Az egység

1980. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

347-348.

Látod, hogy itt {Ausztráliában} mennyire sikerült Ellenfelemnek uralmát kiterjesztenie, rávette sok gyermekemet, hogy éltük folyamán ne törődjenek Istennel, elkábítva őket az ateizmus és az új-pogányság mérgével.

Az Egyháznak, amelyet Jézus egységesnek alapított, még sohasem kellett ennyire megmutatnia egysége erejét, mint itt és most, hogy terjeszthesse az Evangélium fényét mindazoknak, akik eltévedtek.

Én vagyok az egység útja.

Az Anya feladata, hogy kölcsönös szeretetre, egyetértésre, tiszteletre, teljes közösségre vezesse mindazokat, akik a keresztségük révén Fiam, Jézus életéhez tartoznak. Egyesek félre akarták állítani égi Édesanyátokat, éppen abban a csalfa reményben, hogy ezzel megkönnyítik a keresztények egyesülését.

Ehelyett azonban új és még súlyosabb nehézséget hoztak létre. A meghasonlás valóban behatolt a katolikus Egyház belsejébe.

Nem lehetséges a keresztények egysége másképpen, csak a tökéletes igazságban.

Az igazságot egyedül csak a katolikus Egyház tartotta meg érintetlenül, őneki kell megőriznie, megvédenie és hirdetnie minden ember számára félelem nélkül.

Az igazság fénye lesz az, amely sok fiamat fog visszahozni a Jézus által alapított, egyetlen Egyház kebelébe.

Nem lehetséges a keresztények igazi egysége másképp, csak a tökéletes szeretetben.

És ki segíthet nektek egymást jobban szeretni, megérteni, megszánni, megismerni, megbecsülni, mint égi Édesanyátok? Emiatt nem lehetséges a keresztények igazi egysége a belső megtérés és megtisztulás erőfeszítése nélkül. Enélkül nem lehet odáig eljutni, hogy csak az Isten akaratát tegyétek.

Lásd, mi Isten akarata számotokra: hogy mindnyájan egyek legyetek.

És nálam jobban ki segíthet fiainak, hogy végigjárják ezt a nehéz utat?

Az egység útja vagyok számotokra. Amikor majd az egész Egyház elfogad engem, akkor leszek képes, mint Édesanya, egyetlen család melegében egyesíteni gyermekeimet.

Emiatt minden keresztény egyesülése a katolikus Egyházban egybe fog esni Szeplőtelen Szívem diadalával a világban. Ez az új Pünkösd fényében egyesült Egyház elég erős lesz ahhoz, hogy megújítsa a Föld minden népét.

A világ hinni fog abban, akit az Atya küldött, és teljesen megújul szeretete Lelkétől.

352.

Anyátok vagyok és tanítótok. Ahogy én befogadtam, megőriztem és éltem Isten Igéjét, úgy fogadtatom be, őriztetem meg és váltom életre mindnyájatokkal kicsinyeim. Az Isten szavát meg kell élnetek, és betű szerint kell hirdetnetek.

Ezért mindannyiótoknak szeretném átadni az Evangélium iránti lelkesedést. Fényében megvilágosodva hirdessétek a Föld minden népének. Minden nép Anyja és Tanítója vagyok, és Szeplőtelen Szívem diadala addig nem következhet be teljességében, amíg mindenkit Fiamhoz, Jézushoz nem vittem.

Éljetek Szeplőtelen Szívemben és ajándékozzátok meg Jézussal a Föld minden népét. Hamarosan megvalósul Fiam legbensőbb kívánsága, és vezetésem alatt mindenki idesereglik az öt világrész minden tájáról, hogy belépjen az egyetlen Pásztor egyetlen aklába, és abba tartozzék.

 

1981. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 380.

Ezekben az időkben még jobban át kell élni a szentek közösségét, mert csak egyetlen Egyház van, az, amelyben Fiam, Jézus él, uralkodik, és ahol Őt dicsőítik még küzdő, vagy szenvedő, vagy az örök boldogságnak örvendő testvérei.

 

1983. Író, Szűzanya. (Damaszkusz-1) 62-63.

Író: Azután letérdelt Myrna és csengő hangon, minden mondat után szünetet tartva elismételte, amit a „jelenés”, akit csak ő látott és csak ő hallott, mondott neki:

Legyetek egy Egyházzá!

Nem azt mondtam, hogy építsetek templomot.

Az Egyház, amelyet Jézus örökbe fogadott, Egy, mivel Jézus Egy. Az Egyház a földi mennyország.

Vétkezett, aki megosztotta, és vétkezett, aki megosztottságán örvendezett. Jézus alkotta meg, egészen kicsi volt, és amikor nagyobb lett, megosztott lett. Nincs abban Jézus iránti szeretet, aki megosztotta. Gyülekezzetek!

Mondom nektek: Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok! Mily nemesek gyermekeim, ha térden állva esedeznek! Ne féljetek, veletek vagyok. Ne szakadjatok el egymástól, miként a nagyok!

E szavakat tanítsátok meg a nemzedékeknek: egység, szeretet és hit. Imádkozzatok a Föld lakóiért!

1984. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 494.

Országaitokban {Anglia és angol nyelvterület} még megosztottnak látszik az Egyház, ezért sokan sürgetőnek érzik egységének kérdését.

Megáldom a mindenfelől jelentkező erőfeszítést az Egyház egységének helyreállítására. De bizalmasan közlöm veletek, fiaim, hogy ez csak a Szentlélek különös csodája és Szeplőtelen Szívem rendkívüli közbelépésére jöhet létre. Emiatt sok imára van szükségem. Többet el lehet érni egynapi összeszedett imával, mint évekig tartó folytonos vitatkozással.

 

 1985. Jézus. (Boitsfort-1) 75. Június 1.

Semmilyen kompromisszumot ne kössetek! Mert nincs kompromisszum a jó és a rossz között! Amikor kompromisszumot kötnek, akkor a jó rosszá válik.

 

1986. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 584-585.

Ma a békéért könyörögtök ezzel az imanappal, amely minden vallás képviselőit egyesíti az ima és a böjt közösségében. Ez az az út, amelyet nektek mutattam. A béke Isten ajándékaként érkezhet hozzátok.

Minél inkább emberi tárgyalásokkal és kölcsönös alkudozással szeretnétek a békét felépíteni, annál inkább eltávolodik tőletek. Ezért fontos, hogy az emberiség a megtérés és a szívek megváltozása útján térjen Istenhez.

Egyedül csak Jézus mutatta meg nektek azt az utat, amelyen elérhettek az Ő Szeretetének Lelkében az Atyához. Szükséges, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére és Jézus Evangéliumának elfogadására és követésére.

Az az igyekezet, hogy minden vallást összevonjanak a vallási világegység szándékával, az emberi értékek megóvására, – még azokat is, amelyek hamis és hazug isteneket imádnak, – hiábavaló, veszélyes és nem felel meg Szeplőtelen Szívem kívánságának. Ez ugyanis a zűrzavar növekedéséhez, a vallási közömbösséghez vezethet, s végül még nehezebbé teszi a valódi béke elérését.

 

1987. Jézus, Vassula. (Vassula-1)

138-139.

J: Leányom, ha megérted, milyen közömbös lett irántam a világ, megérted keserűségemet. Irgalmasságom kelyhe megtelt, és igazságosságom kelyhe szintén telve van. Megkeserítenek engem azzal, hogy forradalmakat szítanak [gondolom, hitbeli forradalmat], fellázadnak ellenem és törvényem ellen. Ugyanaz az élő Isten vagyok, de népem már nem ismeri a félelmet, kérdőre von, és kihív engem. Gyönyörűségem telt abban, hogy megteremtettem őket, miért lázadnak hát ellenem? Kihez is fordulhatnak rajtam kívül? Szenvedek. Mit gondolnak, hova igyekeznek? Testem fáradt és sebekkel borított. Testemnek pihenésre és megnyugvásra van szüksége.

V: Az Egyházra gondolsz, Uram?

J: Testem az Egyház. Vassula, meg akarom erősíteni Egyházamat. Minden papomat egyesíteni kívánom, hadsereghez hasonlóan, az üdvösség hadseregeként. Bárányaim szétszóródtak, minden papnak egyesülnie kell.

V: Istenem, engem görög-keletinek kereszteltek meg. Kire gondolsz Uram, a katolikusokra, vagy a protestánsokra, vagy a szektákra? Vagy más vallásokra? Azért merlek kérdezni, mert mindez létezik.

J: Ó Vassula, Vassula, én Egy vagyok, én, az Isten, Egy vagyok. Gyermekeimet az én kezem teremtette, miért szóródtak szét gyermekeim? Egységet kívánok. [Az egység. Még csak nem is merem hangosan végiggondolni, mi az Isten kívánsága!!! De megértettem…] Azt kívánom, hogy egyesüljenek gyermekeim. Én az egy Isten vagyok, és meg kell érteniük, hogy a Szentháromság minden az Egyben! A Szentlélek, a Szent Atya és Jézus Krisztus, a Fiú, mindhárman az „Egy”-be tartoznak.

180-181.

J: Egyesíteni kívánom minden papomat. Azt kívánom tőlük, hogy jobban szeressenek engem. Tisztaságot, buzgóságot, hűséget kívánok tőlük. A papoknak meg kell érteniük, hogy az egység megerősíti a szeretetet, az egység megalapozza a szeretetet. Meddig lesz még széthúzás köztük? A szeretet egységet jelent. Szeretetem egyesíti őket velem. Egyházam az ő széthúzásuk miatt gyenge. Az én vágyam az egység. Azt kívánom, hogy Egyházam legyen egy.

V: De Uram, ha azt mondod, hogy széthúzás van, valakinek meg kell adnia magát. Hogyan lesznek képesek arra?

J: Megvilágosodásért kell imádkozniuk! Hozzám kell jönniük, és meríteni kell Szívemből!

V: Kiről beszélsz Jézus, amikor azt mondod, hogy „ők”?

J: Egész Egyházamról. Arra vágyom, hogy egyesüljenek, és eggyé váljanak. Egyházam a megoszlás miatt gyengült meg. Hallatlanul meggyengült.

V: Uram, ez úgy hangzik számomra, mint egy új üzenet.

J: Megvilágosítalak Vassula, kis szakaszokban mutatom meg azt a módot, hogy miként dolgozom.

V: Először tanítasz engem.

J: Igen, Vassula, és most elmondom vágyaimat. Vágyom arra, hogy egyesítsem Egyházamat. Hogyan működhet a test, ha egy vagy két tagja megbénult, megsérült vagy leszakadt? Vajon ugyanolyan képességű és erejű lesz, mint az egészséges? Egyházam az én Testem. Hogyan működhet Testem, ha ők megbénítják? Leányom, rajzold le jelemet: ICHTHIS. (ICQUS.)

Ez volt az első keresztények jele. A szeretet egy volt, a szeretet egyesült volt.

198-199.

J: Vassula, mindkét kezemen seb van, mindkét lábamon seb van, oldalam is nyitva áll, és látni engedi Szívemet. Újból keresztre feszítenek.

V: Uram…

J: Ártanak Egyházamnak.

V: Uram, annyira rossz a helyzet?

J: Annyira rossz. A gonosz elvakította őket, nincs köztük szeretet. Nem őszinték, elferdítették Szavamat, még Testemet is megbénították. Igazságosságom kelyhe megtelt, ne engedjétek túlcsordulni! Azt akarom, hogy hagyjanak fel Testem kínzásával.

Én, Jézus, szeretet vagyok, azt akarom, hogy hagyjanak fel azzal, hogy mérgezett nyilakat lövöldöznek egymásra. Egyetértésük részben helyrehozza a károkat. Az igazság leleplezi a gonoszt. Mire való a sok szertartás, ha valójában semmit sem tudnak nekem felajánlani?

Tisztaságra, szeretetre, hűségre, alázatra, szentségre van szükségem. Azt keressétek bennem, amire én vágyom, és én mindazt megadom nektek. Az én érdekeimet keressétek, és ne a tieteket, engem dicsőítsetek, engem tiszteljetek! A szó nem elegendő. A szeretet cselekedetei és az együttműködés fogja életre kelteni Testemet. Testvérek! Szeressétek egymást! Ó, kedves, mily sokat kell még helyrehoznom.

199.

J: Rajzolj három vonalat, egyesítsd őket. Az egység érdekében mindannyiótoknak meg kell hajolnia. Akarnotok kell meghajolni, hajlékonnyá kell válnotok.

(V: Megértettem. Jézus világos és egyszerű látomást adott három vasrúdról, függőlegesen álltak, közel egymáshoz. Azt mondta: „Hogyan tudna fejük találkozni anélkül, hogy mind meghajolna?” A fejekkel kapcsolatban később megértettem, hogy a fej tekintélyt és vezetőt is jelent.)

204.

(V: Isten elolvastatta velem a Szentírás egyik részét.)

J: Igen, állj fel, hallgass rám! Meglátogatsz engem templomomban? Vassula jöjj hozzám!

V: Milyen templomban Uram, melyikre gondolsz?

J: Mindegyik az én templomom, mind az enyém, mind hozzám tartozik, és csak hozzám. Én vagyok az Egyház, én vagyok az Egyház feje.

V: De az a mód, ahogy mondtad Jézus, olyan volt, mintha azt akarnád, hogy egy bizonyos templomba menjek. Így értettem, és így hallottam!

J: Bármikor eljöhetsz hozzám, és bármelyik templomba. Ne tégy különbséget, mint a többiek! Mindegyik hozzám tartozik. Egy Isten vagyok, egy Testem van, amelyet megbénítottak. Malomkövek nyomják agyon Testemet.

V: Istenem, olyan felindultnak látszol!

J: Felindultnak? Ó Vassula, miért daraboltak fel oly kegyetlenül?

(V: Isten nagyon felindult volt. Arra az időre emlékeztetett, amikor a jeruzsálemi templomban felborította a pénzváltók asztalait. Eddig még sohasem hallottam vagy láttam Őt ennyire felindultnak.)

222.

J: Vassula, az én kedvemért, egyesíted Egyházamat? Én állok előtted, és én vagyok az, aki téged tanít. Egyszerűen kövess! Azt akarom, minden egyházam egyesüljön! Azt akarom, hogy papi lelkeim emlékezzenek korábbi műveimre, és tanítványaim egyszerűségére, arra az alázatosságra és hűségre, ami az első keresztényeket jellemezte. Jöjj, Szívem legmélyebb és legbensőbb vágyait akarom előtted feltárni. Engedd meg, hogy beléd véssem vágyaimat, kicsim.

(V: Ekkor valóban reménytelennek éreztem a helyzetet. Éreztem, hogy Isten olyan sok fontos dolgot kíván tőlem, amelyeket közöl velem írás közben, és én bénultan ülök rajtuk. Érzem, hogy nem teszem azt, amit akar, mert semmi sem változik. De hogy is változna, ha valóban senki sem tud erről. Érzem, hogy nem tetszem Neki, amiért nem engedelmeskedem, és nem teszem meg azt, amit leginkább akar. – Megmutattam James atyának, de mit tehetne azon túl, hogy elolvassa és tanácsot ad nekem. Több mint 100 személynek van másolata erről a kinyilatkoztatásról, de ez nem elég!)

J: Én fogom helyreállítani Egyházamat, csak azt engedd meg nekem Vassula, hogy szavaimat beléd véssem. Szeretlek, dicsőíts szereteteddel! Egyházam egyesítése az én művem, te csak követem leszel. Érted a különbséget? Még ha azt is mondom: keltsd életre, vagy egyesítsd Egyházamat, Vassula, ez sohasem szól közvetlenül neked. Meg fogod tanulni. Nem tanultad-e meg műveim egy részét velem?

V: De igen Uram, megtanultam.

J: Várj, és meg fogod érteni.

 

1987. Jézus, Vassula. (Vassula-2)

23.

J: Vassula, én mindig elérem célomat. Jöjj, elmondom neked. Egy napon a Földön is olyan lesz országom, mint a Mennyben. Egyházam egyesül és áldott lesz, mert a hozzám hű lelkek meg fogják érteni egymást. Egyetlen Egyházam lesz, amelyet az én kezem magasztal fel, és az én Vérem tisztít meg.

25.

J: Vassula, eljön az a nap, és már közel van, amikor Egyházam egy nyelvet beszél. De még e dicsőséges nap előtt rettenetes felfordulás lesz, egyrészt az emberek hiúsága, bűne és hiányos szeretete miatt, másrészt azért, mert Testemet szétszakították. Hadd mondjam el újból, hogy meg fogom dicsőíteni, és egyesíteni fogom Testemet. Virágom, a Szeretet egyesít mindnyájatokat.

 34.

V: Uram! James atya elfogadott, de annak a katolikus teológusnak, akivel nemrég találkoztam, azonnal csökkent irántam való érdeklődése, amikor megtudta, hogy nem tartozom valamely közösséghez, főleg nem az ő közösségéhez!

J: Vassula, te valóban nem tartozol hozzájuk, te hozzám tartozol. Én vagyok Teremtőd és Szent Atyád, és te az én hatalmam alá tartozol.

V: Igen Uram, mi a Te hatalmad alatt állunk, de nekem azt mondták, hogy megvan annak a rendje és módja, miképp tartozhatunk a keresztény közösségekhez.

J: Az én szememben mindegyik egyforma. [V: Jézus egyformán szeret mindenkit.] Én sohasem akartam, hogy felosszák Testemet, ti daraboltatok fel engem! Ti határoztatok Testem felől! Ti bénítottatok meg.

35.

J: Mondd meg a Szentszéknek, hogy én küldtelek hozzá. Hallgass rám, ha megkérdezik, melyik közösségbe tartozol, mondd, hogy hozzám tartozol és az én hatalmam alatt állsz.

V: Uram, nem szeretek érvelni, de nem mondhatnám meg, hogy ortodox vagyok? Hiszen ortodox vagyok!

J: Ortodoxok, katolikusok, protestánsok! Mindannyian hozzám tartoztok! Mindannyian egyek vagytok szememben! Én nem teszek különbséget, mitől félsz hát? Kérdezd meg az én igen kedves János Pál pápámat – ő nem akar különbséget tenni. Vassula, mondd meg neki: „Kedves, én, az Úr állok az ajtóban és zörgetek, meghallasz-e, ajtót nyitsz-e? Ha megteszed, bemegyek hozzád, veled étkezem, te meg velem. A győztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon.” Hallgass rám, figyelj, hogy mit mond a Lélek az egyházaknak!

36-37.

J: Megszámlálhatatlan jelet adtam teremtésemnek, figyelmeztettem őket. Szenteket támasztottam, hogy hirdessék kívánságaimat, de ki hallgatott rájuk? Megváltozott-e valami?

V: Uram, tegyük fel, hogy most megteszik. Tegyük fel, hogy készek megtenni, tegyük fel, hogy elolvassák, elhiszik, és egyesülnek. Tegyük fel, hogy most inkább Téged igyekeznek dicsőíteni, mint hogy saját érdekeiket keressék.

J: Vassula, ó Vassula, sokan fognak félni – még olyanok is, akik hisznek üzenetemben, és elismerik, hogy tőlem valók, de félni fognak attól, hogy kigúnyolják őket, és félni fognak feletteseiktől. Sokan helyezik majd az irántam való tisztelet elé az emberek tiszteletét. Engem tisztelj, és terjeszd üzenetemet!

V: Tegyük fel Uram, hogy meghajolnak.

J: Felfüggeszteném igazságosságomat, ami nagy súllyal nehezedik rájuk. De ők még mindig mérgezett nyilakat lőnek egymás felé, és megsebesítik Testemet. Mindig megosztottság lesz köztük, mert hiányzik a szeretet. Vassula, ha követték volna azt a parancsomat, hogy úgy szeressék egymást, ahogy én szeretem őket, és megalázták volna magukat, Testem ma egyetértésben uralkodna. Megalázták magukat valaha is annyira, hogy megmosták egymás lábát? Nem azért adtam nektek ezt a példát, hogy ti is kövessétek azt, amit én tettem? Hajoljatok meg, hajoljatok meg, hogy egyesülhessetek! Lélek, elérkezett az idő, amikor kedves szolgámnak, János Pálnak meg kellene hallania hangomat. Valóban meghallottam kiáltását. Kiáltása elérte a Mennyet. Kiáltását az egész világmindenség visszhangozta. Kiáltása elérkezett hozzám! Hadd mondjam el neked, hogy rövidesen egy nyáj lesz és egy pásztor. Én magam fogom juhaimat vezetni, még azokat is, akik nem ebből az akolból valók. A Szeretet fog benneteket egyesíteni, de ezt rettenetes megpróbáltatások fogják megelőzni, amibe az egész Menny beleremeg! Légy éber leányom, add tovább tanításomat, mind bennfoglaltatik szent írásaimban. Meg fogod érteni, amikor üzenetemet átadod.

V: Jézusom, ó Szűzanyám, mit fognak mondani! Érts meg engem Szűzanyám, nem vagyok olyan helyzetben, hogy feljebbvalók elé álljak.

Szűzanya: Vassula, ne félj, tehetetlenséged elbűvöli Jézust – maradj kicsiny!

V: Szűzanyám, tegyük fel, hogy nem hallgatják meg!

Szűzanya: Kicsim, ez az isteni kinyilatkoztatás lesz az Ő utolsó figyelmeztetése. Ha nem akarják meghallani vagy megérteni, engedni fogom, hogy keze lesújtson rájuk és megfenyítse őket.

42.

J: Egyházam egyetlen tekintély alatt fog egyesülni. Nem én magam kértem meg Pétert, hogy legeltesse bárányaimat? Nem őt választottam, hogy legeltesse juhaimat? Nem én mondtam neki e szavakat: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat”. Miért van összeférhetetlenség a nemzetek között, miért vannak hiábavaló összeesküvések a népek között? Én választottam Pétert, a Szívem szerinti embert, a sziklát, akire Egyházamat akartam építeni. Miért ferdítitek el tehát parancsomat?

V: Kiről beszélsz Uram?

J: Azokról beszélek, akik alapításom ellen áskálódnak, és összeesküvést szítanak. Nem értitek, hogy hiábavaló lesz összeesküvéstek?

V: Uram, nem tudom, kiről beszélsz.

J: Tudom Vassula, hogy mindez homályos neked, de napnál is világosabb azoknak a csalóknak! Rajtuk tartom tekintetem, felemeltem kardomat, és készen állok arra, hogy lesújtsak rájuk. Tudják, hogy róluk beszélek, és hidd el nekem, hogy napjaik meg vannak számlálva. Igen, nézzetek csak körül, ti csalók! Miért vagytok meglepve? El fogtok pusztulni! Mert ezekben a napokban valami olyat teszek, amit alig hinnétek el, ha elmondanák nektek! Kedves, hadd válaszoljak kimondatlan kérdésedre! Üzenetemet azok a csalók is el fogják olvasni.

51.

V: Istenem, attól a naptól kezdve, amikor felfedted előttem titkos szándékodat, félek, rettegek a folytatástól. Félek, mert érzem, hogy nehézségek előtt állok, ahogy Te is féltél, mielőtt Jeruzsálembe mentél. Tudtad, hogy milyen nehézségek előtt állsz.

J: Szavam az üzenet által teljesedik be. Neked folytatnod kell. Akár visszautasítanak, akár nem, teljesíteni fogod feladatodat. Előtted vagyok, kicsim maradj jelentéktelen, hogy én nyilvánulhassak meg teljes mértékben. Minél kisebb vagy te, annál nagyobb vagyok én. Engedd, hogy folytassam, engedd, hogy én legyek az, aki cselekszik, és aki beszél.

Igen, kicsim, az egyesüléshez mindannyiuknak meg kell hajolniuk. Alázatosan, mezítláb jövök, nem felfegyverkezve. [A fegyverzet jelenti hajlíthatatlan álláspontjukat és érveiket.] Visszaviszem juhaimat Péterhez, egyesítem őket, és Péter fogja táplálni bárányaimat.

Én, az Úr szóltam. Bízzatok bennem kedveseim! Teljes Szívemből szeretlek benneteket!

Vassula, visszaviszem szétszéledt juhaimat Péterhez. Én, az Úr biztosítalak erről titeket! [Az Úr hirtelen látomásban részesített a szétszéledt juhokról, és egy másik nyájról, s e kettő később egyesült.] Virágom, ez az én nagy jelem után lesz!

57-58.

V: Istenem, miért olyan bonyolult dolog valamit elhatározni? Miért olyan nehéz erre az elhatározásra jutni? Miért kell hónapoknak, éveknek eltelnie? Valóban olyan bonyolult dolog lenne egymást szeretni, és családként egyesülni? Nem ők maguk tanítanak-e minket arra, hogy szeressük egymást, és hogy tanuljunk meg áldozatot hozni és adni? Éveknek kell eltelnie az egyesülésig? Valóban különleges tanácskozásokra és találkozásokra van szükség ehhez? Miért nem képesek egyetlen, végleges találkozót tartani, egymásnak kezet nyújtani, és megadni Péternek azt az elsőséget, amelyet Te adtál neki egykor, hogy tetszésedre legyenek, és mosolyra fakasszanak?

J: Mennyire szeretem egyszerűségedet, gyermekem! Gyermekien gondolkozol. A gyerekek az én gyöngéim! Tudod, amikor gyerekek veszekednek, sohasem tart néhány percnél tovább veszekedésük, mert nincs bennük rosszakarat. Leányom, ezek azonban nem gyermekek, elvesztették egykori ártatlanságukat. Elvesztették egyszerűségüket, mert ártatlanságukat rosszakaratra, egyszerűségüket hiúságra, szentségüket istentelenségre, alázatukat képmutatásra cserélték fel. Látod, gyermekem, ez az oka annak, hogy újból eljövök és emlékeztetem őket arra, hogy én, Jézus, milyen vagyok. Mezítláb és alázatosan jövök, belépek saját házamba, odatérdelek szolgáim elé és megmosom lábukat.

(V: Jézus átvitt értelemben mondja ezt.)

59.

J: Téged arra választottalak, hogy megmutassam a világnak, mennyire irgalmas vagyok. Ott találtalak meg, ahol gyermekeim többsége él még mindig. Ha el nem jövök, hogy felvegyelek, még ma is ott volnál, ahol a többiek. Végtelen irgalmamban jövök, hogy figyelmeztesselek, magamhoz vonzzalak, és eredetetekre emlékeztesselek benneteket.

(V: Kezdem megérteni, hogy ez az üzenet, – amelynek célja a béke és a szeretet visszaállítása Isten teremtményei között, valamint az Egyház egyesítése, – Isten egyik utolsó kísérlete, mielőtt igazságossága lángra gyúlna felettünk.)

66-67.

J: Öt Sebem felszakadt, hogy lásd, milyen szomorúságot okoz nekem teremtésem. Gonoszságotok ellenére, tévedésetek ellenére, kételyeitek ellenére, bűneitek ellenére, tagadástok ellenére, hitetlenkedéstek ellenére és Testem iránti kétszínűségtek ellenére is szeretlek benneteket.

(V: A kétszínűség itt az egységre vonatkozik. Amikor az egyházi tekintélyviselők megoldást keresve találkoznak, rendszerint az történik, hogy mindegyik azt gondolja, majd a másik fog engedni „valamennyit”. Végül úgy fejezik be, hogy valójában semmi sem történt. Ezt tegnap éjjel mondta nekem az Úr.)

J: Még mindig nem értitek? Miért zártátok be előttem mindörökre szíveteket? Miért hagyott el engem a többség? Miért tértek más ösvényre követőim? Miért hanyagolták el kertemet? Miért nem öntözték virágaimat? Miért? Hol vannak bárányaim, Péter? Kérlek, segíts megkeresni és egyesíteni őket! Jöjj, segítek, hogy megtaláld őket. Élelmet hozok nekik, és táplálni fogom őket. Nem, Péter, már nem találsz semmit ebben a pusztaságban, itt semmi sem maradt. Az a kevés, amit meghagytak, kiszáradt és elpusztult; ameddig a szem ellát, nincs más, csak pusztaság. De én, az Úr, előveszem Kenyeremet éléstáramból, és az én terményemmel töltöm meg kamrátokat. Én fogom táplálni bárányaimat. Én öntözöm meg ezt a pusztaságot. Bízzál bennem, kedves, bízzál bennem, és újból egyesítelek benneteket.

74-76.

J: Vassula, elérkezett az idő, hogy egyesítsem Egyházamat. Jöjjetek össze újra, kedves, jöjjetek és építsétek újjá ezeket a régi romokat! Építsétek újjá régi alapításomat, azt az alapítást, melyet saját kezemmel raktam le. Úgy tiszteljétek Édesanyámat, ahogyan én, aki az Ige vagyok, mindenek felett tisztelem őt. Nem kívánhatom-e tőletek, akik por és hamu vagytok, hogy tiszteljétek és ismerjétek el őt, mint a Mennyország Királynőjét? Szomorú vagyok, hogy látom, mennyire nem ismeri fel teremtésem az ő jelentőségét. Akik Luther nevében különültek el, és akik teljesen különváltak, térjenek vissza Péterhez! (!!!!!!!!!!)

V: Uram, meg fognak botránkozni ezen!

J: Vassula, meg fogom hajlítani térdüket, hogy tiszteljék Édesanyámat. Én, az Úr, vagyok az, aki beszél, meg fogom hajlítani őket! És amikor meghajolnak, felragyogtatom rájuk fényemet, és felemelem őket. Megerősítem gyökereiteket, olyanná lesztek, mint az öntözött kert, mint a soha ki nem apadó forrás. Meg fogom újítani alapításomat.

V: Istenem, a protestánsok meg fognak ütközni ezen! (Nem tudtam túljutni ezen.)

J: Vassula, évekig vártam, hogy megváltozzanak, most hagyd, hogy szabadon leírjam kívánságaimat.

V: De meg fognak ütközni rajta!

J: Figyelj rám, miért csak akkor hallanak meg, ha kedvező számukra, amit mondok, és miért fogják be fülüket, amikor nem tetszik?

V: Azonnal vissza fogják utasítani az egész üzenetet! Mivel nem tudnak belőle kiválasztani számukra kedvező részeket, azt fogják állítani, hogy nem Tőled való.

J: Ha megteszik, megtagadnak, mint Istenüket.

V: Uram, hadd bátorkodjam kimondani, hogy kemény dolog ez számukra! Nem fogják azt érezni, hogy megtagadnak Téged, hiszen szeretnek és imádnak Téged, Uram.

J: Vassula, azért jöttem, hogy egyesítselek benneteket. Vajon James atya visszautasítaná-e felhívásomat? [James atyát az őszinteség példaképeként említi meg.] Nem, nem utasítaná vissza. Vajon tanítványaim közül visszautasítaná egy is felhívásomat?

V: Nem, nem Uram, ha őszinték.

J: Ebben a megállapításban rejlik a lényeg: „ha őszinték”, akkor meghallgatnak. Azért jövök, hogy felragyogjak felettetek, hogy megvilágítsalak, és így egyesíthesselek benneteket. Vassula, nagy szomorúságomra azonban lesznek olyanok, akik jobban szeretik a sötétséget a világosságnál, mert cselekedeteik gonoszak. Azért fognak fényemtől tartózkodni, mert félnek, hogy kiderülhetnek tetteik. Akik azonban hűségesek hozzám, őszintén elfogadják műveimet, és követnek engem, világosságomban lesznek, és félelem nélkül cselekszenek, mert be akarják bizonyítani, hogy amit tesznek, azt bennem, Istenükben teszik. Egykor azt mondtam, ha befogadjátok az Igét, akkor valóban tanítványaim lesztek. Megismeritek az Igazságot és az Igazság szabaddá tesz benneteket. És most ezt mondom nektek: ha hitelt adtok mai Szavamnak, valóban az én tanítványaim lesztek. Az Igazságban őszinteséget fogtok tanulni, és az Igazság szabaddá tesz, képessé tesz arra, hogy szeretetben egyesüljetek és dicsőítsetek engem. Szívemmel a kezemben jövök hozzátok, felajánlom nektek, de felhívásom ellenére sokan vissza fognak utasítani, megtagadnak engem, mert szívük megkeményedett. Ha szeretnének, hallgatnának felhívásomra. Azért vonakodnak meghallgatni, mert elvesztettem őket, mint gyermekeimet. Tudásuk elvakította őket. Bizony mondom nektek, azok a juhok, akik hozzám tartoznak, felismerik hangomat. Akik nem ismerik fel hangomat, nem az én juhaim, mert nem hisznek mindenhatóságomban. Tudjátok-e, hogy miért van széthúzás Egyházamban? Azért, mert az éjszakában bolyongtak, és semmi világosságuk nem volt, amely vezethette volna őket. Keressetek engem, én vagyok a Világosság, és én vezetni foglak benneteket. Jó Pásztorotok vagyok, aki szeret benneteket. Hagyjatok fel képmutatásotokkal és makacsságotokkal, legyetek szelídek és alázatosak, nyissátok ki szíveteket, és töltekezzetek az én erőmmel!

 

1988. Jézus, Szűzanya, Vassula. (Vassula-2)

89-90.

J: Emlékszel a három rúd látomására? Függőlegesen és mereven álltak.

V: Igen, Uram, emlékszem.

J: Jól van. Ahhoz, hogy egyesülni tudjanak, mindháromnak meg kell hajolnia. Soha nem mondtam azt, hogy csupán kettőnek kell meghajolnia. Vassula, észreveszed-e, hogy én, a ti Istenetek mennyire igyekszem, hogy egyesítselek benneteket?

V: Mai találkozásunk kezdetén szándékomban volt, hogy megkérdezzelek a tegnapi üzenettel kapcsolatban, a keresztvetés módjáról.

J: Tudom leányom, ezért akarom, hogy megértsétek, mire utalok, amikor azt mondom: „Az egyesülés érdekében mindenkinek meg kell hajolnia.” Szeretlek benneteket, és mivel irgalmam végtelen, eljövök, hogy segítsek egyesülni nektek. Vassula, a szív egyszerűségében keress engem! A szeretet Istene vagyok. Szelíd vagyok és alázatos, emlékezzetek útjaimra! Az egyesülés érdekében tegyétek félre önző szándékaitokat, ismerjétek fel hangomat ti, akikre Szavamat bíztam, és akikre a lelkek ezreit bíztam, ti, akiket nyájam uraivá rendeltem. Miért keresitek az én céljaim helyett a magatokét? Szétszéledtek bárányaim, szétszéledtek… Virágom, azért jövök el általad, hogy papjaimat összehívva összegyűjtsem a nemzeteket és megújítsalak benneteket szeretetemmel.

V: Uram és Szabadítóm, miképpen fogják felismerni hibáikat?

J: Hibáik felismerésének útja, ha az én akaratomat keresik. Bánjátok meg bűneiteket, gondoljatok irgalmasságomra, higgyetek Gondviselésem műveiben ahelyett, hogy lábbal tipornátok. Őszintén imádjatok, az én érdekeimet keressétek és ne a magatokét!

V: Uram, bocsáss meg, hogy nem tudom megérteni, mi az „érdek”. Azt jelentené Uram, hogy össze akarod gyűjteni, és vissza akarod hozni szétszóródott nyájadat?

J: Kedves, még te is megértetted, mire vágyom leginkább, de én nemcsak erre vágyom. Ha újra elolvasod kinyilatkoztatásomat, meg fogod érteni, Vassula.

91-93.

V: Uram, sokan vádolnak Téged azzal, hogy igazságtalan vagy, elfordulnak Tőled, és azt mondják: „Ha van Isten, akkor az igazságtalan Isten”.

J: Virágom, azt mondom nekik: „Ha meghaltok, az gonoszságtok miatt van, amit magatokra hoztatok. Ez hitehagyástok gyümölcse. Bánjátok meg bűneiteket, forduljatok el bűneitektől, térjetek vissza hozzám, és megbocsátok nektek.” Tekintsetek Megváltótoknak, Vigasztalótoknak! Eljövök, hogy fényként ragyogjak a mai sötét világ felett. Házam zűrzavarban, viták és személyes érdekek között, istentelenségben uralkodik.

Péter! Péter! Miért szóródtak szét tanítványaim ellenségeskedésben? Testvérem, akit kezem szentelt meg, öröktől fogva szeretlek. Szentséges Szívemen sebet ejtettek, azok a tövisek sebeztek meg, amelyeket enyéim szúrtak belé, enyéim, akiket szeretek. Megmutatom nektek átszúrt Szívemet. Újból és újból átszúrják Szentséges Szívemet. Vérem csordul, újból keresztre feszítenek. Nem őszinték. Testem fáj a szeretet hiányától, ajkam kiszáradt a szeretet hiányától. Szomjazom, kedves. Elfeledkeztek útjaimról. Elfeledték, hogy alázatos vagyok, szelíd, és tele vagyok szeretettel. Csupán szeretetet kérek tőletek, úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket. Miért folyik Egyházamban küzdelem? Miért van ennyi vita jelenlétemben? Miért van gyűlölet? Miért van ez a sok haragos nyilatkozat? Hol van szentségük? Miért hanyagolják el kertemet? Egyre jobban szétszórják bárányaimat, és az a kevés, ami megmaradt, szintén el fog tűnni a nyájból, mert elhagyták őket. Péter, szemem belefáradt annak szemlélésébe, mennyire vádolják egymást. Sivárrá tették földjeimet, és semmit sem tudnak nyújtani bárányaimnak. Útjaikat nem tudom elfogadni. Szeretetet és békét adtam nekik, sohasem tanítottam őket arra, hogy ítélkezzenek egymás felett. Vassula, én jóságosan uralkodom. Szentséges Szívem vérzik és megszakad. Miért bántanak engem? Nem mondtam-e, hogy mindaz, aki azt hiszi, hogy az én világosságomban van, de testvérét gyűlöli, az még sötétségben van? Vajon eléggé megértették-e, mire utaltam azzal, hogy „Ha az oltárhoz viszed áldozatodat és eszedbe jut, hogy testvérednek vádja van ellened, hagyd adományodat az oltár előtt, menj és keresd meg testvéredet, békülj ki vele, és azután tiszta szívvel jöjj vissza, és úgy mutasd be áldozatodat!” Ezzel megmutattam, hogy miképpen élhet valaki egyetértésben társaival, és miképpen kell szeretnetek egymást, hogyan kell kibékülnötök egymással, hogyan kell kiengesztelődnötök egymással, mielőtt felajánljátok nekem adományaitokat házamban.

Gyermekem, az én Szívemből sohasem hiányzott a szeretet, és az első tanítványaim szívéből sem.

V: Uram, szenvedek, amikor érzem, hogy szenvedsz. Nagy a Te türelmed!

J: Vassula, gyermekem, akit a halálból keltettem éltre, higgy bennem! Remélj bennem és szeress! Én, az Úr, sohasem hagylak el.

V: Uram, arra kérlek, úgy keltsd éltre többi gyermekedet is, ahogy engem életre keltettél.

J: Megteszem, de nem azért, mert kérted. Azért keltem éltre őket, mert ez az én akaratom.

95.

J: Ó Péter! [Jézus hirtelen János Pál pápához fordul, és hozzá beszél.] Akit én neveztem ki, én szenteltem fel, tekintetemet soha nem veszem le rólad, szüntelenül figyeltem rád ezekben az években. Most ajtód előtt állok, testvér. Enyém vagy, zörgetek. Beengedsz? Ne utasíts vissza Péter, szeretlek, hallgass meg, halld meg hangomat, ismerd fel hangomat! Én vagyok az Úr. Béke legyen lelkednek, örvendj! Azért jöttem, hogy egyesítsem vérző Testemet, azért jöttem, hogy megöntözzem kertemet. Jézus vagyok, a te Szabadítód. Nézz ide! Nézz ide, Péter! Szentséges Szívemet újból oly sok tövis járja át! Azok szúrják bele, akiket szeretek! Lelkemet újból megsebezték, Szíveinken taposnak. [Jézus saját Szívéről és Édesanyja Szívéről beszél.]

Szíveinket újból megkoronázták két töviskoszorúval, oldalam felszakadt, és Vérem kicsordul. Ajtód előtt állok most, íme, magammal hoztam a szabadulás rejtett tervét. Ez a kinyilatkoztatás az én hangom; mindannyiótokat szeretlek. Teljes Szívemből, teljes Szívemből szeretlek benneteket.

130-131.

J: Ma jóllakatom kiéhezett bárányaimat, holnap egyesítelek benneteket, és beavatlak misztériumaimba. Tölts el örömmel, és add tovább a szent rózsafüzér imádságot mindazoknak, akik szeretnek, és tanúságot tesznek mellettem.

V: Ez azt jelenti, hogy minden kereszténynek?

J: Igen kedvesem. Úgy kell tisztelnetek Édesanyámat, ahogy én tisztelem őt. Tovább kell adnod, és meg kell mutatnod mindazoknak, akik tanúságot tesznek mellettem, miképpen kell Isten tetszése szerint járni keresztutamat.

V: Minden kereszténynek, Uram?

J: Igen, mindazoknak, akik szeretnek engem. Én, az Úr, semmiféle megosztottságot nem akarok Egyházamban! Az én kedvemért fogtok egyesülni, és az én Nevemben fogtok engem szeretni, követni, és tanúságot tenni mellettem. Úgy fogjátok egymást szeretni, ahogy én szeretlek benneteket. Egyesülni fogtok, és egyetlen nyáj lesztek egyetlen pásztor [a pápa] vezetésével. Ahogy mindannyian tudjátok, Pétert választottam, és neki adtam a hatalmat. Ahogy mindannyian tudjátok, neki adtam a mennyország kulcsait. Azt kértem Pétertől, hogy táplálja juhaimat és bárányaimat, és őrizze őket. Én adtam ezt a hatalmat. Nem én kívántam, hogy megváltoztassátok akaratomat! Gyűljetek össze kedveseim, erősítsétek meg Egyházamat! Azt keressétek bennem, ami az én akaratom! Az én szándékaimat keressétek, ne a magatokét! Igyekezzetek megdicsőíteni engem, egyesülésetek által dicsőíts engem, teremtés! Tegyétek élővé Testemet! Szeretlek benneteket! Nyissátok ki fületeket, és halljátok meg keresztemen elhangzott kiáltásomat!

132.

J: Imádkozz Vassulám! Legyen tudomásod az ördög csapdáiról, mert ha teremtésem nem akar megváltozni vagy bűnbánatot tartani…

V: Uram! Hogyan van az, hogy azt mondod „ha”, máskor meg azt mondod, hogy meg fogsz változtatni minket, és el fog jönni a Te országod? Nem értem.

J: Figyelj, és megérted. Megadtam nektek a választás szabadságát. Én, az Úr és az Uralkodó, a Világosság szállok le hozzád, teremtés. Ebben a sűrű sötétségben szállok le, felkínálom Szívemet kezemben, hogy megmentselek benneteket, és rátok ragyogjak. Azért jövök, hogy lemossam ellenem elkövetett számtalan bűnötöket és megbántástokat. Azért jövök, hogy egyesítsem Egyházamat. Azért jövök, hogy emlékeztesselek arra, hogy én, az Úr, kinek adtam a hatalmat és a Mennyország kulcsait. Azért jövök, hogy benneteket megtanítsalak, miképpen tiszteljétek Édesanyámat, és hogy hajtsátok meg térdeteket előtte, mert saját kezemmel koronáztam meg őt, mint a Mennyország Királynőjét. Teremtés! Óvakodjatok az ördögtől, mert megkétszerezi erőfeszítéseit, hogy kelepcébe csaljon benneteket, miközben úgy tesz, mintha nem létezne, hogy mesterkedhessék anélkül, hogy félnének tőle. Ó teremtés, az ördög hatalmas pusztítást készít elő számodra. Keresztemről kiáltok! Teremtés, térj vissza hozzám!

151-152.

J: Tanítsd gyermekeimet! Tanítsd meg őket arra, hogy hagyjanak fel az ellenem való lázadással, tanítsd meg őket arra, hogy szeressék egymást! Imádkozz a lelkek megmeneküléséért, imádkozz az Egyházak Világtanácsáért! Imádkozz a nagy visszatérésért! A ti korszakotok halott, imádkozz korszakotok megújulásáért, újjászületéséért, egy új korszakért! Imádkozz azért, amit az én szeretett Jánosom kezdett meg Szentlelkem sugallatára. Ecclesiám egy lesz, meg fogom újítani, és sok lelket hoz vissza karjaimba!

Bárányaim mind szétszéledtek. A Sátán rátok szabadította haragját, megosztott, szétszabdalt, szétszórt és összezavart benneteket, Péter! Ó Péter, ismerd fel az idők végét! Hogyan lehet, hogy sokan nem tudják felismerni az idők jeleit? A Sátán beárnyékolt titeket szárnyaival. Sokakat eltávolított az Igazságtól! Fogd meg a kezem, Péter, és én majd vezetlek. Halld meg kiáltásomat! Gyűjtsd össze keleti testvéreidet, hívd őket, hogy látogassanak meg engem az én házamban! Gyűjtsd össze keleti testvéreidet az én alapításomba! Hívd elém őket! Ó, milyen nagyon óhajtom ezt az egységet! Péter? Péter, ha rám hallgatsz, minden nemzetet összegyűjtök házamban. Megszentelem és megújítom őket. Esőként fogom hullatni a Mennyből igazságom harmatát, és kertem kivirul. Az én éléstáramból töltöm fel a tieteket. Figyelj hangomra, Péter! Országom közvetlenül ajtód előtt van, országom közöttetek van. Hogyan lehetséges, hogy nem ismeritek fel?

Péter, te tudod, hogy minden önmagában meghasonlott ország összeomlik. Házamat megosztották, és ma romokban hever. Beszélj nekik a szabadító tervemről, kedvesem. Péter, szabadítsd meg gyermekeimet! Béke legyen veletek!

V: Jézus, Istenem, az ortodox pátriárkát hívod? Ő az, akit akarsz Uram?

J: Igen. Tervem az, hogy kelettől nyugatig, északtól délig egyesítsem a nemzeteket szárnyaim alatt és összegyűjtsem őket világosságomban. Egy nyájban egyesüljön mind az én védelmem alatt, egyetlen virrasztó pásztorral. Megígértem, hogy sohasem hagylak el benneteket, és eljövök hozzátok a szorongattatás idején. Virágom, megtartom ígéretemet. Szeretlek benneteket, és türelmesen várom, hogy megnyíljék szívetek, és megértsetek engem. Meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadás idején! Nyissátok ki szíveteket, ajtótokban állok!

168.

J: Szívem Pétere, bárányaim Pétere! A szent név, amelyet neki adtam, ez: bárányaim Pétere. De a káinok megfosztották trónjától, ellopták tőle a koronát, amellyel megtiszteltem. Én, az Úr, szeretem őt, ő az én Lelkem kedvese. Visszaadom neki az ellopott koronát. Legyőzöm a hamis királyságokat, amelyek meggyengítették Testemet. Ingatag királyságok, gyökértelen királyságok ezek. Felforgatom a hamis királyságokat, és éltre keltem világosságomban, mint egy fáklyát az én igazi királyságomat. Péternek végérvényesen visszaadom székét, trónra emelem, vaspálcát adok kezébe, átadom neki a hatalmat, hogy pásztorként uralkodjék. Összegyűjtöm szétszéledt bárányaimat. [Látomásom volt angyalokról, amint igyekeztek visszaterelni a nyájba a bárányokat.] Majd két karommal körülveszem ezt a nyájat, és senki, de senki, még a gonosz sem lesz képes egyetlen bárányt sem ellopni ebből a nyájból. Rájuk terítem köpenyemet, megvédem őket, melegemmel oltalmazom őket. Péternek visszaadom, amit akkor adtam neki, amikor még testben éltem a Földön. Egyetlen ember sem fogja akaratom kötelékeit elszakítani, mert mindaz, ami most megy végbe, az a ti cselekedeteitek, nem az enyém. Megvetem az anarchiát és az ellenem való lázadást, Vassula! Mennyasszony! Testvérek! Én, az Úr, akit te keresel, hirtelen lépek be templomomba. Ajtótok előtt állok és zörgetek, beengedtek? Magammal hozom szabadító tervemet. Tekercsem teleírva, készen arra, hogy elfogyasszák [elolvassák]. Szólj arról is, hogy a „Béke és szeretet” szabadító tervét azért adtam, hogy úgy tiszteljék Péter székét, ahogy megérdemli. Azért jövök, hogy visszaadjam neki a pásztorok koronáját.

Közeledj Péter… közeledj Péter… közeledj Uradhoz!

173-174.

J: Imádkozz a lelkekért, akik még nem értették meg a Szent Bibliát, és akik olyan sok részt félremagyaráznak benne. Kihagynak belőle egyes részeket, amelyek megvilágosíthatnának, tövestül tépnek ki olyan gazdag részeket, amelyek világosságot gyújthatnának bennetek. Figyeljétek és próbáljátok megérteni: „Volt egy magvető, aki hatalmas földet készített elő. Kiválasztotta a legjobb vetőmagot, hogy a legjobb búza teremjen! Amikor a termés megérett az aratásra – és micsoda gazdag aratás lett volna –, ellensége küldött egy sereg varjút, hogy repüljenek földje fölé, arra a földre, amelyet olyan sok szeretettel, áldozattal és vesződséggel készített elő. Olyan teljes és gazdag volt a vetés, hogy az egész országot ellátta volna, senki sem maradt volna éhes. A varjak, amelyeket a magvető ellensége küldött, kezdtek itt is, ott is szemezni a termésből. Annyit pusztítottak belőle, amennyit csak tudtak. Ha mindezt nem látta volna meg a magvető, és nem küldte volna ki szolgáit, hogy zavarják el a varjakat, tönkre tették volna az egész termést.”

V: Uram, lennél szíves megmagyarázni?

J: Jöjj, a magvető én vagyok, az Úr. Az aratás az én Szavam (a Szent Biblia), az ellenség a Sátán. A varjak azok, akik a Sátán befolyása alatt állnak sok éven át, ezért újabb és újabb fontos részeket távolítanak el Szavamból. De, én, Jézus Krisztus, az Úr, újból és újból kinyilvánítom magam, hogy visszaadjam nektek a hiányzó részeket. Széppé teszem és helyreállítom Egyházamat. Szeretlek, teremtés! Egész Egyházam megújul. Ezek a visszaadott részek széppé és tökéletessé teszik. De előbb megkoronázom Pétert, bárányaim Péterét. Én adtam neki ezt a nevet, amelyet meg fog tartani. Éppen úgy fogok templomomba lépni, mint amikor testben éltem a Földön, és feddhetetlenségem övével verem meg a csalókat. Erővel lépek be, és legyőzöm a pénzimádókat. Bemegyek „Jeruzsálembe”, hogy az új Jeruzsálem megláthassa a fényt. Elsöpröm a sziklákat, és megnyitom az utat. Vassula, ez lesz Egyházam nagy megpróbáltatása.

Akkor vaspálcát adok Péter kezébe, és azzal fogja juhaimat őrizni. Azoknak pedig, akik nem értik és még mindig azt kérdezik: Miért van szükségünk vezetőre? – azt mondom: Hallottatok olyan juhnyájról, amelynek nem volt pásztora? Én vagyok isteni Pásztorotok, és én választottam Pétert, hogy őrizze bárányaimat, amíg vissza nem térek. Én adtam neki a felelősséget, mire valók tehát ezek a viták? Mire valók ezek a felesleges érvek? Akik még nem ismerik szavaimat, olvassák el az Írásokban, megtalálhatók János tanítványom tanúságtételében (Ján 21,15-17).

Azután egyesíteni fogom Egyházamat, és két karommal átölelve egy nyájjá teszlek benneteket. Mert szétszéledtetek, túl sok közösségé, elszakadt résszé osztódtatok. Széttéptétek Testemet, és ez NEM MARADHAT ÍGY! [Jézus itt nagyon határozott volt.] Egyesíteni foglak benneteket.

(V: Jézus a római katolikusok, a görögkeletiek, a protestánsok és más csoportok, sőt szekták egyesítésére gondol. Az Úr Péter vezetése alá rendel minket, vagy pedig Péter jön hozzánk.)

J: Akkor én és Péter együtt fogunk dolgozni. Megmutatom Péternek az elrejtett részeket, sokat feltárok előtte misztériumaim közül, hogy meg tudja tanítani gyermekeimnek. E tanítások hatására meglátjátok az új Eget és az új Földet.

Én, az Úr, megújítom szentélyem falait. Ó Vassula! Olyan sok a javítanivaló!

181.

J: Tudod, hogy én, az Úr, nem akarom, hogy bárányaim szétszóródjanak, hanem azt akarom, hogy mindannyian egy nyájban egyesüljetek Péter vezetése alatt. Azt akarom, hogy mindannyian gyűljetek össze. Megismétlem, hogy én, Jézus Krisztus, az Úr, a ti Megváltótok, választottam ki Pétert arra, hogy eljövetelemig táplálja és őrizze bárányaimat és juhaimat, Pétert, aki ma II. János Pál. Figyeljetek arra, hogy mit mond a Lélek az egyházaknak!

190-191.

J: Imádkozz Egyházam megújulásáért, imádkozz azokért a lelkekért, akik szembehelyezkednek Péterrel! Imádkozz azokért, akik megpróbálják elhallgattatni Pétert. A napok meg vannak számlálva, és lelkem elmerül a szomorúságban. Szent Szívemet keserűség tölti el. Lelkem arra vágyik, hogy lássák be tévedésüket. Aki Péterrel szembehelyezkedik, Egyházammal, törvényemmel helyezkedik szembe; velem, Urával és Istenével helyezkedik szembe. Elítélik bárányaim Péterét, így elítélik törvényemet. Hiúságuk elvakítják őket; nem látják világosan, hogy ha Pétert elítélik, nem a törvényt követik, hanem az én törvényem bírájává válnak! Ó, hallgassátok, mit mond a Lélek az egyházaknak! Térj vissza, jöjj vissza szeretett gyermekem! Én, az Úr, választottam Pétert. Pétert, aki ma a II. János Pál nevet viseli. Azt mondom neked szeretett gyermekem [Lefebvre bíborosnak], hogy Szent Szívem választotta őt. Jöjj vissza, engesztelődj ki a kedvemért, kedvesem! Én, az Úr, megbocsátom bűneidet és megtisztítalak. TÉRJ VISSZA! Térjen vissza mindenki közületek Péterhez, mert én, a ti Istenetek, választottam őt. Én adtam neki a tanítvány küldetését, és általam képes válaszolni a megfáradtnak. Ó teremtés, kiveszett belőled minden bölcsesség? Teremtés, nem értékeled többé irántad való végtelen Szeretetemet? Ennek ellenére azt felelem mindenkinek, aki engem hív: Veletek vagyok, ha bajba kerültök, én vagyok a ti menedéketek! Én, az Úr, ma még egy parancsot adok. Írd!

Hajoljatok meg! Hajoljatok meg, hogy képesek legyetek kiengesztelődni és egyesülni; alázzátok meg magatokat az egyesülésért!

194-195.

J: Jöjj, felelek neked. Testvéreidnek meg kell érteniük, és el kell hinniük, hogy én, az Úr, akarlak titeket egyesíteni. Testvéreidnek el kell hinniük, hogy téged használlak fel, mint írótáblát, hogy leírjam kívánságaimat. Mindannyiuknak le kell szállniuk azokról a magas székekről, amelyeket maguknak készítettek. Az én egykori Egyházam tiszta volt, alázatos, és szeretettel teli. Mai Egyházamat úgy átalakították, hogy egy seregnyi trónhoz hasonlít. Mindannyiuknak le kell szállniuk azokról a magas székekről, és követniük kell az új parancsot, [1988. VI. 21.] amelyet adtam nekik. Szeretem gyermekeimet, azok a káinok távolították el őket, azok tették házamat pusztasággá, ahol most csak tövis és tüskésbozót nő. Vassula, az idő egészen közel van, eljövetelem hamarosan bekövetkezik, a Szeretet Szeretetként tér vissza hozzátok.

274.

J: Az a kívánságom, hogy üzenetemet, a „Béke és szeretet” üzenetét terjesszék északtól délig, és kelettől nyugatig. Bízzatok bennem! Én készítettem elő a rejtekben a ti korszakotok számára. Üzenetemben azt kérem, hogy egyesüljenek egyházaim, mert ahogy az Atya és én egy vagyunk, úgy kell Egyházamnak is egynek lennie, mindnek egyetlen nyájban egyesülnie. Én választottam Pétert, hogy őrzőtök legyen és őrködjék az Igazság felett eljövetelemig. De az emberek nem engedelmeskedtek nekem, saját szabályokat hirdetve megoszlottak. Bizony mondom nektek, ne hallgassatok azokra, akik szembeszegülnek Péterrel, az én bárányaim Péterével, aki most II. János Pál…, mert ő az én választottam és Lelkem kedvese. Ne hallgassatok azokra, kedveseim, akik elítélik őt, mert félrevezették őket. Igen, amikor megoszlottak, belőlem szakítottak le egy részt. Nem ismerték fel, hogy az én Testemből szakítottak ki egy darabot. Ó szeretteim,…ezt érdemlem én? … Miért szakítjátok szét Szívemet?… Miért szaggatjátok meg Istenetek Szívét? Miért kell szemembe még több véres könnynek gyűlnie? Úgy kérlek benneteket, mint egy koldus – akit saját barátai bénítottak meg –, hogy mindannyian forduljatok vissza Péterhez, és legyetek egy, ahogy az Atya és én Egy vagyunk. Hívom mindazokat is [a protestánsokat], akik elutasítják Édesanyámat, hogy nyissák ki fülüket és halljanak. Édesanyám a mennyország Királynője, „Isten Anyja” az ő neve. Nem hibáztatom azokat, akik nem tudják ezt, csak az Igazsághoz próbálom őket visszavezetni.

281-282.

J: Imádkozz, gyermekem, Egyházamért, hogy egyesüljön, és egy legyen! Minden papnak meg kell értenie, hogy én, az Úr, kívánom ezt az egységet. A megosztottságot nem én akarom, hanem ellenfelem. Az én királyságomnak egynek és szentnek kell lennie!…

V: Uram, az a néhány ortodox pap, aki egy pár oldalt elolvasott – amit nekem adsz –, nem ért egyet az egységgel. Mihelyt elolvassák, hogy a pápával való egyesülésről van szó, nyugtalanná válnak, és azt mondják, hogy ez a kinyilatkoztatás ördögi. Egy görögkeleti asszony, miután elolvasta, jószántából elment egy katolikus templomba. Amikor gyóntatója meghallotta ezt, a kinyilatkoztatást sátáni eredetűnek ítélte, azután kiközösítette őt!

Hallani sem akart az egységről! A világiak között viszont sok görögkeleti hívő, aki olvasta kinyilatkoztatásodat, megértette, és tudja, hogy Te akarod ezt. A görögkeleti papok azonban haragosak!

J: Vajon nem tudom én ezt, gyermekem?

Az én gondolataim nem az ő gondolataik, az én útjaim nem az ő útjaik. Bűneikkel terhelnek meg engem, és nem látnak már tisztán. Az egység felülről fog jönni, mert jelenleg megosztottak vagytok, és nem éltek isteni képmásomnak megfelelően, nem engedelmeskedtek törvényemnek. Megosztottságotok fertőző és tovább terjed. Megosztottságotok mindaddig megmarad, amíg én magam véget nem vetek neki. Miképpen hiszitek, hogy képesek vagytok egyesülni, amikor nincs szeretet közöttetek?

Közületek sokan hajlíthatatlanok és olyan merevek, mint a vasrudak! Én azonban meghajlítalak, én foglak egyesíteni benneteket! A pusztaságot tóvá változtatom, és a száraz talajból forrást fakasztok. Majd erre az új Földre helyezlek titeket szeretteim, és olyan lesz országom a Földön, mint a Mennyben. El fog jönni az én országom. Ó, mennyire vágyódom erre az új korszakra! Szent Nevemben mindannyian tökéletes egységben fogtok élni, és én, aki magam vagyok az élet forrása, egyetlen szent néppé teszlek benneteket. Isteni Arcmásom tükörként fog fölülről rátok világítani, és meg fogjátok érteni, hogy én, a Szentek Szentje gyógyítottalak meg benneteket újból. Az Írás beteljesedik.

294.

J: Soha ne hagyjátok abba az imádságot! Szerezzetek nekem örömet, és szívetekkel imádkozzatok! Kérem, hogy imádkozzatok az egységért, Testem egységéért! Kérem, hogy imádkozzatok a pápáért és a pátriárkáért! Kérem, hogy imádkozzatok minden papért! Imádkozzatok, hogy azok a bárányok, akik nem állnak Péter vezetése alatt, visszatérjenek Péterhez és kiengesztelődjenek. Imádkozzatok, hogy egy nyáj legyen egyetlen pásztorral! Imádkozzatok a békéért, az egységért, és hogy nagyobb szeretet legyen közöttetek! Imádkozzatok, hogy egyetlen tabernákulum körül dicsérhessetek! Egyesüljetek szeretteim, és legyetek egy, éppen úgy, ahogy az Atya és én Egy és ugyanaz vagyunk. Megáldalak benneteket.

303.

Szűzanya: Béke legyen veletek! Szeretteim, ma azt kérem tőletek, hogy többet imádkozzatok az egységért, azért az egységért, amelyre annyira vágyik Fiam. Imádkozzatok azokért a papokért, akik szétszóródtak, hogy térjenek vissza a nyájhoz, Péter egyetlen és egyedüli nyájához! Imádkozzatok, hogy őszintén tudjanak egyesülni. Imádkozzatok a békéért, és azokért a gyermekekért, akik nem engesztelődtek ki Istennel! Imádkozzatok azokért a hamis, ingatag királyságokért, hogy megértsék, milyen tévedésben vannak. Jöjjetek és dicsérjétek az élő Istent, aki ezekben a napokban különböző helyeken nyilvánítja ki magát!

327.

J: Béke! Béke! Béke! Békéért kiáltsatok a népeknek! Békét, hogy egyesüljetek! Békét, hogy szeressetek! Békét, hogy dicsőítsetek engem! Eljön az a nap, amikor minden látomás beteljesedik, amelyet látnokaim láttak, mivel mindig beteljesítem azt, amit kihirdetek. Imádkozzatok szeretteim az én Péteremért, imádkozzatok a pátriárkáért, imádkozzatok minden papomért… [Amikor a papokról beszélt, Jézus Szentséges Szíve irántuk érzett különleges szeretettel telt meg, ugyanakkor fájdalom is árjárta érző Szent Szívét, és az enyémet is, amint fájdalmát megéreztem. Szemem könnybe lábadt.] Imádkozzatok, hogy nyájam éppúgy egy legyen, ahogyan én és az Atya egy és ugyanaz vagyunk. Imádkozzatok, hogy visszatérésemig egyetlen nyájba gyűljenek bárányaim Péter vezetése alatt. Ó, bárcsak hallgatnátok rám és engedelmeskednétek!

346.

J: Imádkozz Lelkem kedvese papjaimért, püspökeimért, bíborosaimért, hogy felismerjék akaratomat: nekem, az Úrnak, szeretetre, imádásra és egységre van szükségem. Gyülekezzenek mindannyian együtt egyetlen tabernákulum köré! Ha az én érdekeimet keresnék, megértenék, hogy Szentséges Szívem mennyire kívánja ezt az egységet Péter fősége alatt, akinek magam adtam a Mennyország kulcsait. Forrón imádkozzatok tehát mindannyian, hogy megértsék, én, az Úr, szólítom őket egységre. Mindazokat hívom, akik Nevemet viselik, hogy térjenek vissza az igazi egységbe bárányaim Péterének vezetése alatt.

Hívni fogok minden nemzetet, hogy fogadják el Nevemet, a Fölkent nevét. Szívükhöz fogok szólni.

 

1990. Jézus. (Vassula-3) 159.

Már kezdetben előre láttam, hogy áldozatom ellenére csoportosulások támadnak ellenem, megosztják Testemet, ezzel sok új tant hívnak életre, és amint széthúzásukban elhomályosul bennük a jó és a rossz fogalma, elveszítik a testvériség érzését. Azóta hallom bárányaim jajgatását… és ennek visszhangjaként kiáltok most a keresztről a nemzeteknek, hogy visszahívjalak, és eggyé tegyelek benneteket.

 

1991. Jézus, Vassula. (Vassula-5)

80.

Fel sem tudjátok fogni, mennyire szomorú a lelkem amiatt, hogy a magasból olyan széthúzást látok szentélyem szívében, amilyet azelőtt soha. Testem vérzik, és Szívem egyetlen nagy seb. A pásztorbot, amelyet egészben adtam át nekik, most szilánkokra törve fekszik; de hamarosan meglátogatlak benneteket, hogy összerakjam a pásztorbotot, amelyet nálatok hagytam. Ezért, szeretteim, akik megkaptátok ezt a kegyelmet, {a mennyei Atya kegyelmét,} imádkozzatok azokért, akik még nem tudják megkülönböztetni jobb kezüket a baltól!

Úgy imádkozzatok, mint eddig még sohasem, hogy ők is megkaphassák ezt a kegyelmet a tisztulás napja előtt.

Mondom nektek, hogy hamarosan, igen hamar veletek lesz a Szeretet mint Szeretet.

Imádkozzatok, hogy mindenki készen álljon és térjen meg, nehogy valaki a sötétségbe és a halál árnyékába kerüljön az egész örökkévalóságra. Irgalomból jövök, hogy figyelmeztessem nemzedéketeket, és szeretetből jövök, hogy kegyelmem Szentlelkének erejével észre térítselek benneteket. A Szeretet arra vár, hogy viszonozzák a szeretetet! Ez az én mondanivalóm.

86-87.

V: Uram, ezen a héten ünneplik a Nagyhetet a katolikusok, a jövő héten pedig az ortodoxok. Érzem, mennyire helytelen, hogy két különböző dátum van. Helytelen, hogy különbséget teszünk egymás között Tebenned, sőt olyan megjegyzéseket is lehet hallani, hogy az ő Jézusuk nem a mi Jézusunk!

J: Egyformán szeretlek benneteket, de sokan mintha nem értének ezt meg. Nyomorúságosok vagytok, de valamennyien az én ivadékaim vagytok. Érted Vassula? Tettem-e én magam különbséget?

Hozzád jöttem el, és neked mutattam meg Szeplőtelen Szívemet. [Jézus arra utal, hogy egy görögkeletihez jött el, nem egy katolikushoz, és katolikus kifejezésekkel szól hozzám.] Minden módon próbálkoztam, hogy megnyerjelek magamnak: Kiárasztottam rád áldásaimat, hogy feltámasszalak a halálból, és tanítsalak, mert hiányzott belőled a bölcsesség. Udvaroltam neked, és gyengédségemben én magam választottalak ki, hogy oly nép előtt tégy tanúbizonyságot, amely nem a tiéd, és amely népből sokan nem tudják felfogni, hogy a Bölcsesség miért egy idegent választott közülük {helyettük?}.

Én, a Szentséges Szív, meg akarom mutatni nekik, hogy téged választottalak, egy számukra idegent, akivel megosztom Szentséges Szívem gazdagságát, örömét és bánatát is.

Igen, azért jöttem, hogy idegenekkel is megosszam Szentséges Szívem gazdagságát. Ma új éneket írtam nekik, mivel én Egy és ugyanaz vagyok (vö. Jel 14,3)!

Ezért tanítványom, továbbra se tégy különbséget magatok között Szent Nevemben, még akkor sem, ha elsodor ellenségeim lehelete. Nem foglak védelem nélkül hagyni. Mindig segítségedre fogok sietni, gyermekem! Ne válaszolj nekik, ha próbára tesznek [a római katolikus hívők, papok és püspökök. Egyesek azt mondják, hogy római katolikussá kellene lennem, hogy hitelessé váljak], én fogok nekik válaszolni helyetted. Az Írás azt mondja: „Isten nem személyválogató. Ellenkezőleg, bármely nemzethez tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az Ő félelme, és igaz tetteket visz végbe” (ApCsel 10,34-35). Az emberek azonban megosztottá váltak az én Szentségemben, különváltak egymástól, de csak várj, és látni fogsz.

Szentlelkem (sokak nagy álmélkodására) kiárad a pogányokra is. Bizony mondom neked, mindez bekövetkezik, mielőtt e nemzedék elmúlik. Ezért bátorság gyermekem, ne félj! Végül egyesíteni foglak benneteket, és a viperának nem lesz többé lehetősége, hogy ételetekbe öntse mérgét, nemzedék. Ételetek érintetlen lesz és tiszta! Véget fog érni a szomorúság és a jajgatás. Szeretlek benneteket, és népem egyként fogja Szent Nevemet [a keresztények Krisztusban] viselni ebben az egységben.

V: Ó, bárcsak megnyitnád a Mennyet, és eljönnél!

Jelenlétedben nemcsak a hegyek olvadnának meg, ahogy Izajás próféta mondta (Iz 63,19), hanem az a három vasrúd is, amelyet lerajzoltattál velem a római katolikus, a görögkeleti és a protestáns Egyházak ábrázolására.

J: Megígérem neked: nem hagyom el Egyházamat sokáig megosztottan. Én magam jövök el hozzá teljes hatalommal, és újjáépítem. Bízzál bennem, kedvesem! Nem viselem el tovább ezt a hitetlen nemzedéket. Már nem lehet visszatartani tovább az Atya haragját. Ezért sokasítom meg rajtatok kegyelmemet, hogy megmentselek benneteket.

92-95.

V: Uram, megosztottságunk botrány, és nem csupán a görögkeletiek és a katolikusok közötti megosztottságra gondolok.

Hogyan lehetséges, hogy mi keresztények továbbra is megosztottak maradunk, és ez nem csupán időleges megosztottság, hanem tartós, mély gyökerei vannak, és olyan ellentéten alapszik, amely nevetséges!

Minden ember vetélytársa valakinek, sokan haragot és gyűlöletet hordanak magukban. Miképpen lehet őszintén beszélni, amikor a régi viszály még megoldatlanul él szívünkben? Szembenézhetünk-e valóban Veled, és mondhatjuk-e, hogy kiengesztelődtünk testvéreinkkel, és jó lelkiismerettel járulhatunk-e elébed, hogy oltárodon felajánljuk Neked adományainkat?

Nem, ezt mindaddig nem tehetjük meg, amíg úgy élünk Szent Neved alatt, hogy nem engesztelődtünk ki egymással. Addig nem állíthatjuk, hogy tiszta lelkiismerettel jövünk Hozzád. Bár mindannyian tudjuk, hogy legfőbb vágyad, drága Jézusom, az EGYSÉG, mi nagyon vigyázunk a bennünket elválasztó kerítésekre, és nem vagyunk elég becsületesek ahhoz, hogy kimondjuk: „nem akarunk meghajolni, mivel a miénk az igaz hit és az igazság”. Nem értettük még meg, hogy mennyivel szebb lenne mennyasszonyod, ha egyesülnénk! Mennyivel erősebb lenne az Egyház! Mennyivel több gyümölcsöt hozna! Most olyan, mintha egy helyben topogna.

Mondhatjuk-e becsülettel, hogy fejlődik, és lelkeket nyer az Egyház, amikor szemünk láttára hagyják el a lelkek egymás után mennyasszonyodat egy másodrendű filozófiáért, igen, ezoterikus szektákért, mint a New Age, a Jehova tanúi és egyebek. Pedig érzem, hogy ezek az emberek is Téged keresnek, ezért segíts nekik, hogy Rád találjanak!

J: Ó galambom, nem hiába tanítottalak …, még nem értettétek meg: a szívükre van szükségem, hogy egyesíthessem őket. A szívükre van szükségem, hogy szívükben építhessem újjá és tegyem eggyé Egyházamat. A szívekben jön létre az egység. Látod, azzal bíztalak meg, hogy olyan nép előtt tégy tanúságot, amely nem a tied, de a tieid közül sem értették meg még sokan, hogy miért idegenekhez küld téged a Bölcsesség.

A te néped azt hiszi, hogy behódoltál az idegeneknek. Nem értették meg, hogy én, az Úr egyesítettem a te szívedet az övékkel.

Valóban kétszeres kereszt van rajtad, gyermekem, mivel egyes idegenek megzavarnak, és szüntelenül arra buzdítanak, hogy tartozz hozzájuk. Ha olyan maradsz, amilyen vagy, azáltal mindkettőjüket tanítom arra, hogy miképpen kellene egyesülni, és milyen az egység. Nem az az egység, ha Szent Nevemben különbséget tesztek egymás között. Az egység az, ha együtt járultok szentáldozáshoz, és hiszitek, hogy valóban jelen vagyok az Oltáriszentségben. Az egység, gyermekem, az, hogy átadjátok egymásnak gazdagságotokat. … Figyelj rám! A testvérek között tisztelet illeti a vezetőt, ezért tiszteljétek Péteremet! Ez csak egy kis emlékeztető a Magasságbeli részéről.

V: Most már tudom, hogy sohasem leszek elhagyatott. Magad felé irányítottad lelkemet. Az Ég felé nyújtottam kezemet, és Te felemeltél. Lelkem örvendez Tebenned. Ó bárcsak megtennéd testvéreimmel is ugyanazt, amit velem tettél!

J: Nem csupán testvéreidet fogom Szívembe fogadni, leányom, hanem azokat is, akik még nem ismernek engem. Az irgalomnak és a kegyelemnek immár a pogányokhoz is el kell jutnia, minthogy ők is teremtésem része… Engem úgy ismernek, hogy segítek a szegényen és a nyomorulton.

103-104.

(Üzenet egy lélek számára:)

J: Béke legyen veled! Országom eljövetele hamarosan bekövetkezik, és akaratom is teljesülni fog a Földön éppúgy, ahogy a Mennyben [Jézus az égre tekintett, amint ezt mondta. Igen fenségesen mondta], és a ti szívetekben fogom újjáépíteni Egyházam egységét. Nem várok tovább emberi jóváhagyásra, és mennyasszonyomat újból ragyogó dicsőségbe öltöztetem. Fel fogják oldani a megosztottság átkát.

A „Napba öltözött Asszony”, akit magam előtt küldök, tanítani és bátorítani fog benneteket. Megadtam neki a hatalmat minden nép és minden ország felett, hogy széles utat nyisson számomra.

Egyetlen leheletemre el fog oszlani a szentélyembe behatoló füst, mely megszentségtelenítette a kelyhet, a tabernákulumot és mindazt, ami szent.

Egyetlen nyelvet beszélnek majd a nemzetek, és egyetlen tabernákulum körül fognak engem imádni, az áldozati Bárány és az Örök Áldozat tabernákuluma körül, amelyet ellenségeim meg akarnak szüntetni, és a „vészt hozó undoksággal”(Dán 11,31) akarják helyettesíteni.

Most már igen hamar veletek leszek ismét, barátom, és beteljesedik főpapi imám az Atyához: ti is egyek legyetek, ahogy Mi egyek vagyunk a Szentháromságban.

 

1993. Vassula, Jézus. (Vassula-7)

90-91.

(V: Ma van a születésnapom és az egység hetének első napja. Ezen a napon volt egykor Péter székfoglalásának az ünnepe. Ma az igen szentéletű Francis A. Quinn püspök hívott meg, hogy beszéljek az Oltáriszentség katedrálisában. Vendéglátóim ajándékot nyújtottak át nekem délután, közvetlenül a találkozó előtt. Amikor megláttam, éreztem, hogy Jézustól való. A következő szavakat mondta ugyanis nekem 1992. október 21-én: „… örülj és ujjongj, én pedig oda fogom nyújtani neked kelyhemet… Sorjában rá akarom venni a népeket arra, hogy éljenek árnyékom alatt, és higgyék, hogy az Atya küldött engem. Igen, el fog jönni a nap, amikor a Föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, az egész nép el fog ismerni engem mint Krisztust, az élő Isten Fiát. Az emberek mindenütt egy hangon és egy szívvel fogják tisztelettel felemelni kezüket imádságra és imádásra…” És egy aranyozott kelyhet nyújtottak át, amelyre e szavakat vésték:

Hogy mindnyájan egyek legyenek!

A keresztény egység ünnepe

1993. január 18.

A szentmisét a két jelenlevő püspök mutatta be beszédem után. Kórus énekelt a katedrálisban, és minden fenséges volt. Az én kelyhemet használták ezen az egységért bemutatott szentmisén, és abban változtatták át Jézus drágalátos Vérét.

Amikor beszédem közben a katedrálisban az összegyűlt tömegre tekintettem – ezernyolcszázan lehettek – szomorúságot éreztem. Ott álltam az Úr kérésére, hogy az egységről beszéljek a feltehetően 98%-ban római katolikus hallgatóság előtt.

Az én népemből (a görögkeletiek közül) egy sem volt velem. – Úgy hallottam, hogy a görögkeleti püspök megtiltotta híveinek, hogy eljöjjenek találkozómra. Mohamedánok és zsidók is voltak a katedrálisban…)

98-99.

J: Eljöttem az Égből, hogy elérjelek benneteket, de hallgattatok-e rám? Leszálltam trónomról, hogy szobátokba jöjjek, udvaroljak nektek, és arra emlékeztesselek, hogy országom örökösei vagytok. Eljöttem lakóhelyemről és bejártam a pusztaságot titeket keresve. Az Ég Ura sohasem tagadta meg tőletek szeretetét!

Megengedtem szemednek, teremtés, hogy láthasd a Királyt szépségében, hogy magához vonzzon.

Nevem tiszteletére életre keltettem a holtat, hogy beszéljen nektek országomról. Hol késik válaszotok?

És ti, akik az egységről beszéltek, azt gondoljátok, hogy üres szavak fognak egyesíteni benneteket?

Ki áll készen közületek arra, hogy lemondjon minden kényelméről, és kövessen engem? Mondjátok: ki vet véget elsőként közületek az egységért és békéért való szenvedésemnek és sóhajaimnak, mielőtt az óra eljönne? Az az óra, amelytől minden angyalom remeg. Ki az a lélek közöttetek, aki elveti a nemzetekben a szeretet és a béke magjait? Ki az, aki kedvemért hűségesen fogja követni a világosságot, Nevemet híva segítségül éjjel és nappal? Ki lesz az közületek, aki elsőként lép véres lábnyomaimba? Őszintén kerestek-e engem?

Értsétek meg, hogy eljönnek azok a napok, amikor mennydörgéssel és tűzzel jövök el, de szomorúságomra sokakat fogok közületek úgy találni, hogy mit sem tudtok róla, mert mély álomban lesztek! Egyik hírvivőt küldöm a másik után, hogy áttörjem süketségedet, de most fáradt vagyok ellenállásod és fásultságod miatt. Nagyon fáradt vagyok hidegséged miatt. Fáradt vagyok gőgöd és merevséged miatt, amit akkor látok, amikor az egység érdekében kellene összegyűlnötök. Megtöltötted és túlcsordítottad az érzéketlenség kelyhét.

Saját hangotoktól megmámorosodva szembeszegültök az én hangommal, de ez nem lesz örökre így. Hamarosan elbuktok, mivel saját hangotok félrevezető ostobasága miatt szegültetek szembe hangommal. Nyilvánvaló, hogy Egyházam a ti megosztottságotok miatt hever romokban. Hit hiányában nem fogadjátok el tanácsomat, és kívánságomnak sem tesztek eleget, de le fogom leplezni szíveteket saját magatok és az egész világ előtt. Le fogom leplezni, miként terveztétek titokban, hogy tönkreteszitek törvényemet.

 

1994. Jézus, Vassula. (Vassula-8) 155.

V: Jézus Krisztus, mit tehetek Érted?

J: Szeress engem! Szíved legyen az én illatom, amely egyesíti házamat! Légy olyan illat, mely arra készteti keleti hajtásomat, hogy így kiáltson:

„Az Ámen azt akarja, hogy ígérete beteljesedjen. A feltámadt Krisztus áll ajtónk előtt és szomorúan tekint ránk… [mivel megkétszereztük szenvedését, keresztjét és keresztre feszítését.] A Szent Isten áll ajtóm előtt. Bátyám [a római katolikusok], nekem is azt mondja, amit egykor tanítványainak, amikor megjelent közöttük: Béke legyen veletek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is téged [vö. Jn 20,21]. Menj most, keresd fel bátyádat, és egyesítsétek Húsvét dátumait! Akkor megadom nektek a szeretet adományát, és meggyógyítom látástokat. Nem akarom, hogy saját esztelenségetek miatt elpusztuljatok. Kétszeres az én szomorúságom. Kétszeres a sóhajom. Menj most, és enyhítsd fájdalmamat, testvér! Menj, és dicsőíts meg azzal, hogy egyesítitek Húsvét dátumait.”

 

1995. Jézus, Vassula. (Vassula-9) 67-68.

J: Égek a vágytól…

V: Milyen vágytól, Uram?

J: Hogy egyesültnek, és egynek lássam Egyházamat. Imádkozz az egységért, és ne figyelj azokra, akik nem akarnak egységet! A megosztó különválasztja őket, és támadóvá teszi lelküket. Aki nem dolgozik őszintén és teljes szívvel az egységért, az komolyan megbántja Szentlelkemet. Kérem azokat, akik Egyházam egyesítése érdekében összegyűlnek, hogy véssék lelkükbe e szavakat: alázat és szeretet; az egység kulcsa az alázat és a szeretet. Ékesszólásuk és vég nélküli beszédeik nem vezetik őket egységre. Kölcsönös dicséreteik sem fogják egységre vezetni Egyházamat. Mindezek untatnak engem… Pusztulás és rombolás hatolt szentélyembe, milyen dicséreteket tudnak tehát kicserélni egymás között? Hol van tiszteletük? Hajoljatok meg, hogy meglássátok az én akaratomat! Halkítsátok le hangotokat, hogy meghalljátok az üdvösség szavát a magasságokból! Szívetek csak megtéréstekben fog meghallani engem, és fogja egységre vinni Egyházamat, egyesítve Testemet. Az igazság ragyogásában fogtok újból illatozni, és fogjátok felismerni, hogy egy test tagjai vagytok. Csak az osztozásban fogtok egymáshoz közeledni. Ehhez meg kell változnotok szívetekben, és ki kell virágoznotok a megtérésben. Ha megteszitek, és tisztára mossátok bűneitektől szíveteket, megsokasítom segítségemet, és teljesen meggyógyítalak benneteket. Lelki növekedésben részesítelek titeket, ami teremtésem maradékát arra fogja késztetni, hogy a ti fedeletek alatt lakjanak.

Ha ti, akik megszűntetek létezni, megengeditek, hogy Szentlelkem, az Életadó, magához édesgessen benneteket, a szeretetnek olyan lelki forradalmát keltem szívetekben, amilyent még nem tapasztaltatok…

Ó… leányom! Imádkozz a Kelet és a Nyugat házáért, hogy fogjanak össze, mint két imára kulcsolódó kéz, mint két, egymáshoz hasonló kéz, amelyek akkor szépek, amikor imádságban összekulcsolódva az Ég felé mutatnak. Dolgozzon együtt e két kéz, mely ugyanahhoz a testhez tarozik, és osszák meg egymással képességeiket és tartalékaikat! Ó, mikor fog engem Testem két keze együtt az oltár fölé emelni, és együtt felmutatni? [Krisztus úgy gondolja, hogy a szentmise alatt, Testének átváltoztatásánál.] Ó jöjjetek! Nem akarok hosszú beszédeket! Aki az első és a legjobb akar lenni közületek, legyen mindenki rabszolgája! Itt vagyok! Nézzetek magatokra! Végtelen kincsek vannak Szívemben! Ezért ne mondjátok: „Hol kapok választ?” Vegyetek Szívem kincséből, és össze fogjátok gyűjteni azokat, akik eltévedtek. Én fogok uralkodni felettük, ti pedig ki fogjátok osztani Szentséges Szívem kincsét az egész világnak.

 

1995. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 1027.

Tüzes nyelvek szállnak le mindannyiatokra, szegény fiaim, akiket annyira becsapnak és kísértenek a gonosz lelkek és a Sátán, akik ezekben az években elnyerték nagy diadalukat.

Megvilágít titeket ez az isteni fény, és meglátjátok magatokat az Isten igazságának és életszentségének tükrében.

Olyan esemény lesz ez, mint egy ítélet kicsiben, amely megnyitja a szívetek ajtaját, hogy megkapjátok az isteni Irgalom nagy ajándékát. Akkor a Szentlélek véghezviszi az általános átalakulás új csodáját mindenki szívében és életében: a bűnösök megtérnek, a gyöngéknek támaszuk lesz, a betegek elnyerik a gyógyulást, és a megosztottak teljes egységre jutnak.

Ily módon megy végbe a második Pünkösd csodája, amely az én Szeplőtelen Szívem diadalával fog megtörténni a világban. Csak akkor látjátok meg, hogyan újítják meg a Szeretet Lelkének tüzes nyelvei az egész világot, amelyet teljesen átalakít az isteni Irgalom nagy kinyilvánulása.

 

1996. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-2) 20.

A pokol kapui nem vesznek erőt rajta annak ellenére sem, hogy a Sátán elszabadult, megosztottságot és szakadást, mély hasadásokat kelt, amelyek részekre bontják Fiam, Jézus titokzatos Testét, az Egyház egységét. A különböző keresztény vallások, amelyek a századok folyamán elváltak a katolikus Egyháztól, az Ellenfél győzelmét jelentik az Egyház egysége felett, amit pedig Krisztus akar és az Atya lelkesen kíván.

Ma igyekeznek jóvátenni ezeket a tévedéseket, előrehaladva a kiengesztelődés és az ökumenizmus útján, de a keresztény felekezetek visszatérése a katolikus Egyházba csak Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott győzelmével együtt következik be.

 

*

 

tlig.org – Farfa Vassula

„A megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható.” Tavasz az Egyházban.  ( II. János Pál pápa – 1999 Pünkösdjén)

 

ÖKUMENIZMUS ÉS LELKISÉG

 

2001 novemberében Vassula egy ökumenizmussal foglalkozó hivatalos szimpóziumra kapott meghívást, melyet a Rómán kívül eső Farfán tartottak a Szt. Brigitta nővérek szervezésében. Vassula megbízása az volt, hogy a laikusok véleményét képviselje az egységről. Minden résztvevőnek egy órán át kellett beszélnie, melyet vita követett kérdésfeltevés lehetőségével. A résztvevők római katolikusok és evangélikusok voltak. Svédország katolikus püspöke, számos teológia professzor, magas rangú egyházi méltóság és pap képviseltette magát. A négynapos szimpóziumon sok előadó szólalt fel, akik – Vassula kivételével – mindnyájan teológusok és papok voltak.

Amikor Vassula befejezte beszédét és a vitaindító kérdésekre várt, a szimpóziumot vezető teológus sírt. Majd ezt mondta: „Ez a most hallott szentbeszéd az egységről a legforróbb hangvételű volt, amit életemben valaha is hallottam. Ezért ezúttal nem akarom, hogy kérdéseket tegyenek fel, mert most egy próféta hangját hallottuk, és ha prófétálásról van szó, mi azt meghallgatjuk, és megtesszük, amit kérnek tőlünk.”

 

ISTEN HÍVJA AZ Ő NÉPÉT

Vassiliki Ryden

 

Uram, úgy imádkozom, ahogy te imádkoztál: legyünk mindnyájan egyek, ahogyan az Atya benned van, és te őbenne, hogy elhiggye a világ, hogy az Atya küldött téged. Ezért azokért a bárányokért is imádkozunk, akik nem a te nyájadból valók, hogy ők is meghallják a te hangodat. Azért imádkozunk, hogy mától kezdve szeressen téged a világ. Ámen.

Bevezetés

 

Először is megköszönöm Urunknak e lelki összejövetelt, mert mindnyájunk számára kegyelem, hogy Isten lehetőséget ad arra, hogy Országát terjesszük, és hogy közelebb kerüljünk egymáshoz a megbékélés terén. Ezért a legkisebb érzékenységünk is, mely Krisztus düledező házának helyreállítására irányul, mélyen meghatja az Urat. Minden lépésünknek, melyet a lelki egység érdekében teszünk, az egész mennyország örül! Minden imánk, melyet Krisztus Testének helyreállításáért ajánlunk fel, enyhíti az Atya haragját. Amikor csak az egység előmozdítása ügyében jövünk össze Szent Nevében, Ő minden egyes résztvevőre kiárasztja áldását. Mindezekért dicsőítem az Urat, aki sohasem hagy el minket.

A rendelkezésemre álló órában bevezetésképpen a laikusok Egyházban betöltött szerepéről szeretnék beszélni Önöknek, majd három témával fogok foglalkozni. Első témám a metanoia (megtérés), mely az alázat gyümölcse, és mely megbékéléshez és egységhez vezet, a második témám a megosztottságunk bűne, a harmadik pedig a Szentlélek szerepe az egységhez vezető utunkon.

Amikor megkaptam a meghívást, hogy ezen a szimpóziumon az ökumenikus lelkiségről beszéljek, vonakodtam szavakba foglalni sajátos tapasztalataimat Istennel. Nem merek rendszerbefoglalt meghatározást adni a „lelkiség” lényegéről a Krisztussal való saját bensőséges beszélgetéseim alapján. Meghagyom inkább Isten szabadságát – aki prófétákat támasztott, és aki „sokszor és sokféle módon” szólt és nyilatkozta ki magát (Zsid 1,1) –, hogy ezúttal is egy gyenge eszközén keresztül közölje üzenetét, mely eszköz Krisztus Testének tagja. Ilyen értelemben, ami ez után következik, az egy az Egyház misztikus hagyományától eltérő jellegű tanúságtétel lesz. Ezért tehát, amit Önök ebben az órában hallani fognak, az nem egy akadémikus értekezés lesz, hanem inkább egy laikus tanú személyes példája, melyet az egység vonatkozásában élt át, amikor Isten elhívta az Ő szolgálatára.

Én a Görögkeleti Egyházhoz tartozom. 1997-ben Trembelas úr a Görögkeleti Egyház dogmáiról könyvet jelentetett meg, melynek első kötete 79. oldalán ez áll: „A kinyilatkoztatás Isten aktusa, melynek során közli értelmes teremtményeivel létezése misztériumát, természetét és akaratát, azok korlátolt szellemi képességeinek megfelelő szinten…” stb. Érdemes elolvasni a 78. oldalt, amely azzal foglalkozik, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy Isten vezesse az ő népét. Sok további hivatkozást sorolhatnék még a laikusok szerepéről a Görögkeleti Egyházban, de a korlátozott idő miatt nem tudjuk ezeket most részletesen tanulmányozni.

Azt is tudjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat is kihangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy a laikusok is hozzájáruljanak az Örömhír terjesztéséhez különböző adományokkal, melyeket Isten az ő Egyházának adományoz. A Lumen Gentiumban a Zsinat világosan megállapítja, hogy a világi hívek is részt vállalnak Krisztus prófétai küldetésében. E prófétai küldetését Krisztus nem csak a Hierarchián, hanem a világi híveken keresztül is gyakorolja. Ennek megfelelően egyrészt tanúnak állítja őket, másrészt a hit érzékével és a szó kegyelmével látja el őket. (LG 35.) A Szentírás e szolgálatában minden világinak szerepe van Istentől kapott karizmája alapján, és a kapott ajándéka alapján máris az Egyház küldetésének tanújává, élő eszközévé válik „Krisztus ajándékozásának mértéke szerint.” (Ef 4,7). Az Egyház megállapítása szerint tehát nyilvánvaló, hogy a laikusok nagyon fontos szerepet töltenek be az egész világon, és hogy a Szentlélek által adományozott karizmák mindig a közösséget és az Egyház javát szolgálják.

Elhívásom kezdetétől fogva Urunk királyi bőkezűséggel közelít hozzám, költői formában szólít meg. A vallás és az erény volt mindig is az ő édes társalgási módja velem szemben az elmúlt tizenhat év során. Minden érdem nélkül hívott el, és én igent mondtam neki; a Szentírás ezt mondja: „hittem, ezért beszélek. ”(2 Kor 13) Ezután arra kért az Úr, hogy ismerjem el őt, és miután ezt megtettem, megmutatta egysége Keresztjét.

Krisztus első hozzám intézett parancsszavai ezek voltak: „Melyik ház a fontosabb, a te házad vagy az én házam?” „A te házad, Uram.”, válaszoltam. Ezután azt mondta: „Az én házam romokban hever. Újítsd meg a házam, ékesítsd fel a házam, egyesítsd a házam.” Erre teljesen kétségbeestem, és szerencsétlennek éreztem magam. Siránkozni kezdtem: „Nem tudom, hogy kell ezt csinálni. Én nem tudok semmit!” Krisztus erre ezt a választ adta: „Maradj semmi. Egy semmire van szükségem, és a te semmiségeden keresztül fogom kinyilvánítani az én nagyságomat, hatalmamat és hogy Én Vagyok. Halj meg magadnak, és hagyd, hogy Szentlelkem lélegezhessen benned.” Aztán felkért, hogy járjak vele együtt, de erre csak azután kerülhetett sor, miután sok-sok lelki tisztítótűzön mentem át. Így kaptam meg Isten magját minden érdem nélkül. Meg van írva: „Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennyből nem adatott neki.” (Jn 3,27)

A Szentlélek e műve tizenegy kötetet foglal magában, és negyven nyelvre van lefordítva (Igaz Élet Istenben közös címmel). Ezekben a lelki írásokban láthatjuk, miként ad Isten lehetőséget a tökéletesedésre és megistenülésre az ő isteni természete által, és hogy miként váljunk istenekké a részesedés által.  E munkának sok gyümölcse van, mivel a gyümölcsök is az Úrtól vannak, mert ugye minden jó dolog az Úrtól való. Ezek közül érdemes egyet megemlíteni. Ma világszerte több mint ezer ökumenikus imacsoport működik, melyek az „Igaz Élet Istenben” című sugalmazott írások nyomán jöttek létre. Ezek az ökumenikus imacsoportok különböző egyházi felekezetekből tevődnek össze, és azért jönnek össze, hogy az egyházak közötti egységért és megbékélésért imádkozzanak. A csoportokból kilenc jótékonysági ház nyílt meg a szegények és a szükséget szenvedők ellátására. Ezek a Beth Myriam nevet viselik, ami azt jelenti, hogy Mária háza. Isten kegyelméből továbbiak is nyílnak a közeljövőben.

Isten kegyelméből eddig már hatvan országba hívtak meg, hogy Isten hatalmas műveiről tanúskodjam. Erre több mint 700 találkozó keretében került sor római katolikus, ortodox és különböző más vallásúak körében. Nem tudtam azt sem visszautasítani, hogy a nem keresztény testvéreinkhez is szóljak. Urunk a nem keresztények számára is kitárja kapuját, ezért aztán elhívott a zsidókhoz, hindukhoz, muzulmánokhoz és buddhistákhoz is, akik miután Isten Igéjéről beszéltem nekik, szabadságra és megbékélésre találtak a Háromságos Istenben, és a keresztség szentségét kérték. Mert ezért imádkozott Krisztus az Atyához: „Nem csupán értük könyörgöm, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem.” (Jn 17,20)

2000 márciusában az Úr megengedte nekünk, hogy az ő születési helyén, Betlehemben jöhessünk össze. 450 ember érkezett a világ minden tájáról. Igen, több mint 55 országból és 12 egyházból jöttek el egy nemzetközi találkozóra, hogy a békéért és az egységért imádkozzanak. Úgy jöttünk össze, mintha egyetlen családhoz tartoztunk volna. 75 pap volt velünk 12 egyházból. A Szentföldön más papok is csatlakoztak hozzánk, miután tudomást szereztek az imatalálkozóról. Ezt az ökumenikus eseményt néhány zsidó és palesztin szervezte, akiket megérintettek az „Igaz Élet Istenben” sugalmazott írások. Hittek Krisztus megváltásában és megmentő tervében napjainkban, és önként vállalták a találkozó megszervezését.

Amikor tudjuk, mennyire egymás ellen harcolnak a palesztinok és a zsidók, összebékélésük a Szentlélek erejének volt a jele, aki ezt a két nemzetet most egyesítette, hogy együtt dolgozzon egy olyan találkozón, mely a megosztott keresztények közötti békét volt hivatott szolgálni. Ezt mondja az Írás: „Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők.” (Jak 3,18). Mindnyájan levonhatjuk ebből a tanulságot.

Ahogy elnéztem azt a sok papot, akik bár különböző miseruhát viseltek, mégis mindnyájan keresztények voltak, egymás mellett álltak mosolyogva, egymással megosztva, semmi különbséget nem téve egymás között, imákban és liturgiákban egyesülve, hát ez nyilvánvaló győzelmet jelentett a mi Urunk számára! Annak az egységnek az előízét éltük meg, amely egy nap meg fog valósulni a keresztények között, és amiért dicsőítjük az Urat. A beszédek és a bemutatkozások előtt az összes pap felsorakozott, hogy együtt vonuljon be. Megindítóan fenséges volt. Némelyikük ikont tartott, mások a Szent Szív valamely szobrát, egyikük pedig a Szent Szűz szobrát. Egyébként Szűz Mária szobrát egy evangélikus lelkész vitte, amire nagyon büszke volt. Mások tömjéntartót, megint mások gyertyát tartottak, a görögkeleti papok rózsafűzért viseltek a nyakukban, melyeket római katolikus papokkal cseréltek el keresztjeikért és Panayiaszuk-ért, és mindnyájan egy bizánci dicsőítő himnusszal vonultak be a Kyrie eleissont énekelve.

Különböző egyházak papjaitól hallhattunk beszédet az egységről. A beszédek egy szív és egy lélek szavaként hangzottak. Közben mindnyájan hatalmas vágyat éreztünk, hogy egyek legyünk. Volt egy megható pillanat is, amikor több különböző egyházhoz tartozó pap tartózkodott a pódiumon, és egy római katolikus pap térdre esett, és térden állva megcsókolta az összes többi pap lábát, bocsánatukat kérve. Az alázat e spontán aktusával egyidejűleg könnyekig meghatódva ugyanezt tette egy kopt pap is, ő is ugyanúgy térden állva megcsókolta testvérei lábát Krisztusban. {És a többiek???} Láttuk, és megfigyelhettük, mennyire szomjazzák az egységet a világiak és a papok egyaránt. De ugyanakkor a mély sebeket is éreztük, melyeket megosztottságunk Krisztus Misztikus Testén ejt, és éppen ezért éreztünk oly nagy örömet és vigaszt, hogy tanúi lehettünk az alázat és a kiengesztelődés ilyen őszinte megnyilvánulásainak. Ha egy hivatalos találkozóról lett volna szó, és ha az Egyház tisztségviselői lettünk volna, és ha hatalmunkban állt volna, már rögtön ott véghezvittük volna az egyesülést, és már ott kikiáltottuk volna az egész világnak!

Többségünk belefáradt már a megosztottságba, mert nincs összhangban szeretettörvényünkkel. Krisztus még fáradtabb, hogy még mindig megosztva kell látnia minket. A találkozón résztvevő sok egységbe tömörült nemzet jókedve és lelkes éljenzése a keresztények közötti teljes egységért síkraszállva, rávilágított arra, hogy ez a megosztottság nem csupán bűn, hanem bűncselekmény is. „Bizony mondom nektek, mindezek közül a legnagyobb bűn, hogy külön tartjátok a Húsvétot.” Milyen jó is lesz, ha majd egy szép napon mindnyájan egy hangon kiálthatjuk, hogy „Christos Anesti”, és együtt imádkozhatjuk, hogy „legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is…”! Mi tartja hát vissza az Egyház tisztségviselőit, hogy Isten Akaratát megtegyék, és hogy megbékélésüket bejelentsék, ha már a világiak és a papok megélik az egységet az egész világon? Az egység tegnap kezdődött el… láttuk és meg is éltük… örültünk neki, és ugyanúgy akarjuk, ahogy a Szentlélek is akarja. Jézus Krisztus a Vérével egyesített minket, ezért hogy tagadhatjuk mi meg ezt az egységet?  „Ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttünk levő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszűntette.” (Ef 2, 14-15) Hogy mondhatunk nemet Istennek, ha egyszer ő azt akarja, hogy egyek legyünk? Talán azért, mert a szívünk megkeményedett? Már elfelejtettük volna a Szentatya szavait, miszerint „a minket összekötő elemek sokkal nagyobbak a minket szétválasztóknál”?  Magunkévá kell tennünk ezeket az elemeket, és fel kell használnunk őket a teljes egységhez vezető út egyengetéséhez.

Megszámlálhatatlan kegyelmet kaptunk azokban a napokban ott a Szentföldön. Egy görögkeleti archimandrita a Jeruzsálemi Pátriárkaságtól miután megtudta, hogy ott vagyunk, mindnyájunkat, mind a négyszázötvenünket meghívta a Szent Sír Templomba, egy másik nap pedig a Tábor hegyre, hogy részt vegyünk a liturgiákban, sőt, előre megszentelt ajándékokban is részesüljünk, ha akarjuk és hisszük Jézus Szent Jelenlétét a Szentáldozásban.

Olyan sok örömteli pillanatot szerzett nekünk az a látvány, ahogy az ortodoxok, evangélikusok, katolikusok, anglikánok, baptisták, stb. együtt imádkozták a rózsafűzért, ahogy olyan közel voltak egymáshoz, nem voltak tartózkodók, amiért ezt az imát állítólag csak a római katolikusok imádkozzák. Éppen ellenkezőleg, nálunk ez nem számított. A Rózsafüzér ima összekapcsolt minket, és a kitett Legméltóságosabb Oltáriszentség imádása ezt csak fokozta, mert a mi Urunk előtt térdeltünk, és ebben az egységben éreztük, hogy valóban a Magasságbeli fiai és lányai vagyunk, mert mindenkit Isten Lelke vezérelt. (Róm 8,14). És amint az egy családhoz tartozó gyerekek, együtt, egymás mellett mi is egyek voltunk és nem mint akik egymás ellen vannak, mert már nem volt köztünk a megkülönböztetés lelke. E pillanatban felismertük, hogy nem voltunk már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. (Róm 6,14) Szívünk egymáshoz kapcsolódott, és Krisztus jelenlétében valóban egyesültnek éreztük magunkat lélekben és Isten szeretetében. E pillanatokban valóban szívvel-lélekkel mindnyájan egyek voltunk Krisztus Szívében. Később az összes pap azt mondta, hogy hazatérésük után folytatni fogják e lelki egység előmozdítását, és tanúságot tesznek testvéreik előtt az átéltekről és a látottakról, hogy ők is örvendezhessenek majd az egyetlen Úrban.

Amit a szentföldi egység-zarándokutunkon megtapasztaltunk az volt, hogy éreztük, imáinknak nagyobb ereje volt, mint a beszédeinknek és a párbeszédeinknek, mert alig hogy közös imára nyitottuk ajkainkat, azok máris meghallgatásra és válaszra találtak. A Szentatyához hasonlóan, aki 1986 októberében meghívta Assisibe a nagy világegyházak képviselőit, hogy egymás mellett együtt imádkozzanak a békéért, nekünk is követnünk kell ezt az irányvonalat, és támogatnunk kell sok további hasonló találkozás létrejöttét a vallások közötti párbeszéd folytatására a jövőben.

 

Ez után a bevezető után most rátérek első témámra, amely a metanoia (megtérés).

Isten mély megtérésre hív, mely az alázat gyümölcse, és mely kiengesztelődéshez és egységhez vezet minket

Mi, akik különböző egyházakhoz tartozunk, fel kell ismerjük, hogy állandó bűnben élünk, a megosztottságunk bűnében. „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fönn nem marad.” (Mt 12,25) Mégha ez a megosztottság nem is közvetlenül tőlünk származik, hanem ősapáinktól, mindaddig életben tartjuk, amíg megosztottak maradunk. Nem mondhatjuk el, hogy Isten elégedett, ha egyszer a pásztorok még mindig elkülönülnek egymástól. Nem vagyunk méltók egységről beszélni, míg nem tértünk meg és nem valósítottuk meg Isten két legfőbb parancsát. Ez úgy nézne ki, mintha úgy akarnánk felépíteni egy házat, hogy először ne raknánk le az alapjait. Az egység alapjai az alázat, az isteni szeretet és szívünk megtérése legyenek. Mert hogyan is hihetnénk, hogy egységre jutottunk, ha nem tartottunk bűnbánatot és nem élünk teljesen a két legfőbb parancs szerint, melyek a szeretet törvényén alapulnak? Az egység magjait mindig csak száraz és terméketlen talajba ültetnénk, márpedig nem hajt ki palánta ilyen szárazságban. Ugyanez jellemző szívünk keménységére is. Le kell ülnünk és meg kell kérdeznünk magunktól: „Lehet, hogy saját elgondolásunk alapján keressük az egységet, és talán emiatt vagyunk még mindig különválva egymástól, vagy úgy keressük, ahogy azt Isten Lelke akarja, amibe viszont mi nem megyünk bele?“

Ezért, az Úr félelmével a lelkünkben – tudva, hogy Isten jól tudja, milyenek is vagyunk valójában –, az őszinte megtérés az első és legfőbb lépés, amit meg kell tennünk, hogy eltölthessen minket a fény, mely mindnyájunkat lelki egységhez vezet. E szükségszerű megtérés hatalmas erőt rejt magában, mely képes átalakítani minket, és mely gyümölcsöt terem. Ezért legyünk hát gazdagok a szegénységben, a paphoz hasonlóan, aki sírva térdre borult, és más vallású testvérei lábát csókolta, és bocsánatukat kérte. Ugyanilyen alázatos lelkülettel tartsunk mi is bűnbánatot.

Le kell bontanunk a régi téglákat szívünkben, a türelmetlenség, a büszkeség, a megnembocsátás, a hűtlenség, a viszály, a szeretetlenség tégláit, és újra fel kell építenünk Krisztus Egyházát szívünkben oly módon, hogy szívből elismerjük egymást, hogy lehetővé tesszük Istennek, hogy több lehessen bennünk és megadhassa nekünk az ő békéjét. Ki kell üresítenünk magunkat Isten számára egy mélyebb megtérés által, hogy bőségesen be tudjon tölteni minket önmagával, mely után „a Szentlélek által megszentelt áldozattá“ lehetünk. (Róm 15,16) Mint tudjuk, Isten szüntelenül nekünk adja magát, hogy lelkünket életbe tartsa, de miután megtértünk, Isten kinyilvánítja magát erejével és kegyelmével, egyúttal szíve kívánságait is kifejezésre juttatja, és megmutatja, miként használjuk a kulcsot az egység megvalósításához. A metanoia nemcsak a szívünk megtérését eredményezi, hanem teljesen átalakít minket, mivel a metanoia kapu, amely kivezeti a lelket a sötétségből a fényre. Még nem mondhatjuk el, hogy már a világosságban járunk, mivel még mindig megosztottak és darabokra törtek vagyunk. Ha nem léptünk még ki a fényre, hogyan is láthatnánk meg, hogy mi Isten Akarata az egység előmozdítására, és hogyan is ismerhetnénk fel, milyen úton-módon kívánja ennek a megvalósulását? Hogy találhatnánk rá utunkra, és hogy merre menjünk, ha még mindig sötétségben vagyunk? Ha nem sietünk, még az a kis pislákoló fény is kialszik majd, ami még bennünk van. Sietnünk kell, félre kell tennünk minden előítéletünket, és fel kell vérteznünk magunkat alázatunk és szeretetünk tartalékával, hogy e pislákoló lángot élő fáklyává tegyük.

De akkor minden egyház legyen hajlandó saját egójának és merevségének meghalni, és az alázat ezen aktusa gyümölcseként fel fog ragyogni bennük Krisztus jelenléte. Minden egyháznak szüntelen bűnbánatot kell tartania, és ragaszkodnia kell Krisztushoz, bekapcsolódva az ő emberiség iránti szeretetébe. Az alázat eme aktusa nyomán el lesznek törölve az egyházak múltbéli és jelen hibái, és létre fog jönni az egység. Ha lehalkítjuk hangunkat, meg fogjuk hallani Krisztus hangját. Csak ha lehajtjuk fejünket, akkor engedjük, hogy Krisztus feje váljék láthatóvá és ne a miénk. Csak ha teljesen megalázzuk magunkat, akkor tud Krisztus felemelni minket, hogy meglássuk dicsőségét. Meg van írva:  „Alázkodjatok meg az Úr színe előtt, és ő felmagasztal titeket.“ (Jak 4,10) Csak ezután, csakis ezután leszünk képesek megismerni Isten Akaratát, mert ki fogja nyilvánítani erejét és hatalmát, miután bemutattatta velünk hitvány semmiségünket, és szent jelenléte folyóként fog áramlani lelkünk sivatagán, meggyógyítva minket. És miután helyreállt egészségünk, lelkünk el fog tiltani minket a visszaeséstől és attól, hogy újra magunkba szívjuk a mérget, melyet szánalmas megosztottságunkban szívtunk magunkba. Egyetlen vágyunk lesz csak, az, hogy a tiszta, életadó itallal csillapítsuk szomjunkat. Sőt, ez a tiszta és áttetsző ital nemcsak hogy meggyógyít, hanem irgalommal és szeretettel is eláraszt minket. Miután tehát szabad utat engedtünk magunkban a Szentlélek számára, bőségesen el tud árasztani minket az ő fényével, mely teljesen átalakít, és mennyországgá tesz minket.

Egyszer megengedte nekem az Úr, hogy a következő szavakat halljam tőle: „Ha megengeded Szentlelkemnek, hogy benned lakozzék, pusztaságból kertté alakítja lelkedet, ahol megpihenhetek benned. A Szentlélek palotává alakítja lelkedet, ahol én lehetek a király, és uralkodhatom feletted. A Szentlélek mennyországgá tudja tenni lelkedet, és ebben a mennyországban te megdicsőítesz engem.“  Ahhoz, hogy meg tudjuk teremteni az egységet, át kell alakulnunk, és amíg nem váltjuk valóra, hogy egyetlen Kelyhen osztozzunk egyetlen oltár körül, ez azt bizonyítja, hogy ez az átalakulás nem ment még végbe bennünk, mert még mindig megosztottságban élünk. Térjünk hát meg, és engedjük, hogy a Szentlélek vigye véghez bennünk az átalakulást. Enélkül az átalakulás nélkül nem leszünk képesek Isten mélységeibe hatolni, hogy meglássuk és megértsük őt. Isten látványa biztosan egységbe forrasztja majd a szívünket. Miután megláttuk Istent, fel fogja fogni a lelkünk, mennyire megsértettük őt megosztottságunk miatt. Ez olyan lesz, mint egy megtisztulási aktus vagy egy kisebb ítélet, de kezdetét jelenti új életünknek az egyetlen Krisztusban.

Átalakulásunk közben észre fogjuk venni, hogy bár még emberek között vagyunk, lelkünk már a mennyben jár, és bár testünk még emberek között mozog, lelkünket és tudatunkat már rabul ejtette az isteni Akarat, át vagyunk már itatva Isten fényével, és ez olyan lesz, mintha angyalként sétálnánk a mennyország udvarán a szentek és az angyalok között, egy lélekké válva az Istenivel. Akkor beteljesítjük majd a Miatyánk imádságot, mert eljöhet az Ő Országa, és meg lesz az Ő Akarata a földön, amint a mennyben is. Attól fogva tökéletes lesz minden vállalkozásunk, fogyatékosságoktól mentes, mert isteniek és Isten elgondolása szerintiek lesznek. Tudjuk, hogy lelkünk sohasem képes egyedül felszállni a mennybe, egyedül Isten az, aki mennybe tud emelni minket, nagy örömmel feltárva közben misztériumait. Ha válaszoltunk volna Krisztus könyörgésére, hogy „legyünk egyek“, vagy ha válaszoltunk volna hívására, azáltal, hogy engedelmeskedtünk volna, ma egy oltár körül osztoznánk az ő Kelyhén, és elmondhatnánk, hogy „Istennel járok, és vele uralkodom.“

Az Egyháznak meg kell erősödnie, és csakis az egység az egyetlen remény, hogy megerősödhessen. Ma azt látjuk, hogy gyengesége folytán egyre inkább elveszti fényét oly mértékben, hogy lábra sem tud állni, és nem képes egyedül átvenni az Élet Forrásának, azaz a Szentléleknek olaját és gyógyító balzsamát. Attól való félelmében, hogy elveszti kincseit, és főleg identitását – és ez, mondhatom, főleg Ortodox Egyházunkra jellemző –, nem csak az ablakait torlaszolja el, hanem arról is meggyőződik, hogy a kapuit is gondosan bezárta, és eközben nem veszi észre, hogy belül már csupa penész. Félelmében megakadályozza, hogy beáramolhasson a kegyelem, mely félelmet nem ismerve egységhez és kiengesztelődéshez vezethetné. Aki félelmében cselekszik, és gondosan bezárja és elbarikádozza az ablakaikat és ajtait, rendszerint attól fél, hogy elrabolják tőlük az értékeiket. De ez nem csak az Ortodox Egyházra jellemző, a többi egyház is ugyanígy viselkedik. Mitől tartanak, és miért szigetelik el magukat? Miért torlaszolják el ajtaikat egyesek még mindig? Nem békítette egymással össze Krisztus a keresztényeket és a zsidókat, és nem ösztönözte őket arra, hogy együtt imádják az egyetlen Krisztust? Nem szakította ketté Krisztus azt a fátylat, mely elválasztotta egymástól Istent és az embert, kiengesztelve egymással a teremtményt és a Teremtőt?  Nem rombolta le Krisztus a pokol kapuit és nem szabadította ki a lelkeket? Hát mi mást tehetett volna még Krisztus, amit nem tett meg? Akkor miért barikádozzák el magukat még mindig az egyházak, és miért építenek falakat, hogy életben tartsák e megosztottságot? Ha félretennék félelmüket, merevségüket és gyanakvásukat, már egyáltalán nem is beszélnénk az egységről, mert már egy oltár körül ünnepelnénk a Szent Eucharisztiát.

Ha majd az egyházak képesek lesznek felülemelkedni az egymástól elválasztó negatív akadályaikon, azokon az akadályokon, melyek a Szentírás szerint ellene vannak a hit, a szeretet és az istentiszteleti egység megvalósításának, Krisztus hűséges lesz ígéretéhez, és békés időt ad az egész világnak. E béke minden lényt Krisztus Misztikus Testébe fog vonzani, miután teljesítettük az Atyához intézett imája kérését, amikor így fohászkodott: „Legyenek mindnyájan egyek, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.“ (Jn 17,21) Krisztus értünk való könyörgése az Atyához, hogy ennyire egyek legyünk, világosan érzékelteti, hogy a teremtés egészének egysége lelki síkon fog megvalósulni, és nem egy aláírt szerződés által. Azonban egy ilyen lelki egység, amely az egész teremtésre kihat, nem jöhet létre Isten Lelke nélkül, aki az emberiségnek ajándékozza hatalmát. A Szentléleknek új apostolokat kell támasztania, akik útra kelnek és hirdetik az evangéliumot az egész világon, és akik majd az egész világot a Krisztusban való hitre térítik. Mivel azonban még mindig megosztottak vagyunk, mondhatnám, gyengeséget tanúsít az Egyház e vonatkozásban.

A Szentlélek nem szűnteti meg kegyelme kiárasztását nyomorúságunk, emberi hibáink és becsvágyunk ellenére sem, mert képtelenek vagyunk magunkat kisebbíteni és megbékélni egymással, hogy végre egységre juthassunk. Emberiség iránti szeretete napjainkban arra készteti Krisztust, hogy lehajoljon hozzánk az égből drága Vérével, hogy elrejtse e tökéletlenségeinket. A Szentlélek jól ismeri gyengeségeinket és elégtelenségeinket, ezért senki sem mondhatja, hogy a Szentlélek megszűntette kegyelmei kiárasztását. Nagyon is rendelkezésünkre áll, erősen hallatva magáról, hogy a végén még a magukat eltorlaszoló süketek is meghallják, és feltárják előtte szívük ajtaját. És akkor azok is életre kelnek majd, akik halottak voltak. Akik megszűntek létezni, újra létezni fognak.

A Szentlélek egyik korunknak adott ajándékai az új apostolok, akiket Isten felkészít, hogy ajkukkal visszhangozzák az ő szavait. De ha nem lehet könnyen megérinteni az eszünket és a szívünket, hogy meghalljuk ezeket az új apostolokat, annak talán az az oka, hogy túlságosan műszaki szemléletűek és sajnos túlságosan racionalisták lettünk. Korunk műszaki szemléletű környezete beszennyezi Krisztus irgalmát és a lelki élet egyszerűségét Istenben. Ezért fontos, hogy főleg az Ortodox Egyház, de a többi egyház is engedje, hogy a Szentlélek szabadon lélegezhesse bennük feltámasztó lélegzetét. Ettől az életre keltéstől talpra állnak majd, és felismerik, hogy szükség van az evangelizációra ennek az Istentől oly annyira elidegenedett világnak megbékítésére. Egy kereszténységet vesztett társadalom evangelizálása egyúttal eszköz is arra, hogy a különböző fajhoz és felekezethez tartozó emberek visszatérjenek Istenhez, és elkezdjék az ő arcát keresni. Ez a világ minden egyes teremtményének javára válna, és miután átadta magát Istennek, a többit a Szentlélek végzi el, aki gyökerestől eltávolít minden akadályt a teljes lelki egység megvalósításának útjából.

Isten bensőnkben való változást kér tőlünk. Vannak, akik azt mondanák erre: „De hiszen mi mindig megtartottuk az Egyház törvényeit és azoknak mindig is engedelmeskedtünk.“ Nem elég azonban az Egyház törvényeit megtartani és engedelmeskedni. A merevség az, ami elítél minket. Sokat beszélünk a törvényről, de a szívünkben nem hordozzuk azt. A szív törvénye a szeretet, de oly gyakran csak a törvény betűje szerint élünk, és azzal már nem törődünk, hogy a szív törvénye szerint éljünk. Gyakran elhanyagoljuk a törvény nagyobb horderejű részeit, melyek a szeretet, az irgalom és a jóhiszeműség.

Nagyobb hajlandóságot kellene mutatnunk a több közös ima iránt, mert az imák meghallgattatnak és megválaszoltatnak, míg a párbeszédek csak kimondott szavak és frázisok. Ez nem azt jelenti, hogy mellőzni kellene a konferenciáinkat és megbeszéléseinket. Mint ahogy azt már korábban említettem, egyáltalán nem erről van szó. De mi a fontosabb nekünk: a betű, vagy a Lélek? Ha azt mondjuk, hogy a betű, akkor úgy járunk el, mint az ügyintéző, aki Isten dolgaival foglalkozik, de akkor nem is igazulunk meg és nem is érünk el soha semmit, mert ez olyan lenne, mintha azt mondanánk a Léleknek „Nem vagyok már gyerek, egyedül is tudok járni.“ A betű tehát megöli a Lelket, és akkor valóban csak papírokat tologató ügyintézőkké válnánk, és minden összejövetelünkről üres szívvel távoznánk.

Mi fontosabb tehát, a törvény vagy a Lélek? Ha azt mondjuk, hogy a törvény, máris megítéljük a mellettünk ülő másik egyházhoz tartozó testvérünket, aki minket is ugyanúgy meg fog ítélni, és mindketten azt fogjuk hallani egymástól, hogy „Mi vagyunk a teljes igazság birtokában, és nekünk van igazunk.“ És ezzel újra csak megosztanánk Krisztust, és újra csak nem érnénk el semmit. Ha tantételekkel és azok tartalmával hozakodunk elő, lehet, hogy a végén még inkább elszakadunk és elválasztódunk egymástól, és sohasem jutunk el a lényegig. Ez alatt nem azt értem, hogy meg kellene sértenünk a tant, hiszen a tantételek képezik az Egyház  lényegét. De ha engedjük, hogy a Szentlélek vezessen minket ahelyett, hogy mi akarjuk a Szentlelket vezetni, a Lélek meg fogja eleveníteni a betűt és a törvényt, és meg fogja mutatni nekünk a való igaz hittételt, azt, hogy Jézus Krisztus az egyetlen aktív alapelv bennünk, dogmatikus terminológiában való eltéréseink ellenére. Ehhez a szeretetcselekedethez nagyfokú lelki szegénységre és túláradó nagylelkűségre van szükségünk. Ezért hát a dogmákkal kapcsolatos párbeszédeinket kezdjük a Szentlélekkel. Engedjük, hogy ő vezessen minket, hogy megmutathassa szívünkben, hogy a hittétel lényegének szereteten, áldozaton, jóvátételen és teljes elfogulatlanságon kell alapulnia.

 

Megosztottságunk bűne

 

Hogy megosztottakká váltunk és szétválasztódtunk, annak az az oka, hogy türelmetlenek és gőgösek vagyunk egymással szemben. Elutasítottuk magunktól a hit megkülönböztető jegyét, a szeretetet. Jézus pedig ezt mondta a szeretet erényéről: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.“ Irántunk érzett szeretete mégis arra készteti Krisztust, hogy korlátlan irgalommal tekintsen megosztottságunkra, arra a megosztottságra, mely sivárrá és keménnyé téve szívünket az Egyház feldúlásához és a keresztények általános hitehagyásához vezetett. A mai hitehagyott világban nincs Isten számára hely, mert a világ egyfajta önmegvalósítással van elfoglalva. A mai világ nem akarja megdicsőíteni Istent, és olyan időket élünk, amikor minden jót rosszra fordítunk. Szüntelen folyamat a keresztények kereszténységüktől való elszakadása vagy megosztottságunk miatt, vagy mert tévedésbe esnek. Nézzünk csak körül és lássuk: az Egyház egy részét racionalista gondolkodásmódja vakította el. Amíg vissza nem térnek újból saját lelkükhöz, addig sötétségben fognak járni. Addig továbbra is saját törvényeiket hirdetik Isten törvénye helyett. Az Egyház Hagyományát megpróbálják saját szóvirágaikhoz és analógiájukhoz igazítani, figyelmen kívül hagyva az Igazságot, mely Krisztusban van. Imádkoznunk kell azokért a keresztényekért, akik könnyűszerrel aláássák Krisztus Istenségét, mivel ők nemcsak ikonjaitól, szobraitól és értékeitől fosztják meg az Egyházat, hanem Krisztus valós Jelenlététől is az Eucharisztiában! Ha egyszer Krisztust dicső Királyuknak kiáltják ki, ha félelmetes erejét hirdetik, ha dicsőítő énekeket énekelnek hozzá, és ha elismerik Mindenhatóságát és nagyszerű csodáit, meg kell kérdeznünk tőlük, vajon miért válik számukra Krisztus botránykővé, ha Istensége nagyságát az Eucharisztiában való Jelenlétében kell értékelniük? Amíg nem látják meg az ő Istenségét lelki szemeikkel, egy félálomban levő emberhez fognak hasonlítani, aki sohasem fog fel semmit, amit mondanak neki.

Az Úr megengedte, hogy a következő szavakat halljam tőle: „Én vagyok házam legfőbb papja, annak a háznak, melyet szeretetlenségük miatt könyörtelenül megosztottak az emberek. Tovább kellene hát néznem megosztott házamat és ezt a nagyfokú lázadást anélkül, hogy közbelépnék? Eucharisztiámnak egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak. Tudja meg minden nemzetség, hogy húsomat és véremet Anyámtól kaptam, Testem a Legszentebb Szűztől való, a tiszta vértől…“

A színlelés és az ajakima sohasem tévesztette meg Krisztust, de amikor csak elkezdtük kölcsönösen szeretni egymást, az mindig békéhez és kölcsönös megértéshez vezetett, mely megörvendezteti az ő Lelkét. Miként várhatnánk el ma, hogy Lelke örüljön, amikor minden egyes Húsvétot a nélkül üljük meg, hogy egyesítenénk dátumát, amikor még most sem egyesítettük azt hivatalosan, hacsak nem esik a Húsvét ugyanarra az időpontra, mint ez évben? Hogyan is örülhetne Lelke, amikor Misztikus Testének tagjai még mindig szét vannak szóródva, mint a száraz csontok Ezekiel látomásában? Arcátlanul lázadunk Isten és minden égi hatalom ellen. Félelmet nem ismerve hágjuk át szeretettörvényét Trónja előtt. Azt mondja az Írás: „Aki tudna jót tenni, és nem tesz, az vétkezik.“ (Jak 4, 17) Az Írás nem hazudik, ezért nem is lehet elvetni.

Továbbá hogyan várhatnánk el, hogy az Egyház hiteles legyen a külvilág szemében, ha ugyan békét, egységet, testvériséget és megbékélést hirdet országaikban, ahol legyilkolják polgáraikat, ha saját köreinkben mi viszont Krisztus Testét gyilkoljuk azáltal, hogy oly gyakran mérges nyilakat dobálunk egymáshoz? Mi, Krisztus királyi népe szégyenre cseréltük le dicsőségünket. Pedig Isten mindnyájunkat hív és arra kér, hogy legyünk egyek,  hogy elhiggye a világ. (Jn 17, 21) Ha majd egyesül az Egyház és így meggyógyul és visszanyeri erejét, képes lesz arra, hogy kiengesztelje a világot Istennel. Ha majd megerősödött, az összes sötét hatalmat is le fogja tudni győzni, akik sötétté tették a világot, és meg tudják dönteni a minket szétszórva tartó gonosz uralmát.

 

A Szentlélek szerepe lelki egységünk megvalósításában

 

Egyedül a Szentlélek kegyelme képes az Egyházat gyors ütemben egységre vinni, segítve legyőzni az előrehaladástól  való félelmeinket. A Szentlélek kész elégetni mindannak gyökerét, ami megosztva tart minket, és ami késlelteti egyesülésünket. A gonosz lélek természetesen tisztában van ezzel, ezért kavarodást okoz ott, ahol normális körülmények között nem lenne, és ez által fájdalmasan hátráltatja az Egyház fáradozásait és késlelteti az egység megvalósítását. Szerintem ezért olyan fontos az, hogy alávessük magunkat a Szentléleknek, és hogy több figyelmet szenteljünk a karizmáknak, melyeket ő az Egyháznak adományoz. Nem kellene elfojtanunk a Szentlélek tűzét, mely megtisztítaná az Egyház belsejét. Nagyon fontos, hogy hagyjuk, a kegyelem és ne a félelem vezessen minket. Engedjük, hogy a Szentlélek Parousia lehessen az Egyházban! Mint tudjuk, Krisztus Teste, az Egyház mindig is a Szentlélek által gyarapodott, és ez így is lesz a legutolsó napig, mert Krisztus a szikla, az Egyház építője, és népének Pásztora. Krisztus a legfőbb pap az ő házában, abban a házban, melyet az emberek oly könyörtelenül megosztottak szeretetlenségük okán. A megalakulása kezdetére jellemző egykori szépség és ragyogás, és annak gyümölcse most rohadt gyümölcsként esik le a földre. Ha ilyen rosszul áll a helyzet, hol marad az Apostoli Egyház, mely  Krisztus buzgó tanújaként feláldozná magát a vértanúk oltárán, és megalázná magát a szégyen és a szenvedés színterén, ahelyett hogy megtagadná Krisztust? Hol marad a tanítványi buzgalom és a vágytól fűtött izzás az egész világ evangelizálása iránt? Ó, Krisztus, meddig fogjuk még hasogatni és átszúrni a Te Drága Testedet, míg rádöbbenünk, hogy netán maga a „megosztó“ eszközeként osztottuk meg Testedet? Vonakodva és nem tudatosan tettük ezt. Segíts megkeresnünk és megőriznünk azt a szent maradékot, melyet a Te Egyházadnak hívnak. Segíts nekünk újra egyesíteni Egyházadat. Olyan egységét létrehozni, mely világra szóló kinyilatkoztatásként eltökélten hirdeti majd a te Második Eljöveteledet. Tudjuk, hogy ontológiai szakadék van a Szentlélek és köztünk, de azt a Szentlélek el tudja távolítani, és rá tud vezetni minket arra, hogy az igazi keresztény a lelke bensejében keresztény, és hogy az igazi lelki egység mindig a szívben jön létre. Nem a betű, hanem a Lélek fogja megvalósítani az egységet.

Eltekintve attól, hogy mennyit várunk el az Egyháztól, hogy miként látjuk hibáit és győzelmeit, és eltekintve az egység Keresztjétől, melyet a vállára helyezünk, tapasztalatból tudjuk, hogy ezt a Keresztet végül is a tisztaszívűek fogják hordozni. Ha most az egység mellett döntünk, ki kell nyitni szívünket, és be kell fogadnunk azokat a lelkeket, akiket adománnyal ajándékozott meg a Szentlélek. Amikor majd végre bízni fogunk azokban a lélekben szegényekben, akik hajlandók az egység Keresztjét vállukra venni és hordozni, egy teljesen nyílt mező áll majd rendelkezésünkre, amelyben hozzáláthatunk elvetni az igazi keresztény egység magvait, melyek megtérítik és megillatosítják majd a világot. Az egyházaknak meg kell engedniük a Szentléleknek, a keresztény egység belső forrásának, hogy először is őket újítsa és illatosítsa meg, azután válaszképpen már ők illatosítják majd meg a nemzeteket egymás után, mindnyájukat egységbe forrasztva az Igazságban, és így illatossá tennénk Krisztus Misztikus Testét. Legyenek tehát óvatosak az egyházak, főleg az Ortodox Egyház, hogy ki ne oltsák a Szentlélek tüzét, és ne üldözzék az Ő Egyháza javára adományozott különböző ajándékait, hanem engedjék inkább, hogy tüze megtisztítsa és megelevenítse az Egyház belsejét, hogy előre tudjon lépni a spirituális egység útján.

 

A Szentlélek is egységre hívja Mennyasszonyát:

„Imádkozz, hogy gyorsan beteljesedjenek a jövendölések, és hogy én, az Isten tökéletes teljessége, lelketek megnyilatkozása, szemetek világossága, leszálljak közétek és megmutassam a világnak, hogy mennyire téved, megmutassam az Egyházaknak megosztottságuk vétkét, és azt, hogy mennyire szeretetlenek egymáshoz, bár nap mint nap kijelentik, hogy egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség és egy az Isten, aki mindenek Atyja, aki mindenek fölött áll, minden által és mindenben benne van. Nem mondhatjuk: „Mindent megtettél, hogy megőrizd az egységet, amit felkínáltam neked kezdetben, amikor még gyermek voltál, és karjaimban voltál.” Ma azt mondod: „Már nem vagyok gyermek, és egyedül is tudok járni”, ezért elhagytad ölelő karomat, és hozzászoktattad lépteidet ahhoz, hogy saját utadat járjad… Ó gyermeke az Atyának! Gyümölcse a Fiúnak! Én városom és mennyasszonyom! Hová lett illatod? Marad-e közöttetek néhány túlélő, amikor teljes erővel leszállok?” (94.11.9. Igaz élet Istenben)

Úgy vélem, itt az ideje végre, hogy ne teremtsünk újabb és újabb Getszemánikat a mi Urunknak. Helyezzünk inkább szeretetfűzért Urunk Fejére! Azzal fejezném be, hogy egység csak azután jöhet létre, ha majd mindnyájan valóban szeretni kezdjük Jézus Krisztust.

 

 

*

 

A Nyugat és a Kelet egysége

 

1994. Jézus, Jahve, Vassula. (Vasula-8)

119.

J: Pásztorotokat megverik, és népem jajgatása az egekig magasodik. Amikor városom csupán kőhalom lesz már, megreped a Föld, megnyílik és megbillen… Mialatt mindez szemetek láttára megtörténik, szikra pattan Keletről. Hűséges kéz emelkedik fel Kelet felől, hogy megvédje Nevemet, tiszteletemet és Áldozatomat. És mialatt káromlásokat ont a „vadállat” szája, Keletről egy szív ajánlkozik, hogy megmentse azt a testvért, aki az ördög zsákmánya lesz. És mialatt szerződéseket szegnek meg, elűzik és megölik a prófétákat, nemes hang hallatszik Keletről: „Ó ellenállhatatlan Isten, tégy minket méltóvá Nevedre! Add meg nekünk, hogy egyek legyünk Nevedben!”

120.

J: (…) és mialatt ti, barátaim, a hajnalt várjátok, miközben szerződéseket szegnek meg, és a lázadás közel van a kirobbanáshoz, emeljétek fel szemeteket, nézzetek Kelet felé, és figyeljétek a hajnalt! Figyeljétek a világosságot, amely Keletről fog felkelni!

121-122.

J: Legfőbb vágyam, hogy találkozzék a Nyugat és a Kelet. Szükségem van arra, hogy Egyházam e két oszlopa [a Kelet és a Nyugat] találkozzék és megszilárdítsa Egyházamat. Egyházam nem állhat szilárdan egyetlen oszlopon. Azzal bíztam meg őket, hogy oltalmazzák Egyházamat. De alighogy visszatértem az Atyához, megtörtént elszakadástok, és Testemet azok a kezek osztották ketté, amelyeket Atyám teremtett. Azóta rettenetes dolgok rendítettek meg.

Ma mélyen meghat teremtményeim legkisebb igyekezete is, amely düledező házamat akarja helyreállítani. Az egész Menny örül az egység felé vezető legkisebb lépésnek is. Atyám haragját enyhíti minden imádság, amelyet Testem felépüléséért ajánlanak fel… Áldásaimat árasztom azokra a találkozókra, amelyeket az egység érdekében, az én Nevemben hívnak össze, és megáldom azokat, akik ezeken részt vesznek. Szemem őrködik azok felett, akik szeretnek engem, és akik tökéletlenségük ellenére eleget tesznek forró vágyaimnak. Jöjjetek hát össze, és együtt terítsétek meg az asztalt tiszteletemre! Ti ismeritek kelyhem és kenyerem ízét. Mindketten megízleltétek táplálékomat, a harmadik nyelv {a protestánsok?} azonban még nem ismer teljesen engem, de te, aki megőrizted hagyományomat, rendíthetetlen voltál [rendíthetetlen a hagyományban]. Hiszen hallhattad: „A szükség idején segítség a testvér, de még inkább megment majd a nagylelkűség.”  (Sir 40,24.)

Siettessétek dicsőségem napját! Keletről nagylelkű szívet támasztok, aki hűségében békeszövetséget fog megpecsételni a Nyugattal. Egyeduralmamat előbb kettétörték, majd szilánkokra… Milyen dicsőségesek voltatok korábbi napjaitokban! Jöjjetek, és tegyétek eggyé házamat azáltal, hogy egyesítitek a Húsvét dátumait…

Van két nővér, akikben Lelkem örvendez, és akiket szeret, bár körülveszi őket bátyjainak sokasága, akik nem akarnak rájuk figyelni. Lelkük [bátyjainak lelke] még sohasem volt ilyen közel a halálhoz, mégsem akarnak figyelni. Ezért én magam fogom összehozni őket, hogy tiszteljék és egyetlen oltár körül ejtsék ki Nevemet, és a testvérek közvetlenül ezután együtt fogják befejezni a szertartást. Rosszallással szemlélem mindazt, ami házamban végbemegy, és mondom nektek: egy áruló fogja megkötözni törvényemet és hagyományomat, és leigázza oszlopomat, aki tisztelt engem Nyugaton. Népszámlálást fognak tartani anélkül, hogy engem megkérdeznének. Szívük elhatározta, hogy elmozdítják ezt az oszlopot, mielőtt összehoznám őt Kelet Egyházának oszlopával, és megerősíteném düledező házamat. Eltökélt szándékuk, hogy megöröklik, ami nem az övék. Hogyan felejthették el, hogy én megvizsgálok minden szívet, hogy megtudjam, mit gondol. Lelkem arra vágyik, hogy egyesítselek benneteket, hogy népem, aki ma sötétségben jár, meglássa világosságomat, és akik a halál völgyében feküsznek, feltámadjanak.

133-137.

J: Szentséges Szívem Vassulája! [Arra gondoltam, hogy mivel így nevez, a görögkeletiek továbbra is ellenem fognak fordulni, mert a Szentséges Szív római katolikus megszólítás.] Jobban tetszene, ha így mondanám, a Pantokrátor Vassulája? [Görögkeleti módon.] Az én Nevemben vagy felajánlva. Egy vagyok és ugyanaz, de az emberek részekre osztottak. [Ő mindig ugyanaz a Krisztus.] Aki megosztottságot vet, romlást arat. Nem hallottátok, hogy az ostoba behajlítja karját, és megeszi saját húsát? Minden húsa elfogy, ami betakarta, és lélegzete is elfogy. Semmi más nem marad belőle, csak száraz csont.

Mindegyik Nevem Szent [Krisztus különböző nevei, mint Pantokrátor, Isteni Szív, Ichtüsz, Alfa és Omega, Emmanuel stb.], de az emberek megvetettek és kiűztek saját házamból, saját városomból és most saját szentélyemből. [Nemcsak kiűzték Krisztust saját házából egy kifejezés miatt, hanem nyugaton egyesek kezdik eltörölni az Örök Áldozatot is.] Elnyomnak és súlyosan rám nehezednek. Gőgjükben elbizakodtak, és elégedetten élnek a sivatagban. Az eljövendő napokban azonban ki fogom nyilvánítani nagy Nevem szentségét, amit megosztottságotok meggyalázott.

Leányom, megkérdezlek: Látod, milyen közönyös és elképesztően fásult magatartást tanúsít néped, amikor arra kerül sor, hogy az egységért dolgozzanak? [A görögkeletiek sok ökumenikus találkozóról távol maradtak.] Ezt nem fogom megengedni! Nemzeted legtávolabbi tájaira is ki fogom nyújtani kezemet, hogy legyőzzem ezeket a kufárokat, akik megakadályozzák, hogy népem egyesüljön. [Ebben a szövegösszefüggésben a „kufár” azokra vonatkozik, akik saját érdeküket Krisztusé elé helyezik.] Azért támasztottalak fel, hogy az egység, az irgalom és a hatalmam jele légy, de vakká tette őket makacs büszkeségük szenvedélye. Ma azt mondhatom: „Égessék el csontjaikat”, és megbosszulhatom őket. Özveggyé tehetem nemzeteteket, de irgalmamban és szeretetemben végül felemelek Keletről egyet, aki így fog szólni bátyjához [nyugati testvéréhez]: „Jöjj, és lépj földemre! Jöjj, és egyél asztalomról! Jöjj, és igyál velem! Kádjaimból kicsordul az új bor. Legeltessük együtt bárányainkat, és tegyük Édenné legelőinket! Istenünk! Látod, mivé tette kezünk szentélyedet!”

Házamat Nyugaton kifosztják. Kértem őket, hogy gyülekezzenek Péter köré [lásd az 1988. VI. 3-i üzenetet], de nem értették meg, és az ellenkezőjét teszik. Sokan mondják abban a házban: „Miért szükséges, hogy legyen vezetőnk [lásd az 1988. V. 16-i üzenetet], különösen ez a vezető?” Figyelmeztettelek benneteket, hogy bíborosok fognak bíborosok ellen fordulni, és papok papok ellen. Pétert azért választottam, hogy táplálja és őrizze bárányaimat, de a lázadás lelke olyan sikeresen halad, hogy a lázadás elérte csúcspontját. Ez az a nagy megpróbáltatás, amelyre figyelmeztettelek. [Lásd az 1988. V. 16-i üzenetet.] Házamat kifosztják Nyugaton, de Keletről fel fog támadni a szél, és leheletem segítségével levetkőzteti a fosztogatót. Nemzeted sok tagja ellenáll egység-felhívásomnak, és lépteikkel saját útjukat járják. Gazdagnak nevezik magukat, de hol van a gazdagságuk?… Hogyan lehetséges, hogy elfajzott szőlővé váltatok? Mondhatjátok-e, hogy nem vétkeztetek? Van egyáltalán olyan hely, ahol nem vétkeztetek?

Te, aki szentjeim barátja vagy! Aki Édesanyám gyermeke vagy! Miért, miért lettél ilyen makacs?

Mit ér számomra végtelen hosszú szertartásotok, ha csupán ajkatokkal dicsértek engem? Igen, ti megtartottátok hagyományomat, és ezért nem ér utol benneteket a kard, pedig félretoljátok két legnagyobb parancsolatomat, és nem követitek. Miért választjátok el a hagyományt a parancsolattól? Ha mirhával és tömjénnel takarnátok be magatokat, akkor is megérezném vétketek bűzét. Nyissátok ki szájatokat, hadd tápláljalak benneteket, hogy életetek legyen. Ne mondjátok: „Mi a saját utunkon akarunk járni.” Forduljatok vissza hozzám, és ismerjétek be vétketeket.

És te, leányom, kiáltsd világgá hangosan üzenetemet, és prófétálj! Mondd: Mindent tudok a nyugati parton lévő házamról, amely közel van az élet folyójához, és azt is tudom, ki maradt hűséges hozzám ebben a házban. Leányom, mit látsz a házon kívül?

V: Egy oroszlánt látok, amint e ház körül portyázik, és az egyik oldalsó ablakon akar bejutni házadba.

J: Igen. Az oroszlán elhagyta barlangját. Leányom, egy romboló lélek jár körbe. Az angyalok egymást követve figyelmeztetnek benneteket arra, hogy a pusztító készül megrohanni nyugati parton lévő házamat, mégpedig nagy kegyetlenséggel, vagyis ellenzi és megtagadja törvényemet, hagyományomat és istenségemet. Egyetlen iszonyat lesz az egész ország.

Szentjeiteket, küldötteimet és prófétáimat meg fogják akadályozni, hogy folytassák művüket… Súlyos sötétség borul rátok, mialatt az ellenség, aki egy tudós, száműzi Örök Áldozatomat, azt gondolva, hogy tettei észrevétlenek maradnak rejtett bűnével együtt. Hirtelen fog leszállni rá kezem és teljesen megsemmisíti. Ez az éjszaka meg van jövendölve a Szentírásban. Ő azonban másokkal együtt örömest tette le esküjét a vadállat szájába. Egyedül a vadállatot tisztelik, mert erejét adta nekik. Jaj, a „vadállat” imádóinak! Sírni és sóhajtozni fognak.

Leányom, most mit látsz a másik parton? Keleti házamat?

V: Nem látok várost, a föld homokos és sík, mint a sivatag. De látom, amint ebből a sivatagból zöld hajtás sarjad.

J: Figyelj és írd! Dicsőség ragyog fel a keleti partról. Ezért mondom a nyugati háznak: fordítsd szemedet Kelet felé! Ne sírj keservesen a hitehagyás és házad lerombolása miatt! Ne ess kétségbe, mert holnap együtt fogsz enni és inni keleti partról származó hajtásommal. Lelkem fog benneteket egyesíteni. Nem hallottad, hogy egy országgá lesz a Kelet és a Nyugat? Nem hallottad, hogy meg fogom valósítani az egyetlen dátumot? [Megértettem, hogy Krisztus valamennyi egységüzenetére utalt, amelyekben felszólított bennünket, hogy egyezzünk meg egy közös húsvéti dátumban. Úgy tűnik, hogy egyedül ez „nyugtatja” meg Őt, és ez elégíti ki egység iránti szomjúságát. Jézus megígérte, ha mi megegyezünk Húsvét közös dátumában, a többit Ő teszi meg.] Ki fogom nyújtani kezemet, és e szavakat vésem egy botra: Nyugati part, Péter háza és mindazok, akik hozzá hűségesek. Majd a másik botra ezt vésem: Keleti part, Pál háza, mindazokkal együtt, akik hozzá hűségesek. És amikor a két ház lakói megkérdezik: „Uram mondd meg nekünk, most mi a szándékod?”, így válaszolok nekik: Megfogom a botot, amelyre Pál és mindazok nevét véstem, akik hűségesek hozzá, hozzáillesztem Péter botjához, amelyen a hozzá hűségesek neve áll, és egyesítem a kettőt. Egy botot csinálok a kettőből, és egyként fogom kezemben tartani. Új Nevemmel fogom összekötni őket. Ez lesz a híd Nyugat és Kelet között. Szent Nevem fogja összekötni a hidat, úgy, hogy e hídon keresztül fogjátok kicserélni mindazt, amitek van.

A továbbiakban már nem fognak egyedül munkálkodni, hanem együtt, és én fogok felettük uralkodni.

Amit elterveztem, az meg fog történni; és ha az emberek azt mondanák neked, leányom, hogy e jelek nem tőlem valók, mondd nekik:

„Ne féljetek! Nem hallottátok, hogy Ő nemcsak a Szentély, hanem a botlás Köve is? Hogy Ő az a szikla, amely lerombolhatja a két házat, de újból felépítheti egyetlen házzá?” Ezt mondd nekik, leányom! Én, az Isten, veled vagyok. Még sok szívet fogok elárasztani Lelkemmel. Jöjj! Szeretlek! Fogadd békémet!

152-153.

Jahve: Figyelj leányom, a te kedvedért el fogom hozni bátyádat Keletről, hogy Nevemet tisztelje. Meríts bátorságot most! A reménység ága fog kihajtani keleti házamból. Mialatt az emberek erőszakot alkalmaznak egymás ellen, mialatt az emberi gőg kirobbanáshoz közelít, és mialatt országaitokat továbbra is elárasztja a lázadás lelke nyugati házamban üszkösödésként pusztítva, emlékezz arra, amit én, az Isten, régen megmondtam nektek még mielőtt megtörténik, hogy Keletről kínálják fel nekem a dicsőség koronáját.

Ennek érdekében van szükségem, leányom, együttműködésedre, házamért való önfeláldozásodra. Sok megpróbáltatásban lesz részed, gyermekem, de viseld méltósággal, mert ezzel Nevemet tiszteled, és ezek által végül én fogok diadalt aratni. Fel fogom emelni ivadékomat keleti házamból, hogy előmozdítsa az egységet, míg végül minden nép egyetlen Névben fog összegyűlni…

 

1995. Jézus, Jahve. (Vasula-9)

48-49.

J: Vassula, hadd énekeljem el neked, barátomnak, Szívem énekét! Írd:

Ó, én népem, barátaim, rokonaim! Uratok el fog jönni, és megpihen szívetekben. Jelenlétemben meg fogtok újulni, mert elhatároztam, hogy körülveszlek benneteket szabadító énekemmel. Elhatároztam, hogy összegyűjtöm a világ népeit, és oktatni fogom őket. Új énekemet Nevem tiszteletére írtam. Nem hallottátok, hogy szándékomban áll szabadulást hozni az emberiségnek? Tervem örökérvényű, és Szívem szándéka kitart korszakról korszakra.

Figyelj Kelet háza! Ne légy süket kiáltásaimra! Vártad mindenek feletti uralmamat, Kelet szeretett háza, hogy megmentésetekre leszálljak a magasságos Mennyből, és most ezt mondom nektek: napról napra erősödni fogsz trónodon, mert lásd, földedből [országodból] a remény, az igazságosság és az igazi béke új hajtása fog felnövekedni, és e ház lakói mindenütt békét fognak terjeszteni… Keleti házam leánya! Jelentsd ezt örömkiáltással, menj és hirdesd Szavaimat! Mondd: „Az Úr eljön szent lakóhelyéről, hogy megvigasztalja népét és megszilárdítsa Egyházát.” Szemem ma egy ígéretes emberen nyugszik, ő fogja megkapni a koronát. Ő az, aki a keleti partról tűnik fel, aki dicsőíteni fog engem… és angyalaim királyi jelvénnyel kezükben fognak leszállni és felékesítik őt a trón számára mint uralkodót. Ó Vassula! Táncolj, és örömmel kiálts, mert igen közel van már az a nap. Én már munkálkodom itt és most, hogy ezt az ünnepnapot [Jézus az egységre gondol] meghozzam nektek, hogy minden múltbéli balszerencse örömre forduljon.

Hagyomány háza, nem hallottad? Nem értetted még meg, hogy a te házadból fognak engem háromszorosan megdicsőíteni? Nem hallottad, hogy az Ég áldását adtam hajtásodra? Ahogy egykor átok voltál a nemzetek között, úgy foglak most feltámasztani, hogy te légy nyugati házam gyógyító balzsama és a népek áldása. Kelet háza! Győzelmes hajtás növekedik, hogy egyesítse házamat. Ajkam remeg a meghatottságtól, Szívem a felkentért énekel… és a mélység dühödten üvölt léptei hangjára, mert házam eggyé lesz. A nyugati ház és a keleti ház egyként fog élni, mert Nevem lesz kötelékük. Teljes békébe, feddhetetlenségbe és szeretetbe öltöztetem őket. Új Nevem lesz a királyi jel e két ház között…

Ez hamarosan, a ti időtökben bekövetkezik, ezért ne mondjátok: „Az Úr újból saját idejét említi.”

124-125.

Jahve: Hamis tanuk keltek ellened, aki a keleti ház tagja és annak a háznak leánya vagy, de helyezd belém, a te Atyádba reményedet! Fogadd meg tanításomat, légy békében, és ne merülj ki! Tarts ki, hirdesd dicsőségemet és atyai felszólításomat! Házam udvarában maradsz, hogy újból és újból segítsd népemet a haladásban. Nem hagylak el, ezért te se hagyj el engem! Mondom neked: egyszer, amikor majd megszűnik az elnyomás és meg lesz láncolva az alvilág ura, és többé nem lesznek, akik lábbal tiporták Fiam Áldozatát, akkor abból a házból, amelyhez tartozol, égő fáklyaként felkel egy ígéretes ember, hogy helyreállítsa szentélyemet és háromszorosan Szent Nevemet… és a lázadó birodalma összeomlik.

 

1996. Jézus. (Vassula-10)

49-51.

J: Én ismerem enyéimet. Szívem szüntelenül fáj, mert látom házamban azokat, akikben nincs őszinteség, és akik nem az én Lelkemben dolgoznak Húsvét dátumának egyesítéséért. Kérlek, imádkozz értük, hogy Atyám megadja nekik a lehetőséget, és meggondolhassák magukat.

Ha majd Szentlelkem egyszer megnyitja szemüket, bűnbánatot tartanak és elismerik tévedésüket, ami eddig meggátolta, hogy felismerjék az Igazságot.

Imádkozz értük, hogy a kevélység lelke, ami távol tartja őket az igazságtól, eltávozzon tőlük, és észhez térjenek. Imádkozz értük, hogy azt mondhassam: „Szeretetükről mindenki fel fogja ismerni őket, hogy valóban az én tanítványaim.”

Ma azonban szeretetlenségük miatt tartják még megláncolva őket a Sátán és a gonosz lelkek, mert a szeretet a hit ismertetőjele. Miképpen mondhatnák egymásnak: „A jó hírt prédikáltam mindenütt a világban. Azon munkálkodtam, hogy eggyé tegyem az Egyházat, és azért, ami most következik, az a becsületesség koronája, amelyet az Úr, az én Istenem, tartott fenn nekem az örökkévalóságtól fogva…”, ha mind a mai napig elmulasztják kötelességüket?

Minden papnak engem kellene követnie egész életén át! Nem azokról beszélek, akik követnek és olyanok, mint Ábelem, aki tetszésünkre volt áldozatai és őszintesége miatt, hanem azokról, akik olyanok, mint Káin és Ézsau, olyanok, mint Júda és az írástudók, meg a farizeusok. Róluk beszélek, mert magatartásuk ellenkezik szent szabályaimmal.

Innom kell-e továbbra is miattuk megosztottságotok kelyhét, amelyet ők erőltettek rám?

Eddig még nem alkalmaztam kényszert [a büntetések által] veletek szemben [Jézus most hozzájuk szól], csak kértelek, hogy egyesítsétek Húsvét dátumait, de ti nem halljátok Szentlelkemet.

Kimerítettétek Atyám türelmét.

Most újból kérem, hogy egyesítsétek Húsvét dátumait, hogy kegyelemmel ragyogjon fel Lelkem felettetek, és eggyé tegye házamat.

Ma hozzátok szólok, de ti nem értékelitek szavaimat ebben az üzenetben. Majd ha egyszer értékelitek, akkor már túl késő lesz.

Ó! Bárcsak lenne legalább egy ember azok között, akik az egységért dolgoznak, ha legalább egy lenne, aki nem adná fel a szenvedés és a félelem miatt a harcot, és elősegítené Húsvét dátumainak egyesítését!

Azt az embert én, az Isten, felmagasztalnám.

Keleti házamban azonban azt látom, hogy mérséklet, makacsság és félelem ütötte fel a fejét. Testvérek ők, mégis ellenfelek.

Kelet háza, jól tetted, hogy megtartottad a hagyományt úgy, ahogy átadtam neked, és ahogy ősegyházam gyakorolta, de miért nem engeded meg Szentlelkemnek, hogy elég táplálékot adjon neked megmenekülésedhez és azoknak megmenekülésére, akiknek nagy szükségük van rá…

Zaklatod első gyümölcseimet,[akik az „Igaz élet Istenben” üzenet által megtértek] és küldötteimet. Visszautasítod őket a kegyelem Szentlelkével együtt, aki erre az útra vezette őket. Továbbra is kiűzöd őket szentélyeimből, ahogy engem is kiutasítottak a főpapok az én időmben… és eközben szétszéled nyájam, és nap mint nap növekszik az elveszett lelkek száma.

Ezért mondom neked: Jöjj, fogadd szívesen Lelkem adományait, és ne tedd terméketlenné házamat! Házam javára lesznek Lelkem adományai, ha kinyitod szíved ajtaját…

És te, Nyugat háza, Szentlelkem világosságánál felismerted, hogy a testnek szüksége van egész tüdejére, hogy szabadon lélegezzék, és hogy csupán fél tüdővel Testem tökéletlen.

Imádkozz, hogy életadó Lelkem egyesítsen benneteket! De mennyit kell még addig szenvednem! [Megértettem ugyanakkor: „mennyit kell még nekünk addig szenvednünk! A ’nekünk’ II. János Pál pápára és Jézusra vonatkozik.]

52.

J: Kérlek ezért, Nyugat háza, haladj tovább és leplezd le az ördögöt azáltal, hogy egyesíted Húsvét dátumait, ahogy az ősegyházban volt. Aki közületek naggyá akar lenni, legyen a szolgátok, és aki első akar lenni közületek, legyen mindenki rabszolgája!