadt,
— hogy földünk ne a gonoszság töviseit teremje!
Szentlelked által az életre és a dicsőségre vezeted az embereket,
— add, hogy a mennyei hazában általa élvezzék a megholtak a szeretet boldogságát.

• Ezen a napon mind a négy Rózsafüzért elimádkozzuk.

• Minden népek Asszonya által kért ima (Amszterdam) 

Úr Jézus Krisztus, az Atya Fia,
küldd el most Lelkedet az egész Földre.
A Szentlélek éljen minden nép szívében,
hogy megmeneküljenek a romlástól,
a pusztulástól és a háborútól.
A Minden népek Asszonya,
aki egykor Mária volt,
legyen a mi Közbenjárónk.
Ámen.

Amint közeledett a mennyei Atyám által mennybemenetelemre kitűzött nap, és apostolaim kellő oktatást nyertek afelől, hogy mit tegyenek mennybemenetelem után, már nagyon meggyőződtek feltámadásom bizonyosságáról.

Számomra nem maradt más hátra, mint hogy visszatérjek a világból Atyámhoz, és birtokomba vegyem a dicsőség teljességét, amelyet a földön kiérdemeltem. Most birtokába jutottam ennek a dicsőségnek, hogy azt soha többé el ne veszítsem, hanem az egész örökkévalóságon keresztül örvendjek birtoklásának. A mennyei Atya vágyakozott az után, hogy engem jobbján lásson, kiérdemelt dicsőségem birtokában. Minden angyal kívánta, hogy végre eljöjjön a pillanat, amikor Királyukat a trónján látják, hogy ott imádhassák, és teljesíthessék neki tartozó szolgálatukat. A feltámadott lelkek is kívánták, hogy az őket megillető helyre kerüljenek.

Vágyakoztam az után, hogy beteljesítsem Atyám akaratát és hamarosan leküldjem a Szentlelket apostolaimra, hogy őket még jobban megerősítse a hitben, állhatatossá tegye, adományaival és szeretetével eltöltse. Így képesíti majd őket arra, hogy nyilvánosan fellépjenek, hirdessék evangéliumomat, és megtérítsék a világot. Különösen arra vágytam, hogy mindenki élvezze az emberiség megváltásának gyümölcseit.

Meglátogatom Anyámat

Közben megjelentem szerető Anyámnak, és kinyilvánítottam előtte vágyamat: 

- Anyám, eljött az ideje, hogy visszatérjek Atyámhoz, és birtokba vegyem egész dicsőségemet. Istenségem szerint már az enyém, emberségem azonban csak akkor fogja elérni. A földön kellett nekem elviselnem mindazt, aminek tanúja voltál.

Amint ezt mondtam kedves Anyámnak, ő letérdelt, és imádta Isten akaratát. Örült neki, hogy láthatta felfoghatatlan felmagasztalásomat. Megelégedett azzal, hogy a földön maradjon, a fejlődő Egyház javára és apostolaim, tanítványaim és minden hívő megerősítésére.

Azáltal, hogy magáévá tette az Atya akaratát, s belenyugodott abba, hogy a földön maradjon, míg én a mennybe megyek, az Atyától új kegyelmeket és nagyon sok érdemet nyert el. Mindig kedvesebbé vált a mennyei Atya előtt. Velem egyesülve dicsérte Őt, és adott neki hálát az emberiség nevében a jótéteményért, hogy én őt hátrahagytam a földön a hívek megerősítésére és vigasztalására. Az Atya nagyon szívesen fogadta ezt a dicséretet és hálaadást, és azért még nagyobb kegyelmekkel árasztotta el őt. Az Istent dicsőítő ima után nagy szeretettel és gyengédséggel, mint legszeretettebb Fia beszéltem vele. Ismét gondjaiba ajánlottam az egész Egyházat, vagyis mindazokat, akik bennem hisznek, nevemet felmagasztalják, és felveszik a hitet, amelyet apostolaim nekik hirdetnek.

Ismét megbeszéltem vele, mit kell tennie a hívek javára. Biztosítottam őt a legnagyobb szeretetről, mind mennyei Atyám részéről, mind az én részemről. Ő földi élete alatt a mi gyönyörűségünk lesz. Lakóhelyet veszünk szívében, mivel ő számunkra a legkellemesebb otthon. Biztosítottam arról, hogy mindent el fog nyerni, amit csak kér, mert ő számunkra a legszeretettebb teremtmény. Őt mi az Ég és Föld Királynőjévé választottuk, és hatalmunkat adtuk neki. Mind jobban eltöltöttük kegyelmekkel és ajándékokkal. Továbbá azt mondtam:

- Szeretett anyám, te ugyan test szerint a földön fogsz lakni, lelked azonban a mennyei magasságban lesz, és velünk fog társalogni. Gyakran fogok mutatkozni előtted, égi trónusomon ülve, mennyei Atyám jobbján. Te élvezni fogod a boldogító látványt. Amit csak kérsz, mindig teljesülni fog. Te mindig a legnagyobb fokban egyesülsz a mennyei Atya akaratával, azért az Atya örömmel megadja mindazt, ami csak tetszik
neked és amit tőle kérsz. Örvendj, hogy nekünk, akik magasságos trónusunkon Vagyunk, a földön van egy teremtményünk, akire oly nagy tetszéssel tekintünk, és akiben gyönyörünket találjuk.

A szeretett Anya megalázta magát ezekre a szavakra. Saját semmiségére tekintett, és minden dicsőséget Istennek adott. Kért engem, hogy az ő nevében dicsérjem a mennyei Atyát, és adjak Neki hálát azért, mert annyira felmagasztalta őt, elárasztotta kegyelmekkel, és egyesült a porral. Imádta istenségemmel egyesült emberségemet, és hálát adott mindenért, amit én neki tettem. Utána ismét dicsőítette a mennyei Atyát, és hálát adott neki minden kegyelemért és csodálatos műveiért, amelyeket bennem művelt. Miután egy ideig szeretett Anyámmal áhitattal beszélgettem, és kicseréltük szívünk vágyait, megengedtem neki, hogy megcsókolja sebeimet. Ez boldoggá tette, megvigasztalta, és megerősítette őt. Kész volt arra, hogy látható jelenlétemtől meg legyen fosztva.

Ilyenkor gyakorolta a leginkább szívből fakadó és legmagasztosabb erényeket, amelyeket csak egy emberré lett Isten Anyja gyakorolhat.
Megengedtem neki, hogy egy ideig élvezze az isteni vigasztalás áradatát. Amint ismét visszatért érzékeinek használatára, újból gondjaiba ajánlottam Egyházamat. Aztán elmentem tőle, hogy meglátogassam apostolaimat. Áldásom teljességével hagytam el őt. Valahányszor búcsút vettem tőle, ő alázatosan mindig áldásomat kérte saját maga és minden fogadott gyermeke számára. Mindenki iránt gyakorolta a jóságos
anya szeretetét. Amíg én a földön éltem, minden testvérem és nővérem számára kegyelmeket kértem mennyei Atyámtól, minden egyes szükségükben, amelyekben őket láttam. Ezt tette szeretett Anyám is egész életében, míg a földön élt. KihasznáIta az isteni bőkezűséget gyermekei javára. Mindnyájukat szerette, mindnyájukért imádkozott, és senkit sem zárt ki anyai szeretetéből.

Ismét megjelenek enyéimnek

Elszakítottam magamat szeretett Anyámtól, és apostolaimhoz mentem. Mind a tizenegy együtt volt, és megerősödött. A világból való eltávozásomról és mennybemenetelemről beszéltek. Ezt már kinyilatkoztattam nekik. Nagyon szomorúak voltak amiatt, hogy meg lesznek fosztva látható jelenlétemtől. Feltámadásomról beszéltek, és sokan közülük ingadozni kezdtek hitükben. Zavar uralkodott lelkükben, és állhatatlanok is voltak. Megjelentem nekik. A szokásos módon üdvözöltem őket:

- Béke veletek!

Megkorholtam őket hitetlenkedésükért és szívük keménységéért, mivel kételkedtek abban, amit oly világosan láttak és hallottak. Szavaim szívükbe markoltak. Magukba tértek, megbánták állhatatlanságukat és kishitűségüket. Vádolták magukat, és bocsánatot kértek.

Nagy szeretettel beszéltem hozzájuk, és ismét kioktattam őket. Megismételtem nekik, amit már sokszor mondottam. Hozzájuk intézett szavaim nagyon megerősítették őket hitiikben. A mennyei Atyától sok kegyelmet és világosságot esdettem ki számukra. Ismét beszéltem nekik a szentségekről, és kiokítottam őket annak módjára, miként kell azokat kiszolgáltatniuk. Kinyilatkoztattam nekik, hogy most eljött az ideje annak, hogy én visszatérjek Atyámhoz, aki küldött engem. E szavak nagyon elszomorították őket. Könnybe lábadt szemük, mert felfogták, hogy eljött visszamenetelem ideje. Vigasztalanok voltak. Megvigasztaltam őket a Szentlélek megígérésével:

- Ne szomorkodjatok, drága apostolaim! Amikor eltávozom tőletek, hamarosan vissza fogok térni a Vigasztaló Lélekkel. Ezt a Szentlelket
kiesdem számotokra az Atyától. Ő az Igazság Lelke, aki egyesülve van a bennem levő istenséggel. Az Atya ugyanis velem és a Szentlélekkel együtt egy az istenségben. Mi három különböző személy vagyunk, de egyetlen Isten. Amikor a szentlélek leszáll rátok, én is eljövök az Atyával
egyesülve. Azért örvendjetek, mert hamarosan leszállok rátok, hogy megvigasztaljalak titeket. A mennyben magasztos trónusomon leszek, azonban nálatok is tartózkodom anélkül, hogy égi trónusomat elhagynám.

E szavak nagyon megörvendeztették apostolaimat. Erősen hittek abban, amit nekik mondtam. A számukra annyira szükséges hitet én esdettem ki mennyei Atyámtól. Amikor előzőleg megengedtem, hogy gyengék legyenek a hitben, azért tettem, hogy jobban megerősíthessem őket. Miután apostolaim megvigasztalódtak, és megbizonyosodtak, biztosítottam őket még arról, hogy szívük kimondhatatlan örömmel fog eltelni. Ez az öröm állandó és kitartó lesz, többé nem távozik el szívükből. Senki sem tudja elvenni tőlük, mert szívük eltelik az isteni Lélekkel, aki ott lakást vesz.

Az apostolok nagyon örültek ígéreteimnek. Erősen hittek bennük. Ismét imádkoztam értük, hogy hitük állhatatos legyen. Mindnyájan megvigasztalódtak. Bizonygatták nekem, mennyire szeretnek. Részvéttel voltam irántuk, amikor szomorkodtak elmenetelem miatt.

Pétert az Egyház fejévé teszem

Nagyon örültem szívük ragaszkodásának, különösen Péterének. Ő a többinél lángolóbb szeretettel vonzódott hozzám.

Megkérdeztem tőle, jobban szeret-e engem a többi apostolnál. Azt válaszolta, hogy nagyon szeret. Háromszor tettem fel neki ezt a kérdést, hogy lássam, vajon állhatatos-e válaszában. Minden válasz után megbíztam azzal, hogy legeltesse juhaimat és bárányaimat. Ezzel Egyházam fejévé tettem őt.

Azért kívántam tőle szeretetének ezt a kinyilvánítását, hogy megmutassam neki, tőle különösen nagy szeretetet várok, mivel mindnyájuk fejévé tettem. Most gyakorolhatta tisztségét, és buzgólkodhatott mennyei Atyám megdicsőítéséért és a rábízott lelkek üdvösségéért.

Az Apostol a megismételt kérdésekre, hogy vajon jobban szeret-e ő engem a többieknél, mélységesen szégyenkezve csak ezt válaszolta:

- Tudod, Uram, hogy szeretlek!

Ugyanakkor elismert engem Istenének és Urának. Mindenkinek kijelentettem a tisztséget, amelyet Péternek, mint Egyházam fejének adtam, hogy mindnyájan elismerjék őt.

Apostolaim örültek rendelkezésemnek. Péter, az Atyától megvilágosítva, felismerte tisztségének magasztosságát. Megalázta magát, mert méltatlannak tartotta erre személyét. Csak azért vállalta el a tisztséget, hogy teljesítse Isten akaratát. Világosan felismerte szavaimból és az Atyától kapott isteni megvilágosítás révén, amit kiesdettem számára. Nem lett emiatt kevély, hanem nagyon megalázta magát.

Az összes többi apostol is örült. Így gyakoroltak a testvéri szeretet parancsát, amelyet nekik adtam. Örültet testvérük és társuk felmagasztalásának, és teljesen készségeseknek mutatkoztak arra,  hogy alárendeljék magukat neki.

>> folytatódik

Apostolaim azáltal, amit nekik kinyilatkoztattam, teljesen meggyőződtek feltámadásomról. Egy nap mindnyájan együtt voltak, és erről beszélgettek. Már egyikük sem kételkedett. Miközben így beszélgettek, megjelentem közöttük, és üdvözöltem őket:
- Béke veletek!

Jelenlétem mindnyájukat megvigasztalta. Nagy szeretettel néztek rám, és erős hittel elismertek Mesterüknek és Uruknak. Azt mondtam nekik:

- Tudjátok, hogy minden hatalom nekem adatott az égen és a földön. Ezt most megosztom veletek.

Majd rájuk leheltem, Péternél kezdve, és azt mondtam:

- Fogadjátok a Szentlelket! A bűnök, amelyeket megbocsáttok, meg lesznek bocsátva, és amelyeket megtartotok, meg lesznek tartva. Ez az a szentség, amelyen keresztül a mennyben fel lesznek oldozva azok, akiket ti itt a földön feloldoztok. Akiket pedig a földön nem oldoztok föl, azok a mennyben sem lesznek feloldozva.

Amint az apostolok isteni leheletemet fogadták, még tökéletesebb szeretetre gyulladtak irántam és embertársaik iránt. Egyúttal megvilágosítást nyertek e nagy szentség felől. Kioktattam őket arról, hogyan szolgáltassák ki a bűnbánat szentségét. Ismét emlékeztettem őket a szeretet parancsára, amelyet az utolsó vacsorán adtam nekik. Figyelmeztettem őket, hogy nekik is szeretniük kell, amint láthatták, hogy én szerettem mindnyájukat. Ezt a szeretetet nemcsak egymás iránt kell tanúsítaniuk, hanem minden embertársuk iránt is. Amint én részvéttel voltam gyengeségeik iránt, főleg kishitűségük esetében, úgy nekik is meg kell könyörülniük embertársaikon, és szívesen meg kell bocsátaniuk nekik, amint én is szívesen megbocsátottam. Még hozzáfűztem:

- Gyermekeim! Láttátok, mily nagy szeretettel bántam veletek! Mily részvéttel voltam irántatok, mily szakadatlanul tanítottalak titeket. Most tudjátok meg, hogy mindezt nektek is gyakorolnotok kell embertársaitokkal. Még ha oly súlyosan vétkeztek is a bűnösök, ne utasítsátok el őket, amikor gyónni jönnek. Inkább öleljétek át, és bátorítsátok őket, hogy bízzanak az Isten irgalmasságában, aki azt akarja, hogy a bűnösök megtérjenek és éljenek. Amikor visszaesnek tévedéseikbe, ismét oldozzátok fel őket, ha megbántak bűneiket, és elhatározták, hogy nem követik el azokat ismét, és visszatérnek lábaitokhoz, hogy tévedéseiket elvessék. Láthattátok, miként tértem én vissza hozzátok ismételten, hogy biztosítsalak titeket feltámadásomról, jóllehet ti oly sok világos jel után is újra meg újra kételkedtetek. Amint én részvéttel voltam gyengeségetek iránt, úgy kell nektek is a szeretnetek és a részvétnek ezzel a szellemével rendelkeznetek. Hogy mások gyengesége iránt részvéttel tudjatok lenni, szemléljétek saját gyengeségeteket. A Szentlélek, akit isteni leheletemmel közöltem veletek, ugyanaz aLélek, aki mennybemenetelem után le fog jönni rátok. Ez a Lélek, akit én most veletek közöltem, hogy a bűnbocsánat hatalmában részesítselek titeket, megadta nektek ennek a feladatnak a kivitelezéséhez a szükséges kegyelmet. Azonban ugyanez a Lélek, akit én kiesdek számotokra mennyei Atyámtól, és aki le fog szállni rátok, adományait túlcsorduló bőségben fogja kiárasztani lelketekre. Szeretetével annyira borítja lángba a szíveteket, amennyire képesek vagytok rá. Készüljetek fel tehát erre a nagy adományra. Minél inkább felkészültök rá, és minél izzóbb lesz vágyakozástok eljövetele iránt, annál nagyobb bőségben fogja közölni magát lelketekkel.

Mindezt azért mondtam apostolaimnak, hogy felébresszem bennük a vágyat az isteni Lélek iránt. Mindinkább képesekké kellett válniuk adományai teljességének befogadására. El kellett szakadniuk minden érzékelhető szeretettől, amellyel emberi természetem iránt viseltettek.

Ez nagyon megvigasztalta apostolaimat : Különböző kérdéseket tettek fel nekem. Nagy szeretettel válaszoltam rájuk. Részvéttel voltam tudatlanságuk és nehéz felfogásuk iránt, és mindig jobban bátorítottam és erősítettem őket.

Apostolaim Anyámhoz mennek

Miután eltűntem apostolaim elől, ők szeretett Anyámhoz mentek, hogy értesítsék arról, amit velük a bűnbánat szentségét illetőleg közöltem. A szent Anya, akit én erről már értesítettem, hasonlóképpen tanította az apostolokat. Ezután együtt adtak hálát a mennyei Atyának minden testvérem és nővérem nevében a jótéteményért, amelyben a bűnbánat szentsége által részesültek.

Anyám megerősítette apostolaimat a hitben, és figyelmeztette őket, hogy forrón vágyakozzanak a Szentlélek eljövetelére, akit nekik megígértem. Mária nagy ékesszólással beszélt nekik ezen isteni Lélek adományairól és működéséről, ami végbe fog menni lelkükben. Szent
Anyám azért beszélt oly kitűnően, mert ő már tapasztalatból ismerte, miként képes működni az isteni Lélek, amikor leszáll valakinek a szívébe. Az ő szíve emberré levésem óta teljes volt a Szentlélekkel.

Az apostolok a szent Anya szavainak hatására elteltek égő vággyal a Szentlélek iránt. Megígérte nekik, hogy esedezve fogja kérni a mennyei Atyát az ő nevükben, hogy még teljesebben közölje velük ezt a Lelket. Így az apostolok mind megvigasztalódva és megerősödve mentek el szeretett Anyámtól. Minél inkább megerősödtek az apostolok a hitben, annál nagyobb világosságot és annál több kegyelmet ajándékoztam nekik. Igaz, megengedtem, hogy kétségeik támadjanak, de csak azért, mert annál inkább meg akartam ismertetni velük az isteni titkokat
azáltal, amit az igazságban való megerősítésükre tettem. Mindabban, amiben gyengék voltak, fölvilágosítottam őket. Az igazságot teljes világosságában ismertettem meg velük. Egyre inkább meg is győződtek róla, mert minden kételyt, amely felmerülhetett bennük, eltávolítottam szavaimmal és cselekedeteimmel. A tettek által, amelyeket köztük és bennük végbevittem, mindinkább megerősödtek a hitben.

Apostolaim csodálkoznak Márián

Az apostolok elmentek szeretett Anyámtól, és egymás közt arról beszéltek, amit tőle hallottak. Dicsérték és magasztalták erényeit, és különösen ajándékait és kiváltságait, amelyek belőle sugároztak. Egyöntetűen mondták:

- Valóban teljes igazsággal állíthatjuk, hogy Mária a magasztos Úrnő, ő a Messiásnak, Mesterünknek igazi és méltó Anyja. Benne megvan minden erény, telve a kegyelemmel és bölcsességgel. Teljesen jóságos, megnyerő, szerető és irgalmas. ő isteni Mesterünk tökéletes képmása.

Továbbá azt mondták:

- Igen, ő boldog és szerencsés. Mi is szerencsések vagyunk, mert részünk van a nagy kiváltságban, hogy őt megismerhettük, vele érintkezhetünk és oktatásaiban részesülhetünk.

Mialatt így beszéltek, Péter, aki különösen izzott és lelkesedett, azt mondta nekik:

- Mindnyájunknak közösen bensőségesen kell kérnünk Mesterünket, hogy hagyja hátra nekünk Anyját. Ne vegye el tőlünk ezt a segítséget és erősítést, amikor elbúcsúzik tőlünk. Gyakran kell kérnünk erre.

Mindnyájan elhatározták, hogy kérni fogják ezt tőlem. Meg is tették. Részvéttel voltam hozzájuk ismételt kérésük miatt. Már többször megígértem nekik, azonban ők mindig elgyengültek. Jóllehet már biztosítottam őket, hogy náluk hagyom Anyámat, mégis ismételten kérték őt tőlem. Barátságosan meghallgattam őket. Vigasztaltam és bátorítottam mindnyájukat, hogy ne féljenek, mert nem akarom megfosztani őket ettől a vigasztalástól, segítségtől és erősítéstől.

Küldetésükről beszélek apostolaimmal

Az apostolok felkészültek elmenetelemre. A Szentlélek segítette őket ebben kegyelmével, miután közöltem Őt lelkükkel. Mind égőbbé vált vágyuk, hogy fogadják a Vigasztalót. Ismét megjelentem nekik, amikor mindnyájan együtt voltak. Gyengéd szeretettel beszéltem hozzájuk:

- Látjátok, és elismeritek, mennyire szeretlek titeket. Nem szólítalak benneteket szolgáknak, jóllehet Uratok vagyok. Sokkal inkább barátaimnak nevezlek titeket. Közöltem veletek titkaimat. Láttátok mindazt, amit tettem, miközben köztetek voltam. Ismerjétek el a nagy jótéteményt, amiről meggyőztelek titeket. Nem ti választattatok engem, hanem én választottalak titeket. Én hívtalak titeket a világból követésemre, hogy kiküldjelek titeket, s hogy ti a világban gyümölcsöt hozzatok. Meg kell nyernetek a tévelygő lelkeket, és vissza kell vezetnetek őket aklomba. Amit ti fogtok tenni, azt sokan fogják utánatok tenni, amíg csak lesznek Egyházamban olyanok, akik gyümölcsöt hoznak, és titeket követve, magukat a lelkek megnyerésének szentelik. Ezáltal nagy gyümölcsöt hoznak, mert fáradozásuk révén sokan megtérnek. Ők pedig örök jutalmat kapnak munkájukért.

- Örüljetek tehát, hogy ilyen magasztos szolgálatra választottalak ki titeket. Ez a szolgálat a mennyei Atyának nagy örömöt és dicsőséget szerez. Nektek magatoknak pedig nagyon érdemszerző ez a tisztség. Ha egyesülve maradtok velem, és szavam bennetek marad, és megtartjátok és végrehajtjátok azt – mondom nektek, kérjetek, amit akartok, és elnyeritek. Atyám szeret titeket, mert ti is szerettetek engem, és hittetek nekem. Kérjetek Atyámtól mindent, amit akartok, az én nevemben, és Ő megadja nektek. Azáltal, hogy Atyám megadja azt nektek, megismeritek majd, mennyire szeret titeket. Azt is megtudjátok, mennyire szeret engem. Arra ügyeljetek, hogy mindent rám hivatkozva kérjetek.

Apostolaimat nagyon megvigasztalta az ígéret, ami tettem nekik. Még inkább örültek azonban annak, hogy engem beszélni hallottak. Az a gondolat viszont, hogy hamarosan elhagyom őket, ismét megzavarta és elszomorította őket. Megint kértek, ne hagyjam el őket.

Megmondtam nekik, fel kell készülniük arra, hogy meg lesznek fosztva látható jelenlétemtől, mert nekem hamarosan vissza kell térnem Atyámhoz, aki küldött engem. Azt is mondtam nekik:

- Ti gyermekeim, szomorúak vagytok, és nagyon búslakodtok. Ne kételkedjetek azonban abban, hogy szomorúságotok örömre változik. Ne csodálkozzatok azon, ha látjátok, hogy a világ örül és ünnepel. Inkább sajnálkozzatok rajtuk, mert örömük örök sírássá változik. Titeket kevésre fog becsülni a világ, és szerencsétleneknek fog tartani. Ez azonban ne okozzon nektek fájdalmat, mert ti az egész örökkévalóságon keresztül tiszteletben és boldogságban fogtok részesülni, a világ pedig semmit érő és szerencsétlen lesz, mert örök szenvedésre és összehasonlíthatatlan nyomorúságra lesz kárhoztatva. Titeket gyűlölni és üldözni fog a világ, de tudjátok meg, hogy semmiképpen sem tud ártani nektek. Örüljetek azért, hogy úgy bánik veletek a világ, amint velem is bánt. Nem tarthattok igényt többre, mint én, aki Istenetek és Mesteretek vagyok. Ha engem üldözött a világ, és rosszul bánt velem, akkor nektek is azt kell kívánnotok, hogy veletek is úgy bánjon, mint velem bánt. Így hasonlóbbakká váltok hozzám, és én nagyobb szeretettel nézek rátok, amint Atyám is, aki titeket hozzám hasonlóknak fog látni. Minden szorongattatásban és üldöztetésben, amivel találkoztok, gondoljatok mindig arra, amit én elviseltem. Így felbátorodtok arra, hogy örömmel szenvedjetek, és szerencséseknek tartsátok magatokat, hogy hozzám hasonlókká váltatok. Viseljetek el mindent türelemmel és örömmel, amint láttátok, hogy én elviseltem. Valóban, követnetek kell példámat, és az egész világgal el kell ismertetnetek, hogy tanítványaim vagytok. Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. E kölcsönös szeretet által, amellyel egymáshoz viseltettek, fogja a világ felismerni, hogy tanítványaim vagytok.

Mindezt, és még sok egyebet mondtam apostolaimnak. Szavaimat nehéz felfogásukhoz és egyéniségükhöz szabtam, és figyelemmel hallgattak. Részben megragadta őket a szavaimból kiáradó szeretet és kedvesség, részben félelem töltötte el őket, mert hallották, mit kell elviselniük a világból való eltávozásom után. Bátorítottam őket ezekkel a szavakkal:

- Ti szomorúak vagytok, mert az üldöztetésről hallotok, amit el kell viselnetek. Szomorúvá tesz titeket azt hallani, hogy gyűlölni fog titeket a világ: De ne féljetek, mert a Szentlélek, akit megígértem nektek, meg fog erősíteni, és bátorrá tesz benneteket, úgyhogy minden szorongattatásban és üldöztetésben örülni fogtok. Nagy örömmel mentek majd a bírói szék élé és beszéltek majd a hatalom uraival, nevem és hitem ellenségeivel. Szívetek ujjongani és lelketek örülni fog, hogy sokat szenvedhettek, és nevem szeretetéért rágalmazásokat és lekicsinylést viselhettek el. Más lelkületűek lesztek, mint most, mert a Szentlélek szól majd belőletek. Ő nagy erőt és hatalmat ad nektek,
hogy minden félelem nélkül viselkedjetek és beszéljetek.

Miután apostolaim végighallgattak, nagyon megvigasztalódtak és felbátorodtak, én pedig e|távoztam tőlük.

Apostolaim öröme

Bármily hosszú ideig tartózkodtam is apostolaimnál, az számukra csak egy szempillantásnak tűnt, oly nagy vigasztalást éreztek szavaim hallatán. Nagyon ragaszkodtak ezekhez az érzékelhető vigasztalásokhoz. Miután elhagytam őket, azt mondták egymásnak:

- Mily gyorsan elment Mesterünk! Mit teszünk majd, ha többé már nem lesz velünk?

Amikor így beszéltek, elfelejtették, amit nekik mondtam. Nagyon búslakodtak amiatt, hogy látható jelenlétemtől meg voltak fosztva. Jóllehet gyakran figyelmeztettem őket, hogy szakadjanak el ezektől az érzékelhető örömöktől, beszélgetéseikben mindig visszatért ez a panasz. Azért újból megjelentem nekik, és megfeddtem őket. Természetesen ezt nagy szeretettel tettem. Türelmesen megmutattam nekik, hogy amint én viseltetem irányukban, úgy kell nekik is embertársaikkal bánniuk, utánozva szeretetemet és türelmemet.

Felhatalmazom őket a papszentelésre

Egy más alkalommal apostolaim ismét együtt voltak, és arról beszélgettek, amit nekik mondtam. Újból látni szerettek volna, hogy szavaimat hallhassák.

Megjelentem nekik. Közéjük állva a szokásos ,,Béke veletek”- kel üdvözöltem őket. Rájuk leheltem, és újból részesítettem őket a Szentlélekben. Megparancsoltam nekik, hogy szolgáltassák ki a keresztség szentségét, és menjenek hirdetni evangéliumomat világszerte. Ezt mondtam:

- Menjetek el mindenhova, és hirdessétek evangéliumomat minden teremtménynek, hogy ők megkeresztelkedhessenek az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. Mindnyájan, akik hisznek és megkeresztelkednek, üdvözülnek. Azok azonban, akik nem hisznek, el fognak kárhozni.

- Azoknál, akik hisznek, sok jelet fogtok látni. Nevemben ki fogják űzni az ördögöt, különböző nyelveken beszélnek, azaz egy új nyelven. Kígyókat emelnek fel, azaz szavaik által megtérnek a bűnösök. Eltávolítják a bűnöket a bűnösök lelkéből, és ha valami mérget isznak, nem fog ártani nekik. A betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak. Mindenki művelni fogja ezeket a csodákat, akinek erős hite van. Egyházam kezdeténél ezek a csodák szükségesek, hogy általuk növekedjék a hívek száma. Természetesen Egyházamban sohasem fognak hiányozni olyanok, akik nevemben csodákat művelnek, hogy megszégyenítsék a hitetleneket.

- Amint én most közlöm veletek a hatalmat és a kegyelmi ajándékokat, hogy kereszteljetek és elmehessetek a világ megtérítésére, ugyanúgy fogom megadni ezt a hatalmat más szolgáimnak is, akiket ti kijelöltök, hogy ők is képesek legyenek annak megtevésére, amit nektek parancsolok. Elrendelem, hogy ezekre a szolgákra tegyétek rá kezeteket, és hívjátok le rájuk a Szentlelket. Leheljetek rájuk, amint én tettem veletek. Most megadom nektek ezt a hatalmat.

Az apostolok meghatódtak. Azt mondtam nekik:

- Ne csodálkozzatok azon, hogy ezt most alig értitek meg. Majd ha részesültök a Vigasztaló Lélekben, teljesen képesek lesztek ennek a hatalomnak a gyakorlására. Mindent meg fogtok érteni, mert a Lélek közli veletek adományait. Elteltek bölcsességével és tudásával és
minden egyéb adományával. Akkor majd jól felfogjátok, amit nektek mondtam és tanítottam. Én fogom elősegíteni, hogy világosan felismerjétek a kegyelmeket, amelyeket nektek adtam. Most nem értitek meg, akkor azonban jobban felfogtok majd minden titkot és minden szentséget, amire tanítottalak titeket, és megértitek, miként kell kiszolgáltatnotok a szentségeket. Most már csak kis idő van hátra számomra, hogy veletek legyek, és ti mélyen szomorkodtok távozásom miatt. Azonban a Szentlélek megvigasztal majd titeket, és túláradó örömmel tölti el szíveteket. Senki sem tudja ezt elvenni tőletek. Amikor eltűritek a gyűlöletet, üldöztetést és megostoroztatást, az sem csökkenti majd örömötöket, amelyet az isteni Lélek közöl veletek. Drága tanítványaim! Ne búslakodjatok elmenetelem miatt! Ha ugyanis nem megyek el, nem részesültök ebben az isteni Lélekben!

Apostolaimat az ígéretek újból megerősítették, azonban mennybemenetelem gondolata nagyon elszomorította őket, emiatt gyakran könnyeztek. Nagy aggodalommal néztek rám, és nem tudtak betelni látásommal. Jóllehet sok vigasztaló dolgot mondtam nekik, a hozzám való érzelmes ragaszkodás miatt nem tudták elfogadni, hogy meg legyenek fosztva tőlem. Én megadtam nekik a kegyelmet ettől az érzelmes ragaszkodástól való elszakadásra. Azonban emberi természetük jelenlétemet annyira szerette és oly hosszú ideig élvezte, hogy elvesztését nagyon nehéznek találta.

Nagyon nagy részvéttel voltam irántuk. Nem hagytam fel vigasztalásukkal és oktatásukkal. Újból és újból mondtam nekik, ugyanezekkel a szavakkal, hogy belevéssem emlékezetükbe, mégis szinte képtelenek voltak szavaim megjegyzésére a mértéktelen szomorúság miatt, amit eltávozásom gondolata okozott nekik.

Ebben az időben tökéletesen boldog voltam, többé nem voltam alávetve a fájdalomnak és a szenvedésnek. Egyébként fájt volna látnom apostolaim szomorúságát. Igen nagyon szerettem őket, és együtt éreztem velük. Nekik azonban el kellett viselniük ezt a szenvedést, és egészen el kellett szakadniuk ettől a vigasztalástól, hogy képesek legyenek az isteni Lelket magukba fogadni. Egész vigasztalásukat, minden érzelmüket és kívánságukat emberi természetemre alapozták.

Nem vágytak másra, csak hogy velem legyenek, és látható jelenlétemet élvezzék. Azért nagyon szükséges volt e vonatkozásban megtisztítani érzelmeiket és kívánságaikat, mert ők jobban szerették saját vigasztalásukat, mint az én dicsőségemet. Jobban szerették saját örömüket, mint az enyémet. Így megfelelő volt, hogy megengedjem nekik attól való elszakadásukat. Ez tökéletesítette szeretetüket.

Természetesen később a kegyelem segítségével belenyugodtak. Miután bizonyos fokban megvigasztaltam és tanítottam őket, eltávoztam. Amint eltűntem szemük elől, úgy érezték, mintha szívüket szakítottam volna ki keblükből. Különösen Péter érzett így, aki a többinél jobban vonzódott hozzám. Mindig társaságomban akart lenni.

Amint egyedül maradtak, az általam tett ígéretekkel vigasztalták egymást és a kegyelemmel, amelyet közöltem velük. Egy ember sem képes felfogni, mily nagy volt apostolaim fájdalma, mialatt engem nélkülöztek. Más embereknek ugyanis nem volt alkalmuk arra, hogy olyan bizalmasan és oly hosszú ideig élvezzék lényem kedvességét és hallják szavamat Csak szeretett Anyám fogta fel ezt, mert ő mindenki másnál jobban élvezte ezt földi életem alatt. Ő nagy részvéttel volt az apostolok iránt. Vigasztalta és bátorította őket, mint egy jó anya teszi kisgyermekeivel. Ők szavai révén nagyon megerősödtek.

Megjelenek a többi tanítványnak

Néhányszor más tanítványaim is beszélgettek egymás közt feltámadásomról. Ismeretes volt előttük, hogy közülük néhánynak megjelentem. Vágyakoztak, hogy engem lássanak. Megjelentem nekik. A szokásos módon üdvözöltem őket:

- Béke veletek!

Szívük eltelt örömmel, amint megláttak és felismertek. Mindnyájan imádtak. Nagy szeretettel beszéltem hozzájuk, oktattam őket, és emlékeztettem mindnyájukat arra, amit tanító tevékenységem alatt mondtam nekik. Ilyen módon megerősítettem őket feltámadásom hitében. Nagy volt ezeknek a tanítványoknak a vigasztalása, amint engem láttak, és szavaimat hallották. Megmondtam nekik is, hogy hamarosan vissza kell mennem az Atyához, aki engem küldött:

- Tanítványaim, meg kell tudnotok, hogy vissza kell mennem az Atyához, aki engem küldött. Már csak kis ideig leszek veletek. Ezekre a szavakra a tanítványok nagyon elszomorodtak. Mélyen búslakodtak, mert felettébb szerettek engem. Azonban megvigasztaltam őket:

- Ne legyetek szomorúak azért, mert el kell titeket hagyjalak. Mennybemenetelem után el fogom küldeni nektek a Vigasztaló Lelket. Már megígértem Őt apostolaimnak. Ti is egyesülni fogtok apostolaimmal az isteni Lélek fogadásában, lelki képességeteknek megfelelően, amelyet Ő bennetek talál. Azért égő vággyal készüljetek fel fogadására. Kérjétek állandóan a mennyei Atyától a Szentlelket. Ez a Lélek fel fogja tüzesíteni szereteteteket, megvilágít benneteket, és tanúságot tesz nektek rólam. Mindent kinyilatkoztat nektek, amit én tanítottam. Meg fogja erősíteni hiteteket. Megvigasztal, és megszünteti minden félelmeteket, ami most annyira nyomottá teszi hangulatotokat. Az Ő műve lesz, hogy készségesen megismertetitek nevemet hitem minden ellensége előtt.

Nagy figyelemmel hallgattak, és öröm töltötte el szívüket szavaim édessége miatt, amelyek lelkükbe hatoltak. Egyesek könnyeztek a túlcsorduló vigasztalástól, amit elnyertek. Nem tudtak eleget nézni engem. Megvilágosítottam őket, hogy mindig jobban megismerjenek. Miután így megvigasztaltam, kioktattam és megerősítettem őket feltámadásom hitében, eltávoztam tőlük.

Azonnal elmentek az apostolokhoz, hogy közöljék velük az újságot. Amint egymással erről beszéltek, mindinkább megerősödtek az igazságban. Minden kétely eltűnt lelkükből. Mivel most már közeledett az idő, amikor a világból az Atyához kellett mennem, mindig erősebbek lettek a hitben. Sok kegyelmet esdettem ki számukra az Atyától. Azt akartam, hogy e világból való elmenetelemnél apostolaim és minden tanítványom megerősödjék a feltámadásom igazságába vetett hitben. Azért jelentem meg nekik oly gyakran és tartózkodtam velük, hogy részben oktassam, részben megvigasztaljam és bátorítsam őket. Minél többet voltam velük, annál jobban növekedett bennük feltámadásom hitének bizonyossága.

Az egész idő alatt, amíg csak feltámadásom után a földön tartózkodtam, szakadatlanul dicsőítettem mennyei Atyámat. Köszönetet mondtam Neki az egész emberi nem nevében. Felajánlottam Neki szolgálataimat, és ezáltal sok kegyelmet nyertem testvéreim és nővéreim számára. Gyakran dicsőítettem Őt szeretett Anyámmal és a velem levő szentek egész karával együtt. Ezekkel a szentekkel, akiket én a pokol tornácáról kihoztam, dicsértem a mennyei Atyát.

Atyám nagyon örült amiatt, hogy ilyen magasztos teremtmények dicsérik és dicsőítik. Ezek a szentek örültek emberségem és istenségem miatt. Emberi megjelenésemet látva szemlélték istenségemet is, amint az önmagában leplezetlenül létezik. Jóllehet ők velem voltak a földön, élvezték a boldogító színelátást. Ezért nagyon boldogok voltak, és gyönyörüket találták bennem.

>>Folytatjuk

Nagyon gyakran megjelentem szeretett Anyámnak. Vele együtt dicsértem Atyámat. Magasztaltuk végtelen dicsőségét, hatalmát, irgalmát és jóságát. Ezt az egész emberiség nevében tettük.

Mindenkit testvéremnek és nővéremnek tekintettem, kedves Anyám pedig mindenkit fogadott gyermekeként szemlélt. Nagy szeretettel végeztük el helyettük ezt a szolgáIatot. Ezáltal a mennyei Atya megdicsőült, és nagyon örült. Mily nagy szeretettel nézett akkor mennyei Atyám a világra, mivel én ott tartózkodtam, és mennyire gyönyörködött bennem!

A világon lakott szeretett Anyám is. Mennyire szerette mennyei Atyám az én Anyámat! Általa Ő oly nagy dicsőségben részesült, oly nagy kedve telt benne! Én pedig nagyon örültem annak, hogy amikor vissza kell mennem a földről Atyámhoz, mivel a szeretet magasztos találmányt hozott létre: a világban maradhatok az Oltáriszentség révén.

Mindinkább dicsértem mennyei Atyámat, és megköszöntem neki minden testvérem és nővérem nevében e nagy jótéteményt, amely által az Atya mindig nagy szeretettel néz le a világra, és testvéreim és nővéreim oly hatásos támaszban és erősítésben részesülnek. Nagyon örültem annak, hogy testvéreim és nővéreim felbecsülhetetlen kincsnek vannak birtokában, amelyet felajánlhatnak az Atyának bűneik kiengesztelésére és a nekik szükséges kegyelmek elnyerése érdekében.

Erről az isteni szentségről beszéltem szeretett Anyámmal. De beszéltem neki az összes többi szentségről is. Kioktattam róla, miként adhat tanácsot az apostoloknak kételyeikben. Ő minden szavamat megőrízte szívében, és semmit sem felejtett el. Gyakrabban beszéltem vele, mint az apostolokkal, a legszentebb Oltáriszentségről. Felvilágosítottam Anyámat annak módjáról, logy apostolaim miként szolgáltassák ki ezt az isteni Szentséget. Így ő a megfelelő időben ki tudta oktatni erről az apostolokat. Nekik is beszéltem ugyan erről, ők azonban hamar elfelejtették, amit nekik mondtam.

Miután szeretettel beszéltem Anyámmal minden egyes többi szentségről is, közösen dicsőítettük a mennyei Atyát. Minden testvérem és nővérem nevében hálát adtunk neki. Ez nagy örömöt okozott mennyei Atyámnak. Majd szeretett Anyám adott hálát nekem, minden gyermeke nevében. Dicsőítése és háIája nagy megelégedésemre szolgált. Szeretett Anyámnak gyakran megengedtem, hogy megcsókolja sebeimet, és ezáltal kielégítse vágyait. Miközben megcsókolt, nagy édesség és gyönyörűség töltötte el. Nem felejtkezett azonban meg a fájdalmakról, amelyeket én oly nagy szeretettel viseltem el. Jóllehet én akkor már mindig örömben és gyönyörűségben voltam, ő szenvedni akart az én fájdalmaimra való visszaemlékezés által. Így mind több és több érdemmel gazdagodott. Ezt tette egész hátralevő földi élete alatt.

Anyámnak ajánlom a híveket és az apostolokat

Miután szeretett Anyámat pontosan kioktattam, neki ajánlottam mindazokat a hívőket, akik apostolaim hithirdetése révén meg fognak térni. Azt mondtam neki:

- Szeretett Anyám! Már tudod, hogy mennybemenetelem után el fogom küldeni apostolaimnak a Szentlelket. Te is el fogsz telni a Szentlélekkel, nagy érdemeid miatt. Ha ez a Szentlélek oly gazdagon kiárad majd apostolaimra és a többiekre, mennyivel inkább leszáll majd rád, ki az Ő leginkább szeretett Mátkája vagy! Ha emberré levésemkor teljesen eltöltött téged a Szentlélek, és elhalmozott ajándékaival, mily kegyelmekkel és ajándékokkal lesz teljes az Ő újabb eljövetele! Rád való első leszállásakor nagyon kellemes hajléknak talált téged. Második leszállásakor még több érdemmel és kegyelmekben gazdagnak fog találni. Készülj fel, drága Anyám, az áldott kegyelemáradat befogadására. Jóllehet a Szentlélek leszállásánál a szeretet nem fog nálad láthatólag megnyilvánulni, mint apostolaimnál, mégis összehasonlíthatatlanul nagyobb fokban részesedsz majd benne. Erősebb tűz, nagyobb kegyelem lesz osztályrészed, amivel össze sem lehet hasonlítani azt a tüzet és azt a kegyelmet, amelyet az apostolok kapnak. A te szíved oly nagy, hogy be tudja fogadnia Szentlélek teljességét. Szenvedésemnél szíved tengerhez volt hasonló, amely magában foglalta a fájdalom teljességét. Ennek megfelelően a Szentlélek lejövetelekor szíved ismét tengerhez hasonló lesz, most azonban olyan tengerhez, amely a boldogító, isteni tüzet tartalmazza.

- Örvendj azért, drága Anyám, mert te a végtelen szeretetet fogod szívedbe zárni. Ezáltal mennyei Atyám és én, a te Fiad és Urad, a Szentlélekkel, Jegyeseddel együtt, mindjobban fogunk szeretni téged. Újfent neked ajánlom azonban minden testvéremet és nővéremet. Már nagyon szereted őket, azonban ismét neked ajánlom mindnyájukat, hogy mindig nagyobb szeretetet mutass irántuk, kiket rád hagyok. Nagy szereteted mindinkább ki fog áradni rájuk. Részesítsd őket isteni szereteted lángjában, amikor velük érintkezel. Meg fogod vigasztalni őket, bátorítani, tanítani fogod őket, tanácsot adsz nekik, és sok kegyelmet esdesz ki számukra. Minden, amit mondasz, és teszel, elnyeri mennyei Atyád jóváhagyását. Ő örömét és tetszését fogja találni benne.

E szavaknál szeretett Anyám a földre borult, és nagy örömmel hallgatott rám. Miután szavaimat befejeztem, bensőséges hálát adott a legszentebb Háromságnak, majd köszönetet mondott nekem, Fiának. Dicshimnuszokat zengett, és fölhívta a feltámadott, boldog lelkeket és azok őrangyalait, hogy dicsérjék a legszentebb Háromságot és az én emberségemet az ő nevében, hálaadásként a sok kegyelemért és ajándékért, amelyben részesült. E nagy dicsőségében még inkább megalázta magát. Elismerte saját semmiségét és a sok kegyelmet, melyet Istentől kapott, és még kapni fog. Ezáltal nagy örömöt okozott a mennyei Atyának és nekem, s így még inkább gazdagodott az érdemekben és kegyelmekben. Akkor közösen dicsőítettük a mennyei Atyát. Magasztaltuk végtelen jóságát, dicsőségét, nagylelkűségét és minden isteni
tökéletességét.

Apostolaimhoz megyek

Szeretett Anyámat teljes örömében hagytam magára, és ismét apostolaimhoz és tanítványaimhoz mentem. Dicsőséges feltámadásom már ismertté vált. Minden tanítványom látni vágyott engem. Eleget tettem kívánságuknak, s megjelentem nekik, és megvigasztaltam őket.

A szerető Magdolna gyakran élvezte jelenéseimet, mivel nagy, égő szeretettel kért, hogy menjek hozzá. Megjelentem neki, megvigasztaltam, tanítottam, és megmondtam neki, mit tegyen mennybemenetelem után. Hasonlóképpen tettem más tanítványaimmal is. Hívtak, hogy jelenjek meg nekik. Állandóan vágyakoztak látásomra.

Fennmaradó időmet pedig, amikor nem tartózkodtam tanítványaimnál, teljesen mennyei Atyám dicsőítésére, dicséretére fordítottam, és hálát adtam neki az egész emberiség nevében a sok és nagy jótéteményért, amelyben részesítette az embereket. Ezt legtöbbször szeretett Anyámmal együtt tettem. Ez nagyon tetszett mennyei Atyámnak.

A csodálatos halfogás

Gyakran olyan módon jelentem meg apostolaimnak, hogy mind jobban meggyőződhettek feltámadásomról. Ugyanis sokszor csodákat műveltem jelenéseim közben.

Apostolaim egy egész éjszaka hiába fáradoztak a halfogással. Elcsigázottak, fáradtak és szomorúak voltak. Vágyakoztak jelenlétemre. Azt mondták egymásnak:

- Ha Mesterünk látná, milyen fáradtak és szomorúak vagyunk, megvigasztalna minket!

Miközben ezt mondták, megjelentem nekik, és világosan felismertek. Mindnyájan bánatukról beszéltek, hogy miként fáradoztak hiába egész éjjel. Azért, hogy még inkább megtudják, valóban az ő Mesterük és Isten igazi Fia vagyok, és minden hatalmamban áll, megparancsoltam nekik, hogy egy általam megjelölt helyen vessék ki a hálót. Megtették, és a háló megtelt sok hallal. Amint Péter látta a csodát, rámtekintett. Ebben a pillanatban újabb fénnyel világítottam meg. Felismerte istenségemet, és a többiek jelenlétében felkiáltott:

- Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!

Keservesen sírt. Ezt azért tette Péter, mert istenségem felismerésekor megvilágosítást nyert saját szegénységének és semmiségének felismerésében is. Eszébe jutott, hogy megtagadott engem. Fájdalom fogta el, és nagyon méltatlannak érezte magát jelenlétemre.

A többi apostol is csodálkozott, amikor a csodát látta. Péter szavain is csodálkoztak. Egészen megrendülve imádtak engem. Azt mondtam nekik:

- Ha nektek ennél a halfogásnál oly sokat kell szenvednetek és fáradoznotok, mennyivel inkább kell törekednetek és szenvednetek, amikor elindultok a lelkek halászatára! Mindnyájan gyötrődni és szomorkodni fogtok, de nevem hatalmánál fogva és kegyelmemből sok lelket nyertek majd meg. Szavatok hasonló lesz a háIóhoz. Miként a háló a halakat fogdossa össze, úgy fogja szavatok a tévelygő bárányokat bevonni aklomba. Amikor majd az emberhalászás közben is szomorkodtok és aggódtok, forduljatok hozzám, és hívjatok segítségül, és megvigasztallak titeket!

Miután így oktattam és vigasztaltam őket, eltűntem szemük elől. Ők dicsérték és dicsőítették végtelen jóságomat és irántuk való szeretetemet. Elmentek, hogy mindent el mondjanak szeretett Anyámnak. Ő nagy örömmel hallgatta őket. Ő is oktatta és vigasztalta mindnyájukat. Erre nagyon elégedetten távoztak. Elmondták a többi tanítványnak is a jelenést, amelyben részesítettem őket, és a csodálatos halfogást. Azokat is eltöltötte a vágy, hogy engem lássanak. Így készültek fel ők is a kegyelem befogadására. Miközben megjelentem nekik, oktattam őket, és emlékezetükbe idéztem, amit tanító tevékenységem idején mondtam nekik.

Apostolaim kételye

Jóllehet apostolaimat oly határozottan biztosítottam feltámadásomról azzal, hogy többször hallottak, és hasonlóképpen társalogtak velem, mint ahogy halandó életemben, szenvedésre képes testemben tettem, mégis kételyek merültek fel lelkükben. Oly gyengék voltak, hogy még abban is kételkedtek, amit oly világosan láttak és hallottak. Részvéttel voltam irántuk emiatt. Mindig jobban biztosítottam őket feltámadásomról. Megjelentem nekik, miközben étkeztek. Leültem, és együtt ettem velük. Túltettem magamat nehéz felfogásukon és tudatlanságukon. Azt mondtam nekik, hogy még jobban meg legyenek győződve feltámadásomról:

- Figyeljétek meg pontosan, vajon nincs-e testem és csontom. Látjátok, hogy van. Testem ugyanis feltámadt, megdicsőülve, halhatatlanul. Testem teljesen átszellemült a kifinomultság ajándéka és az egyéb dicsőséges ajándékok által, amint ezt nektek többször kifejtettem tanításom ideje alatt. Az általános ítéletkor mindnyájan fel fogtok támadni testetekkel a dicsőségre, amint engem láttok feltámadva. Veletek együtt minden üdvözült feltámad.

Apostolaimat nagyon meghatották ezek a szavak. Meggyőződtek feltámadásomról, és kértek, legyek részvéttel tudatlanságuk és nehézkes felfogásuk miatt. Azt mondták:

- Hogyan van az, jóságos Mesterünk, hogy mi mindnyájan biztosak vagyunk feltámadásodban, amikor látunk téged, és amikor velünk beszéIsz? Miért kezdünk azonban kételkedni, amikor meg vagyunk fosztva jelenlétedtől?

Azt váIaszoltam nekik:

- Még gyengék vagytok, azért kételkedtek. Sok dolgot kell még mondanom nektek, de most nem teszem meg, mivel nem vagytok képesek felfogására. De majd eljön a Vigasztaló, és Ő megtanít titeket mindenre. Igen, Ő sokkal többre fog még oktatni titeket. Ez az isteni Lélek tanúságot tesz majd rólam. Sugallni fogja nektek mindazt, amit én mondottam nektek. Akkor majd megerősödtök hitetekben, mert ez az isteni Lélek tudással és bölcsességgel fog eltölteni titeket. Minden egyéb ajándékával is el fog látni titeket. Nem érdemlitek meg ezt az isteni Lelket, azért kérem én számotokra az Atyától. De ti is kérjétek bensőségesen az Atyát. Mennybemenetelem után ne hagyjatok fel azzal, hogy az Atyátől kérjétek ezt az isteni Lelket. Készüljetek fel a Szentlélek fogadására visszavonulással és imával, amint mennybemenetelem előtt még ki foglak oktatni titeket. Miután részesedtetek ebben az isteni Lélekben, világosan fel fogjátok majd a dolgokat, amiket műveltem. Ezeket most nem tudjátok jól megérteni, mert még nem ismeritek méltóságomat és nagyságomat. Ez a Lélek azonban megvilágosít benneteket, és mindnyájan jobban felismeritek, amit műveltem és tanítottam.

Apostolaim szíve vigasztalással és örömmel telt el szavaim hallatára. Azért ismét kértek, hogy ne távozzak el tőlük. Megint figyelmeztettem őket arra, hogy el kell szakadniuk az érzékelhető vigasztalástól, amelyet jelenlétem és szavaim hallása okoz nekik, hogy így méltókká legyenek a Vigasztaló Lélek befogadására. Ők lehajtották fejüket, de nem válaszoltak, annak jeléül, hogy nagyon nehezükre esik ezt hallani. Ismét vigasztaltam és bátorítottam őket, majd eltávoztam tőlük. Visszatértek a halászathoz, közben azonban mindig arra vágyakoztak, hogy engem lássanak és halljanak. Más alkalommal is megjelentem nekik halászat közben.

Péter a vízen hozzám jön

Amikor ők a tengeren voltak, látták, hogy én a parton állok. Azonban nem ismertek fel, mert el voltak telve félelemmel. Arról beszélgettek egymással, hogy ki vagyok én. Akkor a szeretett tanítvány felismert engem. Tisztasága miatt ismert meg előbb mint mások. örömmel mondta, hogy én vagyok ott, a Mester.

Amint Péter ezt hallotta, fellángolt benne a vágy, hogy hozzám jöjjön. Forró szeretete vonzotta. Felkiáltott:

- Uram, ha te vagy, tedd, hogy hozzád menjek a vízen járva!

Péter az én sugallatomra kérte ezt. Próbára akartam tenni hitét, hogy még jobban megerősítsem őt. Megparancsoltam neki, hogy jöjjön. Irántam érzett lángoló szeretetével nekilátott, hogy nagy sietve a vízen járjon. Közben rám szegezte szemét. Amikor azonban a hullámokon járt, a tengerre nézett, és a veszélyre gondolt, amelyben forgott. Félni kezdett. Valóban a vízbe is süllyedt. Minél jobban elgyengült a hite, annál mélyebbre süllyedt. Mikor már majdnem egészen víz alá került, hangosan felkiáltott:

- Uram, ments meg, mert elsüllyedek!

A többi apostol is mind megijedt, amikor látta Pétert alásüllyedni, azonban egyikük sem mozdult meg, hogy a tengerbe ugorjék segítségére. Ők ugyanis tudták, hogy én meg tudom menteni. Más alkalommal is megmentettem őket a tengeri vihar veszélyétől. Péter kérésére odasiettem. Megragadtam kezénél, és kihúztam őt a vízből. Megfeddtem:

- Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

A partra vezettem, és nyomatékosan kijelentettem neki, hogy ne kételkedjék hitében.

Kioktatom apostolaimat a hitről

A Genezáretí-tó partján előadást tartottam apostolaimnak a hitről:

- Higgyetek! Ha hisztek, mindent elnyertek, amit kértek! Ha hisztek, minden megtörténik, amit parancsoltok. Ha azt mondjátok a hegynek, hogy süllyedjen a tengerbe, és nem kételkedtek benne, meg fog történni!

Apostolaim csodálkozva hallgattak. Amit mondtam, nagyon nehéznek tűnt megérteni számukra. Ismét figyelmeztettem őket, hogy higgyenek, mert eljön az idő, amikor a hit erejével sok csodát fognak művelni. Hozzáfűztem:

- Hallottátok, hogy míg halandó testben köztetek éltem, minden betegtől hitet követeltem, ha meg akart gyógyulni. Ha már annak hinnie kell, aki kegyelemben akar részesedni, mennyivel inkább hitre van szükségetek, ha nevemben kegyelmeket akartok kiosztani. Sok jelet és csodát
kell tennetek a hit terjesztésére, hogy a hívők száma állandóan növekedjék. Egyáltalán semmi okotok sincs a kételkedésre, mert hitetek az ígaz hit. Isteni hatalomra épül. Isten mindent megtehet, amit akar. Ő ad meg mindent a hívőnek, amit az kér. Azért hittel kérjetek, hogy mindaz, amit kívántok, teljesedjék.

Miután kioktattam apostolaimat a hitről, egyedül hagytam őket. Beszélgettek egymással a hit dicsőségéről és arről, amit én a hitről tanítottam. Fájt nekik, hogy mindeddig gyengék voltak a hitben. Azt mondták:

- Mennyivel több kegyelmet adott volna Mesterünk, ha nem lettünk volna oly gyengék a hitben!

Erősen elhatározták, hogy többé nem fognak ingadozni. Természetesen a következő alkalommal ismét gyengék voltak, mert hitük még nem erősödött meg. Minden kicsinység kételyeket okozott nekik. Más alkalommal a következő módon beszéltek egymásközt:

- Hogyan tud Mesterünk megjelenni és eltűnni anélkül, hogy látnánk, honnan jön és hová megy? Hogyan tud keresztülmenni a bezárt ajtón?

Az ilyen beszédek ismét kételyeket ébresztettek bennük. Megint megjelentem nekik. Féltek, és kételkedtek, hogy talán kísértet vagyok. A félelem oka a kétkedő beszéd volt, amelyet folytattak. Azt mondtam nekik:

- Ne féljetek, mert én vagyok.

E szavakkal minden félelmüket elvettem, és meghívtam őket a szokott bizalmassággal, hogy érintsék meg testemet. Közben azt mondtam nekik:

- Nézzetek, és érintsetek meg, hogy megbizonyosodjatok, hogy nem szellem, vagy kísértet vagyok, mint vélitek. Megérinthettek, mig a szellemet nem tudjátok megérinteni. Tehát, jóllehet testem a kifinomultság adománya által átszellemült, mégis érinthető, csak a szellemet nem lehet megérinteni. Igaz, hogy testem és csontom, mint látjátok, nincs alávetve a pusztulásnak, mert megdicsőült, de érinthető. Azért érintsetek meg, és meg fogtok győződni a mondottakról.

Erre Péter leborult előttem. Megengedtem neki, hogy megcsókolja lábamat. Hasonlóképpen tettek a többi apostolok és tanítványok is. Ezáltal meggyőződtek arról, amit nekik mondtam. Hozzám való ragaszkodásuk nagyon felfokozódott, és ismét kértek, hogy ne hagyjam el őket. Ez a kérés alkalmul szolgált nekem arra, hogy ismét figyelmeztessem őket, szakadjanak el ettől az érzékelhető vigasztalástól, és kívánják, hogy a Szentlélek hamar leszálljon rájuk. Ez akkor fog megtörténni, ha felmentem a mennybe.

folytatjuk

- Kedves tanítványaim! Láttátok, mennyit dolgoztam, míg halandó testben éltem. Ti vagytok tetteimnek megbízható tanúi. Titeket választottalak ki oszlopokként, amelyekre Egyházamat fogom építeni. Ha ti gyengék lesztek a hitben, kik mindent láttatok és hallottatok – hogyan lehetnek akkor azok erősek, akik nem hallottak, és nem láttak engem? Gondoljatok rá, hogy titeket választottalak ki egy ily nagy épület, mint amilyen az Egyház, alappilléreiként. Nektek állhatatosaknak, erőseknek és megingathatatlanoknak kelt lennetek! Kérni fogom Atyámtól számotokra ezt az erőt és hitben való állhatatosságot. De nektek is kérnetek kell azt.

- Legyetek erősek a támadások ellen is, amelyeket Egyházam ellenségei fognak indítani.. Egyáltalán ne hallgassatok üres érveikre és hamis tanításaikra. Üldözést és szorongattatást fogtok szenvedni tőlük. Már gyakran mondottam ezt nektek. Ne féljetek azonban, mert én az égben vagyok, hogy az Atyánál védőként és ügyvédként szolgáljalak titeket. Minden szükséges kegyelmet ki fogok esdeni számotokra, hogy megküzdhessetek az én és a ti ellenségeitekkel. Azokat mindig le fogjátok sújtani és győzni, jóllehet ti gyenge eszközök vagytok, azonban isteni erővel lesztek ellátva. Megígérem nektek, hogy az Atyához való hazamenetelem után elküldöm nektek a Szentlelket, Akit kérni fogok az Atyától. Ez a Vigasztaló Lélek meg fog erősíteni titeket, és lángra fog gyújtani benneteket. Közölni fogja veletek adományait, és úgy megerősít titeket a hitben, hogy sohasem fogtok ingadozni. Ő még világosabban megérteti veletek, amit tanítottam nektek. Egész tanításomat emlékezetetekbe fogja idézni. Azért legyetek bátrak, és ne féljetek, mert én, a ti Mesteretek mindig meg foglak védeni titeket.

Apostolaim nagy figyelemmel hallgattak. Közben lelkükben nagy vigasztalást éreztek. Annyira ragaszkodtak hozzám, hogy inkább bennem éltek, mint saját magukban. Jelenlétem nagy hasznukra vált. Szavaim hallatára édesség és öröm töltötte el őket, legfőképpen Pétert, aki mindig mellettem volt, és rám szegezte tekintetét.

Péter mindig látványosabb szeretettel szeretett engem, mint a többiek. Természeténél fogva nagyon ragaszkodó volt, és rám irányította egész szeretetét. Nagy fájdalmat érzett, amikor eltávoztam. Legszívesebben mindig jelenlétemet élvezte volna. Kezdett kérni engem, hogy ne hagyjam el őt többé, hanem mindig legyek vele. Azt mondta nekem:

- Ha te, jó Mesterünk, elhagysz minket, hogyan élhetünk mi nélküled? Jelenléted megvigasztal és éltet minket. Oda fogok menni, ahová te mégy, mert nélküled kín számomra az élet.

Ez az apostol ily mélységesen fejezte ki irántam való szeretetét. Tény, hogy nagyon szeretett engem. Természetesen ennek a szeretetnek még meg kellett tisztulnia, akárcsak a többi apostol szeretetének is, mert nemcsak engem szerettek, hanem saját kielégülésüket és vigasztalásukat is, amelyet tapasztaltak, amikor engem szerettek, és velem érintkeztek. Ezért többször is mondtam Péternek és a többieknek:

– Ahová én megyek, oda ti most nem jöhettek. De majd eljön az ideje, amikor oda jöhettek.

Ezeket a szavakat tanítványaim fájdalommal fogadták. Igyekeztek rábírni engem, hogy mindig maradjak velük. Azt mondták:

- Maradj velünk, jó Mester! Ne fossz meg minket ettől a vigasztalástól. Te most már nem vagy alávetve a szenvedéseknek. Senki sem tud téged tovább fenyegetni, vagy neked valami rosszat tenni. Minket azonban szorongatnak. Ezért jelenléted meg fog vigasztalni, fel fog bátorítani, és tanítani fog minket. De ha te eltávozol tőlünk, mit fogunk mi szegények, nélküled tenni?

Nem örültem apostolaim nehéz felfogásának és oktalanságának. Merthogy az oly nagy volt, hogy az apostolok – miközben arra  oktattam és bátorítottam őket, hogy eljön a Szentlélek, és a Szentlelket nekik megígértem, – mégis szüntelenül azt kérték tőlem, hogy maradjak velük. Ismét kioktattam őket, és nagy szeretettel megértettem velük a dolgot. Miután felfogták, azt mondtam nekik:

- Látjátok, mily nagy türelemmel és szeretettel teszem nektek ezt a szolgálatot. Jóllehet oly hosszú ideig voltatok már velem, mégis oly oktalanoknak mutatkoztok, és nem vágyakoztok arra, hogy jól megértsétek, amit oly gyakran és oly világosan kifejtettem nektek. Meg kell most értenetek, hogy felebarátaitokkal a legbensőségesebb szeretettel kell bánnotok, amikor elnyertétek a Szentlelket, és el kell indulnotok a népek megtérítésére és kioktatására, az igaz Istent illető ismeretre. Emlékeztetlek benneteket arra, hogy mindig szem előtt kell tartanotok engem. Követnetek kell engem, mint Mestereteket, miközben mindenkit türelemmel és szeretettel taníttok és oktattok, és eltűritek tudatlanságukat és gyengeségüket, amint én is eltűrtelek titeket. Minden tettetekben, törekvésetekben és szorongattatásotokban keressétek mindig azt, hogy megdicsőítsétek mennyei Atyámat és engem. Tegyétek nevemet ismeretessé mindenki előtt. Azzal dicsőíttek meg engem, hogy hűségesen véghezviszitek mindazt, amire tanítottalak titeket. Jutalmatok mindenek felett nagy lesz az égben. Ezt a jutalmat már sokszor megígértem nektek.

Apostolaim nagyon figyelmesen hallgattak szavaimra, és megígérték, hogy meg fogják tenni, amire tanítottam őket. Valóban, mindnyájan megvigasztalódtak, amíg velük voltam. Amint azonban eltávoztam tőlük, nagy fájdalom töltötte el őket amiatt, hogy meg vannak fosztva jelenlétemtől. Szomorkodtak és aggódtak, és ezeket az érzelmeiket megosztották egymással, miközben azt mondták:

- Mit fogunk tenni, ha Mesterünk elhagy minket? Ki tud majd megvigasztalni minket, amikor mindnyájan szomorkodunk? Ha meg leszünk fosztva ettől a vigasztalástól, hová menjünk, hogy vigaszra találjunk?

Egyesek közülük azt mondták:

– Lehetetlen, hogy minket egész árván hagyjon, és Anyjától is meg legyünk fosztva. Hiszen az Ő szeretete mindenek felett nagy! Meg fogjátok látni, hogy nálunk hagyja őt, hogy bátorítson, vigasztaljon, és tanítson minket.

Mások kételkedtek, és azt mondták:

- Meglátjátok, hogy magával viszi Anyját, hogy az élvezhesse nagy fájdalmának gyümölcsét, amelyet elviselt az ő keserves kínszenvedésénél.
Így beszélgettek egymás között. Utána elhatározták, hogy együtt elmennek szent Anyámhoz, és megkérik őt, járjon közbe értük nálam, hogy ne fosszam meg őket tőle. Valóban el is mentek Anyámhoz. Ő megvigasztalta és felbátorította őket. Biztosította őket arról, hogy nem lesznek megfosztva az őáltala nyújtott erősítéstől és segítségtől. Megelégedetten mentek el tőle.

További jelenéseim

Egy másik alkalommal mindnyájan együtt voltak, és ismét látni szerettek volna engem. Azt mondták:

- Hol lehet most jóságos Mesterünk? Hol bukkanhatnánk rá? Ha látná szívünk szomorúságát, biztosan nem késlekedve hozzánk jönni, hogy megvigasztaljon minket szeretetreméltó jelenlétével!

Miközben így beszéltek, megjelentem közöttük. Üdvözöltem őket a szokásos békeköszöntéssel. Amint megláttak, örömükben sírva fakadtak. Ismét megvigasztaltam és oktattam őket. A végén emlékezetükbe idéztem, hogy el kell készülniük arra, hogy meg lesznek fosztva látható jelenlétemtől, egyenként nem részesülhetnek a Szentlélekben. Azért el kell szakadniuk ettől az érezhető vigasztalástól. Apostolaim azonban nem szívesen hallották ezeket a szavakat. Péter gyakran mondta: 

- Jóságos Mesterem! Te elég vagy nekünk! Maradj mindig velünk, nem kívánunk semmi egyebet!

Figyelmeztettem őt, hogy ne ragaszkodjon hozzám, mert nekem az Atyához kell mennem. Nagy vággyal kérnie kell a Lelket, a Vigasztalót, amint azt az imént megígértem nekik. Majd azt mondtam nekik:

- Ti nemigen hisztek szavamban. Mily gyakran megmondtam nektek, hogy a Szentlélek meg fog titeket vigasztalni, erősíteni, szentelni, és részesíteni fog adományaiban. Isteni tűzzel fog eltölteni titeket. Mindenre megtanít, anélkül, hogy meg kellene erőltetnetek magatokat. Meg fog erősíteni titeket a hitben és a kegyelemben. Erősekké váltok, és megszűnik minden félelmetek. Nem fogtok többé bezárkózni és visszavonulni, hanem nagy bátran nekiindultok, hogy hirdessétek nevemet és isteni dicsőségemet. Semmiféle emberi erő és hatalom nem lesz képes meggátolni titeket. Azért mindnyájatoknak kívánnotok kell, hogy én hamarosan elmenjek az Atyához, és elküldjem nektek ezt a Vigasztaló Lelket.

Megerősítem enyéim hitét

Amint apostolaim erről a dicsőségről hallottak beszélni, egészen fellelkesedtek. Most már eltöltötte őket a vágy a Szentlélek után. Ebben a pillanatban eltűntem szemük elől. Egy ideig megmaradtak ebben a vágyban, utána mégis hatalmába őket ismét a félelem, és vágytak jelenlétem után. Mikor pedig hosszabb ideig vártam azzal, hogy megjelenjek nekik, kételkedni kezdtek, és ingadozott hitük. Ismét megjelentem nekik, és megfeddtem őket kishitűségükért. Ők azonban e szavakkal mentegették magukat:

– Légy részvéttel irántunk, jó Mesterünk, mert amint megfosztottál minket jelenlétedtől, félelem és szomorúság telepedett ránk.

Én nagy szeretettel korholtam őket. Ismét kioktattam és figyelmeztettem őket, hogy szakadjanak el ettől az érezhető vigasztalástól. Valahányszor megjelentem nekik, figyelmesen megnéztek. Felismertek arcvonásaimról, testtartásomról, ruhámról, hogy én vagyok az ő Mesterük. Amikor azonban eltávoztam körükből, megint elfogták őket a kételyek. Beszélgetni kezdtek feltámadásom valódiságáról. Azt mondták:

- Még mindig oly gyenge a hitünk! A Mesternek igaza van, amikor ezt mondta. Mégis saját szemünkkel látjuk Őt, és halljuk szavát. Egyáltalán hogyan kételkedhetünk?!

Mikor ezt mondták, megvilágosítottam lelküket, s ezáltal megerősödtek hitükben, és irántam való szeretetük még jobban fellángolt, főleg Péteré, aki mindig forrón vágyakozott utánam, ha egy ideig nem láthatott. Ilyenkor elment szeretett Anyámhoz, hogy utánam érdeklődjék, ő pedig megvigasztalta, és bátorította, hogy viselje el távollétemet. Erre elment halászni, gondolatai és vágyai azonban nálam voltak. Erősen sírt, egyrészt mert arra gondolt, hogy szenvedésem idején miként tagadott meg és hagyott el engem, másrészt pedig mert szavaim édességére és iránta való szeretetemre emlékezett. Gyakran mondta apostoltársainak:

- Jóságos Mesterünk megbocsátotta a nagy megbántást, amellyel tagadásom által részesítettem Őt, én azonban nem tudom elfelejteni, amíg csak élek, siratni fogom súlyos bűneimet!

Erre a többi apostol is visszaemlékezett hálátlanságukra és hűtlenségükre, amellyel engem szenvedésem idején mindegyikük elhagyott. Közösen siratták bűnüket. Miután szabadjára engedték fájdalmukat, végtelen szeretetemről kezdtek beszélni, s arról, hogy én többé nem gondolok bűneikre. Ismét vágyakoztak a látásomra, hogy mind bocsánatot kérhessenek tőlem. Mivel oly bűnbánóak voltak, és annyira hálásak a kapott jótéteményekért, meghallgattam őket. Megjelentem köztük ismét, s a béke szavával üdvözöltem őket.

Amint megláttak, oly nagy szeretet fogta el őket, hogy mindent elfelejtettek, és csak arra figyeltek, hogy édes szavaimat és kedves tekintetemet élvezzék. Amint rám néztek, elragadtatásba estek. Főleg Péter sírt kedves bánásmódom miatt, és tört ki örömujjongásban nagy szeretetében. Megvigasztaltam őket, és vidáman és kedvesen néztem rájuk. Így szoktam viselkedni jelenéseim közben. Miután eltávoztam tőlük, elmentek kedves Anyámhoz, hogy mindent elmondjanak neki. Anyám nagyon szívesen és örvendező szívvel hallgatta őket. Figyelmeztette az apostolokat, hogy higgyenek jobban, és legyenek állhatatosabbak a hitben. Intette őket arra is, hogy szakadjanak el jelenlétem vigasztalásától, amelyet ők annyira kívántak s kerestek. Amikor elfogja őket a vágy, hogy engem lássanak és halljanak, menjenek őhozzá, ő majd megvigasztalja őket. Mint jóságos és szeretetreméltó Anya, sose mulasztotta el, hogy megvigasztalja és felbátorítsa őket. Mindig nagyon okosan, és nagy szeretettel beszélt. Erre visszatértek a halászathoz, hogy megélhetésüket biztosítsák, mert mind nagyon szegények voltak. Gyakran nagy ínséget szenvedtek. Abban az időben azonban nem mertek alamizsnát kérni, mert nagyon féltek a zsidók üldözésétől. Ezek minden tanítványomat el akarták távolítani a világból, hogy így senki se emlékezzék rám. Ez azonban nem sikerült nekik.

folytatjuk…