A világ jelen állapota

1955. Szűzanya. (Kérizinen-1) 32.

Szenvedek az emberek közömbössége miatt. Szívem vérzik a sérelmek miatt, főleg a tisztátalanság miatt, amivel isteni Fiamat megbántják. Emiatt nem lehet már késleltetni az isteni igazságosság óráját.

De mégis bátorság keresztények! Közel van az Isten országa! Ez igen feltűnő, és váratlan esemény által fog megnyilvánulni. Isten tetszését találja abban, hogy megtörje a gonoszok gőgjét. Összezúzza az akadályokat és felborítja azok terveit, akik meggátolják a világosság terjedését.

1956. Szűzanya, Jézus. (Kérizinen-1)

41.

Szűzanya: A modern világ könnyelműen így kiált: „Isten és ima jó volt a múltban, de ma megváltoztak az idők, éljünk a mai kor szerint!” és futnak a pénz, az élvezetek és a gyönyörök után. Igen, lehet, hogy az idők megváltoztak, de Isten, aki maga a Törvény és a Bíró, nem változik meg.

43.

Szűzanya: A világ egyre inkább elmerül az erkölcsi zűrzavarban és a szakadék szélén áll. Egy nagy szerencsétlenség veszélye fenyegeti, s úgy tűnik, hogy az isteni harag bármely pillanatban kitörhet.

J: Ha úgy büntetném meg a világot, amint megérdemli, akkor egyetlen villámgyors csapással össze kellene zúznom. De itt van Édesanyám! Az ő bánata és könnyei képezik a világ ellensúlyát. Ő tartja fenn az egyensúlyt.

43-44.

Szűzanya: Igen, a bűn az, ami az egész emberiséget beteggé tette. Minden jelenlegi baj annak aggasztó jele. Egyesítsétek tehát imáitokat és vezekléseiteket könyörgésemmel, hogy elhárítsuk a bosszúállás villámait.

Figyelmeztetéseimet és könnyeimet ne fenyegetésnek fogjátok fel, hanem mint az isteni irgalmasság utolsó felszólítását. Mert minél inkább elszaporodik a rossz, annál nagyobb lesz Isten irgalma. Ezek a történelem legsötétebb órái, amelyek Jézus irgalmas szeretetét igen megható beavatkozásra késztetik. Én az Ő küldötte és követe vagyok. Ezekben a zavaros időkben forduljatok bizalommal Fiam, Jézus Szentséges és Irgalmas Szívéhez!

J: Keressetek menedéket anyám Fájdalmas és Szeplőtelen Szívében, mert az Ő Szíve a híd az én irgalmas Szívemhez. Szívem nem uralkodhat, és nem győzhet Édesanyám Szíve nélkül, hiszen Királynő ő, minthogy én vagyok a Király. Ahogy ő sürgeti, én is éppúgy kérem, hogy: ajánlják fel a világot a Szentlélekben egyesült Szívünknek! A világ, miután felajánlották, elkerüli a pusztulást, és isteni áldásunknak fog örvendeni. Ez a felajánlás lesz irgalmas szeretetünk lehelete, amely mindent ujjá teremt és megbékéltet. Mert meg kell menteni a világot, de megmentője nem az erőszak, hanem a Szentlélek és a mi Szívünk.

1958. Szűzanya. (Kérizinen-1) 53.

A világ nem akart hallgatni hangomra, sem Fiaméra; nem akarja megérteni figyelmeztetéseinket és könnyeinket. Látjátok, ezért sújtja Isten keze az embereket a legfélelmetesebb büntetésekkel. A történelem egyetlen korszakában sem láttak még hasonló lázadást Isten ellen. Egyetlen nemzedék sem szegte meg ennél nagyobb mértékben az Éggel kötött szövetséget. Teljes határozottsággal vetik oda Istennek e vakmerő szót: „Távozz!” Tudjátok meg azonban, hogy egyetlen nagy és maradandó mű sem jöhet létre, ha az emberek nem adják meg Istennek az Őt megillető helyet.

Bajaitok oka tehát az, hogy nem akarjátok elismerni Isten teljhatalmát. Nézzétek azokat a nemzeteket, amelyeket Isten magukra hagyott! Készek egymást megfojtani a megsemmisítő háborúkkal! Egymásra rontanak, vérrel és romokkal borítják be a világot. De Isten visszatért fegyverrel a kezében, lesújtva és tisztogatva kiöntötte a Földre haragjának kelyhét. És a világnak fenékig ki kell innia ezt a kelyhet, számtalan bűne miatt, amellyel a Szentháromságot megbántja.

1960. Szűzanya. (Kérizinen-1) 61.

A világosság százada így valóban a sötétség századává vált. Mi mindent meg nem tennének az értelem elhomályosítására! Az emberek visszaélnek a tudománnyal, hogy megrendítsék az egyszerű emberek Istenbe vetett hitét. Nem viselik el többé a józan tanítást, s elfordítják fülüket az igazságtól, hogy meséket hallgassanak. Olyan tanítókat gyűjtenek maguk köré, akik kárhozatos szektákat alakítanak, megtagadván Istent, aki megváltotta őket. Ezáltal biztos kárhozatot vonnak magukra. Sokan látják majd kicsapongásaikat, mert ők azok, akik káromolják az igazság útját. Nagyon őrizkedjetek fajtalan beszédüktől, és maradjatok a világosság fiai!

1961. Szűzanya. (Kérizinen-1) 68-69.

Nem csak a miatt szállok le a földre, hogy csodákat tegyek, hanem hogy a megtérés, az üdvösség és a béke kegyelmeit hozzam.

A világ nem tudja többé, hogy merre vegye útját. Vágyódik a békére, de nem találja meg a hozzá vezető utat, mert távol keresi attól, aki magát ÚT -nak nevezte.

A mai idők súlyosak és fájdalmasak. Nagy felhők tornyosulnak, és vihar tör ki mindenütt, mert az emberek visszautasítják az üdvösség eszközeit, amelyeket Isten általam küld nekik. De elsősorban olyan küzdelem folyik a világban, melyről sokan nem tudnak: szellemi küzdelem, amely rosszabb minden másnál. Igen veszélyes sátáni támadás éri az Egyházat és mindent, ami a keresztény névvel összefügg. Elárasztja a világot és az Lucifer megszállása alá kerül.

A szabadság, az igazság, a testvéri együttélés legnemesebb vágyait – amelyek az emberiség kovászából serkennek ki, s egy új világ reményteljes, ragyogó tavaszához hasonlítanak – a gonoszság lelke eltorzítja, megzavarja, és elvetéli a háborúban, a szolgaságban és az emberi méltóság lealacsonyításában. A gonosz lélek azért teszi ezt, mert megindult a világban egy nagy áramlat a jó felé, amelyet befolyása alá akar vonni, és meg akar rontani.

1962. Szűzanya. (Kérizinen-1) 69-70.

Figyeljetek üzeneteimre, és éljetek szerintük! Segítsenek nektek, hogy sok lélekben kifejlődjön az Isten végtelen irgalmába vetett teljes és szeretetteljes bizalom.

Nem, nem felejtelek el titeket. Sokan vannak azonban, akik elfelejtettek engem és elfelejtették Istent. Ez szívembe markol és innen ered a világ és a lelkek minden tragédiája.

Megismétlem nektek: Amit én keresek, az a ti üdvösségetek. Segíteni akarok nektek az oly közelről fenyegető veszély elhárításában, de ehhez szükségem van a ti közreműködésetekre.

Mennyire ajánlottam nektek az imát, a vezeklést és Szívünk tiszteletét! Az istentelen eszmék mindezeket elfeledtetik, megvetik és támadják. Szükséges, hogy ezek megmaradjanak az igaz keresztények ismertetőjeleként. Ma sokkal inkább szükséges, mint bármikor, hogy ebben az órában tanúsítsák a keresztény lelkületet, amikor egyedül az isteni segítségbe vetett reménység enyhítheti a félelmet a látóhatáron tornyosuló nagy felhők láttán.

A világ lángban áll, az emberiség veszélyesen megoszlik. Vannak törtetők, akiket semmi sem állít meg. S ott vannak a megkínzottak és eltaposottak. A többi közömbös, szórakozik…

1963. Szűzanya. (Kérizinen-1) 80.

Gyermekeim, ebben a szertelenül nyugtalan világban, ahol minden változik és elmúlik, legyetek bizalommal, mert Isten nem változik.

Gyakran panaszoljátok, hogy a gyűlölet és az önzés századában éltek. Ez azért van, mert a bűn századában éltek, és az ember ahelyett, hogy Jézus Véréhez folyamodna bocsánatért, testvéreinek vérét ontja a háborúkban. A Föld továbbra is bíborvörös marad addig a napig, amikor az emberek végre beismerik bűneiket, és a Megváltó Véréhez folyamodnak, hogy elnyerjék a bocsánatot és a békét.

1968. Jézus. (Margit asszony-1)

373.

Az a kínos érzés, amely népemet gyötri, nem szűnik meg, csak az isteni szeretet fényének hatására.

De ha a bűn borzasztóan bemocskolja és szétzilálja a lelkeket, a szeretet nem tud már beléjük hatolni.

Pedig megígértem, hogy megőrzöm örökségemet.

Beavatkozásom letöri a gőgösök dőreségét, akik belém kötnek.

Lányom, azt hiszed, hogy engedem, hogy az állat {a “vadállat”} erősebben megharapja azt, ami joggal az enyém?

A veszteség óriási! Ezt a kárt az emberek iránti szeretetem hatalmával fogom korlátozni.

Ó, Szívemnek fájdalmas százada! Mennyi epét kell még innom, mert te visszautasítod, hogy azzal az alázattal szeress, amivel tartozol nekem! Tehetetlen vagyok, hogy segítségedre legyek?

Kishitű emberek! Engedetlenségetek Szívem gyökeréig hatol.

Ha nem kapok választ figyelmeztetéseimre, milyen tettekre kényszerítitek rá az Atyát?

Arcomba vág a gyűlölet, amelyet bűneitek torzítanak el, a tiétek, akik nem hisznek többé hatalmamban és szeretetemben.

375.

Elszabadultak az ösztönök, és a gonosz erők hatalmába kerültek.

Az a vágyam, hogy megmentsem a világot a káosztól, amelybe belezuhant.

A dolgok jelenlegi helyzetét nézve ez lehetetlennek tűnik.

És mégis! Irgalmam nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megjavuljon.

Jelenleg haragom nem olyan nagy, mint a keserűségem.

Sorsuk saját maguktól függ.

Megmentem híveimet a pusztulástól. Megkísérlem megmenteni a többieket, szeretettel figyelmeztetve őket.

Vigyázzanak, hogy butaságuk elleni haragom el ne nyomja szeretetemet, amit még táplálok irántuk.

A szeretet Istene a bosszúállás Istenévé is lehet.

Emlékezzenek csak a szavaimra: “Jaj annak, aki megbotránkoztat másokat.”

1968. Szűzanya. (Fűkereszt-1) 28.

Ma sokan a bűn „téli álmát” alusszák. Egész életük ebben a kábulatban telik el. Bár évről évre, napról napra közelednek az ítélethez, mégsem gondolnak arra, hogy miként juthatnának be a mennyek országába. Azután pedig látom őket odaát, amikor Isten igazságosságával találkoznak, kárhozatra méltó állapotban, mivel sohasem tekintettek fel szeretettel Istenre. Ha Szeplőtelen anyai Szívem nem könyörögne, nem járna közben értük, örökre elvesznének. Az embereknek ez a bűnben való kábultsága végtelenül fáj Szívemnek. Mert mindnyájan a gyermekeim. De hogyan kezdhetnének majd haláluk után Isten örök szeretetében élni, ha egész életük szeretetlenségben telt el? Merthogy a Mennyországban csak szeretet, végtelen szeretet van. Ezért kellene gyermekeimnek „felébredni”, és újra szerető szívvel élni. Szeplőtelen Szívem kész mindent megtenni ezért.

1969. Jézus. (Margit asszony-1) 390.

Ahogy ritkábbá válnak szavaim, úgy egyre mélyebbek lesznek. Borulj térdre lányom, tiszteld a keresztet, amire fölfeszítettek a világ bűneinek kiengesztelésére!

A szeretet Istenének áldozata hiábavaló volt sokak számára, de ez a félreismert Isten, hidd el nekem, minden teremtmény és minden eretnekség fölött áll.

Eljön az idő, amikor ez a bűntől meggyötört világ, melyet el akartam már pusztítani, tudatára ébred szörnyű szentségtörésének.

Munkához látott a mennyei hadsereg, s ragyog már a remény sugara.

De mibe kerül majd a győzelem? Bizony sokba.

A bűnbánat és a kicsiny lelkek imája azonban csökkentheti az árat.

1971. Szűzanya. (Maria-Rosa Mystica-1) 38-39.

Imádkozz, imádkozz leányom, és másokkal is imádkoztass! Oly sok gyermekem van sötétségben! Nem akarják többé az Istent… Ó, az én Isteni Fiam, Jézus Krisztus Egyháza… Milyen küzdelemben van! Éppen ezért terjesztettem ki az egész emberiségre szeretetem köpenyét. De ehhez a szeretet és az engesztelés imája szükséges!

Ó, az emberiség rohan, rohan a nagy pusztulása felé… Sok lélek megy veszendőbe… Ó, isteni Fiam, Jézus Krisztus szegény Egyháza… Imádkozzatok gyermekeim, tartsatok bűnbánatot és vezekeljetek!… Ez könyörgő szívbéli kiáltása az Úr Anyjának!…

1972. Jézus. (Enzo-1) 38-39.

Ma is panasszal jöttem, szenvedéseim mérhetetlenek. A Föld izzó lávaként fog égni a sok elkövetett bűn miatt.

Fiam! Még mindig szenvedek, amikor Jeruzsálemre gondolok, keserveim miatt, mert látom, hogy ez a város vétkekkel és hitetlenséggel van tele. Ezért vette körül az ellenség, szorongatta, és végül elpusztította.

Most azonban a te hazád (Olaszország) és az egész világ miatt sírok, mert ugyanez a sors vár rá erkölcstelensége, kegyetlensége miatt, amellyel az Én Szívemet és Szeplőtelen Anyám Szívét megsebzik.

Fiam, a világ nagy sötétségben tévelyeg imádság, bűnbánat és felebaráti szeretet nélkül. Mindenütt csak a gyűlölet uralkodik. A világ tele van bűnnel. Csak imádsággal és bűnbánattal lehet kiengesztelni. Azt kérem, hogy az emberek haladéktalanul bánják meg bűneiket! Azt szeretném, ha az emberek egy közösséget alkotnának szeretetben, és hátat fordítanának a súlyos tévelygéseknek és a gonoszságoknak.

Az Isten káromlása nyilvánvaló. Ez adja a szikrát, és a szikra szétrombolja a világot.

Fiam! Lásd mily nagy az én Szívem! Szívem remeg a keserűségtől, mert szeretne megmenteni benneteket. Hullanak a könnyeim, mert tudom, hogy számotokra nincs menekvés. Imádkozzatok és hozzatok Szívemnek áldozatot, mely soha nem vész kárba.

1973. Jézus. (Enzo-1) 45.

Ma reggel azért jöttem, hogy elpanaszoljam Szívem fájdalmát. A jelenési helyeken nem találok tiszteletet, alázatot és hódolatot.

Hiányzik az imádság, a bűnbánat és az engesztelés a lelkek megmentéséért, az erkölcstelenségért, amelybe ez a szörny vezetett benneteket. Megkísérli az egész világot a szennybe rángatni, sokakat közületek a jók közül a bűnbe vinni, hogy így úr lehessen mindenkin. Azt kell látnom, hogy a népek, a városok lakói elfordulnak a lelki értékektől, és az élvezetet, az erkölcstelenséget kívánják, ezek tanyáznak köztük. A pokoli erőszak annyira uralma alatt tartja őket, hogy erkölcstelen felfogásukat már nem is akarják elhagyni.

Már lesújtani készül kezem a Földre. A rossz napról-napra növekszik, ezért Isten kardja országokat és városokat fog elpusztítani, hatalmasokat és kicsinyeket egyaránt.

A jók együtt fognak elpusztulni a rosszakkal. Az ártatlanok vére az egész Földet megtisztítja, és egy új világ fog megszületni, ahol csak jók és szentek lesznek. Ez vezet a győzelemhez, és engesztelést nyújt Szívemnek, amely az egész elveszett emberiségért vérzik.

Fiam! Szívem bánkódik, és szomorú vagyok, amikor látom, ennek a hűtlen generációnak teljesen felesleges vagyok; rám untak. Nagy szeretetem ellenére tőlem távol akarnak meghalni. A Sátán ezeket a mancsai között, mint a kígyó, összeroppantja őket. Ezek a lelkek, akik a Bestiához tartoznak, haláluk után olyan borzalmasan szenvednek majd, amilyen állati életet éltek itt a Földön.

Gyermekeim, imádkozzatok! Én sohasem hagylak el benneteket.

1973. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

67-68.

A világra éjszaka szállt

Fiaim, immár leszállt az éj a világra. Ez a sötétség órája, a Sátán órája. Legnagyobb diadalának pillanata ez.

Imádat és szenvedésedet szívesen fogadtam el engesztelésül azért a nagy sérelemért és rettenetes istenkáromlásért, amellyel Fiamat megbántották.

Nyilvános életében, vagy megkínzatása és rettenetes elítélése során sem szennyezték be ennyire Fiamat, Jézust.

Még a főtanács előtt sem találtak vádlókat, oly tiszta és áttetsző volt élete.

Most azonban megtámadják tisztaságát, oly rettenetes és sátáni istenkáromlást terjesztenek, hogy szinte az egész Menny is megrettent, és értetlenül szemléli.

Hogy juthattak el idáig? Milyen rettenetes és immár megállíthatatlan vihar készül kitörni a szegény emberiség felett?

A pápa szenved és imádkozik. A kereszten van, amely felemészti és megöli. Ez alkalommal is felszólalt, de a hangja a pusztába hullott. Egyházam még a pusztaságnál is rosszabb.

73-74.

És most szívem szinte elmerül abban a sárban, amely sok gyermekem szívét és lelkét elöntötte.

A romlottság ördöge, a paráznaság szelleme valóban elcsábította a Föld minden népét. Senki sem képes megmenekülni.

A halálnak ez a fátyla ráborult a világra. A lelkek megfertőződnek, még mielőtt annak tudatára ébrednének, hogy élnek.

Mozgalmam papjainak kell visszahívni a lelkekbe a tisztaságot, határozottan kell küzdeniük a paráznaság ördöge és minden megnyilvánulása ellen.

Harcolniuk kell az egyre illetlenebb és kihívóbb divat ellen, harcolniuk kell a sajtó ellen, amely a rosszat terjeszti, és olyan látványosságok ellen, amelyek tönkreteszik az erkölcsöket. Harcolniuk kell a mai felfogás ellen, amely mindent törvényesít és igazol, a mai erkölcsi felfogás ellen, amely mindent megenged.

1974. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 115-116.

Ahogy már többször közöltem szíveddel, az események egyre súlyosabbá válnak. Az emberek elfelejtették Istent, sokan makacsul tagadják. És hányan vannak, akik már gyakorlatilag tudomásul sem veszik!

Szegény, igen szegény ez a nemzedék, amelynek az a rettenetes sors jutott, hogy annyira megfertőzze és megrontsa a gonosz szellem, aki felkelt Isten ellen, hogy újra megismételje kihívását: “nem szolgálok: nem fogok szolgálni, nem ismerem el Istent!

Én, aki minden tévedést és tévtant legyőztem az egész világon, legyőzöm majd szeretett fiaim seregével a legnagyobb tévedést, amelyet a történelem ismer: az istentagadás tévedését, amely már szinte az egész emberiséget elragadta Fiamtól.

1974. Jézus. (A Szeretetmű-1) 15. Május 14.

Nagyon súlyos jelek lesznek a világ életét illetőleg. De ez még nem a vég. Rettenetes dolgok történnek majd, amelyek felrázzák a jók lelkiismeretét, és sok lélek visszatér Istenhez. De sokan, nagyon sokan átengedik magukat a hamis felfogásnak, és elvesznek.

1974. Szűzanya. (Maria-Rosa Mystica-1) 63-64.

Isteni Fiam, Jézus Krisztus Szívében semmi sem vész el. A felebaráti szeretet cselekedete is ima.

Az igazi felebaráti szeretet egyben valódi Isten iránti szeretet is. Bárcsak megértenék a világ fiai a valódi Isten iránti szeretetet! Milyen béke uralkodna a világon, ha élne az igazi felebaráti szeretet! Ehelyett súlyos bűnökkel bántják az Urat!

Ma eljött egy olyan időszak, amikor az ember Isten fölé akar emelkedni. Pogány módon, Isten nélkül él a világban. Ez a valódi rossz. Az egész világon elterjedt téves nézeteknek az emberek nagyobb része áldozatul esik, és közben sok ember vész el!

De a csöndben és rejtetten imádkozó, áldozatos és vezeklő lelkek azok, akik az Úr irgalmát még kiesdik!

Oly sokszor közbenjártam már az Úrnál, hogy elhozhassam a szeretet üzenetét, de az emberek süketek maradnak a Szívem mélyéről fakadó anyai kéréssel szemben.

1975. Jézus. (A Szeretetmű-1)

15. Április 23.

Készen állnak arra, hogy örökre megöljék Istenüket. Ehhez képest semmi az, amit a Kereszten elszenvedtem. A „vadállat” készen áll a támadás megkezdésére, az első nagy támadásra Ellensége élete ellen híveim személyében.

Patakzani fog a vér és a könny. A ló és a lovas nem értenek egyet, a testvér megöli a testvért, az apa a fiút, a fiú az apát. Nem lesz család, amelyben ne folyna vér.

Akkor megkezdődik Isten Nagy Közbelépése.

Szegény féreg, legnyomorúságosabb kis férgecske! Nem vagy képes semmit sem látni a föld fölött, amelyet elfoglalsz, mert nem tudsz repülni, nem tudsz magasba emelkedni, pedig azt Isten kilátásba helyezte halálával és feltámadásával. Megvetetted és féreg maradtál, és nem tudsz másként viselkedni, mint a féreg. Pillangóvá válhattál volna, de nem akartad. Most azt hiszed, meg tudod semmisíteni Istenedet, és a világ ura lehetsz! Milyen világé? Meghalsz majd a halállal, amelyet akartál. Megsemmisíted magadat abban a pillanatban, amelyben azt képzeled, Isten helyébe léphetsz.

Szegény gyermek, vak és szerencsétlen! Szegény gyermekeim! Vakok és nyomorultak! Szegény emberiség! Mindent megadtam neked, hogy boldoggá tegyelek, és te minden jót megvetettél. Ostoba! Vár rád az örökkévalóság.

Elárulom neked nagy fájdalmamat: Milliónyi kard járja át Szívemet. Minden gyermekem, aki elvész, egy kard, amely átjárja lelkemet. A nekik fenntartott és tőlük visszautasított öröm nem vész kárba: minden elveszett lélek önként átadja örömét annak, aki üdvözül.

Egy üdvözült felett érzett öröm pedig oly nagy a mennyben, hogy végtelenül felülmúlja az elkárhozott elvesztett örömét.

16. Július 23.

Az emberiség eljutott az út végére. Utána jön a szakadék, az űr, a semmi. Ennek a szerencsétlenségnek a megállítására meg kell kísérelnem mindent. A Szeretetműre bízom a szeretet és irgalom eme első cselekedetét az emberiség érdekében.

1975. Író. (Enzo-1) 3.

Az idő sürget, hogy sietve tegyem közzé, mert minden jel arra mutat, hogy a mi időnkben bármely órában viharként zúdulhat ránk egy pusztító katasztrófa, mely a népeket istentelenségükkel együtt elpusztíthatja. Babilon nagy paráznája ott ül minden vizek mellett és minden népet megkísért törekvéseivel, elszabadult divatjával, házasságtöréseivel, erkölcstelenségeivel, az ifjúság megtévesztésével egészen az öngyilkosságig vagy a még meg nem születettek megölésével, egészen a nyílt istenkáromlásig. A tömegkommunikációs eszközök jelentős része a saját hatáskörén belül az ember életének sajátos célját tagadja, vagyis az örök életet. Semmibe veszik a Mennyországot és a poklot, sőt még a mindenható Isten létezését is kérdésessé teszik.

1975. Szűzanya, Író. (Maria-Rosa Mystica-1)

79.

Szűzanya: Az idők mindig vészterhesebbek a sátáni és istentelen vakság miatt, amely le akarja rombolni az Isteni Megváltó és a világmindenség Urának művét.

116.

Író: Ma az egész világ és az Egyház is tetőtől talpig beteg. Ezért küldi az Úr végtelen irgalmában Édesanyját, Ő adja a leghatékonyabb gyógyszert, amikor imára, bűnbánatra és engesztelésre szólít fel.

Éppen ezekben a nagyon nehéz időkben, amikor a démonizmus és a szentséggyalázó sátánizmus olyan mértékben dühöng, ahogy ez még nemigen történt meg az Egyház és az emberiség életében, akkor küldi el nekünk az Úr Édesanyját segítségünkre és megmentésünkre.

1976. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

168.

A sötétség egyre inkább leszáll a világra. Belefagy az istentagadás, a gyűlölet, az önzés, az Isten elleni lázadás, a hitetlenség jegébe.

Már majdnem betelt a gonoszság kelyhe, és Isten igazságossága elégtételt követel.

194-195.

Ti halljátok hangomat és hagyjátok, hogy vezesselek benneteket, szeretett fiaim. Így növekszik bennetek életem, és így terjesztitek magatok körül fényemet.

Ma egyre szükségesebb és sürgősebb a világban elterjeszteni Édesanyátok szeretetteljes meghívását.

Ez a világ egyre jobban eltávolodik Istentől, és nem hallgat többé Fiam szavára. Így esik bele az istentagadás sötétségébe és a hazug ábrándba, hogy meg lesz Isten nélkül is.

Már majdnem sikerült egy olyan emberi civilizációt kialakítanotok, amely makacsul elzárkózik minden isteni hatás elől.

Isten, az Ő végtelen fölségében mosolyogni tud ezen az emberiségen, amely egyesült erővel helyezkedik szembe Ővele.

Így terjed egyre inkább az önzés és a kevélység fagyossága. A gyűlölet a szeretet fölé kerekedik, és minden nap számtalan áldozatot szed … Az ismert és a rejtett áldozatok, a védtelen és ártatlan teremtmények ellen elkövetett erőszakos cselekedetek minden pillanatban rettenetes bosszúért kiáltanak Isten trónja előtt.

És a bűn egyre jobban áthat mindent.

1976. Szűzanya. (Boitsfort-1) 37. Február 12.

Mindenütt, ahová csak tekintünk, félelem, nyomorúság és pusztulás látható. A kommunizmust istentelen vezéreik győzelemre vezetik, az országok vezetői nagy része elpusztul, szabadkőművesek lesznek az Egyházban, prelátusok méltóság nélkül, legszégyentelenebb emberek sértik Isten szívét. A vörösbrigádok beférkőznek a kormányba. A sok erőszak megrázza a népeket, ostorcsapások, gonosztettek napirenden, a Sátán romlásba viszi őket.

Leányom! Az emberek felelnek mindezért! Az emberiségnek meg kell térnie bűnbánat, imádság, főleg rózsafüzér imádsággal, szentgyónás, áldozás, szentmisén való részvétellel, és főleg engesztelésekkel.

1977. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

215.

Szeretett fiaim, ne engedjétek, hogy elcsábítson a világ, amelyben éltek. Szavakkal csábít el benneteket.

Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás valóságos eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot.

Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét. A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését.

Még Isten szavának magyarázatával is a legsúlyosabb tévedéseket terjesztik. A pápa szól, és többé nem hallgatnak rá. Saját útjukon haladnak tovább, és mindinkább sötétségbe jutnak, abba a sötétségbe, amelyet a tévedés terjeszt mindenhol.

Ellenfelem ma főleg az értelem által csábít bűnre.

216.

Képekkel csábít bűnre benneteket. Az erkölcstelenséget és a szemérmetlenséget még sohasem terjesztették és magasztalták úgy, mint napjainkban. A hamisan értelmezett szabadság nevében minden erkölcsi eltévelyedést igazolnak.

Cselekedetekkel csábít bűnre benneteket. A világ cselekedetei olyan rosszak, mint még sohasem. Visszautasította Istent, és ennek a visszautasításnak a sötétségében jár. Már nem képes többé szeretni, már nem képes többé fényben járni.

218.

Szeretett fiaim, engedjétek, hogy vezesselek titeket. Az én harcom már megkezdődött.

Ellenfelemet szívén fogom megtámadni, és ott fogok főleg harcolni, ahol már biztos győztesnek érzi magát.

Sikerült elcsábítania benneteket a kevélységgel. Értett hozzá, hogy igen értelmesen készítsen elő mindent. Tervébe bevonta a tudomány és az emberi technika minden ágát. Mindent az Isten elleni lázadás érdekében rendezett el. Most már kezében van az emberiség nagy része. Értett hozzá, hogyan nyerje meg magának csellel a tudósokat, a művészeket, a bölcselőket, a képzetteket, a hatalmasokat. Miután megtévesztette őket, ma szolgálatába álltak, hogy Isten nélkül és Isten ellen dolgozzanak.

1977. Jézus. (A Szeretetmű-1) 17.

Élek és a világ útjain járok, hogy bátorítsam, megvédjem, serkentsem a hozzám hűséges lelkeket, akik nagyon kevesen vannak! Mindennap többen mennek át a másik oldalra; meggyőződve, hogy Istent megtalálják a nyomorgók között.

Milyen csalás! Én a szegényekkel vagyok, nem a lázadókkal. Az elhagyatottakkal vagyok, nem a szabadosan élőkkel. A jókkal vagyok, nem az elfajzottakkal. Milyen könnyen becsapja őket a ravasz Ellenség! Mily sok pap van köztük!

Az igazságosság nevében a legnagyobb igazságtalanságokat és kegyetlenségeket követik el.

1978. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

246.

A sötétség egyre sűrűbb lesz a világ felett, a világ elérkezik romlottsága csúcsára. Minél romlottabbá válik, annál megátalkodottabban halad az Isten elleni lázadás, a bálványimádás, a káromlás, a hitetlenség útján.

Így magára vonja mindazt, amit az isteni Igazságosság elhatározott a világ teljes megtisztítására: a sötétséget, a tüzet és a vért.

A vértanúk ideje lesz, akik számosan ontják majd vérüket, és a megmaradottak ideje, akik irigyelni fogják azokat, akiket üldöznek és megölnek.

250-251.

Ez a Sátán órája, az ő nagy hatalmának órája.

A sötétség órája ez!

A sötétség elterjedt a világ minden részén. Az emberek avval áltatják magukat, hogy elérték a fejlődés tetőfokát, pedig a legmélyebb sötétségben járnak. Most mindent elsötétített a halál árnyéka, amely megöl, a bűn árnyéka, amely foglyul ejt, a gyűlölet árnyéka, amely tönkretesz titeket.

1978. Szűzanya, Jézus. (Enzo-1)

57-58.

Az ifjúság halálos közömbössége. 

Szűzanya: Nem értenek meg téged, sokan sohasem fogják kívánságaidat, küzdelmeidet megérteni a fiatalság gonosz és hiú élete miatt. Nem tudatlanságból teszik a rosszat, hanem a kényelem és a szabadság vezeti őket. Csak az élvezeteket keresik, és irtóznak az imádságtól. Ezek miatt szenvedek én, mert lelkiéletük látszólagos, szeretetük kihűlt a mennyei Atya, az Úr Jézus iránt és irántam.

Fiam, mindez ellentmondásosnak látszik. Jól emlékszel, ha régen is vagyok veled, milyen nehéz egy édesanyának, amikor keresi a gyermekeit, milyen fájdalom, amikor elveszti a lelkeket.

Te jól tudod, hogy a <farkas> azon van, hogy tejével megmérgezze a lelkeket, akik elhanyagolták Istent. Ezért ne engedd lelkedben a szomorúságot eluralkodni az ő közömbösségük miatt, mert ők is jól tudják, hogy mit kell tenniük lelkük megmentéséért. Az idő úgy elmúlik, mint a lehelet. A számadás ideje közeledik. Az én Fiam, Jézus pontosan számon kéri minden cselekedetüket.

Látod, hogy az istentelenség az egész világon növekszik, hogy mindenkit a pusztulásba döntsön. Csapások, romok, éhségek, járványok és a pokol pusztításai várnak rátok, és akik a <farkas> kezében vannak, azokra az örök kárhozat. Ennek ellenére légy jókedvű és imádkozz az egész ifjúságért, akiket megsebesített a gonosz.

61.

J: Újra itt vagyok és megismétlem: Az emberek nem tudják, hogy mit cselekszenek. Istenségemet megbántják erkölcstelen életükkel; nagy keserűséggel mondom, de az emberek méltatlanná lettek nagy szeretetemre. A hűtlen emberek között nagyon sokan nem is gondolnak arra, hogy mit művelnek.

Fiam, minden szavamat megismételem: Az egymás után következő korszakok egyre sötétebbek lesznek, és mindennek vége szakad. A Nap nem melegíti fel többé a Földet, a föld nem terem többé gyümölcsöt. Ahogy az emberek sem tudnak semmi jót felmutatni, úgy a növények sem fognak gyümölcsöt teremni, mert a Nap melege nélkül nem tudnak felnőni. Amilyen mértékben közelednek hozzám szeretetükkel az emberek, olyan mértékben ragyogja be a Nap fényével a világot.

Az az ember, aki nem melegíti fel a szívét az imádsággal, az már csak látszólagos gyümölcsöt fog hozni. Minden hiányzik, mert hiányzik a szeretet a mennyei Atya iránt. Nagy gonddal tekint a mennyei Atya gyermekeinek kihűlt szívére, azokra az emberekre, akik elfordultak tőle. Fájdalmában már nem adja meg a táplálékot gyermekeinek, amire azoknak szükségük van. Így esnek áldozatul a járványoknak a kicsinyek és a nagyok, mert csak egy, csak egy valaki van, aki életet ad gyermekeinek, Ő: a mennyei Atya, a mindenség Atyja.

Ezért újból mondom: Az az ember, aki tudja, hogy honnan jött, az nemcsak földi kenyérrel él, hanem a mennyeivel is, ami az én titokzatos testem. Ez készít fel benneteket igazi hazátokra, ahova Egyházam vezet el minden embert.

62-63.

Az emberek egyre jobban eltávolodnak Istentől, és elveszítik hitüket.

Ezért Fiam új földi helytartója újabb áldozat lesz az egész emberiség számára. [1978. augusztus 28-án pápává választották Albino Luciani bíborost, aki I. János Pál néven 33 napig uralkodott. Titokzatos körülmények között halt meg.]

A gonoszság egyre növekszik a pokol kapui felett. Az ember mégsem ismeri fel mennyei Atyját. Ezért tud növekedni a gonoszság. A Föld rengeni fog. A munkanélküliség és az éhség egyre erősebb lesz, súlyos járványok törnek ki.

Gyermekeim, ha semmibe veszitek a figyelmeztetéseket, akkor a pokol áldozatai lesztek. Gondoljátok meg! Térjetek vissza karjaimba! Én tudom, hogy hogyan rejtselek el benneteket, mint drágagyöngyöt. Minden szeretetemmel felétek fordulok, mint egy édesanya, aki átöleli gyermekét.

Gyermekeim, térjetek vissza és én igazi édesanyátok leszek, mint eddig is voltam! Ne zuhanjatok a gonosz karmaiba! Legyetek erősek, ne a gonoszság növekedjen, hanem a szeretet és a béke!

Legyetek olyanok, mint Jézus tanítványai, legyetek Isten igaz barátai! A lélek igazi szeretetére hívjatok mindenkit, a békére és Isten gyermekeinek igaz egységére. Szeressétek az Egyházat és mindazokat, akik vezetik! Azon legyetek, hogy az Egyház ellenségeit ott győzzétek le, ahol a Sátán és csatlósai nagyon sok lelket megtévesztenek, és zavarba ejtenek.

1979. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 273.

Nincs elveszve a világ, még akkor sem, ha most a romlás és saját maga elpusztításának útját járja is. Ahogy már többször megjövendöltem nektek, végül egy megpróbáltatás által megmenekül a világ, amely Jézus irgalmas szeretetének cselekedete lesz. Ő bízott benneteket égi Édesanyátok gondjaira.

Most még bűn borítja a Földet, gyűlölet és erőszak robban ki mindenütt, a legnagyobb bűnök kiáltanak bosszúért mindennap Istenhez.

Megkezdtek egy évet, amikor majd különösen felfigyel mindenki Isten hatalmas kezére. Ő a világ fölé hajol, hogy irgalmas szeretetének ellenállhatatlan erejével segítségére siessen.

Ezáltal olyan események várnak rátok fiaim, amilyeneket el sem tudtok képzelni. De a jók imája, az ártatlanok szenvedése, sok ember rejtett fájdalma, a világ minden táján szétszóródott, áldozatot vállaló ember könnye és könyörgése segít nektek. Miattuk előbbre hoztam rendkívüli közbelépésem idejét.

1980. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

317.

Az emberiség már a pusztulás szélén áll, amelyet önkezével is előidézhet. Már megkezdődik mindaz, amit Fatimában jövendöltem századotok utolsó szakaszáról.

Hogyan tartsam még vissza az isteni igazságosság kezét, hogyha mindennap növekszik a romlottság, ahová az emberiség az Isten elleni lázadás útján jutott el? Hány nép keveredhet bele, és hány embert ölhetnek meg, sok népnek pedig rettentő szenvedést kell elviselnie!

Az éhséget, a tüzet és a nagy pusztulást: íme, ezeket hozza számotokra az ostor, amely már lesújtani készül a szegény emberiségre.

329.

Ellenfelem meg merte támadni a Szentháromságot, elsötétítve az Ő szeretetének és dicsőségének nagy művét.

Elsötétítette az Atya művét, Isten elleni lázadásra csábítva a többi teremtményt az istentagadás olyan    arányú elterjesztésével, amelyet eddig még nem ismert az emberiség.

345-346.

Itt {a Fülöp-szigeteken} gyűltök össze ezekben a napokban az ima cenákulumában, és megemlékeztek utolsó jelenésemről a Cova da Iriában, amit a “napcsoda” erősített meg.

Kedvelem ezt a földet nekem nyújtott szeretetéért és tiszteletéért. Innen intézem ismét aggódó felhívásomat a világhoz. Fatimában már elmondtam ezt ugyanezen a napon, néhány szóban összefoglalva azt az üzenetet, amely miatt eljöttem az Égből, hogy veletek közöljem.

Ne vétkezzetek többé! Ne bántsátok meg többé Fiamat, Jézust, akit már úgyis nagyon megbántottak. Megtéréstek által forduljatok vissza az Istenhez az imádság és a bűnbánat útján.

Sajnos nem hallgatták meg ezt az üzenetemet. Így az emberiség tovább haladt az Isten elleni lázadás útján, makacsul visszautasította szeretete törvényét. Eljutott még a bűn letagadására is, a legsúlyosabb erkölcsi kicsapongás helyeslésére is egy rosszul értelmezett szabadság nevében. Így sikerült Ellenfelemnek, a Sátánnak benneteket bűnre csábítania.

Sokan elvesztették bűntudatukat, ezért egyre többször vétkeznek, és még helyeslik is tettüket. Szinte eltűnt a bűnbánat iránti érzék, amely pedig az első lépés a megtérés útján.

A legrégibb keresztény hagyományokon nyugvó népeknél is törvényesítették a magzatgyilkosság nagy bűnét. Ez a bűn Istenhez kiált elégtételért.

Ez az igazságosság és az irgalmasság órája. Ez a büntetés és a megmentés órája. Az égi Édesanya közbenjár Istennél értetek, mert még sohasem fenyegetett benneteket ekkora veszély, mint ezekben a pillanatokban, és nem voltatok még ily közel a legnagyobb megpróbáltatáshoz.

Ezért kérlellek, tartsatok bűnbánatot és térjetek vissza Istenhez. Azt kívánom, nekem szentelt és szeretett fiaim, apostolaim a végső időkre, hogy a ti segítségetekkel eljusson aggódó felszólításom a Föld végső határáig.

1981. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 375.

Fájdalmas Anyátok vagyok. Minden fájdalmatok az enyém.

A ti szenvedéstek és bánatotok is növekszik e pillanatban, mivel olyan időszakban éltek, amikor hideggé vált az emberek szíve, bezárult nagy önzésük miatt.

Az emberiség tovább siet útján Istent makacsul visszautasítva, minden anyai figyelmeztetésem és jelem ellenére, amelyet az Úr irgalmassága folytonosan küld számára.

Így még inkább terjed a bűn, a gyűlölet és az erőszak fagyossága, és ennek legkönnyebben a legvédtelenebb gyermekeim esnek áldozatul, azok, akik legjobban rászorulnak az oltalomra.

Mily sok ma a szegény, a kitaszított, aki embertelen nyomorban él, biztos munka nélkül, a szükséges életfeltételek nélkül, és mily sokan vannak azok, akik nap mint nap eltávolodnak Istentől és szeretetének törvényétől, mert elsodorja őket azok hatalmas serege, akik az istentagadást tanítják!

Az emberiség száraz és hideg pusztaságban él, és még soha ennyi veszély nem fenyegette, mint most.

1982. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

388-389.

Ez a világ olyan Isten elleni lázadást ismer, amilyet a történelem folyamán soha senki sem ismert. Azzal a veszéllyel játszik, hogy elpusztítja önmagát; a romlottság és a halál fenyegeti.

400-401.

Szeretett fiaim, felétek fordítom irgalmas szememet. Anyja vagyok az irgalmasságnak, a szép szeretetnek és a szent reménységnek. Szeplőtelen Szívem remeg az aggodalomtól miattatok. Mennyi veszedelem fenyeget benneteket, hány kelepcét állít nektek Ellenfelem!

Uralma és diadala órájában most sok gyermekem van abban a veszélyben, hogy örökre elvész.

Figyeljétek meg, mily súlyos helyzetben vagytok ma: az emberiség fellázadt a szeretet Istene ellen, és a gyűlölet, a bűn útját járja, amit követendő példaként állítanak elénk a tömegtájékoztatási eszközök.

Egészségtelen és romlott környezetben éltek, és igen nehezen sikerül nektek hűségesnek maradni Isten parancsolataihoz, amelyek a szeretet útján vezetnek benneteket, segítenek elkerülni a bűnt, segítenek kegyelemben és életszentségben élni.

Így egyre több olyan fiam lesz, akik hagyják magukat elcsábítani a féktelen önzés, az irigység és a tisztátalanság által. Legkönnyebben a fiatalok esnek áldozatul, anélkül, hogy tehetnének róla. Nekik jutott a fájdalmas sors, hogy ezekben az években éljenek, amikor rosszabbá vált a világ, mint az özönvíz idején.

404.

Siessetek mindnyájan Szeplőtelen Szívemhez, akik a viharos tengeren hajóztok. Leszálltam az Égből, hogy nektek ajándékozzam a megmenekülés horgonyát. Kapaszkodjatok a horgonyra, amelyet irgalmas szeretetem készített számotokra.

Jöjjetek hozzám gyermekek, akiket még sohasem fenyegetett ennyire a bűn fagyossága, a gyűlölet gyötrelme, az Isten és törvénye elleni lázadás vihara, az erkölcsi rendetlenség földrengése, a háború, a pusztulás és az éhínség veszélye.

Ebben a világban (amely rosszabbá vált, mint a vízözön idején volt) a bűn és a hűtlenség rossz útján járva valóban a pusztulás veszélye fenyegeti földi életeteket, és a másik életben pedig az a veszély fenyeget titeket, hogy mindörökre elvesztek.

Hány lélek kerül valóban mindennap a pokolba, mert még mindig nem hallgattak a felhívásra, amelyet hozzátok intéztem itt is, hogy térjetek vissza Istenhez az ima, a bűnbánat és a belső megtérés útján!

Ez tehát most a büntetés és a megmentés, az igazságosság és az irgalmasság ideje.

411-412.

Ez a világ Ellenfelem hatalmában van. Ő uralkodik benne a kevélység és a lázadás szellemével, és Isten végtelen sok gyermekét vezeti az élvezetek, a bűn, az Isten törvénye iránti engedetlenség útjára, az Ő akaratának megvetésére.

Ez a világ elmerült a legmélyebb éjszakában, és nincs olyan évkezdet, amely el tudná űzni a körülötte lévő nagy sötétséget. Pedig az emberiséget Isten az Atya dicsőségére teremtette, a Fiú megváltotta és üdvözítette, és a Szentlélek szeretete állandóan alakítja. Semmi sem állhat ellen Isten irgalmas szeretete erejének, amely új teremtéssé akarja átváltoztatni ezt a szegény világot. Ennek érdekében egyre gyakoribbak, rendkívülibbek és csodálatosabbak lesznek Szeplőtelen Szívem beavatkozásai.

Valóban fennáll egy új háború veszélye. Törékeny ígéretek és egyezmények látszata alatt a halál legválogatottabb eszközeit készítik elő, és az emberiséget a gyűlölet és önmaga elpusztításának útján vezetik.

Virrasszatok engesztelő imában, mivel az isteni igazságosság kelyhe megtelt, csordulásig telt és túlcsordult. Figyeljétek meg, mint terjed a gyűlölet és a bűn.

Ma az emberek nagy része már nem törődik az Úr tízparancsolatával. Isteneteket nyíltan semmibe veszik, megtagadják, megbántják és meggyalázzák. Az Úr napját egyre inkább megszentségtelenítik.

Naponta intéznek támadást az élet ellen. A világon, minden évben az ártatlan gyermekek tízmillióit ölik meg az anyák méhében, és növekszik a gyilkosságok, az erőszakosságok, a rablások és az emberrablások száma.

Az erkölcstelenség úgy terjed, mint a sárözön, és ajánlják a tömegtájékoztatási eszközök, főleg a film, a sajtó és a televízió által. Ez utóbbi révén minden családba belép a kísértés és a megrontás agyafúrt és sátáni módszere. Legvédtelenebb áldozatai a gyermekek és a fiatalok, akikre aggódó anyai gyengédséggel tekintek.

1984. Jézus. (Boitsfort-1)

63-64.

A tudósok és kutatók.

Április 13.

Ti az Istennél többre tartjátok magatokat. Ti a körülmények feletti színvonalon éltek. És mindezek mellett elfeledkeztek az Istenről! Ti ezerféle nyomorúságban és ismeretlen betegségben szenvedtek, és keresitek reá a gyógyulást. De nem ismeritek fel azt, amit az Isten adott nektek; de ha felismeritek, akkor szétromboljátok azt, vagy pusztításra használjátok!

Ha ti visszatértek az Istenhez, akkor ez a Föld békében élne. Örömben és nyomorúság nélkül! A ti kutatásaitok túl messzire mentek, ti a Földet százszor is elpusztíthatjátok, és az egész teremtett világot zűrzavarba hozzátok. Ti rabjai vagytok saját szisztémáitoknak, találmányaitoknak és egoizmusaitoknak! Nagyon hamar vessétek le ezt a ruhát magatokról, mert ez a halálnak a ruhája! Ti ne a Föld javaiért fáradozzatok, térjetek meg az Istenhez! Akkor megvilágosodik a gondolkozástok, és világosság lesz a lelketekben, és a többi mind hozzáadatik nektek!

November 17.

Férfiak, ti gőggel és önteltséggel vagytok telítve! Ti a Holdat akarjátok felkutatni; észbontó! Ugyanakkor a szomszédotok elpusztul a nyomorban! Ez az ára a ti tudományotoknak! De ez nem az a tudomány, amit én tanítottam nektek! Gyorsan cselekedjetek, mert az idő sürget!

64.

Az állam és az Egyház minden felelős vezetőihez!

November 8.

Igyekezzetek és teljesítsétek kéréseimet. Ne veszítsétek el az időt analizálással, vég nélküli szónoklásokkal, vitatkozó tárgyalásokkal, gyülekezésekkel, előadásokkal! Ez az idő mind elveszett idő! A Lélek a szükséges fényt a megvilágosodáshoz meg fogja adni nektek!

Ha ti ezt nem hagyjátok el, akkor Atyám haragját még jobban magatokra vonjátok!

67.

Legyetek elővigyázatosak és áldottak, mert az ellenség hatalmas és felszabadult. Ezt a romlott világot, ezt a megszállottakkal teli világot sokkal jobban támadja meg, mint bármikor azelőtt!

De ti ezt a romlott világot nagyon tisztelitek! Ti dicsőítitek! Ti bálványozzátok! De jaj nektek bálványimádók! Jaj azoknak, akik a pénzt istenítik, imádják!

1985. Jézus. (Boitsfort-1) 49.

Remegj te Föld, aki a Sátánt a dicsőség legmagasabb fokára emelted! Miközben én azt mondtam az asszonyoknak: “Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!” Az idők most elérkeztek! Istentelen világ, te nyughatatlan nemzedék, sírjál sorsod felett, és térjetek meg, mielőtt még késő lesz!

1986. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

545.

De a béke ma mindinkább veszélyben forog.

Az emberek Isten széleskörű és makacs visszautasításában járnak; a bűn és a tisztátalanság áldozatai; képtelenek arra, hogy megértsék és szeressék egymást, s így lábbal tiporják az emberi jogokat; a szegények és az éhezők elhagyatottak; szaporodik az elnyomás és az igazságtalanság; veszélyes módon robbannak ki az erőszakosságok, és a háborúk egyre terjednek. Ebben az évben a békét súlyos veszély fenyegeti és a gonoszság nagy veszedelmei nehezednek rátok.

Immár szinte betelt az az idő, amelyet Isten még megadott az emberiség megtérésére.

555-557.

A bűn úgy terjed, mint a legrosszabb és a legveszedelmesebb járvány, mindenhol betegséget és halált visz a lelkeknek.

Ha megszokásból éltek halálos bűnben, lelkileg halottak vagytok, és hogyha ebben az állapotban maradtok életetek végére, az örök halál vár rátok a pokolban. A pokol létezik, örök, és ma sokan kerülnek abba a veszélybe, hogy oda jutnak, mert megfertőzte őket a pokolnak halálos betegsége.

Fizikai jellegű bajok is vannak, mint a betegség, a szerencsétlenség, a viszálykodás, a szárazság, a földrengés és a terjedő, gyógyíthatatlan megbetegedések. Lássatok abban is figyelmeztető jelet, ami veletek természetes síkon történik! Az isteni irgalmasság jelét lássátok benne, amely nem hagyhatja büntetlenül a naponta elkövetett számtalan vétket.

Szociális jellegű bajok is vannak, mint a megosztottság és a gyűlölet, az éhség és a szegénység, a kizsákmányolás és a rabszolgaság, az erőszak, a terrorizmus és a háború.

Ez az az uralom, amelyik szembehelyezkedik Krisztussal, az Antikrisztus uralma.

Századotok utolsó szakaszában uralkodása eléri ereje, megrontó hatalma tetőfokát.

Közeledik az óra, amelyben a gonosz ember, aki Isten helyébe akar kerülni, teljes erejében készül megnyilatkozni, hogy istenként imádtassa magát.

Kihez fordulhattok a rátok váró fájdalmas pillanatokban, amikor tetőfokára hág a nagy hitehagyás, és az emberiség eljut az istentagadás és a lázadás, a gonoszság és a széthúzás, a gyűlölet és a rombolás, az elvetemültség és az istentelenség csúcspontjára?

1986. Író. (Fűkereszt-1) 18.

Lex mama sokszor látta sírni a Szűzanyát. A Szűzanya éppen a miatt volt gyakran szomorú, mert sokan még a keresztények közül sem veszik komolyan Jézus kínszenvedését. Pedig olyan egyszerű lenne minden embernek a Mennybe jutni, ha Jézushoz hasonlóan szeretettel hordozná keresztjét. De már nem figyelnek a keresztet hordozó Jézusra. Inkább a sötétség Fejedelmére hallgatnak, aki kényelmes életet és testi örömöket kínál nekik, s ezzel az örök halálba vezeti őket. Nem kell nekik az igaz élet, amelyet Jézus a kereszten oly nagy áron szerzett meg számukra. Inkább a „széles” utat választják.

1986. Író, A mennyei Atya. (Boitsfort-1) 5.

Író: Megrázó és egyedülálló a Gemma látnoknő által kapott üzenet, ahol a mennyei Atya szól általa 1980. júl. 15-én.

A mennyei Atya: Én, atyai tekintetemmel mindenfelé tekintek! De megmondom neked, hogy az ember teremtése óta ennyi gonoszságot még ez a Föld nem látott. Én szóltam hozzátok, de Fiam által is, de ti most is ott tartotok, mint amikor Mózes lejött a Sinai hegyről.

Ti kétkedőek vagytok, hitetlen pogányok, félelem és szeretet nélkül irántam. A Szűzanya elhalasztatta a büntető ítéletet, ami erre a Földre jön, de Ő már nem sokáig tudja távol tartani azt, ami fiaira jön, mert túl sok bálványt állítottatok fel az én nevemben.

1987. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

611- 612.

Milyen mélyre zuhantok!

Ma megemlékeztek első fatimai jelenésem 70. évfordulójáról a szegény Cova da Iriában, ahová eljöttem az Égből, hogy nektek ajándékozzam a megtérésre és a megmentésre szólító üzenetemet. Az azóta eltelt évek sora mindannak folytonos megerősítése, amit nektek ott megjövendöltem.

Annak visszautasítása, hogy Istenhez forduljanak a megtérés által, az egész emberiséget a gyűlölet, az erőszak, a bűn és az egyre növekvő tisztátalanság kiszáradt és hideg útjára vitte.

Szakadatlanul követte az egyik háború a másikat, és minden erőlködés ellenére sem sikerült békét teremteni. Sőt még sohasem fenyegette jobban a világot önmaga elpusztításának veszélye, mint ma.

Az emberek nem akarták az akkor hozzájuk intézett, imára felszólító kérésemet, különösen a szent rózsafüzér gyakori imádkozását teljesíteni. Pedig így nyerhetitek el a bűnösök megtérését és sok lélek üdvözülését, akiket az a súlyos veszély fenyeget, hogy örökre elvesznek.

Így a bűn éjszakája rászakadt a világra, és a gonoszság mindenhova beférkőzött, mint valamely rettenetes rákos daganat. A bűnt nem akarják a rosszal azonosítani, sőt indokoltnak tarják és felmagasztalják, mint valamely jót.

Olyan emberiségben éltek, amely új, istentagadó és emberellenes civilizációt hozott létre. Nem szeretik egymást többé az emberek, nem tisztelik többé felebarátjuk életét és javait, az önzés és a gyűlölet lángja elégeti az emberi szívekből kihajtó jóság magvait.

A szegényeket elhagyják, a kicsinyeket tőrbe csalják és a botrány mérgezett eledelével táplálják. A fiatalokat félrevezetik, és korán megtapasztaltatják velük a gonoszságot. A családi tűzhelyeket meggyalázzák és lerombolják.

Milyen nagy a ti pusztulásotok.

Mily sűrű sötétség vesz körül benneteket.

Mily mélyre zuhantatok!

A Sátánnak sikerült mindenütt elterjesztenie a sötétség és a halál uralmát, és biztos győztesként uralkodik.

De most kezditek átélni mindazt, amit Fatimában megjövendöltem századotok utolsó éveire, és amelyet még a titok fátyla alatt őriznek.

651.

Ma még az egész világot éj borítja, az emberek, a népek élete felett sűrűsödik a sötétség. A hit hiányának, a makacs lázadásnak, az Isten nagy visszautasításának sötétsége ez.

A bűn fagyának sötétsége ez, amely megöli az emberek szívében az élet és a szeretet minden hajtását.

A méltóságában megcsúfolt ember szegénységének sötétsége ez, akit megvetnek, és belső rabszolgaságra ítélnek.

Isten hallgatása ez, amely ránehezedik a hangzavarra és a kiabálásra, a szavak és a képek folytonos áradatára.

1987. Jézus, Vassula. (Vassula-1)

150-151.

J: Én vagyok az Úr Jézus, hallottad kiáltásomat. Én voltam az. Felébresztett téged [felébresztett, jelképesen?], keresztemről kiáltottam. Ez volt utolsó kiáltásom. Akkor hallattam, amikor még testben voltam. E kiáltásban szenvedés, fájdalom és keserűség visszhangzott Lelkem mélyéről, és áttörte a magasságos Mennyet. Megrendítette a Föld alapjait, kettéhasította azok szívét, akik szerettek engem, és kettészakította a templom kárpitját is. Hűséges követőket támasztott számomra, és feltámasztott halottakat sírjukból is, felforgatta földtakarójukat, és legyőzte a gonoszt. Hatalmas mennydörgés rázta meg az egeket fent. Minden angyal remegve borult arcra, és teljes csendben imádtak engem. Anyám, aki közelemben állt, hallván kiáltásomat, térdre esett a földön, és sírva temette kezébe arcát. Utolsó kiáltásomat magával hordozta elszenderedése napjáig. Szenvedett… Én pedig megkeseredtem, és még most is szenvedek a világ gonoszsága, a bűnök, a törvénytelenségek és az önzés miatt. Kiáltásom napról napra hangosabb lesz. Egyedül hagytak keresztemen, egyedül, hogy viseljem a világ bűneit vállamon, egyedül, hogy szenvedjek, egyedül, hogy meghalljak, kiontva Véremet, amely beborította az egész világot, és megváltott benneteket, szeretett gyermekeim. Ugyanez a kiáltás hallatszik most a Földön a múlt visszhangjaként. Vajon a múlt árnyékában élek? Hiábavaló lett volna áldozatom? Hogy lehet, hogy most nem halljátok kiáltásom a keresztről? Miért csukjátok be fületeket, és miért zárkóztok el előle?

V: Uram, kinek szól ez az üzenet?

J: Mindenkinek, akinek füle van, hogy meghallja kiáltásomat!

170.

V: Jézus, mielőtt hozzám közeledtél, úgy hallottam Rólad, mintha csak egy mítoszban élnél. Sohasem fogtam fel, hogy Te VALÓSÁGOS vagy, olyan messze voltál szememben! Történet voltál egy könyvben!

J: Tudom Vassula, tudom, sok ember számára mítosz vagyok csupán.

170-171.

J: Ó Getszemáni! Mi más mondanivalód lenne, mint félelem, aggodalom, árulás és elhagyatottság! Getszemáni, te elvetted az emberek bátorságát. Csenddel teli, mozdulatlan levegődben mindörökre megőrizted gyötrődésemet. Getszemáni, mit tudsz még elmondani, amit nem mondtak el? A szentség csendjében szemtanúja voltál Istened elárulásának. Szemtanúm voltál. Az óra eljött, az Írásnak be kellett teljesednie.

Leányom, én tudom, hogy sok lélek úgy hisz bennem, mintha csak mítosz lettem volna. Azt hiszik, hogy csak a múltban léteztem. Sok ember számára csupán tűnő árnyék vagyok, amelyet túlhaladott az idő és a fejlődés. Nagyon kevesen fogják fel, hogy testben éltem a Földön, és most is itt élek köztetek. Én vagyok minden, ami megtörtént, és aminek meg kell történnie. Ismerem félelmeiket, ismerem aggodalmaikat, ismerem gyengeségeiket. Nem voltam-e mindezen gyöngeségeknek szemtanúja a Getszemáni kertben?

Leányom, amikor a Szeretet imádkozott a Getszemániban, ezer ördög rendült meg, megrémült démonok menekültek. Eljött az óra: A Szeretet megdicsőítette a Szeretetet.

Ó, Getszemáni, szemtanúja az elárultnak, szemtanúja az elhagyottnak, kelj fel szemtanú és tégy tanúságot! Leányom, Júdás elárult engem, de kívüle hányan árulnak el hozzá hasonlóan? Már akkor tudtam, hogy csókja el fog terjedni a jövendő nemzedékekben. Ugyanazt a csókot adják nekem mindig, újra és újra megújítják ezzel szomorúságomat, szétszaggatják Szívemet.

1988. Jézus, Vassula. (Vassula-2)

115.

J: Ó, romlott nemzedék! Mennyire eltávolodtál Tőlem! Odáig jutottál, hogy elhitted, nélkülem is tudsz járni. Odáig jutottál, hogy tiszteletreméltónak érzed magad. Megengedted a Sátánnak, hogy hiúságával tápláljon. Szavakkal nem lehet kifejezni romlottságodat, bűnös vagy és vak. Ne pihenj, légy éber, ne aludj, mert közel az idő, növekedj Lelkemben, bizalommal közeledj hozzám, és nyisd ki szívedet, hogy befogadhass engem! Sokan imádkoztok, de imátok nem jut el hozzám. Tanuljatok úgy imádkozni, hogy érezzelek benneteket. Sok ima vész kárba a Földön, sohasem ér hozzám.

V: A csupán ajakkal mondott imára gondolsz Uram?

J: Igen, az ajkak imájára gondolok. Felkínáltam nektek Szavamat, hogy tanuljatok, és most felkínálom üzenetemet, hogy emlékeztesselek benneteket útjaimra. Jöjjetek és tanuljatok, gonoszságotok helyébe szeretetet adok. Fogadjátok el útjaimat, az erények útját! Hitetlen nemzedék, miért feledkeztek meg útjaimról? Térjetek vissza hozzám, Szabadítótokhoz! Én nem feledkeztem meg rólatok, és minden bűnötök ellenére is szeretlek benneteket. Szívem határtalanul szeret, és mindent megbocsát!

123.

J: Ó korszak, olyan mélyre süllyedtél, mint Szodoma! És a te fajtád a káinok fajtája! Olyan kevesen vannak, akik Ábelhez hasonlók! A ti korszakotok keményszívűvé vált, tudjátok-e miért, teremtés? Mert nincs szeretet közöttetek, elfelejtettetek engem, és nem hisztek Gondviselésem mai műveiben; igen, teremtés… elmúltak azok a napok, amikor szívesen fogadták az áldást.

Romlott korszak, újra életre keltelek! Halott szívetekbe öntöm életerőmet, amely meggyógyít benneteket! Ó, mennyire szeretlek benneteket!

204.

J: Teremtés! Bűnötök olyan fekete, mint a szén, és végtelen irgalmam nélkül már teljes pusztulásba vitt volna benneteket igazságosságom. Ajtótokban állok, és úgy fogok belépni, mint a tolvaj. Ügyeljetek jeleimre, készüljetek fel! Imádkozz Vassula, imádkozz azokért, akik még ellenállnak nekem! Imádkozz azokért, akik megbántanak engem, és akik sötétségbe borítják a világot, elítélve helyes úton haladó bárányaimat! Szabadítsd meg őket! Szabadítsd meg őket azzal, hogy hozzám hozod őket! Ó, Vassula! Kis bárány, maradj közelemben, maradj köpenyem alá rejtve, a Szívembe rejtve! Én hozom a szabadítást!

251-252.

J: Gyermekem, te és én, én és te, együtt megyünk keresztül ezen a pusztaságon. Ezt a halálhozó pusztaságot a racionalizmus, a hit hiánya, a szeretet hiánya, a szabad szerelem, a vágyak mindenáron való kielégítése, a hiúság és a Szentlélek művei iránti harag teremtette meg. Makacs süketségük ítéli el őket. Aki visszautasítja a Szentlélek műveit, engem utasít vissza, mert a Szentlélek és én Egy és ugyanaz vagyunk!… Ezek az emberek kiterjesztik a sivatagot, és őrködnek, hogy semmi se nőjön benne. Ha meglátnak egy virágot vagy rátaposnak, vagy szándékosan magára hagyják és sohasem öntözik, hadd száradjon el, és így szabadulnak meg tőle… Igazságosságom kelyhe túlcsordul, és már érzik igazságosságom első csöppjeit magukon. Mindössze annyit kérek ezektől az emberektől, különösen azoktól, akik nekem szolgálnak, de visszautasítják a Szentlélek műveit, hogy imádkozzanak, imádkozzanak, imádkozzanak megvilágosodásért és erősebb hitért!

1988. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

669.

Engeszteljétek Őt a közömbösségért, a sértésekért, a sok szentségtörésért és azért a rettenetes meggyalázásért, amit az egyre jobban terjedő fekete misék alatt, az ördögi és szentségtörő kultuszban kell elszenvednie. Ennek tetőfokán leírhatatlan és trágár cselekedetek történnek a legszentebb Oltáriszentség ellen.

Emiatt merült a világ a legmélyebb éjszakába, a bűn és a tisztátalanság, az önzés és a gyűlölet, a fösvénység és az istentelenség sötétségébe. Most már úgy tűnik, hogy semmi sem képes visszatartani attól, hogy a végtelen mélységbe zuhanjon.

684-685.

E Mária-évben erélyesen beavatkoztam, hogy megmentsem ezt a szegény, elveszett emberiséget.

Sajnos nem fogadták el megtérésre szólító felhívásomat. Tovább haladnak a hitehagyás, az Isten elleni lázadás, a bűn, a társadalmi bajok, a káromkodás, a gyűlölet és a tisztátalanság útján.

De most, e Mária-év befejeztével végéhez közeledik az az időszak is, amelyet az Úr az emberiség megtérésére adott. Most már a nektek megjövendölt események küszöbén álltok.

687.

Mennyi tévedést terjesztenek országaitokban {A, D, YU, HU}, gyakran sok teológus kevély magatartása miatt, akik nem ismerik el többé az Egyház Tanítóhivatalának illetékességét!

Így mindennap sok gyermekem távolodik el az igaz hittől és a hitehagyás teljes sötétségébe esik.

Mennyien élnek a bűn, a gonoszság, a tisztátalanság, a kevélység, a káromkodás, a bálványimádás és az istentelenség sötétségébe merülve.

Akkor segítetek meggyógyítani a materializmus okozta nagy sérülést, amely behozta országaitokba az erkölcstelenség, az élvezetek elkeseredett keresése, a jólét, a féktelen önzés, a kicsinyek, a szegények, a peremre szorultak valamennyi igénye iránti érzéketlenség betegségét.

701.

A nagy szorongattatás idejében éltek, és ezért mindnyájatok számára megnövekszenek a szenvedések és a megpróbáltatások.

A rosszak makacsul továbbhaladnak a gonoszság és a bűn útján anélkül, hogy meghallgatnák ismételt felszólításaimat a megtérésre és az Istenhez való visszatérésre.

A jók langyossá váltak, és mintegy megbénultak az őket körülvevő egészségtelen környezettől.

Az Istennek szentelt személyek átadták magukat az élvezetek keresésének, és elragadta őket a világ szelleme, pedig hivatásuknál fogva erről lemondtak. A papok elerőtlenedtek, sokan rosszak és hitetlenek, eltékozolják Isten szent Egyházának kincseit. Elérkezett a büntető csapás ideje.

1989. Jézus. (Vassula-2) 326.

Örökké tartó, olyan féltékeny szeretettel szeretlek benneteket, amelyet majd csak akkor fogtok fel, ha az Égben lesztek. Mérhetetlen szeretetem ellenére igen sokan fordítottak hátat nekem gyermekeim közül… Elfelejtették szenvedéseimet, és Nevem az evolúciós elmélet miatt ma jelentéktelen számukra. Ha bálványokat állítanak eléjük, azonnal imádni kezdik, a szent dolgokból azonban gúnyt űznek. Én, a ti szent Istenetek, szenvedek, Testemet megcsonkította az engedetlenség, a tisztátalanság és e sötét világ gonoszsága! Ó teremtés!

Szenvedésem kiáltása az egész Mennyet megrendíti, angyalaim remegve borulnak le.

Nem hallottatok még engem, leányaim és fiaim?

Föntről jövő kiáltásaimat hallva még a démonok is megdöbbennek süketségetek láttán…

Véres könny árasztja el szemem éjjel-nappal, óráról-órára szakadatlanul várok rátok. Mindörökre visszautasítottátok Lelkemet? Hangom visszhangzik ebben a letarolt pusztaságban, ahol nincs egyetlen zöld mező a pihenésre, nincs egyetlen forrás sem a felüdülésre. Leszállok trónomról, hogy felkeressem régi legelőimet, de elhanyagolva és terméketlenül találom. Egymásután pusztulnak el virágaim, amelyeket oly nagy szeretettel, saját kezemmel ültettem. Virágágyásaimat elhanyagolták és kiszáradtak, forrásaim ma már csak üres, piszkos, sötét gödrök, ahol viperák tanyáznak. Hová mentek őreim? Miért hanyagolták el kertemet? Találok-e egyetlen virágot is, ha visszatérek? Lelkemet összetöri a szeretet hiánya, a hit hiánya, a béke hiánya. Szentséges Szívem gyermekei, halljátok meg kiáltásaimat ebben a pusztaságban, ismerjétek fel hangomat, de legalább az időket ismerjétek föl! Jöjjetek mindannyian, akik még nem engesztelődtetek ki velem, jöjjetek és engesztelődjetek ki most! Bűneitek az Égig hatoltak, és elszakítottak benneteket tőlem. Ne tegyetek rosszat, és akkor veletek sem történik baj. Legyetek jók mindenkihez, szeressétek egymást, bocsássatok meg ellenségeiteknek! Azokat a szavakat ismétlem, amelyeket már jól ismertek, de hányan fogadtátok meg?

1989. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

716-717.

A föltámadt Krisztus újra eljön az Ég felhőin dicsőségének teljes ragyogásában.

Éljetek dicsőséges eljövetelére várakozva!

Ne csüggedjetek a gonoszság és a bűn pillanatnyi diadala miatt.

Ne szomorítson el benneteket a gonosznak a világban aratott jelenlegi győzelme: Isten makacs visszautasítása, a szeretet törvénye elleni lázadás és a világméretű istentelenség.

Ne fogjon el benneteket kétség, vagy bizalmatlanság, látván, mennyi sérülés, bántalmazás, kísértés sújtja az Egyházat.

747-749.

Ma emlékeztek meg az 1917. október 13-án történt utolsó fatimai jelenésemről, amelyet a “napcsoda” erősített meg. Figyeljetek egyre jobban a “Napba öltözött Asszony”-ra, akinek feladata, hogy előkészítse az Egyházat és az emberiséget az Úr eljövetelének nagy napjára.

Elérkezett a döntő harc ideje.

Elérkezett a Földre a nagy szorongattatás órája, mert az Úr angyalai parancsot kaptak, hogy csapásokkal sújtsák a Földet.

Hányszor figyelmeztettelek benneteket, hogy tagadjátok meg érzékeiteket, győzzétek le szenvedélyeiteket, hogy járjatok a szegénység, a jó példa, a tisztaság és az életszentség útján.

De az emberek nem hallgattak szavamra, és továbbra sem engedelmeskedtek Isten törvénye hatodik parancsolatának,, amely a paráznaságot tiltja. Sőt magasztalni igyekeztek az effajta kihágást, és úgy beállítani, mint a személyes szabadság új gyakorlatát. Így jutottak odáig, hogy ma minden tisztátalan bűnt jogosnak és jónak tartanak.

Elkezdték megrontani a gyermekek és a fiatalok lelkiismeretét, meggyőzve őket arról, hogy az egyedül elkövetett szemérmetlen cselekedet nem bűn, a jegyesek között a házasság előtti viszony szabad és jó, a családok szabadon élhetnek és használhatják a fogamzásgátló szereket.

Odáig jutottak, hogy helyesnek tartják és dicsérik a természetellenes cselekedeteket, sőt törvényjavaslatot tettek, amely családnak tekinti a homoszexuális együttélést.

Még soha nem terjesztették oly kitartóan a sajtóban és a tömegtájékoztatás valamennyi eszköze által az erkölcstelenséget és a tisztátalanságot, mint ma.

A televízió lett elsősorban a szeméremsértő képek mindennapos terjesztésének romlott eszköze, azzal a céllal, hogy mindenkiben tönkretegye az értelem és a szív tisztaságát.

A szórakozóhelyek, különösen a mozik és a diszkók váltak az emberi és a keresztény méltóság nyilvános meggyalázóivá.

Ez az az idő, amikor Urunkat, Istenünket állandóan és nyilvánosan megbántják a test bűneivel. Már a Szentírás is figyelmeztetett benneteket, hogy aki testében vétkezik, saját testében nyeri el igazságos büntetését is.

Így elérkezett az idő, amikor az első csapás angyala bejárja a világot, hogy Isten akarata szerint megbüntesse azt.

— Az első csapás angyala rosszindulatú és fájdalmas fekélyt kelt azok testén, akik megjelöltették magukat homlokukon és karjukon a szörny pecsétjével, és imádták képmását. Kétségbeesett jajkiáltást vált ki azokból, akiket ez sújt.

Ez a csapás fizikai fájdalmakat jelent, amelyeket a súlyos és gyógyíthatatlan betegségek okoznak.

Ezek a fájdalmas és rosszindulatú sebek a ma oly romlott emberiség büntetései, mert istentagadó és anyagelvű társadalmat épített fel, és az élvezetek keresését tekinti az emberi élet legfőbb céljának.

Néhány szegény fiamat tisztátalan és erkölcstelen magatartása miatt ér ez a csapás, és viseli magán az elkövetett rossznak a terhét.

Jókat és ártatlanokat is ér ez a csapás. Szenvedésük sok gonosznak szolgál üdvösségére az őket egyesítő szolidaritás által.

— Az első csapás a rosszindulatú fekélyeknek és a ráknak minden fajtája, ami ellen a tudomány tehetetlen, annak ellenére, hogy eredményt ért el sok más betegség gyógyításában. Egyre terjednek ezek a betegségek, és igen fájdalmas és rosszindulatú sebekkel sújtják az emberi testet.

Kedves fiaim, gondolkozzatok el e gyógyíthatatlan betegségek világméretű terjedésén, és azokon a milliókon, akik emiatt halnak meg.

— Az első csapás az új AIDS-betegség, amely elsősorban gyermekeimet, a kábítószerek és a természetellenes bűnök áldozatait sújtja.

Égi Édesanyátok segíteni óhajt rajtatok. Támasza, erősítője és reménysége akar lenni mindenkinek ebben az időben, mikor az első csapás sújtja az emberiséget.

1989. Szűzanya, Júlia. (Nadju-1)

76-77.

Szűzanya: De sok gyermekem nagyon messze van még attól, hogy szeretettel fogadja a szeretetemet. Megszentségteleníti, elutasítja. Rettenetesen fáj a szívem. Hasogatja a fülemet a sok rossz és megvető szó.

Ebben a pillanatban tömegesen szólták meg egymást az emberek, vakmerően ítélkeztek, káromkodtak, egymásra kígyót-békát kiáltoztak, rágalmazni kezdték, kritizálták, dicsérgették egymást, hízelegtek egymásnak, szentségtörést követve el.

Ezen felül irigykedni, féltékenykedni kezdtek egymásra, gőgösen haragra gerjedtek olyannyira, hogy az én fülem is borzasztóan fájni kezdett az egetverő hangoskodás miatt.

Szüntelenül szenvednem kell a Földön élő gyermekeim miatt. Nekem, akinek kijárna a Mennyek Királynőjét megillető tisztelet.

77-78.

Szűzanya: Ismered-e Noé történetét a vízözönről és a bábeli toronyét? Ki mondhatná meg, hogy kevesebb-e ma a rossz a világon, mint akkor? Nem szabad figyelmen kívül hagyni Isten jogos haragját.

Hogy az Isten haragjának tüze el ne égesse a Földet, szüntelenül imádkozom gyermekeimért, akik bűnbe estek. Megromlottak, és én helyettük szenvedek.

Ha azonban nem akarják elfogadni az üzenetet, amit adok, ha továbbra is a világhoz igazodnak, úgy élnek, hogy nem keresik a természetfeletti dolgokat, mégha megbánják is, késő lesz.

Beszélek neked ezekről a kérdésekről, mert a büntetés úgy is sújthatná ezt a világot, hogy maga az emberi nem okozná.

[J: A büntetés, amiről a Szent Szűz beszélt, egy harmadik világháború kitörésekor és egy atomháború alkalmával zúdul majd erre a világra. Az emberek maguk lesznek azok, akik megbüntetik magukat.]

129-132.

Szűzanya: Lányom, helyezd belém bizalmadat! Ne igyekezz megismerni az eredményt, hanem imádkozzál, és állandóan ajánld föl az áldozataidat és vezekléseidet a Szentatyáért, a bíborosokért, a püspökökért és a papokért!

Akik hagyják magukat a Sátántól vezettetni, hiába fáradoznak azon, hogy a Szentatyát megöljék és az Egyházat a pusztulásba döntsék… Ezen felül: minden ördög tehetetlenné válik, amikor egyesítitek áldozataitokat és vezekléseiteket, hogy könnyeim és vérkönnyeim ne hulljanak hiába.

De napjainkban az Egyház fiai és lányai is megszédülnek, s hamis próféták követőivé lesznek.

A papoknak, Fiam, Jézus helyetteseinek, vigyázniuk kellene arra, hogy a lehető legtökéletesebben megéljék az Evangéliumot, az Egyház útmutatásai szerint.

Meg kell értenetek, hogy milyen áldozatot hozott Fiam, Jézus értetek, mennyit szenvedett azért, hogy megváltson benneteket. Juttassátok diadalra a szeretet erejét! Szívem nagyon sokat szenved azoknak a gyermekeimnek a süketsége és vaksága miatt, akik nem tudnak szeretni.

Ez az oka annak, hogy Isten haragjának a lángja tetőpontra hágott, s minden olyan borzasztó lett.

Lányom, nézd mivé lett annyi gyermekem a világban! A legkisebb dologért is panaszkodnak. Egy kis fejfájásért, egy-két horzsolásért, egy-két karcolásért. Ez az oka annak, hogy a Sátán csapdát állít nekik, amit tüskékkel vesz körül, ebbe rakja mérgét és kegyetlenségét.

Azok a lábak, amelyeknek az Isten dicsőítése érdekében kellene futniuk, a rossz megtevése céljából szaladnak.

Azok az ajkak, amelyeknek Isten Fiának dicsőítését kellene szolgálniuk, káromolják az Istent s zúgolódnak ellene.

Ez az oka annak, hogy a világot sötétség veszi körül, és ezzel Isten haragját hívja ki maga ellen. Mindezt olyan mértékben, hogy az Úr büntetése elkerülhetetlenül le fog csapni az egész világra.

Ha azonban gyermekeim evangéliumi életet élnek, és szeretettel elfogadják üzeneteimet, nem vetik meg emberi könnyeimet és vérkönnyeimet, akkor megmenekülnek. Ha viszont nem fogadják el őket, a nagy csapások, amelyek bekövetkeznek az égen, földön és tengeren, nem szűnnek meg, s a világ nem menekül meg sehol semmilyen szerencsétlenségtől.

Éppen ezért ne tekintsetek semmit véletlennek!

Imádkozva virrasszatok! 

Sokáig fog még a világ rendkívüli csapásoktól szenvedni.

Ó, gyermekeim! Figyelmeztetlek benneteket, ha nem a Menny felé vezető úton haladtok, ha nem hagytok föl azzal, hogy a gonoszság útján járjatok, és nem váltjátok valóra az üzeneteket Izrael népének példájára, amely kimenekült az egyiptomi rabszolgaságból, és átkelvén a Vörös-tengeren, bemehetett Kánaánba, az ígéret földjére. Nem menekültök meg a harmadik világháborútól.

Minden sajnálkozás hasztalan lesz tehát.

Nem kell elfelednetek, hogy most szüntelenül folyó könnyeimmel szólítalak fel benneteket, ugyanúgy, ahogyan Isten Mózest hívta a Sinai hegyen, hogy megmentse népét, Izraelt.

Megmenekült volna-e Noé, akinek az Úristen parancsot adott, hogy építsen bárkát, ha nem mondott volna engedelmesen igent?

Véssétek jól szívetekbe hívásaimat, amelyeket vérkönnyek között intézek hozzátok! Miért vagytok annyira süketek és vakok?

Szívem égő lánggal lobog a családokért, az egyházért, a megromlott társadalom miatt, és amiatt, hogy a politikusok nem értenek egyet egymással.

Ó, gyermekeim, gyorsan tagadjátok meg önző éneteket, és térjetek hozzám…

[Júlia feljegyzésében azt írja, hogy a Szent Szűz ekkor olyan hangon zokogott, ami jajgatáshoz hasonlított.]

Júlia: Ó, Anyám, magyarázd meg a püspököknek és a papoknak, hogy mit kell tenniük. Én nem vagyok képes rá, mert nagyon érzem elégtelenségemet.

Szűzanya: Légy nyugodt! Isten szerette szolgálólánya kicsinységét, hogy véghezvigye tetteit általa és vele, mert az tudatában volt nagy gyengeségének. Az ördögök gyötörnek téged, mert sok lélek megmenekül a szenvedésed eredményezte kegyelem révén. Ezért kérlek, hogy szívesen ajánld fel őket!

Júlia: Ó, Anyám! Ez nekem nagyon nehéz, hiszen olyan gyengének érzem magamat.

Szűzanya: Ha nem segítettem volna neked, a világ már régóta tűztenger lenne. Én pedig sosem hagylak el benneteket.

Ne nyissátok ki a fületeket, csak azoknak a dolgoknak, amiknek van értelme! Csukjátok be őket, amikor csúf szavakat hallotok!

Még ha éjben kell is járnotok, bizalommal kövessetek!

Ha jó szívvel fogadjátok az üzeneteimet, és megvalósítjátok őket, sóhajaitok örömre fordulnak.

134.

Szűzanya: Számos ember, aki féktelen gőgje révén kibillentette a világot az egyensúlyából, meg fog térni, hála a kicsiny lelkek imájának, áldozatainak. Ez hozza el a világbékét.

Mi több, Kelet-Németország vasfüggönye le fog omlani; a pogányok megtérnek. Az a szögesdrót, ami Észak- és Dél-Koreát kettévágja, szétszakad.

A Sátán elveszti a csatát, a világ földi paradicsom lesz. Ha azonban nem hallgatnak rám, a harmadik világháború tűztengere fogja elpusztítani, mert a szeretet Istene tud a harag Istene is lenni.

1989. Püspök. (Fatima-1) 5-6.

Roppant jelentős a technika többszörös forradalma, a két világháború, a Föld politikai szerkezetének gyökeres változása, a vallástalan életforma rohamos terjedése, a folyton mélyülő általános válság, amelyet az ember nem tud föloldani, habár hatalma már a csillagokat éri. A nagyság és a gyöngeség végletei között vergődünk, és jövőnket a szorongás sűrű éjszakája borítja.

Képtelen zűrzavar tombol most a földön, kétség és szorongás fojtogatja a népeket, a legtöbb kormány csak a rövidlátásban múlja fölül a másikat…

1989. Jézus. (Vassula-3) 61.

Vassulám, minden egyes nap közelebb hoz hozzám! Nap mint nap bebizonyítom neked szeretetemet, és hogy én vagyok az, aki így megnyilvánulok előtted.

A te nemzedéked azonban beteggé tesz téged. A nemzedék csapását racionalizmusnak nevezik, és a racionalizmus halálos veszély. A racionalizmus a sötétség fejedelmétől való, és mindazok, akik sötétségben élnek, más betegségekkel együtt ezt is elszenvedik.

Ami azonban tőlem ered, az a Világosságtól származik. Amikor leszállok választott lelkeimhez, hogy megvilágosítsam ezt a sötét világot, világosságom megzavarja mindazokat, akik gonoszságban élnek. Világosságom annyira zavarja őket, hogy képesek ölni is, mivel gonoszságuk kiderült, és minden szem láthatta mezítelenségüket. Viselkedésük nem nagyon különbözik Ádám és Éva viselkedésétől, akik megpróbáltak elmenekülni és elrejtőzni előlem. Igen, világosságom gyermeke, hozzám tartozol, és emiatt fordul ellened, és emiatt üldöz téged a sötétség. A sötétség gyermekei mindig üldözni fogják az én gyermekeimet. Világosságom zavarja őket. A világosság órája szüntelen gyötrelem a sírban nyugvó sötét lelkek számára, de fel fogom ragyogtatni felettük világosságomat. Világosságom áttöri ezt a sötétséget, és meleg sugaraimmal felélesztek mindent, ami parlagon hevert. A sötétség többé nem fog árnyékot vetni a nemzetekre. Világosságom kibontja a gyenge bimbókat, és ismét kizöldülnek a föld ágai.

1990. Jézus. (Vassula-3) 167-168.

Bizony mondom nektek, hogy a Szeretet már visszatérőben van. Hamarosan eljövök. Imádkozzatok a lelkek megtéréséért, imádkozzatok értük, hogy még eljövetelem előtt megtérjenek! Buzgón imádkozz, hogy ebben a pusztaságban elérjen hozzájuk kiáltásom, és áttörje süketségüket! Imádkozz az Atyához, nehogy túlcsorduljon igazságosságának kelyhe, mielőtt megtérnél, nemzedék! Kiálts hozzám, és meghallgatlak!

Ó nemzedék, nemzedék, nincs kifejezés gyalázatodra! Leírhatatlanul tisztátalan vagy, Bűnöd öl meg téged! Romlottságod és hűtlenséged, nemzedék, megrendítette az örökkévalóságot, és megrázta az Ég oszlopait. Gonoszságotok megfosztotta lelketeket minden bölcsességtől. Ha tudnátok, hogy angyalaim mennyire remegnek attól, ami rátok vár! Remegnek attól, hogy látniuk kell a Földet, amelyen a ti véretek folyik majd hitehagyásotok miatt, azt a Földet, amely angyalaim szeme láttára tép darabokra benneteket! Ha felfognátok, milyen rémület vár rátok, nem pazarolnátok lélegzeteteket üres szavakra és istentelenségre, ahogy most teszitek.

Én, az Úr, kiárasztom Lelkemet, hogy felkészítselek benneteket, és tanítást adjak nektek a Mennyről, hogy bűnbánatra és megtérésre szólítsalak. Az irgalom Istene vagyok, aki a kegyelem e napjaiban egészen lehajol hozzátok, hogy megmentsen benneteket. Hallgassatok aggódó kiáltásomra! Szeretteim, azért jövök, hogy felébresszelek benneteket! Nem fáradok bele, hogy kéréseimet megismételjem. Ajkam soha nem fárad bele, hogy hívjon benneteket, pedig az alatt is szenvedek, amíg veletek beszélek… pedig közel van hozzátok a világosság, hogy elűzze sötétségeteket, nemzedék…

1990. Szűzanya. (Ecuador-1) 155.

Az emberek az idő sürgetésében és a világnak élnek. Fiam időt adott nektek arra, hogy imádjátok és áldjátok Őt, de ti nem imádkoztok Hozzá, és szíveteket sem ajánljátok fel Neki. Egyenesen semmibe veszitek Őt, mintha az ember az ember által és az emberért, nem pedig Isten által és Istenért élne.

1990. Szűzanya. (Nadju-1) 149.

A jelen kor a bűn és összevisszaság kora.

Amint láttad, a világ összevissza van kuszálva. Nagy veszély fenyegeti az emberiséget. Még ha rendbe tudnád is hozni, mi értelme lenne, ha a világ nem térne meg?

Napjainkig még sohasem fordult elő, hogy annyi gyermekem ennyire távol tartotta volna magát a megtéréstől, hogy a Sátánhoz csatlakozzék és vezetése alatt romlást okozzon. Mindenkinek szeretetem hangjára kell hallgatnia.

De nagyon távol vannak attól, hogy könyörgő, szeretettől lángoló hangomat megértsék. Káromlásaikkal, sértegetéseikkel, kritizálásaikkal, gondolataikkal ellenem lázítanak. Óriási rosszat okoznak a lelkeknek, és gyötrik nagyon kicsiny lelkeimet.

Jóllehet súlyos bűneik vannak, megbocsátok nekik, és az a vágyam, hogy visszatérjenek. De ha lázadoznak és elfordulnak tőlem, az igazságtevő Isten karja lesújt rájuk, mert haragjának serlege hamarosan kicsordul.

Ha pillanatnyilag bűneik megbánásának jeleit is mutatnák, mit érnének el vele?

1991. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 806-807.

Anyaként ott vagyok e szegény beteg emberiség mellett, amelyet Istennek és szeretet-törvényének következetes visszautasítása tart megbéklyózva. Mennyire eltávolodott az Úrtól!

Istentelen és anyagelvű társadalmat akart magának felépíteni; új értékek jelentkeztek, melyek alapja a szenvedélyek kielégítése, az élvezetek keresése, az erkölcstelenségek törvényesítése.

Így foglalta el a szeretet helyét az önzés és a gyűlölet; a hit helyét a kevélység és a hitetlenség; a reménység helyét a fösvénység és a bujaság; a becsületesség helyét a csalás és a megtévesztés; a jóság helyét a gonoszság és a keményszívűség.

Győzelmi dalt énekel a Sátán, mert bűnt hozott a lelkekbe és megosztást a családokba, a társadalomba, a nemzetekbe és a nemzetek közé.

Így került a béke oly nagy veszélybe napjaitokban, mint eddig még sohasem.

Ez új esztendőt oly súlyos konfliktus fenyegetése mellett kezditek meg, amely könnyen válhatna a rettenetes harmadik világháborút kirobbantó szikrává.

Imádkozzatok, szeretett fiaim, tartsatok bűnbánatot, mert immár beléptetek a nagy büntetés idejébe, amelyet a Föld megtisztítására küld majd az Úr.

1991. Szűzanya. (Nadju-1)

62.

Ó, gyermekeim az egész világon! Szükségtek van arra, hogy az Ég tüze rátok zúduljon?

Imádkozzatok, még többet imádkozzatok!

Súlyos idők az emberiség számára!

Nem kellene-e megtalálni az eszközöket, a megfelelő arányokat, hogy szembenézzünk ezzel a számtalan szerencsétlenséggel?

Istenetek már azon a ponton van, hogy elitéljen benneteket, de még megbocsát nektek, hála az áldozatoknak és a kicsiny lelkek vezeklésének. Ezért siessetek mielőbb megtérni. Térjetek meg szívetekből, és közeledjetek újra Istenhez, aki üdvözít benneteket.

A világ gonoszsága elérte tetőpontját. Éppen ezért meg kell térnetek.

Ha a világban levő rend felbomlása miatt tovább növekszik a nyugtalanság, ami a gonoszság és a korrupció útjára lépett, és ha a misztérium világa feloszlik, és minden összedől, mindez egyre jobban kihívja az Isten haragját.

Kövessetek alázattal, reménnyel és bátorsággal! Legyetek még kisebbek!

Amikor válaszoltok a szeretet üzeneteire, amit közlök veletek, és feltétel nélkül követitek őket, a romokból új élet sarjad, kipattannak a rügyek, s a száraz kórót felégeti szeretetem. Így elhárítjuk Isten haragját, és áldás száll rátok.

199-200.

Jóllehet a Földön annyi gyermekem van, mint égen a csillag és tengerparton a homokszem, azoknak a száma, akik követnek, jelentéktelen kisebbségben van.

Ó, kedves gyermekeim! Ma különlegesen hívtalak titeket azért, hogy vegyetek részt az Úr üdvösségének munkájában, és erre azért van szükség, mert a Sátán zsarnoksága egyre jobban növekszik, és egyre borzasztóbb méreteket ölt. Egyesüljetek hát, és kölcsönösen segítsétek egymást.

1992. Jahve. (Vassula-6) 163.

A világ álomittas, és súlyos kockázatot vállal, mivel nem tudja, mi vár rá. Bűne és hitehagyása halált hoz rá. Senki sem tudja, mikor jön el az én napom. Hirtelen lepi meg őket az óra. Nagy dolgokat tettem ma megmentésetekre. Mindenhol új szőlőskerteket ültettem. A sivatagból kertet és gyümölcsöst alakítottam. Az előrelátható gyász miatt szomorkodó Apa vagyok, mivel látom, hogy ez a világ mennyivel inkább kész gyilkolni, mint szeretni. Súlyos gyermekgyilkosságok történnek nap mint nap. Bárhova tekintek, árulást, gyilkosságot, romlottságot, házasságtörést, csalást, rendetlen házasságot, vallást gúnyoló embereket, a lelkek megrontását, hamis esküt, a természet ellen elkövetett bűnöket látok. Hogyan maradhatnék hát csendben? Ezért fogja utolérni az igazságosság a tömeget.

Olyan nyíltan beszélek, mint az apa, aki gondban van, bár megsértették és szomorú. A Mennyből sóhajt fel hangom, hallgassatok meg engem: Van-e még közöttetek igaz ember?

1992. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 887-888.

Emeljétek szemeteket az égre! – mondom ismételten ezekben a napokban, midőn azokat az eseményeket élitek meg, melyeket Fatimában előre megmondtam nektek.

Emeljétek fel szemeteket abból a világból, amelyben éltek, amely annyira romlott, megmerevedett az önzéstől, a gyűlölettől, a bűntől és az annyira elterjedt gonoszságtól.

Emeljétek fel szemeteket annak az emberiségnek a köréből, amelyet a rossznak szelleme tart fogva, s amely megalkotta az Isten nélküli társadalmat, és amely imádattal borul le a hamis istenségek előtt: a pénz, a gyönyör, a gőg és a kevélység, az erőszak és a tisztátalanság bálványa előtt.

Emeljétek fel szemeteket azokban az időkben, melyekben éltek: a fájdalmas tisztulás és a nagy szorongattatás idejéből.

Rossz idők járnak rátok, mert az emberek szíve megromlott, bezárult, kihűlt, megkérgesedett és nagy szárazság öntötte el.

Ezen a világotokon, ezen az emberiségen és ezen az időszakaszon a Sátán állította fel uralmát, és biztos gazdaként uralkodik rajta.

A rossz erői az istentelenség és a szabadkőművesség sötét hatalmával elérték a győzelmüket.

1993. A mennyei Atya. (Vassula-7) 102-104.

„Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.” (Jer 10,24.)

Vassula, a hírvivők sorra követik egymást, hogy megmondják a világnak: tartsanak bűnbánatot! Úgy nyilatkozom meg, mint azelőtt soha, hogy mindenkit visszahozzak a messzeségből magamhoz, és hogy kövessék parancsolataimat! Bármely pillanatban kialudhatna az a kis láng, amely e nemzedékben pislákol, ha nem lépnék közbe. Mind a mai napig nem akarnak hallani és hinni. Minél nagyobbnak gondolják magukat, annál kisebbek a szememben. Hogyan lehetnének tetszésemre, amikor akadályozzák Szentlelkemet? Ezt hallom tőlük: „Kinek van tekintélye előttem?” „Elég vagyok önmagamban!” Nagy az én könyörületem, de szigorúságom éppoly nagy. Haragom éppoly hatékony, mint megbocsátásom. Templomaim [megértettem, hogy a lelkek] ma közös alapon állnak a kufárokkal. Szentségemet felcserélték a Sátánnak adott elismeréssel. Azokról beszélek, akik elhagyták hitüket, és hazugságot engedtek ajkukra tolulni, és most arra akarnak kényszeríteni mindenkit, hogy hagyja magát ezzel a hazugsággal megjelölni, és én belefáradtam abba, hogy elviseljem őket. Valamikor becsületesség élt házamban, mivel az én törvényem volt mindennapi kenyerük. De nézd, mivé lett most házam! Pusztasággá! Gyíkok és pókok tanyájává! Ó, de ennek véget vetek. Szívem összetört, gyermekem. Angyalaim félnek és remegnek attól az órától, amelyet eddig visszatartottam, és amely akkor következik be, amikor kiadom parancsaimat. Nem tudom elviselni újra meg újra Szent Édesanyátok könnye hullását, valahányszor Fiamat ismét keresztre feszítik. A ti nemzedéketek bűnei minden pillanatban a Kálváriára viszik Fiamat. A világ együttesen és egyhangúan káromolja Szentlelkemet és az Ég minden erőit. A világ nap mint nap kihív engem: „Nézd, mivé lett a nagy Úrnak háza!” – mondják képmutatóan, miközben ők maguk rombolják le. Lelkem nem tudja tovább elviselni ismételten keresztre feszített Fiam sóhajtásait. Bár Fiam és a ti Szent Édesanyátok is igyekszik elpalástolni fájdalmát, az én fülem mindent meghall. Nem olyan az én fülem és szemem, mint az emberé, semmi sem kerüli el figyelmemet. Mivel nemzedéketek választott így, és nem én [vagyis: ahelyett, hogy Isten békéjét választanánk, azt választjuk, hogy az Isten büntetésén keresztül jussunk be az új korszakba], a házamban lévő lázadás lehozza rátok haragomat, és hamarosan a legsűrűbb sötétség zuhan a Földre. Ezt nem én választom, hanem ti. Én azt választottam, hogy irgalommal és szeretettel, könyörülettel és békével kiemeljelek benneteket sírotokból, de nézzétek, milyen sokan maradnak érzéketlenek ajánlatomra.

Már semmi sem tud megérinteni benneteket. Kimerítettétek türelmemet.

1993. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

938-940.

Az őrzőangyalok feladata

Napjaitokat a nagy sötétség jellemzi, amely mind mélyebbé és szélesebbé válik.

Ez a tévedések sötétsége, amely az emberek elméjét elborítja, ezért az a nagy hitehagyás áldozatává teszi; ez a bűnök sötétsége, amely elhomályosítja a lelkek szépségét és életszentségét; ez a tisztátalanság sötétsége, amely elcsúfítja testetek tündöklését, amely egyébként az élő Isten dicsőségének sugárzására hivatott.

Ezért mennyi szegény fiam van ma, akik árnyakként élnek, elmerülve a tévedés, a bűn és a tisztátalanság sötétségében.

Az ő tevékenységük {az őrzőangyaloké} most hatalmassá vált, mert együttműködik a gonoszsággal az az erő, amelynek a sajtó és a televízió, valamint az egyéb tájékoztatási eszközök a birtokában vannak. Alattomos finomsággal terjesztik a rosszat a jó látszata alatt, a bűnt saját szabadságuk gyakorlásaként, az Isten törvényeinek az áthágását pedig új vívmányként tüntetik fel.

Mily erősek és folytonosak a rossz szellemek támadásai, amelyek arra irányulnak, hogy fizikai életetekben is lesújtsanak rátok, összeütközésekkel, hálátlanságokkal, merényletekkel, betegségekkel, szerencsétlenségekkel, az erőszak, a háborúk és forradalmak kirobbantásával.

A nagy megpróbáltatásban, amely már elérkezett, mind erősebbé és véresebbé válik a nagy küzdelem a “Napba öltözött Asszony” és a “vörös Sárkány” között, a jó erői és a gonosz erői között, Krisztus és az Antikrisztus között.

Ez a harc mindenekelőtt a lelkek szintjén folyik: a jó lelkek a gonosz lelkek ellen, az angyalok a démonok ellen, Szent Mihály Arkangyal Lucifer ellen.

Belekeveredtetek ebbe a küzdelembe, amely nagyságrendekkel fölülmúl titeket.

946-947.

Látjátok, mennyire elterjedt mindenfelé a hitehagyás, hogyan terjesztik és propagálják a tévedéseket, hogyan növekszik a fegyelmezetlenség és a zűrzavar.

Hány pásztor már nem őrködik többé a rábízott nyáj felett, s így sok báránybőrbe bújt ragadozó farkas megy be Jézus fiam aklába, hogy öldöklést hajtson végre.

Látjátok, hogy mennyire veszélyezteti az ateizmus és az élvezetek hajszolása ezt a nagy országot {Ausztráliát}.

Az élvezet, a pénz, a jólét, a szórakozás, a tisztátalanság keresése az egyetlen életideállá vált sokak számára. Ezért a kicsinyeket rossz útra vezetik, a fiatalokat a szenvedély és a kábítószer felé vonzzák, a családokat rombolják a válások, valamint az élet ajándéka iránt való önző bezárkózás által.

Mindenkit Jézus isteni Szívével és az én anyai szeretetem gyöngédségével szeressetek! Lássátok, hogyan vált ma a világ a szeretet sivatagává!

A féktelen önzés uralkodik, az erőszak és a gyűlölet terjed, a közömbösség fölénybe kerekedik sok szívben, melyek hideggé és érzéketlenné váltak a legrászorultabbak iránt.

1993. Combe atya. (Garabandal-1) 162-163.

Villanófény a világra

– Menjetek, nézzétek meg Párizs, London, New York vagy más nagyváros utcáit…Lapozzátok fel az újságokat, kapcsoljátok be a rádiót vagy a televíziót, mindenütt a sokarcú bűn mutogatja magát. Szent Pál hasonló észrevételt tett saját kora állapotáról: „Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.” (Róm. 1,23-31)

Mit mondana Szent Pál ma, modern korunkban? Bizonyára kemény szavakkal ostorozná a látottakat. Hiszen a tegnap és a ma között van egy súlyosbító körülmény: a társadalom Szent Pál korában pogány volt, nem járta még át az Evangélium szelleme. A mi társadalmunk azonban, melyet évszázadokon keresztül áthatott a keresztény vallás és kultúra, ezt áruló módon megtagadta. „Ó, Franciaország, mit tettél a keresztségeddel?” (II. János Pál).

Nézzétek ezt a modern társadalmat, mely gőgösen fölágaskodik, mint Bábel tornya. Oromzatán tűzbetűkkel dölyfösen hirdeti Istenünk és Üdvözítő Urunk, Jézus Krisztus arcátlan elvetését. Belsejében, „a Sátán füstjében” bugyborékolva fortyog a bűn romlott húsa, az eltorzult szeretet, a mértéktelen szexualitás, a homoszexualitás, a próbaházasság, a válás, a csoportos együttélés (miért is ne hárem?), a mesterséges fogamzásgátlás, a pornográfia, a pénz bálványozása, a szabadkőművesek mindenütt jelenlevő okkult erői, a politika romlott leve, a média eszközeivel történő manipuláció és félreinformálás a közvélemény elkábítására vagy irányítására, a gyilkosság, az erőszak, a gyűlölet, a zűrzavar, a félelem, a munkanélküliség, a nyomor, az éhínség, az üldözés, a háború, azaz a szegények könnye és vére….

– Ugyan, atyám, Ön túloz! Nem léteznek-e itt az emberi értékek: a Jog, a Törvény, az Igazság, az Emberi Jogok?

– Igen, elismerem itt az emberi értékeket megéneklő refrént. Ezzel kenegetik a torkukat az Elysée Palotában, az ENSZ-ben, Strasbourgban és Genfben. De mivé válnak ezek az elvilágiasított, szekularizált értékek, melyeket megfosztanak Istenhez való viszonyuktól? A nihilizmus és szubjektivizmus prédájává lesznek, vak erőkké válnak, melyek képesek minden eltévelyedésre. A Törvény vagy a Rendelkezés nevében megölhetitek az anyaméhben lévő csecsemőt, gúzsba köthetitek a szabadságot, tönkre tehetitek a dolgos parasztot, elpusztíthatjátok az öreget és nyomorékot….

Ugyan mi az, amin lelkendezhetnénk modern társadalmunkban? Rosszabb, mint Szodoma és Gomorra.

1993. Szűzanya. (Nadju-1) 244-245.

Mily temérdek a hamis próféta! A Sátán hálójába esettek azon igyekeznek, hogy különféle üzeneteket terjesszenek, amikről el akarják hitetni, hogy igazak. Egyébként is arra törekszenek, hogy gyengítsék azt, amit a vulkanikus erejű megrázkódtatásokról, a felfordulásokról, a jelen idők összevisszaságairól mondok.

Mindez fájdalmat okoz nekem és neked, akit üldöznek, és akit a legvalószínűtlenebb és legszertelenebb kritikákkal illetnek. Lányom! Miért okoz ez neked annyi félelmet? Én mindig veled vagyok!

A Sátán zsarnoksága mozgósítja még papjaimat is. Üldözi, vadként kergeti, megakadályozza üzeneteimet, meg akarja semmisíteni azokat, a zavarkeltés, az összevisszaság, a felfordulás, a világ kaotikus helyzetének olvasztótégelyébe veti őket.

Rettenetes fenyegetettség súlya nehezedik a világra. Szétszakítja, elnyomja. A hitehagyás órája közeleg. Az emberiség romlottsága és lezüllése napról napra borzasztóbb lesz, s az emberiség a szakadék szélére ér. A világ maga hozza létre még ma saját összeomlását.

Mivelhogy az emberek nem akarják követni az Úr szavát és a szeretet üzenetét, földrengések, árvizek, szárazság, éhhalál, betegségek, tömeges pusztulások, szennyeződések, abnormális időjárás stb. ostorozzák a világot, és megpróbálják figyelmeztetni, hogy ébredjen föl, de eredménytelenül.

Oly nagyon ég a Szívem, hogy nem bírom tovább, s vérkönnyeket ontok.

Lányom! Jöjjetek, imádkozzunk együtt a legnagyobb buzgósággal az emberiségért, amely saját maga ássa meg a sírját. Imádkozz az Egyházért és a pápáért is!

Az egész emberiségnek késedelem nélkül meg kell térnie, és bűnbánatot kell tartania, mielőtt késő lesz, amikor majd sírnia és a borzalmaktól üvöltenie kell.

Üldözések lesznek a megsebzett és megosztott Egyházban is. Ajánljátok föl azért jó szívvel az agónia fájdalmas perceit, amin keresztül kell mennetek.

1994. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 989.

De különösen ezekben a végső időkben égi Édesanyátoknak a lelke szörnyű fájdalmakkal van átdöfve.

A lelkemet átdöfte ennek a szegény emberiségnek a fájdalma, aki eltávolodott az Urától, hogy követhesse az élvezet és a jólét, az önzés és a pénz, a gyűlölet és a tisztátalanság bálványait.

Mily hatalmas annak a veszélye, hogy az emberiség a saját keze által jusson el az önmegsemmisüléséig!

Én aggódó Édesanyaként léptem közbe, hogy elvezessem az emberiséget a megtérés és a vezeklés, az Úrhoz való visszatérés és az üdvösség útjára.

De az én rendkívüli közbelépésemet nem fogadták el, sőt gyakran akadályozták, és nyíltan visszautasították.

Sokan engednek az élvezetek kecsegtetéseinek, és a Sátán rabsága alá esnek, akinek sikerül becsapnia az egész Földet.

1994. Szűzanya. (Litmanova-1) 38.

Ez a világ beteg, mert tele van tisztátalansággal és szeméttel. Ne akarjatok úgy gondolkodni, mint ez a világ, és ne vágyódjatok azután, ami után ez a világ.

1994. Szűzanya. (Nadju-1) 259-261.

Napjainkban sok gyermekem él erkölcsi romokban. Orkánszerű a bűn vihara, de ez az idő értékes, felhasználható bűneink megbánására is.

Sajnos, még az én legkedvesebb gyermekeim között is kevés a tisztaszívű, és az olyan, aki szívből mond nekem  <áment>. A tisztulásnak ebben az időszakában sok gyermekem nem tud hálát adni a kapott kegyelmekért, s nem változtatja meg életét. Olyan marad, mint annak előtte. A Sátán letéríti a jó útról, és hiányzik belőle az igazmondás. Hamisan ítélkezik, kritizál és elítéli üzeneteimet is.

A Sátánnak sikerül megtévesztő harcmodorral, hazudozással és látszatengedményekkel, valamint manipulált természetfeletti jelenségekkel úgy elkápráztatni az embereket, hogy sokan a jók közül is megtévednek és elbuknak. A jelen időkben, amikor az ördög meg akarja hódítani a világot, ugyanakkor én titeket hívlak, hogy harcoljunk együtt az ördög ellen. Kérlek benneteket, ajánljátok fel magatokat teljesen nekem.

Kedves gyermekeim! Bármilyen legyen is az üldözés, bármilyen elképzelhetetlen a szenvedés, amiben részetek lesz, én majd segítek nektek meglepő, csodás eszközökkel. Mellettetek leszek, hogy teljesen befejezhessed a terveimet.

Amikor az ördög kegyetlen, vad támadásokkal gyötör benneteket, én megvédelek titeket. Bár nem láttok, mellettetek állok, hogy terveimet megvalósítsam.

Virrasszatok és vigyázzatok! Én mellettetek leszek, hogy megvédjelek benneteket. Az ördög ellen harcolni és sok lelket Szent Szívemhez vezetni, valójában annyit jelent, mint elkísérni őket Fiamhoz, Jézushoz. Az ilyenek koronáim lesznek, ékkővel díszített koronáim. Szent Szívem legszebb koronái.

Gyermekeim! Töltsétek be teljesen ezt a küldetést! Legyen meg bennetek az engedelmesség és vértanúság szelleme, mert én választottalak ki titeket ezeknek a terveknek a véghezvitelére.

Elérkezett annak az ideje, hogy befejezzétek küldetéseteket. Gondoljatok az apostolok helyzetére!

Mielőtt a tanítványok elindultak küldetésük teljesítésére, összejöttek a cönákulumban, és életüket vértanúsággal fejezték be. Ti is hasonló helyzetben vagytok. Vigyázzatok, nehogy Júdás helyét foglaljátok el. Mindketten, Péter és Júdás is ugyanazon Jézusnak voltak a tanítványai. Júdás elárulta, de nem bánta meg tettét, és ezáltal a kárhozat útjára lépett. Péter háromszor tagadta meg az Urat. De megbánta tettét, a bűnbánat könnyeit ontotta, és követte Őt. Tanúságot tett az igazságról, és ezáltal eljutott a mennyek országába.

Bátran hirdetnetek kell szeretetem üzeneteit az egész világon ezekben az oly veszélyes időkben, mert a világ mindenféle bűnben fetreng, és tévedések, zavarok lepték el.

Mindannyiótoknak meg kell engem vígasztalniótok azzal, hogy egyesítitek erőtöket, és még jobban összeforrtok lelki vezetőtökkel. Ezekben az időkben annyi gyermekem esik tévedésbe, s elsodorja őket a vétkek árja. Késedelem nélkül hozzátok vissza hozzám lábbal taposott, szétszórt nyájamat! Én majd elvezetem őket Fiamhoz, Jézushoz.

1995. P. René Laurentin. (Ruanda-1) 19.

A kegyelemnek, mely olyan csodálatosan árad Kibehóban, van miből öntöznie még jóval az Afrikán túli területeket is, a mi kiszáradt környezetünket, amely félholt már megrögzött szekularizációjától és keményszívűségétől.

A Kibehóból áradó kegyelem egy jel a sok közül, az Ég hívása, vagy inkább emlékeztetése: Isten itt van. Szeret minket, még mindig tiszteletben tartja szabadságunkat. Látja a világ őrültségét, mely vidáman készül önmaga elpusztítására, teljes nyugalommal belefeledkezve a bűnbe, egyedül a technika fejlődésében látva a megoldást. Hogy ez az őrület zsákutcába vezet, az nyilvánvaló, és a pusztulás túlságosan biztos. Mint Medjugorje, Kibeho is azt tanítja, hogy a gyógyszer a bensőnkben található, egyénileg és kollektíven is: Isten igéje nem vesztette érvényét. Az élő vizek forrása az Úrból tör fel bennünk, ha képesek vagyunk befogadni Őt. Ez a folyó maga a Szentlélek (János 7,37-39). Szűz Máriában kezdett el áradni, hogy Krisztust a világnak adja. Krisztus még nincs teljesen odaadva a világnak. Az élő vizek folyójára ma nagyobb szükségünk van, mint valaha.

1995. A mennyei Atya. (Vassula-9) 25.

Hallottátok, hogy ezekben a végső napokban teremtésem annyira hitehagyott és hideg szívűvé válik, hogy még azokra is nagy hatással lesz, akik egyébként nem is akarnának visszautasítani engem.

Hallottátok, hogy napjaitokban megerősödik a Sátán hatalma.

1996. Jahve. (Vassula-9) 168.

Leányom, mondd meg népemnek, mondd meg maradékomnak, hogy mindent meg kellene kísérelniük haragom csillapítására. Bátorítsd népemet! Mondd meg nekik, ha szívükből imádkoznak a világ megtéréséért, én, Jahve, az ő Örök Atyjuk fogom meghálálni nekik mindörökre. “Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg, és ő árasztja ki haragját. Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is…” (Sir 16,11-12.)

Letekintek ma a Földre, de azt kívánom, hogy bár ne tettem volna… Szemem azt látja, amit sohasem akart látni, és fülem azt hallja, amit sohasem akart hallani! Atyai Szívemet bánat szomorítja. Saját képemre és hasonlatosságomra teremtettem az embereket, de nagyon lealacsonyodtak, és ma sokan a “vadállathoz” hasonlítanak. Szívük tele van élvezetvággyal, törvénytelenséggel, gőggel és romlottsággal. Szájuk megszokta, hogy mindenütt szitkokat szórjon. Összeesküdtek az Ég ellen, hogy háborút indítsanak ellenem és Fiam ellen. Ó… mindazt megteszik, amitől Szívem irtózik. Kezem gyakran nyúl kelyhem után, amely túlcsordul igazságosságomtól…

(Később:)

Mondd meg leányom, hogy a magasságból szólok, de nem azért szólok, hogy megrémisszelek benneteket, hanem hogy tanácsot adjak nektek.

1996. Szűzanya. (Nadju-2) 118.

Ma romlottabb a világ, mint Noé, a vízözön, Szodoma és Gomorra idején. Egészen közel van egy nagy csapás; ti azonban azzal, hogy egybegyűltök itt imádkozásra, enyhítitek valamelyest Isten haragját.

1996. Író. (Nadju-2) Hátsó-belső-borító.

Jelen világunkban sok jó gyümölcsöt látunk, különösen anyagi síkon, és társadalmi fejlődésünk szintjén. Erkölcsi és szellemi vonalon azonban rendkívül súlyos a válság. Világszerte széthullanak a családok, a méhekben meggyilkolt százmilliók áldozat-statisztikája emelkedik, testvérgyilkos háborúk, döbbenetesen növekvő kábítószer-fogyasztás és önpusztítás.

Istentől szakadt el az emberiség, az Igazságtól, a lényegek leglényegesebbjétől. Képmutatás dúl, mefisztói gonoszság leplezi a valóságot, a bűn egyetemes uralmát Koreától Magyarországig. A nadzsui jelenésről helyszíni kutatásaink és élménybeszámolónk alapján 1994-ben megjelent első kötetünk és a jézusi és szűzanyai üzenetek folytatódását ismertető második kötetünk szinte a teljesség igényével mutatja be 1996 őszéig az emberiség erkölcsi világképét.

1997. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-2) 88.

Hamarosan bekövetkezik az Egyház és az egész emberiség számára a második Pünkösd csodája. A Szentlélek tökéletes tanúbizonyságot fog tenni. A Lélek tanúbizonyságát, mely a világot meggyőzi a bűnről.

Az igazság fényénél az egész emberiség meg fogja érteni, micsoda mélységbe hagyta magát taszítani a Sátán által, aki az emberiségben és az emberiség által akarta megismételni Isten és az Ő törvénye visszautasításának kevély cselekedetét.

Így jutott el az emberiség odáig, hogy Isten nélküli civilizációt építsen ki, melynek a törvénnyel ellenkező erkölcsöket adott, a gonoszságnak és a bűnnek minden formáját elismerte, hagyta, hogy félrevezesse a materializmus, a gyűlölet, az erőszak és a tisztátalanság.

1998. Szűzanya. (Nadju-3) 49.

Szeretett lányom, és kedves gyermekeim, akiket hívtalak. Ahogy a tyúk összegyűjti kiscsibéit a szárnya alá, úgy hívtalak és gyűjtöttelek össze én is titeket, sok-sok gyermekemet, és betakartalak benneteket a köpenyemmel, de gyermekeim legtöbbje nem hálás érte. Minden irányba mennek és szétszóródnak. Ahelyett, hogy világosság lennének a sötétbe borult világ számára, az ördög csapataihoz csatlakoznak. A bánat fájdalommal tölt el.

Ebben az időben nemcsak az Egyházon kívüliek távolodnak el Istentől, hanem sok gyermekem is, aki úgy tesz, mintha szeretné az Urat, s ezek szívükben olyanok lesznek, mint a gyilkosok.

És még nyomorultabbá teszik ezt a világot, mint amikor Káin megölte testvérét, Ábelt.

A züllés nemcsak a társadalomban és a családokban terjedt el, hanem az Egyházban is, így hát a világot fekete fátyol borította be. A politikusok és az Egyház vezető embereinek legtöbbje, akiknek az lenne a kötelessége, hogy megoldják a problémákat, nem tudnak megegyezni, a felelősséget másokra hárítják, egymással veszekednek, kölcsönösen hamis vádakkal vádolják egymást, és kérkednek, miközben fennhéjázva hirdetik saját tanaikat. Mi történt velük? Olyanok, mint a hajósok, akiknek hajója a tengeren jár, akik azonban vakok, süketek és lelkileg megbénultak lettek.

Hogyan ne lenne hát Isten haragvó? És ha megbánják is e gonoszok a rosszat, amit tettek, és bűnbánóan verdesik mellüket, sírnak és jajgatnak is, amikor Isten büntetése lecsap erre a világra e züllött kor sok bűne miatt, mi haszna lesz mindennek?

*

 

1927. Prohászka Ottokár Ö. M. -XII.  

100.

Az ember egészen természet akar most lenni, s a természetfölöttivel szemben ellenszenve van. Az ember ki akarja magát vonni a természetfölöttinek befolyása alól nézeteiben, erkölcseiben, intézményeiben; emancipálni akarja eszét a tudomány által a hit alól, nevelését, iskoláját, házasságát, társadalmi életét s magát az államot Krisztus uralma alól. Ezt liberalizmusnak hívják. Hogy pedig erre ésszerű oka legyen, azt kell mondania, hogy a természet, amint most van, Krisztusra nem szorul, hogy magában boldogul, hogy jó és szent, s ezt naturalizmusnak hívják.

206-207.

Christus vincit! A nagy szellemi áram, mely a modern korban az emberiség érdekeinek gondozását magára vállalta és a boldogságot számára más alapon készül megteremteni, mint Krisztuson, az elkeseredett harcot Krisztus ellen már az egész vonalon vívja. Neve liberalizmus. A szabad gondolat a bázeli zsinat óta egyre ostromolja a tekintélyt; „non serviam”, ez jelszava! E jelszónak a tizenhatodik század forradalmában a reformációnak nevezett szabad gondolat egy folyton sajgó kifejezést adott. A tekintélyt megvető szabadság azóta alakot cserélt, de harcot folyton vív; a leghatásosabb pusztítást ugyan a protestantizmus alakjában végezte, de a tekintély még meg nem dőlt, a harc tehát tovább folyt. A szabad gondolat a janzenizmusban éledt föl, ez meg a múlt s jelen század liberalizmusába oltotta gyászos magvát. Az ellenfelek mindig ugyanazok voltak: Krisztus az isteni tekintély, – vele szemben az emberi értelem, mely a tekintélyt tagadja; – Krisztus a lényeges igazság s következőleg minden értelemnek s tudásnak született királya, – vele szemben a fellázadt ész, mely az igazság forrását önmagába helyezi. A legélesebb s legmélyebb ellentétek, melyek egymás mellett meg nem férnek. A jelenkorban ugyanezen harc óriási mérveket öltött. A liberalizmus és racionalizmus, – ez a két formája annak az egy elvnek, hogy az ember teljesen független, – a XIX. század korszellemét képezik, amiért is elmaradhatatlan, hogy ellenkezésüknek Krisztussal lépten-nyomon kifejezést ne adjanak.

207-210.

A katholikus hit formális elve, vagyis lelke a tekintély, mely előtt mindenkinek hódolni, vagyis hinni kell. A racionalizmus a hitet nem fogja föl mint kötelességet, melyet tenni kell, hanem mint fakultatív, az ember önkényére és ínyére bízott valamit. Soha sem akarja belátni, hogy azért kell hinni, mert a tekintély parancsolja neki; s nem engedi meg, ha az Isten a hitre kötelezheti az embert.

Az ember tehát független lesz. Ez jellemző vonása a mai hitetlenségnek. Nem a tudomány nevében tagadják meg most általában a hitet, de ennek az elvnek a nevében: „minek az?”, „miért kellene hinnem?” Félreismerik tehát a hit kötelező erejét; egy kötő hatalom létezését a gondolat terén. Ez a közgondolkodás és a közérzés liberalizmusa oly tereket ural, amennyire a modern társadalom kihat.

A keresztény tan szerint pedig a hit elsősorban a tekintélynek felel meg, lévén az engedelmesség aktusa, hódolat a tekintélynek, melyet Isten rendelt: az értelmes teremtmény hódolata az örök igazságnak. Ez az aktus oly ésszerű, oly szükségszerű, hogy ha nem is volna a hitnek a cselekvésre, az életre befolyása, akkor is jogosult s köteles marad. De az ember nem akar hinni, vagyis nem akarja eszét hódolatkép alávetni, nem, – függetleníti magát. Az irány egy, a mód különböző. A protestantizmus elvetette az Isten tekintélyét az egyházban, palástolva tettét a szentírás nagyratartásával; de a palástolás merő szemfényvesztés volt, mert a szentírásba szorított isteni tekintély helyébe a valóságban az egyéni vélekedés ült; az ember magamagának lett tanító tekintélye: független lett. A janzenizmus, ez a csuklyába bujtatott protestáns elv, a múlt század első felében {1700-1750} s a jeligévé rögzött abszurdummal föllépő racionalizmus ugyancsak a XVIII. század második felében, – mindenik a maga módja szerint, – a tanító tekintélyt az egyházban majd szenteskedve, majd álarc nélkül tagadta, s az ember ismét, bár más csillagzat alatt, független lett.

S ez az ár most már hömpölyög javában, nemcsak a tudomány elzárt régióiban, de a közérzés és a közhangulat minden szervében. Kiágazik minden társadalmi alakulásba, s mindenütt inog az auktoritás; tekintély most már nincs, helyébe ült a közösség akarata; – igazság nincs, helyébe ült a közvélemény. E mételyt senki sem gondolná oly mélyre gyökerezettnek, aki az általános aposztáziát elvekben s még inkább a praxisban éles vizsgálat alá nem fogta; de aki nyitott szemekkel űz modern kultúrtanulmányokat, az észreveszi a közvetlen benyomások elevenségével, hogy a régi erkölcsi fogalmak, melyek közt első a tekintély, szánandó silánysággá vékonyultak, hogy a kötelesség és engedelmesség pingált nagyhatalmak, ha nincs sarkukban a bot és a börtönőr.

Ijesztően sötét és végzetes az emberi szellem ezen iránya. A Szent Péter-téri obeliszk nagy jel gyanánt emelkedik ki a korszellem ez árjából. Harcot jelez a pápaság ellen. Szükségképpen! Mert nincs trón, nincs erkölcsi hatalom, nincs intézmény, sőt nincs fogalom, mely szúróbb és élesebb ellentétet képezhetne a tekintélyt öntudatosan vagy öntudatlanul tagadó árral szemben, mint a pápaság.

A pápaság Krisztus tekintélyének konkrét alakja: kifejezése, nyílt törvénykép kimondott kötelezése a mellét dül­lesztő embernek: hinned kell, mert Én, az isteni tekintélynek a földön szerve, mondom. A pápa Krisztus helytartója, atyja, tanítója az egész emberiségnek Isten kegyelméből. A csalhatatlanság ezt az ő tanítói hatalmát teljesnek, föltétlennek, minden teremtményt kötelezőnek jellemzi, s engedelmességet követel nem kegyelemkép, hanem kötelességkép. Ez az engedelmességnek a legtisztább s legtulajdonképenibb alakja. A pápa, ez a határozott egyedi ember, követeli az engedelmességet nem a község, nem az összesség, nem a társadalom s emberiség nevében, hanem az Isten nevében. A tekintély elve, mely hatalomról szól, s azt nem a nép akaratából és szuverenitásából eredezteti, hanem az Isten kegyelméből, a pápaságban bírja legtisztább kifejezését. De ép ezért a pápaság „sicut signum ad sagittam”. Mintha farkára hágtak volna a liberalizmus csúszó állatának, úgy emelte föl fejét, úgy sziszeg bele a világba sok szép frázist „szabadságról”, „értelmi zsarnokságról”, „vice-istenségről” stb. Már régóta, de főleg midőn ez a tekintély a hit dogmájává emeltetett; s a katholikus egyház körében is, oly tájakon, hol a rothadás már külre is ereszthette bűzét, a német tudomány nevében, hogy protestáltak, hogy csempészték bele a teológiába a liberalizmust akkor, midőn a művelt nyugatnak püspökeit, – természetesen azok közül is csak az opportunitási ellenzéket, az óriási többséggel, mely szerintük műveletlen, s galileai halászokhoz csakugyan hasonlított, szembeállították, s az ellenzéki kisebbséget képező püspökök híveinek, mint műveltebbeknek, nagyobb tekintélyt, nagyobb súlyt akartak biztosítani, mint a műveletlen olasz, spanyol, afrikai, amerikai, ázsiai püspökök által képviselt egyházaknak. Íme a liberális irtózás a tekintély valóságos lényegétől, mely nem a műveltségtől, nem a számtól függ, nem a népből, nem a hívekből vétetik, hanem az Istentől.

Természetesen, hogy akkor a tudománynak is kell hódolni a pápai szék előtt; mert ez a pápa tekintélyét veszi nem a tudós közvéleményből, s szava igazságát nem a német tudósok teológiája garantirozza, hanem az Isten, ki ezt a legfőbb tanítói, pásztori, papi hatalmat az értelem, a hit, az erkölcs dolgában Isten kegyelméből való királysággá emelte. Kezdve a protestánsokon, folytatva a janzenistákon, a XVIII. század racionalistáin, a jozefinizmus szépséges teóriáján végig a mai liberalizmusig mindenütt egy tendencia lép föl: tagadni a szentszék tekintélyét. Jól tudják, hogy miért! Emelik szemre az „egyház” s a „püspökök” tekintélyét, védik föltűnő hévvel az „egyház” s a „püspökök” jogait a római „abszolutizmus” ellen. De aki a kártyájukba pillant, látja, hogy az „egyház” s a „püspökök” tekintélye csak pictus masculus, amivel az avatatlanoknak, – no meg a művelt publikumnak ki lehet szúrni akár mindkét szemét, s az ortodoxia színlelt óvásával s a régi szabadságok sérelmeinek hangoztatásával ki akarják rántani az egész kereszténység lábai alól a gyékényt. Az „egyház” tekintélyét elismerik, de a pápáét nem; az lehet akár csalhatatlan is, ez nem lehet. A püspökök a zsinaton az egyház „csalhatatlan” tanítói, a pápa nem lehet „csalhatatlan”. Miért? Mert a püspökök sokan vannak, s mindnyájan csak nem tévedhetnek, de a pápa egy ember, et omnis homo mendax. A csalhatatlanság tehát nem Isten kegyelméből való, hanem a természetes tényezők összhatásából; de ez nem tekintély, mert az igazsággal nincs szükséges összefüggésben. Üres dió, csak a külszínt óvja, belül nincs ereje, nincs magva! Ugyanezt a játékot űzik az „egyház” emlegetésével. Az egyháznak hódolnak, de a pápának nem; mert az egyház alatt könnyen a hívők összességét vagy azok képviseletét érthetik, tehát önmagukat, s önmagának hódolni, vajmi könnyű.

E liberális vajúdások mind oda lyukadnak ki, hogy elhomályosítják, vagy ha lehet, kiirtják az engedelmesség tiszta, szűz fogalmát; pedig az embernek ez lényegével járó hozománya, melyről neki – ennek az Istennel szemben akarva-nemakarva hódolni késztetett lénynek megfeledkeznie sohasem szabadna. Ha ezen fogalmán túlad, megbomlik közte s az Isten közt a kapocs, a híd, melyen egyesegyedül érintkezhetnék vele, s ezt a következményt, melyre az elvek mentében bukkantunk, az emberiség szomorú, de logikus tényekkel illusztrálja. A leglogikusabb tény ez elvek nyomában: a hitetlenség. S nem köszöntött-e be? Mindenütt beköszöntött. Mihelyt a reformáció az egyházban az élő tekintélyt, a pápát elvetette, fölverte községeiket a szétágazó vélemények gaza, – csupa emberi vélekedés és tévely! Hogy viselkedett ez új elvű hittel szemben a tények logikája?

A tények logikája úgy fűzte a dolgokat, hogy a legtöbben megunták ezt az ezerképű és alakú hitlátszatot és a kinyilatkoztatást, mint puszta történelmi tényt, vagy ami még radikálisabb, mint mítoszt a szuverén kritika bárdja alá bocsátották; a vége hitetlenség lett. S ismét; másképp fejlődtek-e az események akkor, midőn a csuklyás janzenizmus és az utána fiúszámba nőtt racionalizmus tőlük telhetően homályosították, sötétítették az „élő tekintélyt az egyházban?” Nem, az eredmény itt is az volt, hogy a katolikusok soraiban a hitkétely és a hitetlenség épen e két században radikális pusztítást végzett.

211.

Mindenfelé szétforgácsolódás a szellemek világában, huza-vona, szkepszis, a szekták szimbólumai tele vannak klauzulákkal, az egyéni hitvallások rezervákkal, a keresztyénség racionalizmussá fajul, s a reformátorok erősvárú hite Straus Dávid desztillációjában párolog el végkép…

212-213.

De a racionalizmus és a naturalizmus majd nyíltan, majd titkon, néha még a hódolat bájos álarca alatt mindent emancipálni akar Krisztus uralma alól. A keresztény elveknek és fölfogásnak mindenben kettémetszik idegeit, melyek az egész műveltséget ezer és millió szállal Krisztushoz, a kereszténységhez fűzik. A csataterv ki van számítva, ravasz, körmönfont következetességgel hajtják végre az emancipációt. Először a tudományból szorították ki Krisztust, szabadnak nyilvánították, melynek nincs ki parancsoljon. A tudománynak Krisztushoz semmi köze. A haldokló Wiegand, marburgi híres természettudós, szükségesnek találta ez általános ténnyel szemben végső leheletét egy feltűnő üzenet közlésére használni; ezt suttogta barátjainak: „mondjátok meg a világnak, hogy egy hívő természettudós hal meg”. Némelyek talán e hír vételekor azt gondolták, tehát levitézlett az utolsó mohikán! A naturalizmus nem ismeri a bűn uralmát, s következőleg ignorálja a kegyelmet, s azt, ahonnan ez a szükséges, elevenítő erő forrásozik: a megváltást. Csak egy megváltást sürget, megváltást a hit igájától, s e megváltást a teljes szabadságban ismeri föl. Elvetni a hitet, s marad a puszta ész – elvetni a kegyelmet, s marad a puszta természet, s ez a puszta ész és puszta természet adja a független, szabad embert.

Az emancipált emberi észnek nyomát követi a természetes erő és fejlődés összfoglalata, az állam. Ez a legimpozánsabb emberi mű, Krisztus királyságának nem ad helyet. Intézményeiben, törvényeiben eltekint tőle, kit Isten minden alakulás mérvadójának adott, és pedig nem kényünkre bízta, akarjuk-e, nem-e elfogadni, hanem kötelezett elfogadására. Ezt a „kell”-t az államok egészen kitörülték szótárukból, – fölhagytak vallási hagyományaikkal, s tapogatózva nyújtogatják csápjaikat a kalandok labirintjában. E szomorú hadjáratban a franciák képezik az előcsapatot, kikről a boldogult Guibert bíbornok állítá, hogy „Franciaország Európa legszekularizáltabb állama”. Már a népszámlálás összeírási íveiben is elhagyták a vallás kategóriáját. A hivatalos Franciaország nem ismer vallást, nem egyházat, nem Krisztust. Íme, így szándékozzák emancipálni az államot Krisztustól.

216.

A magyar katolikusoknak el kellene (=elkelne) valami a nagy eltökélések s a jellemszilárdság szelleméből. De a hiány nincs szívükben, hanem értelmükben. Értelmük, fölfogásuk nyögi a zsidó és liberális újságfirkászok fölületességét.

239-240.

Azonban az így rászedett társadalom, melynek halálos sebeit a pápához hozzáfoghatóan emberi hatalom nem gondozza, a szocializmusban máris vihart arat, s a keresztény alapokról való lesiklás által szembeszökő végveszély felé sodortatik. A katasztrófa vigíliáján állunk; hamar értünk oda; nem hiába, gőzzel haladunk. A liberális elvektől okozott bódulásban sokan még nem látják, hogy a szocializmus az aposztázia méregfájának gyümölcse, …

241-242.

A pápa körlevele a munkások helyzetéről mély benyomást tett; még a német szociáldemokrata „Vorwärts” is azt írta: „Keresztény szempontból többet és alaposabbat írni nem lehet”. E levélben feltárul a keresztény morál küszködése a modern erkölcstelenséggel, a szenvedélyek érdekeivel: igazságtalanság a birtokos osztályban, mely a munkástól elvonja a neki járó bért; – szerencsétlen törvénykezés, mely féket eresztve a tőke uralmának, a védtelen munkásokat degradálja, lelküket, az embert bennük megöli, s géppé változtatja. Az ekképp bukott ember elveszti tiszteletét önmaga iránt, elvadul, minden erkölcsi tekintetet megvet, s a társadalmat felforgatja. Walker (The Wages Question) a munkásosztályt megfúlt emberhez hasonlítja, akinek teste puffadtan ismét felszínre jut, miután a rothadás a szervezetben előrehaladt. A munkásosztály először megfúl az erkölcstelenségbe; elveszti munkáját s munkájával a reményt a tisztességes életre; miután elaljasodott, rabja lesz rossz szokásoknak, szétszakítja a kötelékeket, melyek családjához és házához fűzik, s önmagának s másoknak utálatul szolgál. Íme a nagy morális baj; a baj az immorális rendszer; a törvény védő gátjainak letörése, s ezáltal a régi társadalmi rendszerek, szövetkezetek- és intézményeknek felbontása, az atomizált tömeggel, a magára maradt, elbukott, elerkölcstelenedett egyeddel.

Tehát a szocializmus elsősorban erkölcsi baj; az igazság és a keresztény társadalmi rend elveszése. Három seben csapolják a modern társadalom erejét: a „superbia vitae” a liberalizmusban, mely a régi óvintézkedéseket s az egyént védő intézményeket teljesen leradírozta; – a „concupiscentia oculorum” a mammon szolgálatában; s a „concupiscentis carnis” a lealacsonyodott osztályoknak éppúgy, mint a bourgeoisie-nak szemtelen kihívó élvhajhászatában.

A szociális bajok mindig erkölcsi bajok; hiszen erkölcs a társadalom fő ütere. Azon korban, melyben egy nagy szocialista támogatta a lateráni bazilika roskadozó falait: csakúgy, mint most, midőn nem a „glorioso poverello di Christo”-hoz hasonló szocialisták, kik a szegénységet szeretnék, csapnak fel társadalmi mentőknek: a pápa a szenvedélyre mutat, mely a társadalmi kérdés szítója, melyet nem éleszteni, hanem oltani kell. „A korszellem – írja ő Assisi sz. Ferencről szóló körlevelében – s az emberek a földi javak s érzéki gyönyörök hajhászásában emésztik erejüket. Lelketlen fényűzéstől elkapatva, elpazarolják sajátjukat s megkívánják a másét; – nagy hangon hirdetik a testvériséget, de a sok szótól elfelejtik a tetteket; – mindent az önzés mozgat, s a gyöngékről és nyomorultakról gondoskodó, rejtőző szeretet napról napra ritkábbá válik.”

E körlevélben még a szegénység költészeti bája sugárzik felénk, melybe Szent Ferenc az ő úrnőjét öltöztette. De a munkások helyzetéről írt körlevélben a szent szegénység költői bája helyett a proletár iszonyú helyzete lép e lénk, kinek számára, – bár elméje a forradalmi eszmék ópiumos álomlátásaitól elbódult, s szívében az elkeseredett szenvedély láza ég – a pápa igazságot követel. Ez XIII. Leó pápa nagy szociális ténye! Igazságot követel – jól jegyezzük meg, nem caritast, – igazságot. A caritas tehetetlen a modern szocializmussal, a szociális nyomorral szemben; szivattyúi a süllyedező hajóból a beömlő hullámoknak csak kis részét meregethetik ki: igazság kell. Igazság a törvényhozásba! A törvényhozás a liberalizmus rendszerében a tőkét szolgálja, s nem a munkát, – a mammont, s nem az embert.

242.

A liberális manchesterizmus folyton csak az önsegélyt hangoztatta, – a szabadságot, ti. az éhenhalásra való szabadságot védte, s az állambölcsességet nem helyezte másba, mint a „laissez-aller” elvének kényelmességébe.

247.

A Szeplőtelen Szent Szűz az ördög fejét taposta, s a Szeplőtelen Fogantatásnak pápája a naturalizmus szörnyének hágott fejére, oly érzékenyen, hogy ez a fej a racionalizmusban fölemelkedett, s valamennyi méregfogát az egyház természetfölötti hatalmának sarkába csattantotta. Inkább állat akart lenni a darwinizmusban, inkább a tragikumnak esztelen zsákmánya a naturalizmusban, inkább a létért való küzdelemnek áldozatja az egész vonalon,…

1972. Szabó Ferenc SJ. Henri de Lubac. Az Egyházról.

220.

Ebben a mai világban, amikor az emberiség egysége első ízben valósul meg – jóllehet ez az egység nem igen több mint valami hatalmas zűrzavar…

246.

Ma már szinte közhely, hogy civilizációs válságot élünk át. Megállapításához nincs szükség arra a csaknem prófétai intuícióra, amellyel Teilhard de Chardin jelezte ezt mintegy félszázaddal ezelőtt. Ugyanis egészen világos mindenki előtt, hogy a jelenlegi válság élesebb és gyorsabb lefolyású, mint más korszakok hasonló válságai. De egészen a legutóbbi időkig csak „robbanásszerű változásról” beszéltünk. Ma a folyamat új szakaszba lépett, s ennek jellemzésére mindinkább előtérbe kerül egy új fogalom: a „rombolásé”.

1974. ç 1979. L. J. Suenens. Új Pünkösd? 145.

Feltárja nekünk {a Szentlélek} napjaink hamis isteneit, és kíméletlenül megmutatja állandó bálványimádásunkat. A mai bálványokat már nem Baálnak vagy Asztarténak hívják; nevük: a haszon társadalma, fogyasztó társadalom, vagy a kor hullámzásának kiszolgáltatott engedékeny társadalom. Ezeknek hódolunk minden alkalommal, amikor, „hogy elkerüljük a rosszabbat”, elfogadunk embertelen önkényuralmakat, igazságtalan háborúkat, faji megkülönböztetéseket. Valaha a keresztények meghaltak, mert nem voltak hajlandók néhány tömjénszemet szórni egy bálvány elé. A ma Cézára általában nem tulajdonnevet visel: úgy hívják, hogy „korunk általános légköre”, a mindannyiunkat beburkoló szennyezett levegő. Rose-Mary Haughton igen helyesen írta, arról szólva, hogy sok keresztény aláveti magát a mai társadalomnak: „Talán-talán az a kötelességünk, hogy ne legyünk jó polgárok tovább, ha a Város e világ Fejedelmének birodalmává válik. Talán tudnunk kellene lemondani arról, hogy tiszteljenek, elismerjenek. Erre hosszú idő óta nem volt példa, de megismétlődhetnék. Figyelnünk kell a helyzet átalakulására. Mert ha nem, akkor egy szép napon arra ébredhetünk, hogy nem vagyunk többé keresztények, hanem csak tiszteletreméltó jó polgárok” (The Catholic. 1970. szeptember, 246).

1976. ß 1981. Karol Wojtyla. Jel, melynek ellentmondanak.

32.

Mondhatjuk, hogy az ember megkísértésének kezdeténél, jobban mondva, eredeténél vagyunk. Egy hosszú folyamat eredeténél, amely a történelem során végig fog húzódni. Az események elbeszélésének „naiv” látszata alatt, ahogy azt a Teremtés könyvének 3. fejezete hozza, a szöveg mélysége és döbbenetes időszerűsége meg kellene, hogy rázzon bennünket. Az ördög nem ér el mindent, nem éri el az ember teljes lázadását Isten ellen, vagyis úgy, amint ő maga hordja magában a tagadást. Ezzel szemben eléri, hogy az ember a világ felé forduljon, és fejlődését immár az őáltala óhajtott irányban folytassa. E perctől kezdve a világ kísértések színhelye lesz az ember számára. Az Istentől való elfordulás színtere, különböző fokon és különböző módozatban az Istennel való ellenkezés területe, ahelyett, hogy a Vele való együttműködés területe lenne. Alkalom az ember kevélységének a kielégítésére, a Teremtő dicsőségének a keresése helyett. A világ mint az ember Isten elleni lázadásának színtere, a Teremtő és a teremtmény közti ellentét, hatalmas téma a történelem, a mítosz és a civilizáció számára….

Az utolsó püspöki Szinódus alkalmával a német püspöki kar terjedelmes tanulmányt szentelt a szekularizáció és az evilágiság témájának. Az ülések és a nyelvi csoportok munkájában azután mindig felvetődött ez a probléma. Emlékeztetőül felidézek ebből egy kivonatot: „A szekularizáció mai megjelenési formájában gyakran nagy akadályt jelent a vallás szempontjából. Ez a forma tervszerű támadás a vallás és istenhit ellen, különösen intézményes, pszeudó-egyházszerű alakjában, amely az emberi magatartás minden területére támasztott követelményeivel bizonyos értelemben ’ellenvallássá’ vált”.

33.

A szekularizáció elismeri a teremtett dolgok jogos autonómiáját, az evilágiság (szekularizmus) viszont parancsszerűen kimondja: Vegyétek ki a világot Isten kezéből! És aztán? Aztán adjatok mindent az embernek!

34.

Amikor a Gonosz azt mondja: „Szemetek felnyílik, és olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (Ter 3,5), ezek a szavak az ember megkísértésének nyitnak távlatot, olyan távlatot, melyben az ember Istennel szembehelyezkedik, a végső következményéig ennek a szembehelyezkedésnek. Megállapíthatjuk azonban, hogy az emberiség történetének a kezdeténél az ember nem fogadta ezt így el, és nem is így fogalmazták meg. Eljött a pillanat, amikor a történelmi helyzet lehetővé tette ennek a pótlását. Ez talán az emberiség történetében  az ez ideig ismert legmagasabb fokú feszültség az Ige és az „ellen-ige” között.

Mert az elidegenítés fogalmának ebben az alakjában már nem a szövetség Istenének tagadás rejlik, hanem egészen egyszerűen Isten létének tagadása, ahogy ezt a kiindulási feltétel parancsként adja: megszabadulni az Istentől, ami az ember igenlésének a célja.

Íme, egy jellemző részlet Feuerbach vallásról írt művéből: „Az Isten szeretetének helyére az embernek szeretetét kell helyeznünk mint egyetlen, igazi vallást. Az Istenbe vetett hit helyett arra kell törekednünk, hogy az ember higgyen magában, saját erejében; hogy az ember sorsa nem függ egy felette álló valakitől, hanem egyedül saját magától; hogy az embernek egyetlen ördöge az ember: a primitív, babonás, önző, gonosz ember, és hogy az embernek egyetlen istene az ember önmaga.” Feltehetjük magunknak a következő kérdést: vajon ez az utolsó állomás a tagadás útján, amely a jó és rossz tudásának a fája alól indult ki? Nekünk, akik a Teremtés könyvétől az Apokalipszisig ismerjük a Szentírást, az útvonal egyetlen állomása sem jelent különösebb meglepetést. Elfogadjuk, nem minden félelem nélkül, de bizalommal telve, ezeket a szavakat: „Semmiképpen el ne ámítsanak titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és nyilvánvalóvá kell lennie a bűn emberének” (Tessz 2,3).

A laikus antropocentrizmus még sokkal jobban védekezik az ember és a Sátán közötti kapcsolat lehetősége ellen, mint az ember és Isten – és általában minden, ami szent – kapcsolata ellen. Az ember egyedül van, és nagysága megköveteli, hogy egyedül álljon, „kívül a jón és a rosszon”, kívül Istenen és a Sátánon. Mindazonáltal, az emberi megkísértésnek egész tökéletessége nem azon az elgondoláson alapszik-e, hogy az ember azt hiszi, hogy magára maradt, egyedül van? Ezek a Teremtés könyve 3. fejezetének távlatai, amelyek érthetőbbé válnak nem annyira maga a kezdet miatt, hanem pontosan a mi korunkban végbemenő jeleken keresztül.

97.

Közismert tény, hogy éppen itt, a Jézus Krisztushoz tért világ közepette építették fel annak az új világrendnek tartó oszlopait, melynek programja az Isten nélküli világ. (…) Új városok, városnegyedek épülnek telve felhőkarcolókkal, melyekben tíz- és százezrek fognak lakni. De templomról szó sincs. A templom nem fér bele a városképbe, melyet egy Isten nélküli világ számára terveztek. Az ember a maga belső igazságában, transzcendenciára szomjasan, kívül reked a haladáson, a civilizáción és a modern társadalom kiépülésén.

1980. „Dives In Misericordia”

7. – Úgy tűnik, korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban. S azt is megpróbálja, hogy az emberi szívből kiirtsa, és az életből kiiktassa az irgalom gondolatát is.

8. – A mai világ állapota a dolgoknak nemcsak olyan változásait jelzi, amelyek az emberiség jobb jövőjét ígérik, hanem több olyan fenyegető jelenséget is mutat, melyek minden eddig ismert veszedelemnél sokkal rosszabbak.

61. – De ezeken kívül – helyesebben ezekbe foglaltan – olyan nehézségek is jelen vannak a mai világban, melyek egyre súlyosbodni látszanak. Jelen vannak olyan félelmek és gyengeségek, amelyek az ember legbenső lelkiismeretét érintik, ahol az ember tudja, hogy számadással tartozik. Továbbá a mai világ képéhez olyan árnyékok és egyenlőtlenségek is hozzá tartoznak, amelyek nem pusztán a dolgok felszínén vannak.

66. – Mert ezek a tények arra derítenek fényt, hogy valami elemi rosszra, vagy inkább az emberekben levő bűnös készségek (víciumok) halmazára, és a dolgok rossz elrendezésére alapszik e század gazdasági életének irányítása, és nem különben a világi kultúra is.

1982. André Frossard, II. János Pál pápa. Ne féljetek.

8.

De az Evangélium nem egy korszaké, hanem minden nemzedékkel megújul. Az egyik Mária Magdolnával a szemlélődés buzgóságából merít és felépíti a Vézelay-apátságot; a másik az erkölcsi rendet hangsúlyozva olyan épületrendszert alkot, amelyikben a szigorú vonalvezetés a morális törvény határozottságát tükrözi. Napjainkra pedig az általános, a mindenre kiterjedő kétely a jellemző. Amikor néhány kiábrándult ember számára a tudomány jövőjében és magában az emberiség jövőjében való kételkedés egyenesen a „szépművészet” egyik válfaját jelenti, az Evangélium korunk elembertelenedésének egyetlen gyógyírjaként egészen egyszerűen a hitet kínálja nekünk. Ha ez ma még nem volna egészen világos, hamarosan azzá válik. De az már ma is nyilvánvaló, hogy rendkívül gyors történelmi átalakulás időszakán haladunk át, amelyben minden erkölcsi vagy racionális támpont hiányzik. Felhígult értékek és elvizenyősödött ideológiák intervallumában élünk, amikor az előbbre haladni akaró számára az egyetlen lehetséges magatartás: hajlandó-e a „vízen járni”.

78-79.

AF: Minthogy a hit veszélybe került, az erkölcs már nem Isten parancsain nyugszik, hanem végelemzésben a személyes megítélésen, amelyet többé-kevésbé az állam korrigál a különféle – hol az anarchia, hol meg a kényszeruralom felé hajló– rendszereiben. Az utóbbi irányítja az erkölcsöt azokban az államokban, amelyben az egyeduralmat meghatározó szállóige szerint „mindaz kötelező, ami nem tilos”; a másik változatban pedig az erkölcsi önigazgatás olyan fajtája felé sodródik, amellyel az állam már nem képes többé semmiféle isteni vagy filozófiai törvényt szembeállítani.

Ahol pedig teljesen szabad, ott az emberi lény maga akar határozni saját erkölcséről – amennyiben egyáltalán még szükségét érzi annak, hogy erkölcse legyen. Teszi ezt anélkül, hogy Istennel törődnék, akiben már nem hisz, vagy a felebaráttal, akit a szociális intézmények gondjára bízott.

Nem érzi magát többé „Isten képmására” teremtettnek, és az Egyház beavatkozását az egyéni erkölcsök dolgába egyre kevésbé érti és fogadja el. Korunk embere a paradicsomkert kígyója által megjövendölt helyzetben él: „Egyetek ebből a gyümölcsből, és olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat!” – ami azt jelenti: többé nem Isten képmásai lesztek, hanem istenek, és mint istenek, „a jó és a rossz ismerői”, azaz más szóval ti magatok fogjátok meghatározni és eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz.

163.

AF: Századunk egyike a történelem leggyilkosabb századainak. Indulása óta vérben gázol és még előtte a pálya egy része. {1982-ben íródott ez.} Az az elgondolás, hogy hajdan ugyanennyi volt az öldöklés és csak azért volt kevesebb a halott, mert kevesebb ember élt a Földön, sovány vigasz; az ilyenfajta megállapítás legfeljebb csak a statisztikában kedvező.

Ma nincs a világnak egyetlen olyan régiója sem, ahol ne lenne válsággóc; háborús tűzfészkek, zavargások, feszültség vagy terrorizmus. Kelet és Nyugat ideológiai párharcához az északi és a déli félteke mélyreható ellentéte társul, amely a gazdasági egyenlőtlenségből, a gyarmatosítást követő gyűlölködésből, és a kölcsönös megnemértésből adódik. A népek közötti viszony a hatalom és az érdek megszerzésén és érvényesítésén alapszik, ami nem újdonság. Új viszont az, hogy a világ most először rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel a megsemmisülés vonzásának engedve, sajátmagát is képes elpusztítani, amitől egyedül a vallás tarthatná vissza. De mintha még a hit is kételkedne önmagában, a tudomány szintúgy, a levitézlett ideológiák pedig a legszimplább rendőri szintre fokozták le önmagukat. Egy egyetemes konfliktustól való rettegés állandóan nő: az ember saját történelmének foglyává vált, nem uralja azt többé. Hitt a humanizmusban, a tudományban, a haladásban vagy mindenféle metafizikai bálványban, de ezek egyike a másik után hullt a porba; most már nem hisz többé semmiben, nem vár már sehonnan – valami szellemi „más”-tól – világosságot vagy együttérzést. Ugyanakkor kiábrándultságában néha még valamiféle fájdalmas vágyakozást érez „valami más” után – amit képtelen megnevezni – és emiatt gyakran fordul különféle technikák vagy többé-kevésbé önpusztító misztikák felé.

167-168.

AF: Miután {a pápa} emlékeztetett a Szentírás tanítására, amely szerint az Isten képmására teremtett ember képes teremtőjét megismerni és szeretni, és hatalmat kapott minden földi teremtmény fölött, hogy Istent dicsőítve uralkodjék fölöttük, ugyanez a zsinati Konstitúció a következő ijesztő diagnózist adja: „Az Isten jónak alkotta meg az embert, aki azonban története kezdetétől a Gonosz sugallatára visszaélt szabadságával, szembeszállt Istenével, és nélküle akarta elérni célját.. Noha felismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, érteni nem akaró szívük elhomályosult, és inkább a teremtménynek szolgáltak, mint a Teremtőnek. Amit így isteni kinyilatkoztatásból tudunk, egybevág a tapasztalattal…”

Pápa: „Mit mond tehát a tapasztalat, amit a Kinyilatkoztatás és a keresztény hit is megerősít, megmagyaráz és megvilágosít? Azt, amit ugyanabban a zsinati szövegben találunk meg: ’Mert ha az ember a szíve mélyébe tekint, valóban észleli, hogy hajlik a rosszra is, és sokféle rosszaság környékezi; ezek nem származhatnak Teremtőjétől, aki jó. Az ember gyakran nem hajlandó elismerni Istent alkotójának, ezzel megtagadja létének a végső célra való irányulását, egyúttal szétrombolja saját benső rendjét, s a többi emberhez, meg az egész teremtett világhoz fűződő rendezett kapcsolatát is. Az eredmény: Az ember meghasonlott önmagában.’” …

„Zsinati szövegünk így folytatja: „Ezért pedig az egész emberi élet, akár az egyéni, akár a közösségi élet, küzdelem, sőt, drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között’. Itt hozzá kellene fűzni, hogy ez a jó és rossz közötti harc az emberi életnek megpróbáltatás jelleget ad. Erkölcsi próbatétel ez, innen ered különös szépsége. Bizonyos mértékben ez a megpróbáltatás ad létünknek értelmet, rajta keresztül szólít fel minket Krisztus, hogy valósítsuk meg Isten országát e Földön.”

172.

AF: Bizonyára megjegyezték az eljövendő világról szóló mondatot, amelynek arca lehet, ’hogy félelmetesebb lesz mindannál, amit a múltból ismerünk’. Hiszen valójában már most látjuk néhány, az erőszak által eltorzult vagy egyfajta, a halálra összeesküdött bűnszövetkezés következtében elsápadó vonását. Olyan emberekké válunk, akik közt akad olyan, kiben nincs irgalom a születendő gyermekek iránt, akik hajlanak a minél korábbi eutanáziára, sőt vannak, akik elbűvölten hallgatnak minden, az öngyilkosságot méltató állásfoglalást – az Írás szerint: „Barátjukká tették a halált.” Mindezek felett ott lebeg az atomveszély fenyegetése, amelynek megsemmisítő erejét bolygónk minden egyes lakosára esően a hagyományos robbanóanyagok mintegy 4,5 tonnányira beszülik. Emberi szemmel nézve azt mondhatjuk, hogy ez a világ, amit ésszel már nem lehet felfogni, inkább a vesztébe rohan, mintsem hogy a dicső beteljesülés felé haladna.

Van-e még egy utolsó esélye arra, hogy kiutat találjon a halál e logikájából, amelyhez lassanként hozzáláncolja magát?

Pápa: „Arra a világra, amelyben élünk, mélyen rányomta bélyegét a bűn és a halál. A bűn és a halál jelenlegi hatalmának végletes feszültségét az ön {André Frossard} jellemzése jól aláhúzza. Súlyos viharfelhők gyűltek össze a világ felett, amely az emberi zsenialitás minden hódítása ellenére mindent összehord önmaga megsemmisítéséhez. E világ azt kockáztatja, hogy elembertelenedett világgá válik; századunk sokszorosan okot adott rá, hogy ettől tarthassunk.”

176.

AF: Inkább magát a pápát kérdezem meg, hogy miért siet annyira bejárni a világot, mintha csak kevés ideje lenne már arra, hogy a nagy vihar előtt összegyűjtse a jóakaratúak nyáját; mintha már valamiféle „szükségállapot” volna érvényben?

196.

Azt azonban nem tagadhatja {a pápa}, hogy a legalkalmasabb időpontban érkezett ahhoz, hogy elkiálthassa azt a visszhangzó „Ne féljetek!”-et, amely a kétezredik év küszöbén egyenesen a lelkiismeret mélyére hatolt; egy olyan században, amelynek szorongásai az ezredik év rettegéséhez hasonlíthatók. Ez most nem annyira a hitbeli félelem, mint inkább az önként vagy balesetszerűen kiváltott apokalipszis iszonyatának előérzete.

1983. Farkasfalvy Dénes. A Római levél.

17.

A bűnös emberiséget saját gonoszsága tartja vissza attól, hogy Istenhez való viszonyát az igazságnak megfelelően, azt felismerve, alakítsa. Gonoszsága miatt az ember nem követi értelme felismeréseinek kívánalmait, hanem „az igazságot hazugsággal cseréli fel” (vö. 25. v.).

42.

A „korábban elkövetett bűnök” és „a jelen időszak” egymás mellé helyezése a 25-26. versben ismét Pál üdvtörténeti szemléletét jelzi. A múltban Isten az emberi eltévelyedést tűrte: bár ítéletének súlyát az emberi eltévelyedés növekvő lavinája egyre fenyegetőbbé tette, az elsöprő ítélet végrehajtása elmaradt. Az üdvösségtörténet „azelőtti”, első szakaszának ezt a feszültségét oldja fel az isteni igazság jelenlegi megnyilvánulása. Most a Jézus Krisztusban való hit lehetőséget ad az „Isten dicsőségének” visszanyerésére. Ez azonban természetesen azt is jelenti, hogy a Jézusba vetett hit utolsó eszköze a megmenekülésnek. Ennek elvetése után semmi sem gátolhatja a végső, kárhoztató ítélet bekövetkezését. Az eszkatológikus időnek ezt a kritikus és bizonyos fokig fenyegető jellegét Pál most nem domborítja ki, de amint más írásából kiderül (vö. 2Tesz 2,5-12), ez is tanításának teljességéhez tartozik.

62.

… Ádám engedetlensége pontosan „az isteni lét állapotának zsákmányként való megragadását” célozta, ahogy ezt a Sátán ígéretében kifejezte, amikor Ádámot megkísértette: „olyanok lesztek, mint az istenek” (Ter 3,5).

1985. II. János Pál. „Kiengesztelődés és bűnbánat” apostoli buzdítás.

14. – (Istennel szembeni engedetlenség)

A bábeli toronyépítés elbeszéléséből előtűnik a bűn megértéséhez az első elem: az emberek várost akarnak építeni, mely közösségbe gyűjti őket, erőssé és hatalmassá teszi őket Isten nélkül, hogy ne mondjuk Isten ellenére. Ebből a szempontból a Paradicsomban elkövetett első bűn és a bábeli történet tárgyát és formáját tekintve eléggé különbözik egymástól, de abban megegyeznek, hogy mindkettő kizárja Istent a parancsa elleni tudatos szembefordulással, egy vetélkedő küzdelemben, amelyben az emberek csalárdul követelik, hogy olyanokká váljanak, mint „Ő”. A bábeli történetben Isten kizárása nem szembefordulás jellegű, hanem megfeledkezés iránta, mintha a tervezett közös tevékenységnél az embernek nem kell törődnie Istennel. De mindkét esetben törésre kerül sor az Istennel való viszonyban. Az Édenkertben a bűn lényege teljes komolyságában és drámaiságában válik nyilvánvalóvá: engedetlenség Istennel szemben, törvénye ellen, az erkölcsi rend ellen, melyet Ő az ember szívébe írt, és kinyilatkoztatásával megerősített és tökéletessé tett.

Isten mellőzése, szakítás Istennel, engedetlenség Istennel szemben: ez volt és ez most is a bűn az emberiség történetében, különböző formákban egészen Istennek és létének tagadásáig. Ezt a tényt nevezzük ateizmusnak.

Az ember engedetlensége, hogy szabad akaratából nem ismeri el Isten uralmát az ő élete felett, legalábbis abban a pillanatban, amikor Isten törvényét megsérti.

15. – (Megosztottság a testvérek között)

Mint az Istennel való szakítás, a bűn az ember engedetlensége, amely lényegében magában foglalja Annak elutasítását, Akitől ered, és Aki őt létben tarja, tehát öngyilkosság jellegű cselekedet.

18. – (A bűn iránti érzék elvesztése)

— XII. Pius: „Ennek a századnak bűne a bűntudat elvesztése”.

— (…) az ember tud Isten nélkül világot teremteni, de ez a világ végül az ember ellen fordul.

— A bűntudat elvesztése tehát az Isten tagadásának gyümölcse vagy egyik formája, nem csupán ateista alapon, hanem szekularizáció formájában is. Ha a bűn az Istenhez való gyermeki viszony megtagadása, hogy az ember a saját egzisztenciáját kivonja az Istennek tartozó engedelmesség alól, akkor nemcsak az vétkezik, aki Istent megtagadja. Vétkezni annyit jelent, mint úgy élni, mintha Isten nem volna; vétkezni annyi, mint Őt kizárni a mindennapi éltünkből. Egy megcsonkított vagy kiegyensúlyozatlan közösségi modell, amilyet a tömegkommunikációs eszközök propagálnak, sokban szerepet játszik a bűntudat elvesztésének elősegítésében.

22. – (Úton a kiengesztelődött élet felé)

Korunk emberét a bűnbánat elvesztése ténylegesen fenyegeti, másrészt a bűntelenség kevésbé keresztény illúziója keríti hatalmába.

1985. G. K. Chesterton. Igazságot.

15.

Az egészen világi ember nem érti még a világot sem; ráhagyatkozik néhány cinikus életszabályra, ami ráadásul nem is igaz.

132.

Az ünnep, miként a liberalizmus, semmi egyéb, mint az ember szabadsága. A csoda nem más, mint Isten szabadsága. Őszintén tagadhatjuk bármelyiket, de tagadásunkat nem nevezhetjük a liberalizmus győzelmének. A Katolikus Egyház hitt abban, hogy az ember és az Isten szellemi szabadsággal rendelkezik. A kálvinizmus elvette az ember szabadságát, de az Istenét meghagyta. A materializmus azonban megköti a Teremtőt magát; leláncolja Istent, miként az Apokalipszis az ördögöt. Rabságra kárhoztat mindent a világegyetemben. Azok pedig, akik segédkeznek ebben a műveletben, magukat „liberális teológusoknak” hívják.

145.

A hit minden világi energiának szülőanyja, ellenségei pedig minden világi zűrzavarnak nemző apái. A szekularisták nem pusztítottak el isteni dolgokat, de elpusztították az emberi dolgokat –, ha ez ugyan vigasztalja őket. A titánok nem hágtak fel a mennybe, de a világot – azt letarolták.

1986. Rolf Zerfass. Emberséges lelkipásztorkodás. 57.

Igen ám, de hogyan értsük a „szolgálatok szolgálatá”-t? Ezen a helyen az okmány {Az 1977-es „Lelkipásztori szolgálatok rendje”} csak hagyományos szólamokat ismétel. Talán azért nem lép tovább, mert 1977-ben még az volt a törekvés, hogy az Egyházon belüli különböző feladatokat elhatárolják egymástól. Ilyen helyzetben azután kevés figyelmet szenteltek a püspökök annak a kérdésnek, milyen társadalomba küldik a különböző lelkipásztori szolgálattevőket. Csak azt figyelték meg társadalmunknál, hogy felaprózódottabb és áttekinthetetlenebb. Nem mutattak rá eléggé, hogy ez a társadalom mindjobban elvilágiasodik. Azaz: nem igényli a hit és a vallás segítségét legégetőbb problémái megoldásánál, mert számára „alapjában világosak a legfontosabb értékek”, amelyek biztosítják a békés együttélést. Olyan társadalom ez, amely a vallást csak az egyes személyek határélményeinek feldolgozásánál tartja szükségesnek, de nem tart rá igényt a közös, társadalmi kérdések megoldásánál.

1988. „Christifideles Laici.”

11.

Ezt a világot valójában sokkal súlyosabb félelmek gyötrik gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális téren, s benne sokkal mélyebb kérdések és nehézségek léteznek, amint azt a II. Vatikáni Zsinaton a „Gaudium et Spes” lelkipásztori nyilatkozat megfogalmazta.

17.

Az emberiség bizonyos csoportjai, mert meg akarják mutatni „mindenhatóságukat”, manapság hatalmas mértékben felújítják a „bábeli torony” építésének (vö. Ter 11,1-9) őrült tapasztalatát, amiből csak tévelygés, harc, széthúzás és elnyomás származik. Ezért az emberiség családja drámai módon létének legmélyéig meghasonlik, és megosztottá válik.

191.

Az 1985-ben egybegyűlt rendkívüli szinódus atyái, miután a „Gaudium et Spes” kezdetű pasztorális konstitúció rendkívüli fontosságát és nagy időszerűségét hangoztatták, így nyilatkoztak: „Ugyanakkor megállapítjuk, hogy a mostani idők jelei részben különböznek a zsinati idők jeleitől, és nagyobb nehézségeket, nyugtalanságokat jeleznek. Mert mindenütt, szerte az egész világban szünet nélkül növekszik az éhség, az elnyomás, az igazságtalanság, a háború, az emberi szenvedés, a terrorizmus és az ezernyi formában és álarc alatt megjelenő erőszak.” 

1988. André Frossard, II. János Pál.  II. János Pál arcképe. 84.

(AF: Korunk legnagyobb rossza:)

II. János Pál pápa: Nem annyira Isten nyílt tagadása, mint inkább annak a kísértése, hogy az ember úgy éljen, mintha Isten nem is létezne.

1994. Egy ördögűző tapasztalatai. 61.

Szinte hihetetlen, mennyire elterjedtek a középiskolák szintjén a spiritizmus és a mágia különböző praktikái. (Pl. a sátáni rock, sex, erőszak, stb.) Ez a baj már szinte mindenütt jelen van, még a legapróbb településen is.

1996. Joseph Ratzinger (és Peter Seewald). A Föld sója.

29.

JR: Másrészt Ön egy nagy bolondokházáról és mérhetetlen elértéktelenedésről beszélt. Ezt valamennyien látjuk. Úgy hiszem, hogy épp a tömegtársadalom és a világ feletti technikai uralom lehetőségei a rossz új formáit hozták létre.

92.

JR: (…) a világ jelenlegi állapotában nem jó és nem maradhat így. Ha valaki tisztán a tapasztalható dolgokat nézi, azt vélheti, hogy a világban a nagyhatalom a rossz. Keresztény módon remélni azt jelenti, hogy tudunk a rosszról, és mégis bizalommal megyünk a jövő felé.

191-192.

JR: A kereszténység előtti mítoszok keresésében, abban a körülményben, hogy az emberek már nem magát a kereszténységet keresik – melyet vagy túl racionálisnak, vagy túl elhasználtnak látnak –, mindenekelőtt a kereszténység igényei elől való kitérés és egy próbálkozás ismerhető föl arra, hogy a lehető legtöbb erőt merítsék a vallásból és a lehető legkevesebbet adják önmagukból, a lehető legkevesebb kötelezettséget vállalva.

1996. Tad Szulc. II. János Pál élete.

356.

„Európa és a világ történetének legérzékenyebb korszakában élünk, értelmetlen konfliktusok dúlnak körülöttünk, s a háttérben ezernyi ellentmondás… Egyikünk sem tudhatja, mit hoz a jövő”, mondta a pápa, s hangja vészjóslóan szárnyalt, akár az ószövetségi prófétáké.

Ezt követően előadta nézeteit a posztkommunista társadalomról az Egyház tanításának kontextusában, s értékelést adott az új helyzetről, megemlítve, miként is kellene egy „igazságos” nemzetet megszervezni:

A katolikus szociális doktrína nem a kapitalizmus pótszere. Az Egyház, jóllehet határozottan elítéli a „szocializmus”-t, mindig elhatárolta magát a kapitalista ideológiától, azt tartván felelősnek a súlyos társadalmi igazságtalanságokért… Jómagam a kommunizmus történelmi kudarca után nem haboztam fölmutatni a kapitalizmussal szemben fönnálló súlyos aggályaimat…

A marxizmusról az alábbiakat mondotta:

Azok a szükségletek, amelyekből ez a rendszer történelmileg kialakult, nagyon is valós, szorongató szükségletek voltak. A kizsákmányoltság állapota, amelybe az embertelen kapitalizmus sodorta a proletáriátust az ipari társadalmak kezdete óta, valóban tűrhetetlen, nyíltan el is ítéli az Egyház tanítása. Alapjában ez a marxizmusban föllelhető igazságmag, emiatt tudta vonzó valóságként föltüntetni magát a nyugati társadalmakban. Ám a megoldás, amit javasolt, kudarcra volt ítélve… Az „osztály” vagy a társadalom vélt érdekére hivatkozva emberi lényeket nyomtak el, irtottak ki.

A pápa kiemelte, hogy „az Egyház társadalmi tanítása nem holmi harmadik út kapitalizmus és szocializmus között”, továbbá, hogy „nem az Egyház feladata, hogy egy új rendszert vázoljon föl”, mindazonáltal fölajánlotta szolgálatait „az át nem hágható korlátok kijelölésében és a járható utak javasolásában, amelyeket követve a történelem folyamán számtalan változatban kialakított politikai és gazdasági irányvonalak méltók maradhatnak az emberhez, és igazodhatnak az erkölcsi törvényhez”.

364.

A főpásztorkodásának tizenhatodik esztendejében járó, hetvenöt éves II. János Pál kétségkívül a világ legjobban ismert közéleti személyisége és vallási vezetője. A harmadik évezredéhez közeledő római katolikus Egyház azonban, amelynek ő a feje, a pápa „új evangelizációs” hadjáratának dacára éppen történetének legmélyebb válságát éli.

II. János Pált és egyházát azonban a kilencvenes évek megújhodó vallási szükségletének kontextusába kell helyeznünk; soha nem látott méretű vágy söpör végig a földgolyón a hit, a spiritualitás és a vallás után. Csak ebben az összefüggésben értelmezhetők a római katolikus Egyház aggodalmai a világ vallási sokszínűségében.

A katolicizmus, amely megközelítőleg az emberiség egyötödét tudhatja hívei sorában, kétségkívül a Föld legnagyobb szervezett vallása, de egyre jobban szorongatják a protestáns evangéliumi szekták, továbbá – az USA-ban – a mormonok, nemkülönben a buddhizmus és az iszlám. A muszlimok szintén a Föld lakosságának egyötödét teszik ki, ám az ő vallásuk nem centralizált világvallás.    

1997. Ralph Martin. Mit mond a Lélek.

16.

… nem kevesen nyugtalankodnak amiatt, hogy egy nemzetközi, homogenizált, jórészt pogány kultúra honosodik meg egyre inkább a „világfaluban”. A világ televíziós kultúráját egyre inkább a nagy egyesült nemzetközi társaságok cégnevei, popzenei, sport- és filmcsillagok uralják, a nyugati jólét hajszolása mellett, mely gyakran jár együtt a „nyugati” erkölcsök hiányával.

18.

Zbigniew Brzezinski, a Carter-kormányzat nemzetbiztonsági tanácsadója szerint ebben a században közel nyolcvanhétmillió ember veszítette életét kizárólag háborúban.

24.

Ezzel szemben egy neves protestáns szeminárium teológusa nemrégen fejtette ki „eltérő véleményét” az emberi kultúra választott útjáról: „Mostanában egészen új módon kezdem értékelni a Szentírásban kinyilatkoztatott isteni tanításban megmutatkozó végtelen bölcsességet és könyörületet… Isten törvényeinek semmibe vétele végeláthatatlan drogháborúhoz vezetett, virágzó bűnözéshez, amely városnegyedeket tett lakhatatlanná, tizenévesek teherbeeséséhez és ’gyermekek szülte gyermekekhez’, abortuszdömpinghez, növekvő számú szociális segélyhez, szexuális úton terjedő betegségekhez, önzésből eredő, közjóval szembeni közömbösséghez és számtalan tönkretett élethez. Mi választottuk meg a magunk útját…, majd a halál útjára léptünk.”

1997. Jáki Szaniszló. Világ és Vallás.

12.

Az ember öntudatos, szabad választásának története ugyanis azzal a választással kezdődött, amely elé Mózes állította népét: élet – vagy halál.

38.

Társadalmunk sokkal nagyobb mértékben válik pogánnyá, mint gondolnánk. Az újpogányság nem csupán megismétlése annak, amit a pogányság egykor tanúsított a kereszténységgel szemben. A különbség a pogányság két fajtája között összetett. Bizonyos értelemben a modern pogányság rosszabb, mint a régi. Az ősi pogányság egyszerűen csak azért harcolt a kereszténység ellen, mivel megijedt. A modern pogányság renegát, és mint ilyen harcos gyűlöletet táplál az iránt, amit elhagyott. Eltérően a régi pogányságtól, a modern pogányság több mélyre nyúló benyomást is hord magában a kétezer éves keresztény háttérből.

68-69.

VI. Pálnak rengeteg olyan feladattal kellett szembenéznie, mely minden más pápát zavarba ejtett volna – ideértve XI. Piust is, aki pedig biztonságérzetével kiemelkedett Péter bárkájának modern kormányosai közül. Az új események sorozata úgy árasztotta el VI. Pál idején a pápaságot, mint a szökőár. A hullámtarajokat ráadásul nemes emberszeretet, sőt a „végre igazán megértett” keresztény erények álruhájába bújt pogány csábítások fodrozták. Ezek a hullámok rövid idő alatt mindent elsöpörtek, még a szilárdnak látszó gátakat, töltéseket, zsilipeket is. Az Egyesült Államokban a legutóbbi elnökválasztás {1993. Clinton} végleg megpecsételte a pogányság nyílt győzelmét, melyet a következő címszavak alá rejtett: magánszféra, egyéni jogok, egyenlőség, diszkrimináció-ellenesség, alternatív életmód és ehhez hasonlók. A politikailag elismert és védett keresztény ideológia véglegesen a múlté.

Ma a kereszténységet hivatalosan kisebbségi nézetnek nyilvánították az Egyesült Államokban. A protestánsok most egy csónakban eveznek a katolikusokkal, akikről Robert Taft szenátor 1951-ben kijelentette: „majd mi megmutatjuk nekik, hogy mennyire kisebbségben vannak”. Az új elnök {Clinton}, aki részben az abortusz teljes legalizálásáért és a homoszexuálisok jogaiért harcoló csoportok támogatásával jutott be a Fehér Házba, első lépésként törvényileg engedélyezte azokat a kutatásokat, melyeket a méhben lévő magzatokból nyert agyszövettel folytatnak. Második lépését, a homoszexuálisok felvételét a hadseregbe, visszautasították, de ez nem józanította ki: végig a szerint fog eljárni, emlékezve talán Lenin mondására, hogy a haladás két lépés előre és egy vissza.

Más országokban is hasonló folyamat zajlik. Az egykor erősen kálvinista és komolyan katolikus Hollandia legalizálta elsőnek az euthanáziát. Ez a lépés azt az alapvető keresztény tanítást tagadja, hogy az ember teremtmény és nem a maga ura. Franciaországról, „az Egyház legidősebb leányáról” jobb nem is beszélni. A katolikus Olaszországban gyorsan halad a katolikus alapelvek eltávolítása a törvénykönyvekből. Spanyolország szintén ezt a módszert követi. Írország és Lengyelország még kitart, kérdés, hogy meddig. A kereszténység gyakorlatilag teljesen kihalt a névleg még lutheránus skandináv országokban. Anglia, mely oly sikeres a tettetésben, már nem is tetteti, hogy keresztény.

A nyugati világ nagyfokú és gyors dekrisztianizációja épp azidőtájt kezdődött, amikor VI. Pál elfoglalta Péter trónusát. A veszélynek persze voltak korábbi előjelei, de ki láthatta előre, hogy ilyen sebesen áll be a végső fázis? Én magam sem értettem meg dr. Ramsay canterbury érsek megjegyzését egy 1965-ös princetoni látogatásakor, amikor egy ökumenikus gyülekezeten megkérdezte a helyi katolikus plébánost: „Magukat még nem érte el az árvíz?”

1965 táján Amerika néhány részén és különösen néhány katolikus egyházmegyében még úgy tűnt, elkerülhető az árvíz. Öt éven belül ezeket az egyházközségeket is elmosta az új materializmus árja, a tudomány és a technika ezer formája nyomában, melyet napról napra dicsőítettek a színes televíziók. Nem a materializmus volt új, hanem az, hogy páratlan erővel és változatosságban tudta magához vonzani az embereket. Hamarosan felötlött bennem Congar atya megállapítása, amit huszonöt évvel ezelőtt olvastam Vrai et fausse réforme dans l’Eglise (Igaz és téves reform az Egyházban) című könyvében. Congar atya a II. Vatikáni Zsinat egyik szakértője volt, de ő volt egyben az első, aki felhívta a figyelmet azokra a komoly tévedésekre, amelyeket a Zsinat nevében terjesztettek. Congar e könyvében azt fejtette ki, hogy mindig is a mérsékelt elnyomás biztosította az Egyház számára a legkedvezőbb körülményeket a valódi fejlődéshez.

133.

Ellentétben a hamis és naiv optimizmussal, amelyik a II. Vatikáni Zsinat nyomában keletkezett, a kor, amelyben élünk, igazán bibliai abban az értelemben, hogy nagyon rossz kor. Intellektuálisan éppúgy, mint morálisan.

1997. Barsi Balázs. A Bárány menyegzője.

53.

Az Úr azt akarja, hogy gyűlöljük tetteiket – nem őket, hanem tetteiket –, mert ő is gyűlöli. Tessék ezt a szót: „gyűlölöm” megjegyezni. Sajnos, a bűnt kezdjük nem gyűlölni. Pedig az Úr iszonyatos isteni gyűlölettel gyűlöli a bűnt. Mi pedig abba nyerünk állandó beavatást, hogy a bűn nem is olyan rossz. És milyen „okosan” lehet erről beszélni!

209-211.

Babilon jelkép, a keresztényeket üldöző római hatalom jelképe. De Babilon tovább él, s mindaddig, amíg lesz emberi történelem, lesz Babilon is. És talán minden nemzedéknek, minden századnak megadatik látni egy-egy Babilonnak az összeomlását. Lehet ez egy birodalom, egy szervezet, egy város, egy eszme, egy ideológia, amely Isten egyetemes uralma ellen lép fel. Ebben a században szemünk láttára omlottak össze birodalmak. Az Európai Püspöki Szinódus a Szentlélektől ihletve nyilatkozott egy politikai eseményről, és azt hiszem, a Jelenések könyvének fényében tette. A szovjet birodalom elsősorban nem politikai és gazdasági okok miatt omlott össze, állapították meg, hanem egy antropológiai tévedés miatt. Olyan emberekre akart birodalmat építeni, akik örökre elszakadtak Istentől. {Ezek szerint nem hallottak II. János Pál 1984-es felajánló imájáról, amit a Szűzanya csak félig fogadott el. Ebből lett a glaznoszt és a peresztrojka.}

(…) Babilon lényege a világuralomra való törekvés, természetesen Isten nélkül, sőt ellene. Jellemző rá a kinyilatkoztatott vallásnak, a kereszt titkának eszeveszett gyűlölete, ami először a tolerancia, az álbékesség leple mögé rejtőzik, mondván: az embernek mindent szabad. Végül egy napon nyíltan rátámad Krisztus Egyházára. Jellemző rá Isten törvényeinek teljes kiforgatása, a tízparancsolatnak szép sorjában történő parlamenti leszavazása, a legalapvetőbb kategóriák (mint férfi, nő, élet és halál) átkódolása. Félelmetes erejű apparátussal csatlósává teszi a médiákat (amelyeken keresztül jót is kapunk, de mennyivel több mérgezést!), s egy reklám néhány másodpercnyi képével az értékek teljes felforgatását készíti elő.

Mi, hívők, annyira naivak vagyunk, hogy nem hisszük el, hogy mindezek mögött a személyes gonosz, az ördög működik. Pedig ez a valóság! A Sátán terv szerint cselekszik, legfeljebb a beépített emberek és végrehajtó csoportok nem tudják már, hogy ki a főnökük. Ezért bárki közeledik hozzád, hogy szép elméletekkel beépítsen téged valami szervezetbe, kérdezd meg, kinek a nevében jön, ki a főnöke, és annak ki a főnöke, s így tovább, a legfőbb vezetőig. Ki a személy, mi az eszme vagy cél? Mert én megmondom az enyémet: II. János Pál pápa, őmögötte pedig ott egy láncolat, Péterrel az elején. „Erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18) Igen, mindent vizsgáljatok meg, mert rossz idők járnak. Legyetek józanok és éberek, vigyázzatok, nagyon végig kell gondolni minden szót és lépést, mielőtt bármire vállalkoztok.

1997. Molnár Tamás. Az Egyház. Az évszázadok vándora.

11.

Egymás után látjuk, amint két évszázad idióta ígéretei összedőlnek, „rendszereik” felbomlanak, prófétáikról kiderül, hogy gonosztevők, hamis szónokok, szélhámosok, orvgyilkosok. Nem csupán a politika arénáiban lelhetjük fel őket, vannak közöttük tanárok, tudósok, írók, művészek.

34-35.

Csak néhány éve, hogy Hermann Kahn és Alan Wiener megjósolta, milyen természetű lesz a jövő civilizációja, éspedig: „empirikus, evilági, szekuláris, humanista, pragmatikus, utilitariánus, szerződésekbe foglalt, epikureus és hedonista. (…) az emberiség uralma saját sorsa fölött (a liberális dogma lényege!) abban fog betetőződni vajon, hogy gigantikus skáláját teremti meg az engedékenységnek? Mindenesetre kiábrándító perspektíva, és semmi kétség, hogy számos katolikus gondolkodó is a magáénak vallja.

1998. Jáki Szaniszló. Tudomány és Világnézet.

35.

Nagyon valószínű, hogy a nyugati ember mindig friss ürügyet fog találni abszolút autonómiájának megvédésére, melyet számára a felvilágosodás örökül hagyott. Az utóbbi csak folytatása a reneszánsznak, amely tudatosan nyúlt vissza a klasszikus ókor panteizmusához és megismételt pogányságához.              

216.

Amire itt figyelnünk kell az az, hogy félévszázaddal ezelőtt már nem lehetett hivatkozni arra, hogy az emberiség, vagy legalábbis az ún. nyugati kultúrvilág elismerte volna az emberi természetbe beírt erkölcsi törvény létezését. Ez a tény élesen mutatja, hogy ténylegesen mennyire nem keresztény volt már akkor is ez a kultúrvilág. Bár rengeteget hangsúlyozta az emberi szabadságot, nem tudott megegyezni abban, hogy miért is szabad az ember, és miért is van ennek alapvető erkölcsi jelentősége.

219.

… a modern ember egyre kevésbé érzi, hogy bárki is szólt volna hozzá az abszolút tekintély hangján erkölcsi kérdésekben. A modern ember egyre kevésbé van meggyőződve arról, hogy bárkinek, akár embernek, akár istennek is nevezzék, joga lenne szólni hozzá ilyen formában.

1998. Barlay Ö. Szabolcs. Prohászka- interjú 2.

29.

Krisztus a mai tudomány fóruma előtt.

Édes Jézus, hogyan álltál a XVIII. századi felvilágosultság zsidós, hitetlen korifeusai előtt; s hogyan álltál a XIX. század hatvanas-hetvenes éveinek liberális nagy felfújtjai előtt!

30.

Egyszer ezt, máskor az ellenkezőjét tanítja {az ész}. Azután az is fokozza a komédiát, hogy többnyire terhelt, perverz, egyoldalú, úgynevezett zsenialitások vezetnek: Voltaire, Rousseau, Kant, Nietzsche, Tolsztoj – mindent összevéve mégis csak nem sikerült emberek, akikre a nagy valóság rácáfol.

32.

Mindenütt a racionalizmus (intellektualizmus) pusztítása… Ezzel szemben ki lehetne mutatni, hogy vallássá lesz még pl. a szocializmus is, a szabadkőművesség.

Mi az oka a mai világ vallástalanságának, s főleg egyháztalanságának? – Arra a meggyőződésre jutottam, hogy ennek oka elsősorban a szellemi anarchia, mely az egész művelt világot sivataggá, mocsaras sárrétté változtatja. A lelkek elvesztették az orientációt; nem tudják, hol az igazság, mi a cél; s így zűrzavarban vannak, s ténfergés, blazírtság, közöny, apátia jellemzi őket.

1998. Molnár Tamás. A modernség politikai elvei.

6.

(…) minden utópikus építmény tagadja az emberséget, a lelket és az erkölcsi szabadságot, végül pedig a technológiával, a bürokráciával, a radikális szabályozással és a totális rendszerrel elgépiesíti az élet és a kultúra sajátos ritmusát és célkitűzéseit.

10.

A középkorban a tekintélyelv tett pontot a viták végére. Ma viszont, a modernség szüntelen folyó nagy perében, látszólag nincs döntőbíró.

39.

„A humanizmus embere – írja Alain Renaut (1995) – sem a dolgok természetére, sem Istenre nézve nem fogad el normát vagy törvényt, hanem maga alapítja ezeket újonnan, saját elméjére és akaratára támaszkodva.” Persze tagadja is, hogy a dolgoknak természete volna, s így saját tételeit teszi rugalmassá. Úgy viselkedik, mintha ő lenne a dolgok első, eredeti megfogalmazója.

43.

Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a gyűlölt korlátok (a papi uralom, a nemesi előjogok, a nehézkes bürokrácia) felszámolása olyan szabadságot teremtett, amely vadonná változtatta az egykori rendet.

53.

A civil társadalom csak a keresztény középkorban kezd magának új utakat vágni a közösségi rendben, annak az ideológiának a segítségével – a humanizmustól a free trade-ig –, amelyet mi ezeken az oldalakon „modernség”-nek nevezünk. Láttuk, hogy miképpen jut – a történelem folyamán első ízben – egyeduralomra, s hogy diadalának utolsó aktusa, a francia forradalom és az amerikai szekularizáció, drasztikusan megnyirbálja az állam és az Egyház ősrégi szerepkörét. (…)

Az állam és az Egyház fennmaradt tehát, hatalmi ambícióktól megfosztva, inkább, mint a civil társadalom defektusait korrigáló eszköz, kulturális értékeket hordozó elv, időnként cenzor.

89-90.

Most pedig vessünk egy pillantást a modern, kortárs utópiára. H. G. Wells írja William Clissold világa című regényében (1924): „Nagy lehetőségek várakoznak ránk… A modern ember igazi típusát csak a következő nemzedék fogja kifaragni. Mi, tudósok és gazdasági vezérek, egymásra lelünk majd az egész földgolyón, szövetkezünk egyöntetű elvek alapján, dolgozunk, és kezünkbe ragadjuk a kormánykereket. Az egész földre kiterjedő tudományos gazdasági köztársaságunkat nyíltan, fényes nappal, a régi uralom képviselőinek orra előtt. A mai kormányokat nem kergetjük el fegyveres lázadással, csak fölöslegessé tesszük őket. Kivesszük a kezükből mindazt, ami fontos, nélkülük szervezzük meg az összes életbevágó gazdasági funkciókat… A mi megállapodásaink szabályozzák majd a termelést és a fogyasztást mind az öt világrészben. Országhatárok nem zavarnak minket. Mi, a tudomány és az üzlet gyakorlati emberei, könnyen megértjük egymást, akármilyen nemzethez tartozunk is… A mi munkánk hatása országhatárokon túl kiterjed az egész világra, tehát mi tulajdonképpen már régen kozmopoliták vagyunk, dolgos világpolgárok. A mi internacionalizmusunk szakmákra van alapítva, nem vagyunk németek, franciák, angolok vagy amerikaiak, hanem a világ acéltermelésének, a világ gyapjútermelésének, a világ élelmezésének vagy a világ hajózásának a képviselői… Ötven év alatt eljuthatunk oda, hogy a legellentétesebbnek látszó szervezetek, mint például a kommunizmus és a nemzetközi pénzvilág, megegyeznek… Jobb emberanyag kell csak, semmi más.”

A fenti szöveget a modern világ, s egyúttal a modernség tartalomjegyzékének is lehetne tekinteni, amelyben érzelem, rideg célkitűzés, fenyegetés, hízelgés, ábránd, zavarodott valóság vegyül, végül is minden és mindennek az ellenkezője. Egyébként a jóslat óta eltelt hetven év nem hozott teljes megvalósulást, az írás sok tekintetben éppen azért aktuális, mert ma sok tekintetben még mindig ott tartunk, mint a szöveg keletkezésének pillanatában. Ennek ellenére a hivatalos értelmiségi világ ezt a programot tekinti realistának, s így nem csoda, hogy a modernség ellentmondásos fogalommá vált. Kétszáz évvel ezelőtt is az volt, bár akkor még a népek várakozásai övezték.

94-95.

Mivel az Egyesült Államok valójában nem más, mint egy óriási méretű civil társadalom, az amerikanizmus egy olyan új vallásként terjed, amelyben transzcendenciának nyoma sincs, nemzeti határokat nem ismer el, s elnyel, megemészt, átalakít minden más ideológiát. Íme, a történelem első kísérlete, amely a „központot” eltörölni szándékozik, a perimétert pedig kitolni a végtelenbe (beleértve a világűrt). Nem klasszikus értelembe vett politikáról van tehát szó, hanem egy globális ideológiáról, amelynek uralkodó elve: az egyéni siker és annak megsokszorozódása.

Ebből következik, hogy az amerikai – vagyis az újtipusú – társadalom sajátos jellemzője egy új utópia megteremtése, amelyben a partnerség a legfőbb kapocs, mivel az felel meg leginkább a gazdasági hálózat követelményeinek. Az ebből keletkező hatékonyság (efficiency) betetőzéseként világszerte hasonló hálózatot létesít: Világbank, hágai törvényszék, NATO, nemzetközi űrállomások, globális kereskedelem és kulturális tevékenység – ezek alkotják a világpolgárság kereteit.

111.

(…) a szuverén tömeg nem tudja, mihez kezdjen névleges hatalmával, ezért átengedi azt a lobbiknak (Lippman szerint a demagógoknak), amelyek a nép nevében kormányoznak tovább.

121-122.

Jóval később írja le Bernanos azokat a tüneteket, amelyekből kitűnik, hogy a „burzsoá kereszténység” egy hervadó növény, hogy a „keresztény demokrácia” és a „keresztényszocializmus” divatos, de reménytelen egyeztetési kísérletek, s hogy – végső soron – Jézus tanítása a lélekhez szól, nem pedig társadalmi formulákhoz. Bernanos ezt úgy összegezte, hogy az Ördög, mint mindig, most is új módszerekhez folyamodik, a kor követelményei szerint. Ez alkalommal a polgári elégedettség (értsd: a jóléti társadalom) az Ördög szövetségese a hittel szemben.

170.

{Jegyzet} Amit manapság „politikailag korrektnek” {political correct} neveznek, annak gyökere Amerika puritán konformizmusa (az ország inkább egy „hittétel”, mintsem egy politikai kreáció), de ez a konformizmus minden korban egy „liturgiával jár. A kifejezés társadalmi és anonim meghatározása annak, amit ma szabad (vagy nem szabad) mondani vagy cselekedni.

1999. Molnár Tamás. Századvégi mérleg.

93-94.

Téves lenne csupán rossz erkölcsről beszélni, azon már túl vagyunk. Teljes krízissel állunk szemben, amelyben egyszerre omlik össze a társadalom minden része: a család, az iskola, a vallási intézmények, az egyetem és az úgynevezett kultúrélet: irodalom, színház, tanítás, népművészet. A múltat követve, abban a meggyőződésben élünk, hogy a krízis részleges, és a lényeges intézmények: család, Egyház, iskola tartják a vonalat. Ez tiszta önámítás, rosszabb, mint a hipokrízis, ezzel a magunk arcára borítjuk a kloroformot. Mikor a Római Birodalom összeomlott, az Egyház vette át a funkcióit, és a püspökök államférfiakká váltak. Ma ez a kiút sem létezik, mindenki alkalmazkodik a közös szellemhez, amely valami homályos utópia nevében ámít. Minden összeesküszik a család ellen: állam, politika, közerkölcs, divat, művészet. És éppen az „egyéni szabadság” nevében, amelyből alig marad valami.

103.

Ízlés, józanész, szépség, modor: semmi sem számít, kizárólag az elfacsart törvény, a pillanatnyi kultusz, a pénzre váltható divat. Az a szó, hogy „ideológia”, ezen a síkon már nem is érvényes, itt a konformizmus és uniformizálás patológiájáról van már szó.

127.

Így az ősi keresztény földön, Burgundiában, Szent Bernát szűkebb hazájában manapság két nagy, tibeti rítusú lámakolostor működik, s százával vonják magukhoz a francia és idegen fiatalokat. Európa más részein és Amerikában is egyre népszerűbbé válnak a buddhisták, érvényesítve Henry de Lubac téziseit (La rencontre du buddhisme et de l’Occident, 1952), mely szerint a visszahúzódó katolikus Egyház szabad teret ad – például a XVIII. században – a keleti vallásoknak. Ez a reneszánszban is így volt, csak abban az időben – a korszellemhez híven – a beáramló kultusz nem „modernségbe” öltözött, hanem az ókori hermetizmust és gnoszticizmust csodálta.

Lehetséges-e a védekezés, az ellenállás? Tudnunk kell először is, milyen méreteket ölt ma a New Age-nek és válfajainak befolyása, szellemi-földrajzi hódítása. Részben a nyugati nagyvárosok ezoterikus és okkult könyvesboltjai, iskolái, gyülekezetei válaszolnak erre, a sátánisztikus és szexológiai írásoktól az ál-környezetvédelmi és politikai tanokig. Az egyetemeket sem érinti kevésbé a hullám, hiszen a Yale Egyetemen diákjaimnak harminc százaléka távozott egyik kurzusomról, mikor kiderült, hogy vallásfilozófiába, és nem pogány ceremóniákba szándékozom őket bevezetni. 1991-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen néhány diákomat a hinduizmus jobban érdekelte, mint a tradicionális monoteista vallások, melyekben a dogma és tekintély fontos szerepet játszik. Ami vonzza őket a szektákhoz, különösen a keleti vallásokhoz, az az állítólag spontán, tehát szabad és lelkileg elmélyíthető elem. Szemtanúk szerint a berlini fal leomlásakor a Church of Scientology misszionáriusai fogadták elsőként az átáramló tömeget, a szekta könyveit nyomva a kezükbe. „Európa ma tág piac az új vallási mozgalmak számára”, nyilatkozta Gordon Melton vallásmozgalmi kutató. „Amit tapasztalunk – tette hozzá – az a reneszánsz okkultizmus egy válfaja.” Állítólag sok guru most Amerikából Európába költözik át.

178-179.

Sőt, az emberiség maga gépiesedik, beváltva Saint-Simon és Lenin ígéretét, prófétai látomását. Mert mi más, mint gépiesedés az egymásra halmozódó szuperbürokrácia a Brüsszeli Tanács és a NATO. A Maastricht és a hágai szupertörvényszék, az ENSZ és a strasbourgi parlament, vagy a japán hölgy, aki Bosznia ügyeit adminisztrálta az elképzelhető univerzális hozzáértéssel? (…)

Ez a század az első, amelynek embere úgy ünnepli karácsonyát, hogy abban Isten és a hit mellékes, mögötte semmi transzcendens nincs; ipari és kereskedelmi karácsony, fogyasztói karácsony, a több-és-több ünnepe, vagyis egyszerű dátum, munkaszünet.

183.

… és ma, a hatalmon lévő levetette egyenruháját, zakót és nyakkendőt visel, elnök úr lett belőle vagy párttitkár, excellenciás úr vagy elvtárs; még a püspök is civilben jár, mikor másokkal egyenlőnek akar látszani a televízió képernyőjén, a kerekasztal körüli, barátságos megbeszéléseken és ökumenista vitákon. A hatalom nem lett ezáltal kevesebb, de másoknak birtokában van, és új stílusban jelentkezik.

195.

(…) a Nyugatot ma az egész nemzettel azonosítható „középosztály jellemzi”. Ennek fő vonásai a fogyasztó társadalom, az ezt alátámasztó pénz-és adóügyi politika és egy olyan kultúra megteremtése, amelyben a tömegértékek (amennyiben a szó elfogadható!) szabják meg a képzelet és kívánalmak határait.

213-214.

Így az sem kétséges, hogy a birodalmak, amelyek ma már nem a szomszédos birodalomra törnek, hanem a Földet, a kozmoszt célozzák meg, vagy egymásba fognak olvadni, vagy olyan háborúkat indítanak majd meg, mint amilyeneket Orwell írt le 1984 című könyvében: háború a háborúért (amely „békének” neveztetik), hiszen mind a két, három, öt birodalom ugyanazt az ideológiát vallja, mondjuk, a liberális-szociális pacifizmust, a javak méltányos cserélését, a kultúrjavak értékelését, a pozitív gondolatok megfogalmazását. Ezeknek aláfestése a magától értetődő tény, hogy jogi gyakorlatunkat a hágai Nemzetközi Bíróság határozza meg, hogy Strasbourgból, Brüsszelből, az ENSZ New York-i székhelyéről áramlanak világszerte az ukázok, hogy a háborús bűnöst és a békeszeretőt egy világközpont (alias „világközvélemény”) határozza meg, és látja el ilyen értelmű címkékkel. Ugyanezek a főhadiszállások döntötték már el, hogy a nemzetállam elavult, hogy a múlt háborúit ezek a bűnfészkek szították, és hogy helyüket a történelemben a nemzetközi nagy cégek, bankok és kultúrközpontok veszik át. Ezt állította Kant is: a világpolgárok tudást és békét óhajtanak, pénzüket nem fegyverekre akarják költeni. Ezt a napóleoni holokauszt küszöbén írta.

250-251.

Nem vitás, hogy amíg két mamut hatalom, Amerika és Szovjet-Oroszország uralta korszakunkat, addig, ha sokban egyetértve is, a kettő mégis másként fogta fel a háborút és békét, így az ideológia sem volt teljesen homogén. Az ember ezt vagy azt a nézetet vallhatta. Manapság, hogy csak egy fókuszból, Washingtonból irányítják, mit szabad és nem szabad gondolni, kimondani (ez tulajdonképpen a political correctness igazi értelme, és nem az amerikai egyetem diákjainak szeszélyei), a gondolkodás elsatnyul, egy ortodoxiát kényszerítenek mindenkire; nincs vita, csak a szószék retorikája buzog. Mint unalomig tudjuk, a political correctness  azt diktálja, hogy a szovjet hatalom eltűntével az igazság végre győzött, a kozmosz meghajol Amerika előtt, és ezentúl mindörökké a demokráciát, az emberi jogokat és a szabad kereskedelmet fogja imádni. Mint világbajnoknak, Amerikának így meg van az előjoga, hogy ellenőrizze, kinek kezében van atomfegyver, ki viselkedik az amerikai normák szerint szomszédjával, és melyik ország az, amely ártatlanul szenved (és olajjal vagy más vagyonnal bír), úgyhogy humanitárius okokból a levegőből agyon szabad bombázni, gyermekeit elpusztítani az embargó fegyverével.

Mindezt tudjuk, még ha általánosan tiltott is, hogy erről beszéljünk azon az ideológiai birodalmon belül, amelyben bolygónk manapság leledzik. De azért is fontos tudnunk, sőt beszélünk róla, mert jelen állapotunk pontosan vetíti előre az általános planetáris helyzetet, amely mérhetetlenül jobban fenyeget, mint a szerb kiirtó háború a bosnyákok ellen. Egy ideológiai birodalom parancsuralmi rendszeréről van szó, amelynek magva és főelve a közgazdaság, de eszközei a történelemből nagyon is ismertek: fenyegetés, támadás, megszállás, fegyvermonopólium egyrészt, „kultúr”-eszközök másrészt: a sablon és homogenizált banalitás, a zéró-szintű kommunikáció és mulattatás (televízió, videó, filmfesztivál, vitakongresszus és vég nélküli tárgyalás a nemiségről, egyneműek házasságáról).

292.

Olyan keverék-rezsimek alatt élünk, melyek egyrészt fűrészelik maguk alatt, népeik alatt az ágat, másrészt egy bomlasztó erkölcsöt honosítanak meg. Kizárólag gazdasági statisztikára függesztik a tekintetüket; de hát Szodoma is prosperált.               

2002. Jáki Szaniszló. Miért higgyünk az Egyházban?

10.

Társadalmunk jobbára törvény nélkülivé vált. Ez abból is világos, hogy az iskolákban csak véleményeket tanítanak, hiszen ott minden véleményt egyformán értékesnek tartanak, és minden határozott véleményt egyenesen veszélyesnek minősítenek.

24.

A demokrácia ugyanis láthatóan egy halom összefüggéstelen és következetlen állítássá degenerálódott, melyek mindegyike merő pragmatizmus.

26.

(…) ahogyan a modern demokráciák majdnem teljes következetlenségben fetrengenek? Nem válik-e jogrendszerük merő pragmatizmussá, amely a tradicionális értékek közül egyre többet elvet az egyén védelme érdekében, bár az már alig különbözik a puszta szabadosságtól?

27.

Semmi kétely afelől, hogy a társadalom miként gondolkodik. A szabad világban az egyedüli általánosan elfogadott elv az, hogy csak vélemények vannak, és hogy ezek mindegyike állandóan változik. Ezen az alapon egy igen változatos hitegyveleg virágzik szabadon, beleértve a boszorkányságot és a varázslást is.

28.

A társadalom egyre hangosabban a híres francia mondás, Vive la différence szerint él, és nézőpontok kakofóniája ural majdnem mindent. Az igazságot azonosítják a kijelentések decibelével, vagy a közvélemény-kutatások eredményeivel, melyeket egyre vészesebb ütemben folytatnak.

Magyarország állapota.

1997. Jáki Szaniszló. Világ és Vallás. 62-63.

Mindez talán érzékelteti azt, hogy a kérdés – lehet-e keresztény szintézis? – sokkal kevésbé fontos, mint amilyennek látszik. Az igazán fontos kérdés az, hogy mit lehet, és mit kell az adott helyzetben tenni. Vegyük a modern szabadpiacú és szabadvéleményű állam- és társadalomformát, például egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek erős keresztény történelmi múltja és részleges keresztény jelene van. Ez a jelen annyiban áll, hogy az ország egyharmada (nem több) öntudatosan keresztény, egy másik harmada még tart laza kapcsolatokat a keresztény mivolttal –, míg a harmadik harmad a pogányság valamelyik változatának híve.