A „lázadó” és a „vészt hozó undokság”

A „lázadó” és a „vészt hozó undokság”

 

1964. Jézus. (Savoyen-1) 31.

91.– Az irgalmasság felajánlása által mindannyiótok egy-egy oltárrá válik, és részt vesz örök áldozatom bemutatásában. Eljön majd az idő, amikor az Antikrisztus bezáratja templomaimat, betiltatja szentségeimet, és sok papomat megölet. Kegyelmeim azonban továbbra is megmaradnak, sőt sokkal hatékonyabban fognak majd áradni a Keresztrefeszített Jézus és a Szeplőtelen Szűz Segítőtársainak közvetítésével. Minél hatalmasabbak lesznek az akadályok, annál egyszerűbb és hozzáférhetőbb eszközöket választok arra, hogy kegyelmeimet kiárasszam.

 

1974. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 110-111.

Miután a Sátán ma az emberiség nagyobb részét félrevezette a kevélységgel és az Isten elleni lázadás szellemével, most csak az alázatban és a kicsinységben lehetséges az Úrral találkozni, és meglátni Őt.

Az Isten elleni lázadás, a Sátántól eredő kevélység okozta az istentagadást, az ateizmus áradatát, amely valóban megrontással fenyegeti az emberiség nagy részét.

 

1989. Jézus, Vassula. (Vassula-2) 298-300.

J: Ó gyermekeim, enyéim közül oly sokan vakultak meg a Sátán füstjétől! A legkisebb félelem és habozás nélkül lázadnak. Hiányzik belőlük az őszinteség és a szentség. Szeretetet keresek, de nem találok bennük. Nem látható az igazságosság, és a bölcsességet ostobasággal cserélték fel. Elhagyták az erényeket, beszédük kétszínű lett, és csak árulásról suttognak. Hiúság lett a lázadók koronája, és engedetlenség a jogara. Nem találok bennük békét, mert nincs bennük. Gondolkodásmódjuk nem az enyém, fejjel rohannak a pusztulásba, városom lerombolására.

Ó Káin! Káin? Hol van az a Lélek, akivel megajándékoztalak? Újból vesztedbe rohansz? Születésed napjától kezdve erőszakosnak ismerlek, és mivel tudtad, hogy ilyennek ismerlek, most álruhában jössz ide, főpapnak öltözve?  Az én ruháimat öltötted magadra, aranyba és ezüstbe öltöztél, hogy elrejtsed sötét ruháidat, amelyeket a „fekete vadállattól” {a szabadkőművességtől} kaptál? Nincs benned világosság, és hogy elrejtsed förtelmes ábrázatodat, álarcot vetél undorító képedre, hogy külsőd még az én választottaimat is megtéveszthesse.

Engem azonban nem téveszt meg álarcod, mert tudom, hogy a bárány álarca alatt határtalan pusztulást rejtesz. Állig felfegyverkeztél gonoszsággal! És most azt tervezed, hogy meghódítsd a világot, és kioltsd azt a kis világosságot is, ami megmaradt. Az a szándékod, hogy növeld a törvénytelenséget, és mindent kiirts, ami szent, hogy elmozdítsd a hatalmon lévőket, és kisajátítsd szentélyemet.

Gyermekem, ezek azok a viperák, amelyeket egy látomásban mutattam neked, amint Oltáriszentségemen és tabernákulumomon tekerőztek.

Sokakat meg fog téveszteni, és az embereket elvakítja. Megtévesztő ruháival vakítja el őket. Ezek a szegény lelkek meg lesznek győződve arról, hogy akit most saját szemükkel látnak, az maga a főpap! Ragyogó álruhájával nagy hitehagyást hoz egész Egyházamra. Pusztulást hoz, de mindezt csodákkal leplezi, nagy jelekkel és jelenségekkel az égen. Az én örök áldozatomat földre taszítja, rátapos és megszünteti. De mindezt rejtve és rosszakarattal. Szent városom Káin hatalma alá kerül, mert visszautasították figyelmeztetéseimet. Váratlanul és mezítláb jöttem hozzájuk, de ők gúnyolódtak rajtam.

Káin hatalma már csak rövid ideig tart, hála szeretett lelkeimnek, akik engesztelnek, akik imádkoznak és feláldozzák magukat. Mindezt számba vettem, és áldozataitok nem voltak hiábavalók! Imátokkal le lehet győzni a gonoszságot és a törvényszegést!

V: Uram, mi történik szentjeiddel?

J: Nagy szomorúságomra sokakat meg fog téveszteni külsejével. Bárány álarcával sokakat megnyer magának. Én azonban megengedtem neked, hogy lásd, valójában mihez hasonlít a belseje. Olyan, mint a viperáé, halálos… Vassula, ezt a lázadót és minden követőjét nagy mennydörgéssel és tüzemmel győzöm le. Eltaposom rejtekhelyüket, mivel hamisságból áll, és porhalommá teszem menedékhelyüket, mivel alapjuk hazugságból készült. Akkor előhívom ábeleimet, és nagy szeretettel megölelem őket. Megóvom őket Szentséges Szívemben. Olyan tiszták lesznek, mint a galambok, és Szent Szívem lesz menedékük. Tekints körül! Nem látod? Nem vetted észre, hogy testvéreim közül hányan szövetkeznek ellenem? Enyéim árulnak el engem, gyermekem.

V: Uram, miért teszik ezt Veled? Lehet, hogy nem ismerik fel jól a helyzetet?

J: Gyermekem, hiúság és engedetlenség vakítja el őket.

V: Ők őszintén gondolják, hogy helyesen cselekszenek!

J: Hogyan gondolhatnák, hogy helyesen cselekszenek, amikor megszegik törvényemet? Engedetlenek, és az engedetlenség nem tőlem való! Ők ellenfelem törvényét követik, lépéseiket az ő lábnyomába igazítják, ami pusztulásukba és vesztükbe viszi őket! Mint a keleti szél, úgy szétszórom ezeket a lázadókat, csak várj és figyelj! Könyörögj értük, szeress engem, és csillapítsd igazságosságomat! Dicsőíts engem azzal, hogy lelkeket hozol nekem az ő megmentésükért. Tekintetem elsősorban e sötét korszak fiataljain nyugszik. Jöjj, imádkozzunk az Atyához!

 

1991. Jézus, Vassula. (Vassula-5)

122.

Szándékomban áll tüzemmel felégetni a „vészt hozó undokságot” (Dán 11,31), amely beférkőzött templomomba [a templom mi vagyunk]. A „vészt hozó undokság”, a lázadás lelke azt állítja, hogy velem egyenrangú. A gonoszság lelke emelte magát trónra szentélyemben [mi vagyunk a szentély] és Örök Áldozatom [az Oltáriszentség, a szentáldozás] helyébe lépett, istentelenné téve téged, nemzedék.

A racionalizmus és a naturalizmus lelke vezetett sokakat istentagadásra.

Ez az a lélek, amely elhiteti veletek, hogy önmagatokban elegek vagytok, és mindent végre tudtok hajtani saját igyekezetetek és saját erőlködéstek által. Ez a „vészt hozó undokság” tett titeket kiszáradt, víztelen országgá, pusztasággá.

130-133.

J: Leányom, az Antikrisztus ma a lázadás lelke, amely a Sátántól ered. A Szentírás nevezi őt így: a lázadó (vö. 2 Tessz 2,1-12). Ő a templomban felállított „vészt hozó undokság”, amelyről Dániel próféta beszélt. Minden ember az én templomom…

Akit a Szentírás „lázadó”-nak nevez, és úgy határoz meg, mint „vészt hozó undokság”-ot, egyike a végső idők két jelének.

A másik jel a ti nagy hitehagyástok.

A ti korszakotok, gyermekem, elmulasztotta, hogy megadja nekem azt az imádást, ami nem csak irántam való kötelességetek, hanem egyben életetek is. A Sátán terve az volt, hogy meghódítsa ezt a korszakot, és elhitesse veletek, hogy nélkülem is meg tudtok élni.

Így lépett be lakóhelyemre [lelkünkbe] a lázadás lelke, az Antikrisztus.

Ő a törvénytelenség lelke, és ma befészkelte magát szentélyem szívébe. [Szívünk belsejébe.]

A lázadás lelke mondatja azokkal, akikben lakik: „Isten vagyok!” (vö. Ez 28,2; Iz 14,14; 2 Tessz 2,4) Az emberek hűtlenek lettek, és hűtlenségükben utat nyitottak a Sátánnak, hogy beléjük férkőzzön, és erőszakos halálba vigye őket.

A lázadás lelke pusztítja el az emberek lelkét, elméjét és szívét.

 Ő az az ellenség, akiről Pál apostol beszél. Ő az, aki azt állítja, hogy sokkal nagyobb annál, mint akit az emberek „Istennek” neveznek, sokkal nagyobb annál, akit „imádnak” (2 Tessz 2,4). Ő mondja: „Vetélkedni akarok a tekintéllyel!” (vö. Iz 14,14: „hasonló leszek a Fölségeshez”), ezért trónra lépnek szentélyemben, az én helyemre (vö. Ez 28,2: „az Isten trónján ülök”), és kihirdetik saját törvényeiket, hogy hadat üzenjenek az én törvényemnek és mindannak, ami az én Lelkemből való. Nap mint nap , és minden órában megszomorítanak, és megsértik Szentlelkemet. Ó, por és hamu, ti, akik megszüntettétek magatokban Örök Áldozatomat, meg akartok halni?

Miért vetélkedtek velem?

Miért tagadjátok meg kegyelmem Szentlelkét?

Aki engem megtagad, az az Antikrisztus, mert az Atyát, a Fiút és a Szentlelket tagadja meg, és ez a három egy, mert mi hárman egyetértünk (vö. 1 Ján 5,7).

Ma sokan tagadjátok Szentlelkem kiáradását. Semmibe veszitek és elnyomjátok azokat a kegyelmeket és adományokat, amelyeket Szentlelkem ad nektek végtelen jóságomból. Megtagadjátok és elvetitek Lelkem minden adományát.

Sokan úgy éltek, hogy megőrzitek a vallás külső látszatát, de elvetitek Egyházam belső erejét, az én Szentlelkemet. Sokan mondják: „Megőriztem hitemet, most el kell nyernem becsületességem jutalmát.”

Kérdezlek benneteket: megtettetek-e minden tőletek telhetőt azért, hogy elém állhassatok? Megpróbáltalak felébreszteni benneteket, és megmondtam nektek, hogy olyanok vagytok, mint a kiszáradt folyó, és csak üres dolgokról beszéltek.

És amikor a bűnös, aki megtért Szentlelkem által, alighogy betér házamba, és felfedezi Szívem kincsét, ami mindannyiótoké, viharként rontotok rá, hogy visszataszítsátok istentelenségébe! Arra indítjátok őt, aki éppen hogy megszabadult a lázadásból, hogy legyen ismét lázadó.

Az ítélet napján így fogok hozzátok szólni: Ti nem hittetek bennem, hanem úgy tüntettetek fel, mint hazugot, mert nem bíztatok tanúságtételemben, amelyet a Szószólóról, Szavam Emlékeztetőjéről, igen, igazságom Szentlelkéről adtam, akit ti szüntelenül semmibe vesztek és üldöztök, megtagadtok és elnyomtok.

Ahelyett, hogy csatlakoznátok a szentekhez, akik áldásokkal és örömujjongással üdvözlik és dicsérik Szentlelkemet, üldözitek a szenteket, ragaszkodva vallásos elképzeléseitekhez; szüntelenül nyomukban vagytok.

Folytonos tagadásotokkal kihívtok engem…

Miért ne engedném ezek után, hogy a kövek tanúsítsák szomorúságomat?

Megtiltjátok első gyümölcseimnek, hogy üdvözöljék Szentlelkemet, ezért mondom Nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fogják világgá kiáltani (Luk 19,39) szomorúságomat [a könnyhullató Jézus és Mária képmásokon látható isteni megnyilvánulások által].

Amit egykor Jeruzsálemnek mondtam, most nektek mondom szomorúan:

Bárcsak megértettétek volna békeüzenetem nagyszerűségét! De jaj, el van rejtve szemetek elől!

Bárcsak felfognátok most Szentlelkem nagyszerűségét, aki áldásait adja rátok… De jaj, ti nem látjátok és nem halljátok a Szószólót, a Szentlelket, akit az Atya küld az én Nevemben. Ő tanít meg és emlékeztet benneteket azokra az igazságokra, amelyeket én adtam nektek, mert e világ fejedelme a ti elbuktatásotokra használja fel szabadságotokat.

V: Uram, mutasd meg nekik irgalmadat, és miként gondod volt rá, hogy én meghalljalak, gondoskodj arról, hogy ők is halljanak Téged! Ahogy nekem megmutattad szépségedet és elkápráztattál, mutasd meg nekik is tökéletességedet!

J: Nem figyelnek rám, csak saját hangjukat hallják.

Válasz nélkül hagynak, még ha könnyemet hullatom is előttük.

Mindenhová elmentem, és kerestem, hogy mily módon törhetek át süketségükön, és hogy megmondjam nekik, jöjjenek hozzám, helyezzék belém bizalmukat, akkor én szentségre vezetem őket, és lehetővé teszem, hogy örököljék világosságomat.

Szent Istenük vagyok, akit ők oly gonoszul elárulnak, én mégis elsőként bocsátanék meg nekik, ha csak egy pillanatnyi bűnbánatuk volna…, de amíg kitartanak abban a hitben, hogy elegek önmaguknak, addig nem fognak engem meghallani, és nem veszik észre azt sem, hogy a mai időkben úgy fedem fel Szent Arcomat az egész világ előtt, mint eddig még sohasem [vö. Joel 3,1].

Én, az Úr, továbbra is felragyogok feletted, teremtés, és az egész világot elárasztom világosságommal. A Nap, amely korszakotokban elhomályosult és a Hold, amely veszített fényéből (vö. Máté 24,29), arra indított benneteket, hogy sötétségetekben elhagyjátok hiteteket.

Hamarosan véget ér szenvedésetek.

Az a szándékom, hogy mocsaras földjeiteket [minket] kertté, az éjt nappallá, városaitokat [minket], amelyek most csupa kőhalmok, a világosság városaivá változtatom. Újjá fognak épülni összetört oltáraitok [mi] és templomaitok [mi]. Én magam fogom lerakni saját kezemmel az alapot.

Meg fogom újítani az egész teremtést (Jel 21,5), mindnyájatokat meg foglak újítani Szentlelkemmel.

Jöjj, Vassula, bárányom, mindent le fogsz írni, és úgy fogd leírni, ahogy én akarom. A Szeretet melletted van.

 

1994. Jézus, Szent Mihály. (Vassula-8)

116.

J: Azért jöttem el hozzád, hogy egy kis vigasztalást kapjak szívedben. Szívemben van egy seb, amely elviselhetetlen… A „vadállat” követői ma meggyaláznak engem szeretetem Szentségében. Elárulják, leköpik a Szeretetet és rátaposnak. Most az ő gonosz kezükben vagyok. Tudod-e, hogy mit jelent ez? Örök Áldozatom van kezükben. Megköveznek engem. Megesküdtek egymás között, hogy eltüntetnek engem tabernákulumomból. Figyeld meg! Közel van a nap, amikor hivatalosan kijelentik, hogy el kell távolítani engem tabernákulumomból, és üres cintányért kell állítani helyemre… És be fog teljesedni Dániel próféta jövendölése.

117-119.

J: Jöjj, gyenge leányom, jövendölj az én Nevemben, és mondd meg új szövetségem népének, hogy eljönnek a napok, amikor újból keresztülszúrják Szívünket. Ellenségeim készülnek megostromolni szentélyemet, oltáromat, tabernákulumomat, hogy felállítsák a „vészthozó undokságot”. Olyan nagy szorongattatás készül, amelyhez nem volt hasonló, amióta nemzetek léteznek. Erővel és árulással akarnak betörni házamba.

A lázadás már folyamatban van közöttük, de titokban, és előbb el kell mozdítani azt, aki visszatartja, mielőtt a „lázadó” nyíltan megszentségteleníti szentélyemet. Ó, hányan fogtok elbukni hízelgése miatt! De enyéim nem fognak meghátrálni, hanem inkább felajánlják életüket ügyemért. Könnyes szemmel mondom: „Ez a betolakodó tűzzel fog próbára tenni benneteket…” Ostromlása már kiterjedt a világra. [Az állandó propaganda a különböző újságokban arról, hogy a pápa nagyon beteg, idő előtt élve temeti el őt. Ez a szándékos „agymosás” előkészíti az ellenségnek az utat, hogy színre lépjen.] Az oroszlán elhagyta barlangját… Figyeljetek most, és értsétek meg: a betolakodó tudós. Ezek a tudósok, akik a „vadállatot” követik, tagadják istenségemet, feltámadásomat és hagyományaimat. Ezekről mondja a Szentírás: „Szíved felfuvalkodott, s azt mondtad: ’Isten vagyok, és az Isten trónján ülök a tenger közepén.’ Noha ember vagy, nem Isten, szívedet mégis Isten szívéhez tetted hasonlóvá.” (Ez 28,2)

Amikor az, aki megtöri a szent nép hatalmát, hagyományom kiárusítóival együtt trónomra lép, istenként fog állni szentélyem közepén. Figyelmeztettelek benneteket, és még mindig figyelmeztetlek, de sokan csak hallgatnak engem, és nem értenek… Ti ma építkeztek, de mondom nektek, nem lesztek képesek befejezni műveteket… Nyissátok ki mindannyian szemeteket, és nézzétek a házamban lévő összeesküvést… Az összeesküvés és az árulás együtt jár. Valaki, aki asztalomnál eszik, ellenem és országom minden hatalma ellen lázad. Azért mondom el nektek ezt most, hogy ha majd eljön az idő, teljesen megértsétek szavaimat és elhiggyétek, hogy mindvégig én, az Isten voltam szerzője e kiáltásoknak.

Most elmondok nektek valamit, ami eddig titok volt előttetek. Új dolgokat fogok feltárni, olyan dolgokat, amelyek rejtettek és ismeretlenek voltak előttetek: közületek sokan el fogják veszíteni a hitet, és ezt a kufárt fogjátok tisztelni, mert hízelegni fog nektek. És ő, – egy idegen nép istenével, a ti időtök tudósaival, akik elvetik istenségemet, feltámadásomat és hagyományaimat – rá fog taposni Áldozatomra. Mivel az emberek szíve gyenge, sokan el fogják őt fogadni, mert nagy megtiszteltetésben fogja részesíteni azokat, akik őt szívükben elismerik. Egyházamnak el kell viselnie majd mindazt a szenvedést és árulást, amelyeket magam is elviseltem, de a Szentírásnak ismét be kell igazolódnia: „Lesújtok a pásztorra, hogy szétszéledjenek a juhok …” (Zak 13,7) Ti azonban ennek a pásztornak engedelmeskedjetek [II. János Pálnak]! Bármi történik is, hozzá legyetek hűségesek és senki máshoz!

Pásztorotokat megverik, és népem jajgatása az egekig magasodik. Amikor városom csupán kőhalom lesz már, megreped a Föld, megnyílik és megbillen…

127-128.

Szent Mihály: Hamarosan leszáll {Jézus}, hogy letörje a gonoszságot, amely beférkőzött az emberek szívébe.

Figyelj rám, több mint három éven át fognak taposni az Örök Áldozaton. [Jézus valóságos jelenlétén az Oltáriszentségben.] E hihetetlen istenkáromlás miatt lakosaitok egyharmada meg fog halni a gonoszságtól. Az Úr saját Szentségére esküdött így.

Készüljetek most fel arra, hogy Istennel találkoztok!…

 

1996. Jézus, Vassula. (Vassula-10)

30-31.

J: Sokszorozzátok meg imátokat, mert e napokban növekszik a lázadás. A lázadás a Sátántól van. Ő volt az első lázadó. Áldott az, aki hiszi, hogy beteljesedik az ígéret, amit én adtam!

Igen ünnepélyesen mondom nektek: elérkezett a lázadás órája! Itt van annak órája, aki azt állítja, hogy sokkal nagyobb, mint amit az emberek „istennek” neveznek. És ő közöttetek van. Az a vágya, hogy szentélyemben emelje trónra magát, hogy saját tanításával tetszelegjen… megszentségtelenítve az Oltáriszentség alapítását, az én alapításomat. Ő és a hozzá hasonlók el akarják törölni Örök Áldozatomat, meg akarják törni szövetségemet és törvényemet. És ha ez megtörtént, a lázadó azzal fog sokaknak hízelegni, hogy nagy megtiszteltetésben fogja részesíteni őket. Ezért fogják sokan elismerni őt és tanítását.

De az enyémek, az én jákobjaim, akik ismernek engem, ők szilárdan fognak mellettem állni, és szembeszállnak vele.

A „lázadó” már most is sokakat rávesz arra, hogy dühödt támadást indítsanak szentjeim ellen [hogy ő rejtve maradjon], mert szívét arra használja, hogy elpusztítson mindenkit, aki szent. Most rejtve van, de adott időben felkel, hogy elkövesse gonosztettét… A Sátán már sok éve lekötötte őt…

32.

V: Igen Uram, de hadd tegyek fel egy rövid kérdést! Uram, le fogod taszítani trónjáról a „lázadót”?

J: Le fogom taszítani. Ez a győzelem tűzzel következik be, és mennyire szeretném, ha már fellobbanna! De Egyházamnak még meg kell keresztelkednie, és nagy az én aggodalmam, míg be nem teljesedik (utalás Jézus szenvedésére: Lk 12,49-50)! Ezt a keresztséget a Mennyből kapjátok, a felhőkből fog aláhullani. Nem olvastátok, tanítványaim?

„Nyíljék meg a Föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is! Én, az Úr, hozom ezt létre, mind.” (Iz 45,8)

51.

J: A világ megszegi és elutasítja parancsolataimat, és a Sátán le akarja rombolni, amit én alapítottam, el akarja pusztítani Egyházamat, amit én, a Bárány, hagytam rátok. Zavart és összevisszaságot támaszt benne, és Testemet a lázadás lelke szakítja szét.

Testemet racionalista és naturalisztikus gondolkodásmód járja át, amely megtagad engem Oltáriszentségemben.

Közületek igen kevesen figyelnek az én érdekeimre, és igen sokan taposnak törvényeimen, mintha nem Isten adta volna őket! Ellenséges lélek lebeg Egyházam felett, de már nem sokáig…