„A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak. Az Írás ugyanis ezt mondja: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vagy: „Megérdemli a munkás a maga bérét.” Pap ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára. A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen. Az Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélettől mentesen, és semmit ne tégy részrehajlásból. Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán. (1Tim 5,17-22.)

 *

 1955. Szűzanya. (Kérizinen-1) 40-41.

Mennyire szenvedek papfiaim közömbössége miatt, akik nem teljesítik kívánságaimat. Megértem óvatosságukat, de keménységük összeszorítja Szívemet.

Igen, Isten sok szolgája nem veszi elég komolyan kéréseimet és Fiam kéréseit. Vajon időben tudatosul-e bennük figyelmeztetéseink végtelen súlyossága, amelyről az üzenetek teljes világossággal szólnak és napjaitokban időszerűbbek, mint valaha a múltban? Vajon segítenek-e nekünk a világ megmentésében kéréseink megvalósítása által? Vagy pedig az aggódó felhívások ellenére is hagyják, hogy a világban uralkodó zavarban minden elpusztuljon?

Az elszabadult pokol utolsó erőfeszítését teszi a megváltás műve ellen. A keresztény országokban kihal a hit. Az istentagadás elmerüléssel fenyegeti a világot. Ezek legyőzésére Fiam, isteni Megváltótok sürgős felhívásokkal lép közbe, hogy megmentse a lelkeket a kárhozattól és megvédje Egyházát, amelynek megígérte a végső győzelmet.

Én, akit Isten adott nektek, mint Édesanyát, imára és vezeklésre buzdítalak titeket. Könnyeimmel szeretnélek megérinteni benneteket, és szeretném meglágyítani szíveteket. Fiam és én kimondhatatlan gyöngédséggel készek vagyunk megmutatni nektek Szívünket, melyeket tövisek vesznek körül, és sebek borítanak, jelképezve a világ bűneit.

Kérlek, imádkozz sokat azért, hogy minden, igen, mindenegyes papfiunk nagylelkűen válaszoljon felhívásunkra, és végre értsék meg, hogy ők természetfeletti síkon élnek. Jöjjenek bizalommal, merítsenek és igyanak Szívünk forrásából! A Szívünk iránti tisztelet nagy fény lesz számukra, kiváló mód arra, hogy általam kiterjesszék Krisztus uralmát. Ő nem büntetni akarja az embereket, hanem meggyógyítani, és irgalmas Szívéhez szorítani.

 

1963. Jézus. (Kérizinen-1) 82.

A papok legkedveltebb barátaim. Mennyire szeretem őket! Szenvedek azonban, mert sokan közömbösek. A felszentelt lelkek mindent nekem adtak. Mindenük akarok lenni. Ó, ha tudnád, mily nagy örömet szereznek Szívemnek azok a lelkek, akik teljesen nekem adják magukat. Szeretném egyre közelebb vonni őket Szívemhez.

Szükségük van szeretetre: bárcsak ne mulandó dolgokban keresnék, bárcsak közelednének szentségházamhoz, és itt elárasztanám őket szeretetemmel. Isteni Szívem százszoros szeretetet ad majd nekik. Mert, ha szeretem azokat, akik hűségesek hozzám, akik szeretetem Szentségében megvigasztalnak, akkor különösen szeretem apostolaim lelkét, akik azon fáradoznak, hogy megismertessenek és megszerettessenek engem. Vagyis minél inkább szeretnek engem a papok, annál inkább elhalmozom őket kegyelmeimmel. Így számukra is könnyebb lesz engem megszerettetniük, mert a szív bőségéből szól a száj.

Bárcsak állandóan arra a nagy méltóságra gondolnának a papok, amelyre őket emeltem, és mindenekelőtt arra, hogy szeressenek engem! Akkor gazdaggá tenném őket. Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik többé a földi javakra és a világi örömökre.

Írd le és továbbítsd nyugtalankodás nélkül, amit neked {a látnoknak} mondtam. Elöljáróidnak meg kell ismerniük kívánságaimat. Ez sok lélek örömére és üdvére fog szolgálni.

 

1968. Jézus. (Margit asszony-1) 348-349.

Gyermekeim, legyetek erősek a gonosz szellemmel szemben!

Lázadjatok föl tömegesen, hogy megvédjétek a jót, amit a hitszakadás veszélye fenyeget! Nyissátok ki a tudatlanok szemét, mutassátok meg nekik a Mennybe vivő utat életszentségetekkel. Nem igenelhetitek azt, hogy Isten magára hagyja őket.

A kicsiny lelkek kedvéért még egyszer kinyújtom a kezemet. Felelősek vagytok tévedéseikért, de vigyázzatok, túl messze mentek, s én megbüntetlek benneteket, ha nem javultok meg.

A Bárány szenvedő tagjaiban minden percben fölajánlja drága vérét.

Fáradt vagyok már attól, hogy hiába szólítlak, hívlak benneteket.

Ha bűnbánatot tartotok, megbocsátok nektek. A romboló elem ravasz. Bárcsak mélyebb tévedésbe ne esnétek ostobaságtok következtében!

Az isteni szeretet fényével világítsátok be lelketek zugát! Térjetek meg, s ha nem is ért meg benneteket a világ, maradjatok méltók és erősek atyáitok hitéhez! Legyetek erősek benne.

Lássátok, hogy milyen mélységek felé sodor benneteket ez a kéjsóvár világ! Tudatosítsátok magatokban a felelősségérzetet velem szemben és azokkal szemben, akiket rátok bíztam, hogy hozzám vezessétek őket, mert az utolsó ítélet napján számadást kell nekem róluk adnotok!

 

1970. Mennyei Atya, Jézus. (Margit asszony-1)

405.

Mennyei Atya: Ha Atya vagyok, Isten is vagyok, és mint ilyen, megkövetelem, hogy tiszteljenek az annyira megcsúfolt és kigúnyolt Szeretet-szentségemben.

Házam többé nem az imádság háza, hanem egy intenzív, nagy, szellemi zűrzavar színhelye, ahol szentségtörő tiszteletlenség uralkodik. Az istentelenség tetőfokát éri el.

Ott, ahol szeretett Fiam lakik, nem tűrhetek el tovább egy ehhez hasonló megszentségtelenítést. Űzzem el őket színem elől, s tagadjam meg őket mindörökre? Mert bűnük nagy.

Számadásra hívom őket.

A számadást várva is az én gyermekeim és azok is maradnak, míg igazságszolgáltatásom tűri ezt.

407-408.

J: Örökre elvesztettétek volna a szép, a tiszta, a teremtetlen Létező értelmét?

És a Szeretetet? Ez csak paródia nektek.

Neve beszennyeződött azzal, ahogy ti használjátok.

Nektek mondom, kik felelősök vagytok az Üzenetnek a lelkekben való továbbéléséért: mit tesztek azért, hogy erőforrást nyújtsatok népemnek? Vegyétek észre magatok körül a káoszt, amelynek ti vagytok az okai. Mondjátok, mi a gyógyír ennyi nyomorúságra?

Minél mélyebb az ördögi rossz, annál hatékonyabb lesz az orvosság.

Kicsiny gyermekeim nagy veszélyben vannak, és ha nem teremtek rendet, a baj még nagyobb lesz.

Isten látja és meg is ítéli viselkedéseteket.

A ti hibátokból utasít vissza engem a világ.

De a hozzám hűséges kicsinyekért kész vagyok még most is megbocsátani. Siessetek hát, és ne becsüljétek le Istenetek hangját és ingerült felháborodását. Figyelmeztetek, dorgálok, buzdítok és kérlelek. Igen, kérem értetek az Irgalmasság Atyját azért, hogy végre megnyíljon fületek és szívetek az Igazság befogadására.

E tisztátalan világ, mely bűnben és romlottságban fetreng, fölgerjeszti, és maga ellen fordítja az isteni haragot.

De semmi sem hat rátok, sem a könyörgések, sem a fenyegetések. És én kitartok, hogy figyelmeztesselek benneteket. Nem kell-e leszállni rátok az Ég tüzének, mert süketek és vakok vagytok?

Azok fognak megmenekülni, akik hittek bennem, megtartották parancsaimat, és akik elég kicsik voltak ahhoz, hogy megértsenek és szeressenek. Kisgyermekeim, irgalmamban bizakodók, ne féljetek semmitől. Hűségetek megment benneteket az örök haláltól.

422.

J: Énekeld a Szeretetet és hatalmát. Légy az én kicsiny kapcsolat-közegem.

A Szeretet könyörög, a gyűlölet korhol. Az engedetlen szívek lázadása pusztítást végez a lelkekben.

Lépj érintkezésbe a felelősökkel. Szüntelenül figyelmeztesd őket haragomra és fájdalmamra! Régóta túllépik a határt.

Imádkozz és imádkoztass az Egyházért és a hitehagyottakért!

Imádkozz a megtévedtekért! Imádkozz, hogy ne tiszteletlenül viselkedjenek a templomainkban!

Imádkozz a te Istenedet érintő megaláztatásokért és megbántásokért!

Imádkozz azért, hogy világosság legyen és a világból a bűnbánat által tűnjön el a pusztulás árnyéka!

 

1971. Jézus. (Margit asszony-1) 433.

Nagy tisztelettel viseltessél a pap felszentelt kezei iránt, bármilyen legyen is ő maga. Még akkor is az én papom marad mindörökre, ha magaviselete a pokolba viszi. A méltóságot, amellyel felruháztam, soha nem veszíti el. De ismétlem: jobb lenne neki, ha meg sem született volna.

 

1973. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

58.

Könnyeimet, az Édesanya könnyeit, az a sok fiam fakasztja, aki Istenről megfeledkezve él. Belemerülnek a testi gyönyörökbe. Vesztükbe rohannak, amelyből nem lesz menekülés. Közöttük sokért hiába hullottak könnyeim, mert közömbösen fogadták.

Főleg a papok miatt sírok, akik az én szeretett gyermekeim, felszentelt fiaim, a szemem fénye.

Látod, hogy már alig szeretnek? Hogy többé már nem óhajtanak? Látod, mennyire nem hallgatnak Fiam szavára? Mily gyakran elárulják Őt? Mennyire nem vesznek tudomást az Oltáriszentségben jelenlévő Jézusról. Egyedül hagyják az oltárszekrényben. Gyakran megbántják Őt szentségtörésekkel, könnyelmű hanyagsággal.

62.

Az én fiaim ezek a papok, akik elárulták az Evangéliumot, hogy támogassák a marxizmus démoni nagy tévtanát. A büntetés főleg őmiattuk következik be hamarosan a kommunizmus által, amely majd megfoszt mindenkit mindenétől, jön a nagy szorongattatás ideje.

Akkor majd ezek e szegény fiaim kezdik meg a nagy hitehagyást.

Virrasszatok és imádkozzatok mindnyájan, hozzám hű papjaim.

64-65.

Jézus most igen szomorú, sőt kesereg. Látja, mily sok pap távolított el engem lelkéből, feledkezett meg rólam életében, és borította homályba tiszteletemet sok hívő lelkében. Az ő vétkük, hogy az irántam való tisztelet, amely mindig igen élénk volt az Egyházban, most ellanyhult, egyes helyeken szinte kialudt.

Azt mondják, hogy én – az Édesanya – elhomályosítom azt a tiszteletet és dicsőséget, amely egyedül Fiamat illeti.

Szegény fiaim, oly esztelenek és oly vakok! Értett hozzá az ördög, hogyan fogja meg őket. Azért vakultak meg ennyire, mert nem hallgattak sem Jézusra, sem reám. Csak saját értelmük és saját kevélységük vezette őket, és így a Sátán játékszerévé váltak. És neki sikerült tiszteletemet – végül – elhomályosítani az Egyházban, engem kitörölnie a lelkekből.

Ismét útra kell kelnem, hogy a papok közül megkeressem azokat a hűségeseket, akik hallgatnak rám és szeretnek. Az ő segítségükkel ragyogóbban fogok visszatérni az Egyházba a nagy tisztulás után… Az Édesanyának Jézustól van hatalma arra, hogy haza hozza eltévedt fiait.

Szükségem van azonban alázatos és bátor papokra, akik készen állnak arra, hogy miattam kinevessék őket, és rájuk tapossanak.

Ezekből az alázatos, kinevetett és eltaposott papokból alakítom meg seregemet. Ők teszik lehetővé számomra, hogy Jézushoz vezessek számtalan gyermeket, akik immár megtisztultak a nagy szorongattatásban.

83.

Papjaim között is sokan vannak, akik nem hisznek többé, de mégis Egyházamban maradnak. Báránybőrbe bújt igazi farkasok, és számtalan lelket tesznek tönkre.

87-88.

Hány tövis szúrja át Szívemet: napról napra emelkedik azon lelkek száma, még a hívek között is, akik eltávolodnak Fiamtól. Akik tegnap még jók és nagylelkűek voltak, – az általános zűrzavar sodrásában – félénk, bizonytalan, szinte megbénult emberekké válnak.

A legfájdalmasabb töviseket a papoktól kapom, azoktól a fiaimtól, akik számomra a legkedvesebbek, és akiket különösen szeretek.

Azok mellett, akik Jézus Fiamat és Egyházát Júdásként minden nap elárulják, már hányan vannak, akik ingadoznak, kételkednek és hűtlenek! Bemutatják a szentmisét, kiszolgáltatják a szentségeket, és nem hisznek többé.

Szentségtöréseik száma már elérte azt a határt, amelyet nem lehet átlépni anélkül, hogy egyben meg ne vetnék Isten igazságosságát is.

Ha ismernék e hűtlen fiaim azt a rettenetes megpróbáltatást, amely rájuk vár, talán megtérnének. Azonban tudatlanul haladnak nagy büntetésük felé, és a döntő pillanatban készületlenek lesznek.

 

1974. Jézus. (Margit asszony-1)

482.

Itt az ideje, hogy mindenki visszavegye a neki megfelelő helyet.

A pap Isten embere, nem a világé. A lelkeknek fel kell benne ismerniük az élő Istent, és e szent jelenlét alapján körbefogni őt a kívánt tisztelettel és imádságos szeretettel. Teremtője rábízta a lelkek üdvét, hogy megismertesse vele az Igét, segítse őt az ég felé emelkedni, és hogy dicsérje a jót és ítélje el a rosszat.

Az ordító ellenség dühöng, romot és nyomort hagyva mindenütt.

A pap legyen tudatában küldetése fontosságának a Földön. Tudnia kell, milyen hatalmat adtam neki. Tartsa magát távol a világ csábításaitól. Nem vagyok benne a ma nyüzsgésében. Én az alázatos és könyörgő lelkekben vagyok, akik fogékonyak parancsaim iránt, én az én Szent Szívem gyermekeinek apostoli hivatásában vagyok jelen.

Ha a világ a “külseje” alapján ítéli meg a papot, én vagy az általa nekem adott lelkekről fogom megítélni őt, vagy azokról, akiket elveszített Istene iránti hűtlensége miatt.

Lányom, tiszteld a papokat, mert papok és papok maradnak. Ne ítéld el közülük egyesek viselkedését. Szeresd őket eléggé, hogy megmentsd őket, mert Istenedet szereted bennük. Légy szánalommal egyikük-másikuk nyomora iránt! Ha a pap Istene felé néz, és tanúságot tesz róla a cselekedetei által, élni fog benne és vele, de ha a világ felé tekintget és osztozik a tévedéseiben, el fog veszni és vele együtt azok a lelkek is, akikért felelős előttem.

483.

Állítsátok vissza a papság szent jellegét. Tiszteljétek jobban a papokat.

Ha egyesek közülük el is veszítették ezt a jogukat méltatlan viselkedésükkel, azért papságuk érvényes marad, és ezt mindenkinek tisztelnie kell.

Engem nézzetek pap-gyermekeimben és ismerjétek föl küldetésük nemességét.

A pap hűsége Mestere tanításához bő kegyelmet hoz azoknak a kicsiny lelkeknek, akik fogékony szívvel fogadják.

 

1974. Angyal, Szűzanya, Jézus. (Enzo-1)

50-51.

Angyal: Az Ég Anyja azért küldött, hogy megmondjam neked:

Nagyon súlyos következményekkel jár, ha a papok megtiltják az imádságot. Híveimben elnyomják az Isten dicséretét, az imádságot, a bűnbánatot, ami kijár Jézusnak, hogy legyőzzék a gonoszt.

Ezzel a tilalommal papjaim szétrombolják gyermekeim hitét, és fájdalmas Szívemnek mérhetetlen szenvedést okoznak. Ezt a Földön senki sem tudja felmérni és megérteni.

Gyermekeim, szeretett Gyermekeim! Jól tudom, hogy ördögi homályban járjátok utatokat, kicsapongások és erkölcstelenségek közt, melyek egyre inkább tönkre tesznek benneteket.

Az üzeneteket, amelyeket az egész világon a lelkek üdvösségéért adtam, nem hiszitek el, mert Egyházamat olyan papok kormányozzák, akik nem hisznek látnokaimnak. Csak azt teszik, amit a törvény előír, amit elöljáróik parancsolnak, ami kötelező.

Így a népek továbbra is sötétségben és homályban járnak, mert hallgatnak papjaik rossz szavaira. De híveimnek észre kell venniük a visszás állapotot, ami az Egyházamban uralkodik: az erkölcstelenség, a rendetlenség, az Oltáriszentség előtti tiszteletlenség, a szentségek semmibevétele, képeim kicsúfolása.

Egyes papok maguk is azon vannak, hogy az Egyházat tönkre tegyék, amit Isten drága Vére szerzett meg. A püspököknek kellene helytállni és prédikálni a visszásságokról, és mindazt megtiltani, ami visszatetszést vált ki Isten előtt. Ehelyett ők is olyan felhívásokat intéznek a világhoz, amelyekben a rózsafüzér ellen beszélnek, és botránkozást okoznak a híveknek.

Te azonban légy erős, és mindig teljesítsd küldetésed. Egy napon eljön a győzelem az egész világra. Mindenki a hite és érdemei szerint lesz jutalmazva.

51-52.

J: Az Egyházban és az egész világon szavaimat lábbal tiporják és felhígítják. Az utóbbi időben a rossz már az Egyházban is terjed. A papok fájdalmas nyomot hagynak maguk után, mert a nép egyre csak eltávolodik Istentől.

Keresztem a Kálvárián véres könnyek tengerében áll. Tabernákulumaimban elhagyatva várok. Templomaim kiürülnek. A papok azt gondolják, hogy akkor találják meg az igazi életet, ha levetik ruhájukat, és házasságot kötnek.

Az Egyház az én Jegyesem. Magamhoz vettem és megszenteltem. Ugyanígy papjaimat is megszenteltem, mielőtt oltáromhoz léptek. Mint tanítványaimat szerető Szívem hívásával választottam őket az imádságra és a bűnbánatra.

Most azonban eltűnt a belső béke az Egyházban. Kevesen prédikálnak az igaz szeretetről. A szentmise nehéz teherré vált. A templom üres, a legméltóságosabb Oltáriszentség elhagyatva. Éjjel-nappal egyedül vagyok. Minden embert kérek és hívok, hogy legalább egy órát legyenek velem, töltsék imádságban mások megszenteléséért.

Teljesen elfordultatok tőlem, teljesen elhagytatok. Elfeledve, véresen függök a kereszten. Az én helyettesem a ti áldozatotok lesz. Ő minden órában imádkozik az Atyához azokért, akik már az Égben képzelik magukat.

Ti elnyomjátok a Szentatya szavait, amit én adtam neki. Nem tűrök Egyházamban hibákat! Nem törvényalkotókat akarok, hanem bölcs szolgákat, akiket a Szentlélek vezet, akik értenek Egyházam vezetéséhez. Inkább kevesen, de szent papok legyenek. Bár vannak ilyenek, ti mégis vadásztok rájuk. Nem pártokat akarok, hanem, hogy Egyházam szent legyen, hogy egyedül az én Lelkemtől vezetve cselekedjék.

Szeretteim, legyetek résen! Az áruló papok kemény csapásként fognak pusztítani az Egyházban. Sok igaz és választott lelket fognak eltiporni, mégis ezek az eltiportak lesznek az Egyház megszentelésére. Ezt a nagy figyelmeztetést intézem papjaimhoz.

Fiam, folytasd küldetésedet még akkor is, ha papjaim rágalmaznak. Imádkozz értük minden nap egész szíveddel!

 

1975. Jézus. (Margit asszony-1) 514.

Azt mondom: Tiszteld a papságot; tanítsd meg az embereknek, hogy tiszteljék a papságot és azt a hatalmat, amit adtam neki. Nem minden embernek van meg ez a hatalma. Ha valaki nem tiszteli a papot, engem vet meg. Ha egyformák az emberek előttem, a pap kiválasztott lélek. Ne ítéld el a papot, bárki is legyen. Az ítélet az én dolgom.

Mentsd meg őt szereteteddel. A te Teremtődet és Üdvözítődet lásd benne.

Segíts neki, hogy tudatára ébredjen papi méltóságának és irántam vállalt felelősségének. A megkívánt életszentség nem ócska, elavult maradiság; sokkal fontosabb, mint valaha.

 

1975. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

124.

Amikor bekövetkezik a rettenetes ütközet ideje a tévedést képviselő papokkal, akik szembeszállnak a pápával és az Egyházzal, a kárhozat felé hurcolva végtelen nagyszámú gyermekemet, akkor ti lesztek az én hűséges papjaim.

Abban a sötétségben, amelyet a gonosz lélek áraszt mindenfelé, a sok téveszme között, amelyet a kevélység szelleme terjeszt, amelyhez csatlakoznak, és amelyet követnek, abban a pillanatban, amikor az egész Egyházban minden vita tárgyává válik, még Fiam Evangéliumát is némelyek legendának minősítik, akkor ti, nekem szentelt papok, ti lesztek hűséges fiaim.

134.

Éreztetni kívántam veled annak a nagy keserűségnek egy kis cseppjét, amely Szívemet elárasztja sok szegény papfiam miatt. Sátán már teljesen birtokba vette őket…

Szegény fiaim, mennyi gondot okoznak nekem!

Fiam papjai ők, és Fiamban már nem hisznek többé, folytonosan elárulják. Arra hivatottak a papok, hogy a kegyelem szolgái legyenek, és már megszokásból élnek a bűnben: életük a szentségtörések szakadatlan láncolata. Az üdvösség Evangéliumának hirdetésére küldetett papok, és most tévedések hirdetőívé váltak. Sok lélek megmentésére rendelt papok, és mennyi-mennyi lelket vezetnek a kárhozat útjára!

Ez az az óra, amikor a pusztulás utálatossága valóban azon van, hogy behatoljon Isten szent templomába. Többé már nem a Föld sói, hanem ízét vesztett só, romlott és undort keltő só, egyedül arra való, hogy kiszórják a földre, és mindenki rátaposson. Többé már nem tartóra tett fények, csupán sötétség, amely még sötétebbé teszi az éjszakát.

135-136.

Szenvedjetek együtt a pápával, a püspökökkel, a hűséges papokkal. A kereszt, amit ma Jézus kérésére hordoznotok kell, az, hogy olyan paptestvérek között kell élnetek, akik többé nem hisznek, akik többé már nem élik az Evangéliumot, hanem elárulják, akik hűtlen szolgák, és ennek ellenére az Egyházban maradnak a hűtlenség kiszolgálására.

E hűtlenségnek még mélyülnie és súlyosbodnia kell. Szükséges, hogy egyre több szenvedésre kapjatok meghívást, mert egy napon általánossá válik az Egyházban az Evangéliumtól való teljes eltávolodás, még a szabadító tisztulás előtt.

Ezért ne törődjetek többé az időpontokkal, ne számoljátok ki győzelmem napját sem.

Éljetek rámhagyatkozva és bizalomban, mint Szeplőtelen Szívemben élő kicsinyke fiaim.

150-151.

Elérkezett az idő, amikor mind gyakrabban és mind nagyobb jelekkel nyilvánulok meg Egyházamban.

Sok helyen ontottam könnyeimet, hogy mindenkit visszahívjak az Anya Fájdalmas Szívéhez.

Az édesanya könnyei még a legkeményebb szíveket is megindítják. Most az én könnyeim, még véres könnyeim is teljesen közömbösen hagyják sok fiamat.

Annál gyakoribbá válnak üzeneteim, minél inkább elnémul a szolgák hangja az igazság hirdetésében.

Sok pap kötelességmulasztása miatt szenved annyi fiam ma Isten Igéjét nélkülözve, igazi lelki ínségben!

Nem hirdetik ma többé nektek az élethez szükséges legfontosabb igazságokat: a reátok váró Mennyországot, Fiam keresztjét, amely titeket üdvözít, a bűnt, amely megsebzi Jézus Szívét és az enyémet, a poklot, ahová számtalan lélek zuhan naponta, az ima és a bűnbánat sürgető szükségességét.

Minél inkább terjed a bűn, mint valami járvány a lelkek halálát okozván, annál kevesebbet beszélnek róla. Ma némely pap még tagadja is. Anyai feladatom, hogy tápláljam gyermekeim lelkét. Ahogy halkul a szolgák hangja, úgy tárul ki egyre inkább az Édesanya Szíve.

E közbelépéseim után elérkezett az idő, amikor személyesen jelenek meg és munkálkodom az Egyházban, amelynek Anyja vagyok.

Rajtatok keresztül szeretnék munkálkodni, Szeplőtelen Szívemnek szentelt papok. Ez is tervemhez tartozik.

A gonosz lélek, aki kezdettől fogva ellenfelem, ma azon van, hogy sok papot bűnre vezessen, lázít köztük, összegyűjti és felsorakoztatja őket Fiam ellen, ellenem és az Egyház ellen.

 

1975. Író, Pap. (Maria-Rosa Mystica-1)

113-115.

Író: Az első jelenéskor a Szent Szűz a gyász violaszínű ruhájában mutatta meg magát. Szeméből a padozatra könnyek hullottak, és keblét három nagy tőr járta át. Csak három szót mondott: ima – bűnbánat – engesztelés. Később megmagyarázta a tőrök jelentését:

Az első tőr: A papi és szerzetesi hivatások elvesztése.

A második tőr: Papok és szerzetesek, akik halálos bűnben élnek.

A harmadik tőr: Papok és szerzetesek, akik Júdás árulását követik el.

Montichiariban Mária, mint Rosa Mystica elsősorban a papok, szerzetesek és az Istennek szentelt személyek érdekében jött, akik az Úr Szívéhez és az Ő anyai Szívéhez különösen közel állnak, akik közül sokan borzalmas tőröket döfnek e két Szent Szívbe.

Az első tőrszúrás fájdalma:

10 éven belül a Katolikus Egyház 30 000 papja hagyta el hivatását. Ennek csak a fele kérte laicizálását, a másik fele még ezzel sem törődött. A laicizáltak közül sokan csak polgári házasságban élnek, sőt van, aki többször elvált. A harmincezres számhoz annak még négy-ötszöröse adódik hozzá, azoknak a szerzeteseknek és szerzetesnőknek a sokasága, akik feladták hivatásukat. Összesen mintegy 100 000 ember. Ez ijesztő szám, a fájdalomnak szörnyű tőre a Legjobb Anya Szívében, hiszen ezek mind fiai és lányai és az Ő Isteni Fia Szívének választottjai.

A második tőrszúrás fájdalmát

azok a papok és szerzetesek okozzák, akik a halálos bűn állapotában élnek. Megmaradnak ugyan a papi szolgálatban és szerzetesi közösségükben, de lanyhaságukkal, a kereszttől való félelmükkel, az Egyház és a pápa kritizálásával, élvezetvágyukkal, szentségtörő mise-bemutatás és áldozás által és más bűnökkel súlyosan megbántják az Urat és az Ő Édesanyját. Egyedül az Isten tudja csak, hogy hány ilyen van ma az Egyházban! Ez a második tőr még fájdalmasabb, mint az első!

A harmadik tőr hatol az Édesanya Szívében a legmélyebbre:

Ezt azok a papok és Istennek szentelt személyek okozzák, akik nemcsak a hivatásukat, hanem a hitüket is elvesztették, az Egyház elkeseredett ellenségeivé lettek, súlyos kárt okoznak, sok lelket magukkal rántva a bűnbe.

Az Egyház pásztorainak pusztulása magával hozza a nyáj széthullását is.

Az Egyház megéli, mint továbbélő Krisztus, az Ő harmadik megkísértését: “…a  Sátán magas hegyre vitte, megmutatta a világ minden pompáját, és azt mondta: Ezt mind neked adom, ha leborulva imádsz engem!” (Mt 4, 9)

Milyen sok pap, szerzetes és hány világi hívő bukott el ezen a kísértésen! Mennyien vannak, akik már csak kevéssé állnak ellen, és két úrnak akarnak egyszerre szolgálni, és menekülnek Krisztus keresztje elől,… de Istennek legyen hála, megtapasztalható sok ember egyre tudatosabb hűsége és kereszthordozása is.

Szodoma és Gomorra kellős közepén élünk, de található benne sok jó ember is! A síró Fájdalmas Anya, Szí­vében három borzalmas tőrrel kiváltképp hozzájuk fordul kérésével:  i m a – b ű n b á n a t – e n g e s z t e l é s !

123-125.

{Egy pap megrázó vallomása}

“Hosszas tétovázás után írom meg ezt a levelet, hogy köszönetet mondjak, és tevékenységében bátorítsam. Előzőleg szerzetes voltam, most olyan pap vagyok, aki hivatását feladta és megnősült.

Egy voltam a sok közül, akik már nem hittek a Sátán létezésében. Nagy fölénnyel foglaltam állást az Egyháznak a gonosz szellemekről középkorinak bélyegzett tanítása ellen. Most már újra elhiszem, hogy a Sátán létező valóság.

Mondhatom önnek, hogy az öngyilkosság határán álltam. Egy konvertita ismerősöm hatására, én és feleségem, megint imádkozzuk a rózsafűzért. Ez lett a megmentőnk, habár hozzátartozóink és barátaink gúnyolják a „konzervatív” vallási gyakorlatunkat.

Ezzel a pár mondattal lehetetlenség leírni azt a tragédiát, amely lelkemben lejátszódott. Minden napom a kétségbeesés, az undor, elkeseredettség és gyűlölet elleni küzdelemmel kezdődött és hatalmas vággyal a megbocsáttatás, vezeklés és magába szállás után. Hogy Jézus keres minket szeretetével, és haza akar hozni, ez számomra az Ő megfoghatatlan irgalmának csodája.

Saját magam tapasztaltam meg, hogy a teológiába belopakodott „progresszív” felfogások mivé tehetik az embert: a romlás fiává.

A pápa Júdással hasonlított minket össze. Nézetem szerint igaza volt és én hálás vagyok neki, hogy ezt a kemény valóságot a szemünkbe mondta. Önnek {az írónak} is hálás vagyok, hogy ennek a szentéletű pápának (VI. Pál) védelmében, szembe mert velünk szállni.

Engedje meg, hogy a magam és sorstársaim nevében, bizonyos fokig mentegetőddzek: a Sátán és a saját elbizakodottságunk elvakított. Azt hittük, a megújulást szolgáljuk, a valóságban pedig Isten házát döntöttük le. Azt gondoltuk, hogy áttörjük a tabukat, és helyette a világ fejedelmének rabszolgái lettünk. Ha őszinte vagyok, akkor látom, hogy beképzeltségem, érzékiségem, az alázat és engedelmesség hiánya okozta bűnömet.”

Író: Ez a levél felfedi a kegyelem hatását, munkáját. Viszont világosan megmutatja, mennyire szükséges minden papért imádkoznunk. A Sátán küzd minden lélekért; cselvetéssel, a megtévesztés és félrevezetés művészetével.

Semmiképpen sem szabad a megtévedt, hivatásukat elhagyott papokat és Istennek szentelteket lenézni, megvetni vagy vádolva elítélni. Nem vádolni kell őket, hanem segíteni imáinkkal, áldozatvállalásunkkal, engesztelésünkkel. Az ima világot átfogó mentőakciójával kell könyörögnünk, különösen a halálos bűnben élők megmentéséért.

129.

Pap: A katolikus templomok és kápolnák legyenek elsősorban az imádság hajlékai és nem színházak. Az Oltáriszentségben jelenlévő Úr és Üdvözítő legyen megint Isten házának mindent uraló központja. Ha a papok az Oltáriszentségben jelenlevő Istent félretolják, mellékesnek tekintik a templomban, magukat pedig a legfontosabbnak, és oda ülnek, ahová a Magasságbeli trónja való, akkor ez nem tetszhet sem Istennek, sem a Szűzanyának. A templomban az Úr a legfőbb és nem az ember. Ez a legmélyebb oka a papság és a szent fogadalom leértékelődésének. Mintha az Úr azt mondaná: Ha ti papok engem a templomokban mellékesnek tartotok, ti magatok váltok mellékessé.  

 

1976. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

162.

Ti is arra vagytok hivatva Szeplőtelen Szívemnek szentelt kis fiaim, hogy ma jel legyetek, mondjatok ellene a Sátánnak. Életetekkel, amely legyen az életre keltett Evangélium. Ma egyre kevésbé hisznek Fiam, Jézus Evangéliumában, és az Egyházban is azon vannak egyesek, hogy emberi módon és jelképesen magyarázzák.

163.

Látjátok, hány paptestvéretek árulja el az Igazságot, amikor igyekszik azt a világ felfogásához igazítani? Az a hamis feltevés indítja őket erre, hogy így jobban megértik, jobban hallgatnak rá, és könnyebben követik. Nincs ennél veszélyesebb elgondolás.

166.

És ti papok, legyetek mindnyájan az én szeretett fiaim, mert ti vagytok Fiam, Jézus nagy szeretetének legfájdalmasabb és legkedvesebb gyümölcse. Isten terve szerint arra vagytok hivatottak, hogy szolgái, apostolai és vigasztalói legyetek.

Miért árulják el Őt még ma is sokan közületek?

Miért menekülnek el még ma is sokan közületek, magára hagyva Jézust és az Egyházat?

Miért alusznak még ma is sokan közületek? Gyakran az a munkátok is csak alvás, amely hatalmába kerít és leigáz benneteket. Alvás az is, ahogy a világhoz igyekeztek alkalmazkodni, hogy rokonszenvessé váljatok, hogy befogadjon és megértsen ez a világ. Mindez alvás, amikor emberi dolgok tesznek nehézkessé benneteket.

171-172.

Fiam ma Titokzatos Testében, az Egyházban folytatja szenvedését.

E napon arra a gonosztettre gondolok vissza, amelyet Júdás cselekedett, aki elárulta Jézust. Átérzem ugyanazt a fájdalmat minden árulással kapcsolatban, amelyet sok papfiam követ el naponta.

Papok, szeretett fiaim, miért áruljátok el Őt ismét? Miért tartotok ki árulástokban? Miért nem bánjátok meg? Miért nem tértek vissza?

Annyian tagadják meg közületek ismét az Evangélium igazságát, attól félve, hogy nem értik meg, hogy nem értékelik, és nem becsülik meg őket az emberek: “Nem ismerem azt az Embert!”

És az apostolok elmenekülnek, és magára hagyják Jézust az egész hosszú pénteki nap folyamán! Hányan menekülnek el közületek, és hagyják el Egyházamat! Egyesek azért hagyják el az Egyházat, hogy a világot kövessék, mások viszont megmaradnak az Egyházban, de lelkükben és szívükben hagyják el azért, hogy elnyerjék a világ tetszését.

Sokan nem szeretik közületek az Egyházat. Fiam helytartója elhagyatottan él, és elhagyatottsága egyre nagyobb lesz. A pápával tartó püspökök lelkükben érzik ennek az egyedüllétnek a tövisét: papjaik egyre jobban bírálják, támadják és elhagyják őket

János marad. És az Anyával marad.

Mozgalmam papjai: legalább ti maradjatok az Egyházzal és maradjatok velem, Édesanyátokkal. Tekintsetek fájdalmamra és szenvedjetek velem. Az Egyház Kálváriájának ebben az órájában ti lesztek így jelenlétem jelei

174-175.

Az első fatimai jelenés évfordulója

Kedves fiaim, ma emlékeztek meg földi megjelenésemről a fatimai szegény Cova da Iriában. Eljöttem az Égből, hogy megkérjelek benneteket, ajánljátok magatokat Szeplőtelen Szívemnek.

Amit akkor kértem, az ma valósul meg a ti segítségetekkel, Mozgalmam papjai. Ti felajánljátok magatokat Szeplőtelen Szívemnek, és a rátok bízott lelkeket is elvezetitek erre a felajánlásra, amelyet kérek.

Azóta sok idő telt el, már ötvenkilenc év.

Megjövendöltem nektek a második világháborút is, amelyet Isten annak az emberiségnek a megbüntetésére engedett meg, amely sajnos nem tért meg.

Most élitek át azt az időt, amikor a “vörös Sárkány”, a marxista ateizmus az egész világon elterjedt, és egyre nagyobb pusztítást visz végbe a lelkekben.

Valóban sikerült elcsábítania és lesöpörnie az Égről a csillagok egyharmadát.

Ezek a csillagok az Egyház egén a pásztorok, ti vagytok ezek, szegény papfiaim.

Vajon nem ezt bizonyította Fiam helytartója is, hogy ma legkedvesebb barátai, asztaltársai azok a papok és szerzetesek, akik az Egyházat elárulják, és ellene szegülnek?

Itt az idő tehát, hogy arra a nagy menedékhelyre gyűljetek, amelyet az Atya ajánl nektek, hogy a gonosz lélek kísértéseinek ellenállhassatok és szembeszálljatok a teljes hitehagyással, amely szegény fiaim között egyre jobban elterjed. Ajánljátok magatokat Szeplőtelen Szívemnek. Aki magát felajánlja nekem, annak viszonzásul megígérem a megmenekülést: e világon megmenekül a tévedésektől és elnyeri az örök üdvösséget.

Ezt rendkívüli anyai beavatkozásomra kapjátok. Meg fogom akadályozni, hogy beleessetek a Sátán csapdájába. Én magam vigasztallak és erősítelek benneteket.

Itt az idő, most hallgassa meg felhívásomat minden pap, aki hűséges akar maradni.

Mindenki ajánlja fel magát Szeplőtelen Szívemnek és a ti segítségetekkel, papjaim, sok gyermekem meg is teszi ezt a felajánlást. Olyan ez, mint a védőoltás, amelyet jó Anyaként adok nektek, hogy megőrizzen a hittagadás járványától, amely megfertőzi sok fiamat, és lelki halálba sodorja őket.

Ez az az idő, amelyet megjövendöltem, ez a tisztulás ideje

178.

Hány olyan pap van ma, aki nem engedelmeskedik, aki lázad, aki már semmiféle fegyelmet sem tart be!

Belső engedelmességtek vezet el benneteket az Egyház útmutatásai és irányelvei szerint a teljes fegyelemre.

Ma szenvedtél, látván, ezen a nekem szentelt helyen mennyi a kegyeletsértés, mennyi fájdalmat okoznak anyai Szívemnek azok a gyermekek, akik illetlen öltözetben jönnek hozzám, és képesek tiszteletben álló kegyképem elé járulni. Oszd meg fájdalmamat és engesztelj ezek miatt a tiszteletlenségek miatt, amelyek nap, mint nap ezen a nekem szentelt helyen történnek.

Sajnos, leginkább a papok felelősek ezért. Nézd, hogy ők maguk is hányféleképpen öltöznek, olykor oly furcsán, hogy még saját híveiket is megbotránkoztatják. Pedig az érvényben lévő egyházi előírás arra kötelezi fiaimat, hogy papi öltözetet viseljenek. De ki törődik az előírásokkal? Kevesen, és ezeket többnyire maradinak és nézeteiket túlhaladottaknak tekintik.

A ruhával kapcsolatban ez csak egy kis példa, de szomorú valóságot tár fel. A papok között, akik mégis örökre anyai szeretetem gyermekei, ma terjed a fegyelmezetlenség, az engedetlenség, a minden előírás iránti türelmetlenség.

 

1977. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

210.

Azt szeretném, hogy testben legyetek tiszták. Felajánlottátok Istennek tisztaságtokat. Ezt az erényt igen tudatosan kell élni. Ez ma nehezen sikerül nektek a tévedések miatt, amelyek egyre inkább terjednek, és felajánlástok értékét is igyekeznek csökkenteni.

Hány szeretett fiam hagyott fel a papi élettel, azért, mert a Szentatya azt akarta, hogy ma is tartsák meg a papi nőtlenséget! De hányan megmaradnak papnak, és nem tartják be a nőtlenséget, mivel vagy túlhaladottnak, vagy átmeneti állapotnak gondolják, esetleg belsőleg igazságtalannak érzik, és nem tartják már kötelezőnek.

És hány papfiam él ma megszokásból tisztátalanságban!

211-212.

Az Egyházban is növekszik a zűrzavar, és ma már a világ minden tájára kiterjed. Elsősorban a papokat sújtja. Napról napra növekszik azok száma, akik hagyják magukat elcsábítani a tévedés által, amely hűtlenségre vezet.

A haladás nevében néhány pap csak a világot szolgálja, és a világ szerint él.

Ők az imádságot rendszertelen munkával helyettesítették, érzékeik megtagadását a kényelem és az élvezetek folytonos keresésével, az életszentséget a bűn, főleg a tisztátalanság iránti fokozatos engedékenységgel, amelyet mind gyakrabban követnek el, és állandóan igazolnak.

Élő halottakká, meszelt sírokká váltak, akik még papnak nevezik magukat, de akiket Fiam, Jézus már nem ismer el annak.

És néha ezeket többre becsülik, ezeknek sikerül érvényesülniük, ezek kerülnek felelősségteljes pozícióba.

Azokat, akik még hűségesek maradtak, általában üldözik, elhanyagolják, és néha tudatosan félreállítják.

Így terjed a sötétség, és a Sátán füstje mindent igyekszik beburkolni, a hitehagyás napról napra növekszik.

 

1977. Jézus. (A Szeretetmű-1) 10. December 16.

Tudd meg, hogy éppen a papok lesznek azok, akik nem fogadják el nagyszerű üzenetemet. Ők lesznek – jól megértheted, mily (fájdalmas) szívvel mondom neked –, akik akadályozzák Szeretetművem terjedését. Kevesen fogadják majd el Szívem megnyílását. De ezek a kevesek megdicsőítenek engem olyannyira, hogy kárpótolnak minden egyéb keserűségért.

 

1979. Szűzanya. (Enzo-1) 66-67.

Ez az utolsó üzenet.

Ma adom az utolsó üzenetet. Ez mindenki számára figyelmeztetés.

Újból mondom: a zűrzavar az Egyházban is növekedni fog és a világ minden részére kiterjed. Legelőször a papokat érinti meg. Napról-napra esnek áldozatul. Mi ennek az oka? Engedik, hogy a Sátán megvakítsa őket, így lesznek az áldozatai. Kevés az imádság, ezért minden hiányzik. Hiányzik a hit, ezért nem tudnak együtt munkálkodni papjaim.

Papjaim, tisztelettel és engedelmességgel tekintsenek Egyházamra, mint Krisztus titokzatos Testére és képmására! Irtsák ki az erkölcstelenséget és minden bűnt, ami a Sátántól jön. De pásztoraim nem értik meg ennek szükségességét. Öntelt, gőgös szavakkal tehetetlenné teszik magukat azok, akiket Jézus az ördögűzés hatalmával felruházott. Egyes papok azonban nagyon nagy kincset jelentenek számomra a lelkek megmentésében. Talán már nincs szükségetek erre, kedves bíborosok, püspökök a világ minden részén? Óvakodjatok attól, hogy ilyen súlyos terhet vállaljatok magatokra. A hit majdnem teljesen eltűnik. Gyorsan térjetek vissza az egyenes útra, hiszen ti vezettétek félre a lelkeket!

Egyes papjaim teljesen a haladás és a világ szolgálatában állnak és a világhoz igazodnak. Gyermekeim, ne így cselekedjetek!

Az imádság – sokan rossz cselekedetekkel helyettesítik.

Aszkézis (önfegyelmezés) – az élvezetek hajszolásával helyettesítik.

A megszentelődés – a bűn javára elhanyagolják, különösen a tisztátalanság bűne javára, amit egyre többször követnek el és még helyeslik is.

Szegény Gyermekeim! Élő halottakká lettetek, mert Isten nélkül, Isten szeretete és az emberek szeretete nélkül akartok élni. Hát mit tettetek az emberiségért? Mit adtatok nekem a mai napig? Hány lelket erősítettetek meg, térítettetek meg? Szolgálatotok nem sokat jelentett, de mégis hasznotokra lehet, ha jelenlétemben éltek

 

1982. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 403-404.

Főleg az Egyházra tekintek ma fájdalmas aggódással, amelyet Jézus különösen anyai gondomra bízott. Látom, mennyire megsebezte a bűn, megoszlott egysége, meggyalázták a szentségtörések, elhomályosították igazságát.

Hány olyan pásztor van ma, akik többé nem védik nyájukat, amelyet Jézus bízott rájuk! Egyesek olyankor hallgatnak, amikor bátran meg kellene szólalniok az igazság védelmében és a tévedés, a bűn elmarasztalására. Tűrnek, nehogy kockára tegyenek valamit, belemennek a megalkuvásba csak azért, hogy előjogaikat megtarthassák. Így terjed kétértelmű megfogalmazásban a tévedés, és többé nem teszik jóvá a bűnt, fokozatosan megtagadják Jézust és az Ő Evangéliumát.

 

1984. Jézus. (Boitsfort-1) 62-63.

Július 21.

Ne engedjétek, hogy a Sátán megrontson titeket. Ne bízzatok azokban, akik parancsaimat nem követik, és akik Vikáriusomnak {a Szentatyának} nem engedelmeskednek. Igen, gyermekeim, bíborosok, püspökök és nagyon sok pap a tévedés sötétségében él! A Sátán benyomult az Egyházba, de az én Szívem győzedelmeskedni fog. Testvéreim, hallgassatok Anyámra, a Boldogságos Szent Szűzre! A Vikáriusom nagy türelemre és bátorságra hív fel benneteket. Szeressétek, és szentelődjetek meg! Mutassátok be a szentmisét, és gyóntassatok! Legyetek alázatosak és engedelmesek! Attól tartotok, hogy hozzám tartoztok? Vagy szégyenkeznem kell, amikor az ítéleten megjelentek előttem? Testvéreim, ti a rátok bízott lelkektől elvárjátok, hogy tiszteljenek és engedelmeskedjenek! Ezért kell nektek jó példát adni, de ti sokszor olyan példát adtok, amit nem követhetnek. Ti túlzott mértékben vagytok az evilági dolgokkal elfoglalva. Nem ez a ti feladatotok, gyermekeim. Nektek a lelkeket nem a kárhozatba, hanem az Atyához kell elvezetni. Mit fogtok mondani, amikor azt kérdezem tőletek: Mit tettetek a lelkekkel, akiket rátok bízott a mennyei Atyátok, szeretetből, az Ő jóságából?

Egyedül az engesztelés és a bűnbánat tud benneteket az önteltségből megszabadítani! Nektek hosszú órákat kell az imádságban töltenetek. Ezzel tudjátok bizonyítani hiteteket, szereteteteket és teljes odaadásotokat! A szentmisét nagy hittel és szeretettel kell ünnepelnetek, mert nagyon sokan közületek nem hisznek már az isteni jelenlétemben, az Oltáriszentségben. Miért távolítottátok el az áldoztató rácsokat, ahol minden hívő térdelve fogadott engem? Nektek, gyermekeim, az életszentségre kell a lelkeket elvezetnetek, amikor a bűnbánat szentségében részesítitek, és áldásomat adjátok rájuk. Nektek engesztelő körmeneteket kell tartanotok, hogy a sértéseket, melyeket Nevem és legszentebb Szívem ellen elkövetnek, jóvátegyétek. Nektek böjtölnetek kell, hogy a katasztrófákat elhárítsátok, és a mennyei Atyám haragját lecsillapítsátok! Gyermekeim, igyekezzetek! Szeretlek benneteket, és én mindannyiótokat meg akarlak menteni!

Október 19.

Én elutasítottam a tanítványokat, amikor nem a hitet keresték, hanem a saját előnyüket. Sajnos, ma is vannak papok és nővérek, akik a saját maguk előnyét keresik, és az adományokat kapzsi módon megtartják! Születésemkor sok mindent ajándékoztak nekem, ezeket azonnal a szegényeknek ajándékoztuk. Boldog az, aki adományban részesül és a szükségben szenvedőknek tovább adja.

November 8.

Püspökök, engedelmeskedjetek, mielőtt még késő lesz! Vegyétek kézbe a kormánykereket, és vezessétek a hajót jó irányba, mert a vízmérce a vízvonal alatt van. Őrködjetek, mert a hajóért a felelősség rajtatok van! Ha felborul a hajó, akkor ti lesztek az elsők, akik elmerültök. Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás! Igyekezzetek, mert a sötétség közel van. Ti nem tudjátok, mit hoz a holnapi nap!

November 12.

Püspökök és Kardinálisok, ne várjatok; cselekedjetek! Igyekezzetek, hogy semmilyen kegyelem el ne vesszen! Mert ti az Atyám előtt felelni fogtok! Mi lesz akkor veletek, ha ti nem hallgattok Őreá?

 

1985. Jézus. (Boitsfort-1) 65. Március 12.

Ti egyedül hagytok engem a tabernákulumban. Templomaim be vannak zárva. Ki tud engem felkeresni? Ti csak az anyagiakra gondoltok. Meggyalázzátok templomaimat, és elzárjátok gyermekeim elől. Hol imádkozzanak? Mit tettetek a ti védőszentjeitekkel? Már nincsenek és nem láthatók a ti templomaitokban. Talán annyira zavartak Ők benneteket? De az mind érthető, ha ti engem nem szerettek.

 

1985. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1)

509.

Mégis óvakodjatok attól a három súlyos veszélytől, amely tökéletesedésteket gátolja és, amelyre már többször figyelmeztettelek benneteket: annak veszélyétől, hogy eltávolodtok a hittől, mivel a ma tanított tévedéseket követitek; annak veszélyétől, hogy elszakadtok az Egyház belső egységétől, a pápa és a hierarchia  elleni lázadás miatt, amely még mindig terjed a belső egyházi életben; és annak veszélyétől, hogy a szekularizmus és az erkölcsi engedékenység áldozataivá váltok, amely arra vezet, hogy megadjátok magatokat a gonosz és a bűn elleni mindennapos küzdelemben.

523.

Ma hányan vannak szeretteim között, akik elmenekülnek, elhagyván Jézust és az Egyházat, mert elcsábítja őket a világ könnyű vonzása, a világé, amelyben élnek.

Közülük hányan elárulják Őt, attól a vágytól indíttatva, hogy sikerül elfogadottabbá válniok és több követőt találniok, ha nagyobb összhangban lesznek a ti időtök ízlésével és gondolkodásmódjával. Hányan ismétlik Péter tettét, aki megtagadja Mesterét gyávaságból és félelemből. Sokuk félelme az, hogy nem látszanak naprakésznek és nem állnak a ma divatban lévő kulturális követelmények szintjén.

Legyetek alázatosak, erősek, bátrak.

Ne engedjétek, hogy félelem vagy csüggedés vegyen erőt rajtatok. A tévedés éjszakája, a hitehagyás és a hűtlenség tévedésének éjszakája már leszállt a világra és az Egyházra.

Jézus Titokzatos Teste újabb fájdalmas haláltusája óráját éli. Ezért ismétlődnek ma nagyobb méretekben az akkori események: az elhagyás, a megtagadás és az árulás.

 

1985. Szűzanya. (Nadju-1) 27.

Áldjátok az Urat!

Ne akkor sírjatok, amikor könnyeimet látjátok, hanem a Fiamra nézzetek, őt vigasztaljátok! Vért izzad, töviskoronát visel.

Szüntelen imádkozzatok a papokért! Valójában a papok olyanok, mint a gyertya lángja a szélben. Számtalan kísértés gyötri őket. A plébániák ablakai nyitva vannak. Három ördög leselkedik be minden ablakon. Zárjátok be az ablakokat! {A test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége.}

Áldozzátok föl magatokat a papokért! Én segítek nekik. Nektek az a feladatotok, hogy állandóan védelmezzétek őket. Kiváltságos gyermekeim ők, akiket a legjobban szeretek, akiket a legjobban dédelgetek.

569-571.

A szeretet középpontjához, az eucharisztikus Jézus körül lüktető diadalmas és tisztuló Egyházhoz kellene csatlakoznia a küzdő Egyháznak is. Csatlakoznotok kellene nektek is, szeretett fiaim, szerzetesek és hívek, hogy a Mennyországgal és a tisztítóhellyel együtt az imádás és a dicséret örök himnuszát zengjétek.

Ehelyett ma Jézust nagy üresség, nagy elhagyatottság veszi körül.

Jézust ma üresség veszi körül, amelyet főleg ti, papok okoztok, akik apostoli munkátokban gyakran fölöslegesen és sokat forgolódtok a kevésbé fontos és másodlagos dolgok körül. Elfelejtkeztek arról, hogy napotok középpontjának itt kellene lennie a tabernákulum előtt, mert itt Jézus van jelen, és nektek elsősorban Őt kellene őriznetek.

Körülveszi Őt sok fiam közömbössége is, akik úgy élnek, mintha Ő nem is lenne, és amikor liturgikus szolgálatra a templomba mennek, nem veszik figyelembe az Ő köztetek lévő valóságos isteni jelenlétét.

Az eucharisztikus Jézust gyakran félreeső sarokba helyezitek, pedig a templom középpontjába kellene Őt tennetek; egyházi gyűléseitek középpontjában kellene lennie, mert az Egyház az Ő temploma, s elsősorban az Ő számára építették és csak aztán a ti számotokra.

Anyai Szívemet mélységesen megszomorítja az a mód, ahogy a tabernákulumban jelenlévő Jézussal bánnak sok templomban, ahol Őt félreteszik egy sarokba, mintha valamilyen használati tárgy lenne egyházi összejöveteleitek számára. De főleg a szentségtörések képeznek Szívem körül fájdalmas töviskoszorút.

Hány méltatlan áldozást és hány szentségtörést követnek el az emberek a mai időkben!

Azt lehetne mondani, hogy már nincs olyan szentmise, ahol nem történik szentségtörő áldozás. Ha az én szememmel látnátok, mekkora ez a seb, amely az egész Egyházat megfertőzte és megbénítja, lefékezi, tisztátalanná és nagyon beteggé teszi!

Ha az én szememmel látnátok, velem együtt ti is sok könnyet ontanátok!

 

1986. Író, Szűzanya. (Fűkereszt-1)

20.

Író: A Szűzanya különösen szereti pap-fiait. Bennük ugyanis Fiát látja és szereti. Ezért kéri a Szűzanya, hogy gyakran imádkozzunk és hozzunk sok áldozatot a papokért, hogy segíteni tudjon nekik. Lex mama gyakran látta sírni a Szűzanyát azok miatt a papok miatt, akik nem veszik komolyan szent küldetésüket. Pedig nekik teljes odaadással kellene Szent Fiát követniük. Hiszen már nem önmagukéi, hanem egészen Jézuséi. A papoknak kellene leghűségesebben hordozniuk keresztjüket, mondja a Szűzanya. Egész életükkel, tevékenységükkel Jézus életét kellene folytatniuk. Nem azt várja tőlük az Úr Jézus, hogy ájtatoskodó életet éljenek, hanem azt, hogy egészen természetesek és igazak legyenek. Szent Fia legkevésbé a papoktól tűri el a látszat-kereszténységet. Ezért kerüljék, hogy a látszatra adjanak! A rájuk bízott hívek számára Krisztussal egyesült igaz életük által kell példaképpé válniuk. Sokkal inkább életükkel, mint szavaikkal kellene Krisztusra mutatniuk. Az a pap, aki teljesen a Szűzanyának szenteli magát és felajánlása szerint is él, a Szűzanya csodálatos segítségét fogja megtapasztalni. Ha bízik a Szűzanyában és követi Őt, igen sok kegyelmet kap.

22.

Író: Már VI. Pál pápa is kimondta, hogy Mária az Egyház anyja. Tehát, mint Anyának joga van figyelmeztetni az egyháziakat, papokat, püspököket is. A Szűzanya maga hangsúlyozza Eisenbergben:

Szűzanya: Mint az Egyház Anyjának, jogomban áll figyelmeztetni az Egyház pásztorait, hogy a keresztényeknek a helyes utat mutassák, és ők is azon járjanak. Fiam megbízásából figyelmeztetnem kell őket, hogy a Sátán minden csapdájából ki kell szabadítaniuk a keresztényeket. Sok pásztor kevély, és ez nagy veszély az Egyház számára. Aki kevélyen feltartja fejét, annak a Sátán dirigál. Csak az alázat, az ima és vezeklés által lehet elkerülni a Sátán cselvetéseit. Csak így tud a Szentlélek mindenre fényt deríteni, csak így láthattok világosan.

 

1986. Jézus. (Vassula-0) 94-95.

Én mindig veletek vagyok. Ti nem hívtok segítségül engem. [Jézus tanítóihoz szól:] Látom, mennyire megváltoztatok. Egyházamban elhatalmasodott a bürokrácia. Hallgassatok aggodalmas kiáltásaimra! Ti másképpen tanítotok rólam, nem úgy, ahogy én tanítottalak titeket. Közületek egyesek ártanak az Egyházamnak. Elfulladok és fulladozom, látván, hogy ti lebontjátok azt, amit én építettem. Hogyan tudnék bűneiteket látva nem kiáltani? Miképpen lennék elégedett, amikor ti a farizeusokra emlékeztettek engem? Miért feledkeztetek meg arról, ami az én ajkamról való? Miért nem szeretitek egymást? Miképpen tudnátok tisztelni engem, amikor kiválogatjátok és visszautasítjátok? [Jézus tanításait. Az Egyház hagyományát.] Engem nem csak az igazak miatt szegeztek föl a keresztre. Bárcsak megvilágosodna szemetek, hogy észre tudjátok venni gazdagságomat!

 

1987. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 613-614.

Szeplőtelen Szívembe fogadom Egyházamat, amely itt {USA} a haláltusa és keresztre feszítés óráit éli, mert sok ember vesztette el a hitet, mert egyre mélyebbé válik a megoszlás és a Pápával való makacs szembehelyezkedés. Ez abban nyilvánul meg, hogy figyelmen kívül hagyják Tanítóhivatalát, sőt abban is, hogy a Tanítóhivatallal ellentétes és a katolikus hittel nyílt ellentétben álló tanítást terjesztenek.

E súlyos helyzet okai a pásztorok.

Isten szent Egyházának Püspökei, térjetek vissza a jó Pásztor által kijelölt útra, legyetek hűségesek az Evangéliumhoz és védelmezzétek kitartó bátorsággal a rátok bízott hit kincsét.

Isten szent Egyházának Püspökei, térjetek vissza a Pápával való teljes, alázatos és mindent átfogó egységre, mert ma a súlyos szakadás veszélye fenyeget benneteket. És emiatt mekkora a ti felelősségetek Isten előtt!

Isten szent Egyháza Püspökei és Papjai, törődjetek ismét a lelkekkel, azzal a legnagyobb jóval, amelyet reátok bíztak. Védjétek meg őket a ragadozó farkasok támadásától, akik ma gyakran öltöznek ártalmatlan és szelíd báránybőrbe.{Az egyházi szabadkőművesség}

Nézzétek, mint növekszik a zűrzavar, sűrűsödik a sötétség, terjednek a tévedések, és árad szét a bűn.

 

1988. Jézus. (Vassula-2)

133.

Vassula, fáradt vagyok, fáradt, mert látom, mennyire nincs szeretet és egyszerűség. Mit érnek számomra a szertartások és az áldozatok, ha nem szeretik egymást? Virágom, van-e nagyobb öröm, mint mezítlábas tanítványaimat látnom, amint egyetlen bottal kezükben őrzik bárányaimat? Szeretem az egyszerűséget. Az egyszerűség és a szegénység elbűvöl. Igazi tanítványaim mezítláb jártak, de gazdagok voltak lélekben.

147.

Szájam szárazabb a pergamennél a szeretet-szomjúság miatt. Szemem belefáradt annak szemlélésébe, miként öntitek szóáradatotokat oltáromra. Felajánljátok imátokat, de mielőtt hozzám érnének, páraként felszívódnak a levegőben. Elfordítom tőletek tekintetem, mert tudom, mi lakik szívetek mélyén. Megfulladok!… Fulladozom attól, hogy félelem nélkül jöttök hozzám, és olyan nyíltan, olyan magától értetődően tapostok rá isteni Szívünkre! [Szűz Mária és az Ő Szívére.] Ezek után miképpen várhatnátok, hogy bárányaim megbízzanak bennetek?

186.

Megmagyarázom neked, hogy miért mondtam néhány napja egyik üzenetemben azt, hogy régi ruháimat kellene viselnetek, amikor „Péterrel” találkoztok. Ezzel tudtotokra adtam, hogy az Evangéliumomat nem lehet megváltoztatni, hanem úgy kell hirdetni, ahogy én hirdettem. Hozzátettem, hogy ruhám egyszerű. Ezen azt értem, hogy gyermekként, gyermeki hittel kell közelednetek az Evangéliumhoz, és így kell értelmeznetek. Vassula, sok papom nem hisz többé misztériumaimban. Ezért nem prédikálnak úgy az Evangéliumokról, ahogy kellene. Csupán arra törekednek, hogy korszakotok tetszését megnyerjék és megfeleljenek kultúrátok igényeinek. Ezek a papok „új keletű ruhát” hordanak, amely más, mint az enyém. Tudniuk kellene, hogy ez nagyon bánt engem. Evangéliumomat tévedések nélkül kell hirdetni, és misztériumaimnak meg kell maradniuk misztériumoknak!

 

1988. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 698-699.

Ne engedjétek, hogy csüggedés vegyen rajtatok erőt!

Ez a bátorság és a tanúságtétel ideje.

Hangotoknak egyre erősebben kell hirdetnie az Evangélium szavát és a katolikus hit minden igazságát.

Le kell lepleznetek minden tévedést, le kell győznötök minden alattomos cselszövést, vissza kell utasítanotok a megalkuvást a világ szellemével, minden ember számára példát kell mutatnotok Krisztus és az Egyháza iránti hűségetekkel.

Elérkezett az az idő, amikor szeretnetek és dicsőítenetek kell a keresztre feszített Jézust. Mindig vigyétek Őt magatokkal, és úgy mutassátok meg mindenkinek, mint az egyedüli Üdvözítőt és Megváltót.

E romlott nemzedéknek sincs másban lehetősége a megmenekülésre, mint a megfeszített Jézus Krisztusban.

Ne engedjétek, hogy félelem vegyen rajtatok erőt! Most már elérkezett feláldoztatástok ideje.

Üldözni fognak benneteket. Sőt, azt fogják hinni mindazok, akik benneteket akadályoznak, megrágalmaznak, akik megvetnek, a peremre szorítanak és üldöznek, hogy ez tetszésére van a Mennyei Atyának, sőt nekem, Szeplőtelen Édesanyátoknak is.

Ez az átélt sötét idők részét képezi. Mert most már beléptek a tisztulás legfájdalmasabb és legsötétebb szakaszába, és az Egyházat rövidesen egy újabb, eddig még nem ismert, rettenetes üldözés fogja megrázni.

 

1989. Szűzanya. (Nadju-1) 121-122.

Ó, kedves papjaim!

Az az óhajom, hogy a lelkek, bármennyire is romlottak, vegyék azt a fényt, amit adok nekik. Esengve kérlek benneteket, maradjatok hűek Fiamhoz, Jézushoz, hogy ezek a lelkek megtérhessenek.

Ezenkívül ne engedjétek, hogy hiába folyjanak könnyeim s azok a vérkönnyek se, amelyeket hullattam.

Az az óhajom, hogy ti, kedves papjaim, áldozatokká legyetek a bűnösök megtéréséért. Mostanában a Sátán leselkedik az emberekre, mindenfajta álarcot öltve magára, hogy a rosszat jónak tüntesse föl. Ó, Gyermekeim! Vajon nem kell-e sietnetek, hogy a Sátánt sarokba szorítsátok? Tartsátok nyitva a szemeteket: milyen a külseje!

A legjobb eszköz ellene az, ha megvalósítjátok azokat az üzeneteket, amiket küldök nektek.

Egyébként bízzátok rá magatokat teljesen Jézus Szentséges Szívére! Imádkozzátok buzgón a szentolvasót, hozzatok áldozatokat, tartsatok bűnbánatot! Legyen több bizalmatok, kövessétek Őt, higgyetek neki!

Majdnem küszöbön áll a harmadik világháború, éppen az emberek miatt. Épp ezért kérem minden gyermekemet, hogy egy szentolvasóval többet imádkozzék a világ békéjéért, több szeretettel és az egység szellemében.

 

1989. Jézus, Vassula. (Vassula-2) 369-370.

J: Én vagyok nyájam nagy Pásztora. Megtanítottam a pásztorokat, hogy ügyeljenek nyájamra, de sok társam bizonyult alkalmatlannak, nem törődtek az elveszettekkel, nem hozták vissza a nyájba az elszéledteket. Legjobb barátaim okozzák nekem a legnagyobb bánatot, és Testemen a legmélyebb sebet azzal a bottal ütik, amelyet én magam adtam nekik. Ők az én legjobb barátaim, mégis az ő kezük sebzett meg engem a felismerhetetlenségig. Szüntelenül ostorozzák hátamat. Egész Testem rázkódik a fájdalomtól, kiszáradt ajkam remeg. Félelem nélkül kiáltanak a békéért, de nincs béke, mert engedték, hogy megragadja és félrevezesse őket a racionalizmus, az engedetlenség és a hiúság. Micsoda bánatot okoznak nekem, és milyen sebeket ütnek rajtam!

V: Miért olyan nehéz megváltozniuk?

J: Nehéz kiengedni kezükből a hazugság jogarát, ha már egyszer a kezükben tartják. Nehéz feladni emberi tanaikat és szabályaikat. Nehéz meghalniuk saját kapzsiságuknak, nehéz elfogadni az önmegalázás ruháit. Ezeknek mondom: zokogjatok pásztorok, jajveszékeljetek! Vessétek magatokat a földre, ti urai a nyájnak, mert elérkezett lemészárlásotok ideje! Úgy dőltök el egymás után, mint a legszebb kosok. Nektek kínáltam fel barátaim közül a legjobb örökséget, egy sorba állítottalak benneteket a választottakkal. Rátok bíztam házamat, de ti nem követtétek utasításaimat. Elhagytátok hiteteket, azt tettétek, amit gonosznak tartok. Hívtalak benneteket, de nem akartok figyelni, nem engedelmeskedtetek nekem. [Ezt nagy keserűséggel mondta.]

 

1989. Jézus. (Vassula-3) 23-25.

Ó jöjjetek hozzám mindannyian, ti pásztorok, akik eltávolodtatok az igazságtól. Mondhatjátok-e, hogy nem ismeritek a törvénytelenség vagy a pusztulás útjait? Állíthatjátok-e, hogy ösvényt nem ismerve keltetek át a sivatagokon? Mit használt nyájamnak a kérkedés és az önteltség? Igen, hol van most a nyáj, amelyre oly büszkék voltatok? Most is azt állítjátok, hogy igazságosan vezettétek? Megkérdeztétek-e őszintén magatoktól valaha, hogy úgy viselkedtek-e, ahogyan én, a Pásztor szeretném?

Figyeljetek rám! Értsétek meg, és fogadjátok e szavakat figyelmeztetésként!

Ti, akik a hamisság jogarára cseréltétek pásztorbototokat, és ezrek felett uralkodtok, nem vettem-e le vállatokról a terhet? Nem én adtam-e jóvátételt helyettetek? Vagy tovább kellett volna néznem, hogy könnyek között eszitek kenyereteteket?

Mindezt azért tettem, hogy könnyítsek rajtatok, segítségetekre jöjjek, és gyengéden pásztoraimnak neveztelek benneteket.

Az idő rövid. Csodákat és jeleket adok nektek, és csodálatos jelenségekkel árasztom el az eget. Egyik figyelmeztetést küldöm a másik után. Szeretetem és irgalmam nagy jeleit adom nektek, de ti nem vagytok ennek tudatában…

Felkészült-e szívetek arra, hogy fogadjatok engem? Felkészült-e ajkatok arra, hogy szóljatok és elismerjétek kegyelmem Lelkét, akit rátok árasztok e napokban. Akar-e látni szemetek? Kész-e fületek arra, hogy felismerje szeretetem kiáltásait? Hajlandó-e megnyílni szívetek, hogy elismerjétek mai kegyelmeimet? Akar-e járni lábatok és elhoz-e benneteket, hogy leboruljatok elém az imádás órájában, mint születésem után az első pásztorok, akik imádtak és dicsőítettek? Készen álltok-e arra most, hogy szívből dicsőítsetek engem, és nyájamnak megmutassátok irántam való szereteteteket és hűségeteket? Azt állítjátok, hogy éltek, és nem vagytok halottak, akkor hogyan lehetséges, hogy hangotokat sem hallom? Hogyan lehetséges, hogy nem hallom áldásaitokat?

Én vagyok az, aki megdorgálom és megfegyelmezem azt az embert, akit szeretek. Jöjjetek, és tartsatok bűnbánatot! Töltsétek el örömmel Szentséges Szívemet, és emeljétek tekinteteteket rám, a ti Pásztorotokra, hogy ne tévelyegjetek tovább céltalanul ebben a pusztaságban!

Azért vagyok jelen, hogy lábatokat a béke, a szeretet és az egység útjára vezessem. Könyörgök, vegyétek országom kulcsát és használjátok! Országom kulcsa a SZERETET, a megdicsőült szeretet. A szeretet az egyik és az alázat a másik kulcs, mely az EGYSÉGHEZ vezet. Vegyétek ezeket a kulcsokat és használjátok! Használjátok szeretteim, és legyetek eggyé, legyetek egyetlen szent néppé!

 

1990. Szűzanya. (Ecuador-1) 112.

Sokat imádkozzatok értük (a papokért), mert a Sátán behatol Szentegyházam belsejébe.

(…) és így a Sátán behatolt egészen az Egyház belsejébe. De ne ítéljétek meg azokat, akik megítélnek titeket! Tiszteljétek a papokat, bármennyire hibásak, még ha közülük egyeseknek gyermeke lesz is az után, hogy felszentelték életüket és tisztaságukat hátralévő napjaikra; még ha sokan nem is felelnek meg annak az életmódnak, amelyet felajánlottak az Atyának.

 

1991. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 843.

Az Egyház ma nehéz keresztet hordozva halad a Kálváriára.

Belsejébe hatolt be a világ szelleme, amely mindenhol elterjedt. Mennyire kiszárította, és birtokba vette a papok és a szerzetesek életét az elvilágiasodás.

Közülük soknak kialudt a hite azok miatt a téves tanítások miatt, amiket befogadtak, tanítottak és követtek. A kegyelmi életet eltemették a bűnök, amelyeket elkövetnek, jogosnak tartanak és többé meg sem gyónnak.

Szívük a sok rendetlen szenvedély rabszolgájává vált, és többé nem képes örömet és békét érezni.

 

1992. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 865.

Ez az Ő Húsvétja megörökítődik az időben, az isteni szeretetnek és az emberi hűtlenségnek ez a misztériuma mindennap megismétlődik.

Hányan vannak manapság azok, akik részesednek az Ő papságából, akik örökségének részét képezik, és annyiféle módon elárulják. Elárulják, mert nem hisznek többé az Ő isteni Szavában: a hit hiánya egyre jobban elterjed, a hittől való eltávolodás mindinkább elterjed az Egyházban! Elárulják, mert jobban szeretik a kényelemnek és a gyönyörnek, a tisztátalanságnak és az önzésnek, a gazdagságnak és a jólétnek és az önérvényesülésnek a harminc ezüst pénzét.

Mennyi Júdás van manapság, akik elárulják az Isten Fiát!

Milyen számosan vannak övéi között azok, akik megtagadják, megismételve Péter emberi gyöngeségét rejtő szavait: “Nem ismerem azt az embert!”

Megtagadják Őt abban a félelmükben, hogy a világ, amelyben élnek, nem veszi őket számításba, és nem értékeli, attól félve, hogy maradiak. Kevésbé korszerűnek tartják őket, bírálják és elutasítják.

Püspökök és Papok, szeretett fiaim, – miért van az, hogy manapság olyan nagy számban ismétlitek meg Júdás áruló magatartását és Péter tagadását?

Az új kínszenvedés, amely megismétlődik Jézus számára ezen az 1992. év Húsvétján, a sok pap részéről tapasztalható hűtlenség!

 

1992. Író. (Maria-Rosa Mystica-1) 9.

Szolgálja e megújulást a Rosa Mysticáról szóló könyv. De a megújulásnak előbb a főben, azután a tagokban kell végbemennie. Előbb a pásztoroknak kell megújulniuk, hogy a nyáj is megújulhasson.

 

1994. Szűzanya. (Nadju-2) 39-40.

Olyan nyomatékosan kértem őket (a felelős vezetőket), hogy gondoskodjanak arról a sok juhomról, akik a pokol felé tartanak… (Mond meg nekik), hogy igen egyedül érzem magam, azt látva, hogy milyen sokan vannak a vezetők között, akik elhanyagolnak engem attól való félelmükben, hogy elveszítik hírnevüket, és magukra vonják a nyilvánosság figyelmét.

Nézd… vannak közöttük olyan lelkek, akik valaha Isten virágzó kertjét alkották, s most lezuhannak szakadékába a Sátánnak, aki mindent megront, s sárral piszkítja be őket.

Tekintve, hogy sok pap őszinteség és becsületesség nélkül, képmutató módon mutatja be a szentmisét, az Úr szenved a lelkükben, s nem valósíthatja meg bennük a szeretet csodáit. Így tehát az Úr szüntelenül arra hívja fel a bűn állapotában levő papokat, hogy legyenek hűek feladataikhoz és feleljenek meg az Ő szeretete kívánalmainak.

Az az úgynevezett evangélium, amelyet hamis próféták hirdetnek és terjesztenek képmutató és becstelen eszközökkel, s amit a kultúra, a civilizáció és a megújulás címkéje alá rejtőzve tanítanak, hogy elfogadtassák magukat, nem Fiam, Jézus evangéliuma.

Az elkövetett bűnök mindenféle módon megsokszorozódnak. Ezen túlmenően még igazolják is őket, azt állítva, hogy a mosogatóvíz tiszta víz, azok pedig, akiket elvakítottak, meghallgatják ezeket a szavakat. A Sátán pedig mekkora örömet érez, hogy hatással lehetett rájuk csábításaival!

 

1995. Jézus, Szűzanya. (Nadju-2)

102.

J: Ha papjaim, akik naponta bemutatják a szentmisét, hinnék és éreznék szívükben ezt a jelenlétet, és a fenséges és csodás isteni valóságban élnének, számtalan lélek tisztulna meg és élne irgalmas Szívemben, minden elképzelést felülmúló kegyelemből. Ismertessék meg velük sietve a valóságot!

Míg ez a világ a romlás szélén áll hűtlensége és hitehagyása miatt, túl sok képviselőm alszik. Mivel pedig hagyják, hogy hamis próféták félrevezessék őket, azok a jelenlegi bajok, amelyek gyötörnek engem, és fájdalmat okoznak Szívemnek, állandóan marcangolják Édesanyám szent és szeplőtelen Szívét is.

Ó, lelkek, akiket hívtalak! Célpontjai lesztek a meg nem értésnek és az üldözéseknek egy megsebzett és megosztott Egyházban. Én azonban mindig veletek leszek, bátorítva és segítve titeket. Ne féljetek tehát, és hirdessetek engem, aki az Oltáriszentségben élek.

109-110.

Hány olyan pap van, aki hajlandó a pápával együtt haladni a Betlehemtől a Kálváriáig vezető úton, amelyen Fiam, Jézus haladt? Sok pap csak felületesen tanulmányozza az Egyház tanításait, anélkül, hogy a mélybe hatolna, és azok szerint cselekedne. Ezért van az, hogy a pápának még többet kell szenvednie. Az én szeretett fiam, akire csak örömmel tudok tekinteni, a pápa, aki Jézus helytartója, az Egyház első fia és Péter utóda! Könnyeket és vérkönnyeket hullatva könyörögtem és kiáltoztam, amíg torkom is vérezni kezdett, de a vak és süket vezetők nem értenek meg. Annyira kívánom, hogy Szeplőtelen Szívem szeretet-üzenetei az egyházmegyés püspökök útján, és az ő állásfoglalásuk alapján, elterjedjenek az egész világon! Segíts nekem! Vonj magaddal számos lelket, aki elvétette útját és a pokol felé halad, vezesd őket az általam készített Üdvösség Bárkájába, és vezesd őket a Menny felé.

112.

Mily sokan vannak azok az egyházi személyek, akik nem védelmezik az igazságot, hanem önvédelemből és másoktól való félelmükben csendben maradnak, és csupán nézőként viselkednek akkor is, ha látják a hibákat, és annak ellenére is, hogy közlöm szeretetüzeneteimet, amelyeket addig kiáltozom felétek, míg a torkom is vérezni kezd!

 

1996. Látnok. (Nadju-3) 17.

A hirtelen jött extázisban úgy láttam, hogy az emberiség és a világ sötétségbe borult. Sokan elvesztették tájékozódási képességüket, eltévedtek, vitatkoztak, és voltak, akik kíméletlenül letaposták egymást, hogy túléljék az eseményeket.

Láttam papokat is. Többen közülük reménytelenül próbálkoztak azzal, hogy a rájuk bízott nyáj legnagyobb részét megmentsék, ugyanakkor más pásztorok beérték azzal, hogy figyeljék a történteket, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is beavatkoztak volna a pánikot keltő eseményekbe.

 

1996. Jahve, Vassula. (Vassula-9) 166-169.

— Jahve: Oly sokszor hallgattam, behunytam szememet és nem ejtettem rád kezemet, nemzedék, és sokszor vontam vissza elhatározásomat, hogy tűzzel fegyelmezzelek meg. Hogyan hallgathatnék azonban, amikor azt az undokságot látom, amelyről Dániel próféta beszélt?

Hallgass meg: napjaitokban sok pap készül háborúra az Egyház vezetője [II. János Pál Pápa] ellen. Azt tanítanak, amit ők akarnak, és a világnak tetszik ez. Tele vannak megalkuvással. Fiam Vérét is eladnák, hogy a világ tetszésére legyenek! Hogyan hallgathatnék, amikor látom mindezt? Amikor prófétáim által meghallják hangomat, tétlenek maradnak, és hangomat nem tekintik figyelmeztetésnek vagy égi jelnek. Az igaz papokat – akik Édesanyjuk felügyelete alatt virágoznak ki, mint egykor Jákob – örökre el fogom jegyezni magammal, és a Magasságbeli fiainak fogják hívni őket.

— Jahve: Szavaim továbbra is tűzként égetik azokat [Isten a papokra utal], akik hitehagyásukban nemcsak félelem nélkül, hanem hit nélkül emelik a magasba Fiam Testét és Vérét. Árulással emelik Őt a magasba!

— Jahve: Fiaim edényeit azonban megsegítem. Tűzviharban jövök el. Egyesek számára ez áldás lesz, de akik sohasem féltek engem, azok majd megtanulják azon a napon az istenfélelmet. A mai napig sem tanulták meg, hogy tiszteljék Nevemet és imádjanak engem. Sohasem gondolkodnak el azon, hogy vajon jó úton járnak-e, és Szentlelkemhez sem fordulnak tanácsért. Olyanok, mint a kereskedők, ki- s bejárnak szentélyemben Fiam Nevében vásárolva és árusítva ott… Ó gonosz hajlam, tisztátalan Föld! Ti [a hitehagyottá vált felszentelt lelkek], akik Fiam szolgálatára szenteltétek magatokat, az Ő Testét és Vérét árusítva miért fordultok ellene? Térjetek vissza Fiam szolgálatába, és csodát teszek veletek azoknak a lelkeknek a javára, akiket máskülönben magatokkal hurcolnátok a kárhozatba. Jöjjetek, tartsatok bűnbánatot, nyissátok ki szemeteket, hogy megláthassátok Lelkem dicsőségét. Ő majd elvezet benneteket oda, ahol szolgálatotok kezdete óta lennetek kellene. Jöjjetek, közeledjetek hozzám, hogy sátratokban lélegezhessek, és életet fogtok belélegezni.

— Jahve: A Sátán ma mindenfelé kinyújtja kezét, hogy elérje a papi lelkeket. Akiket megérint [elcsábít], azokra rátelepszik a fásultság és a téves eszmék homálya. Hit nélkül, igazi dicséret nélkül emelik a magasba Fiam Testét. Napjukat avval töltik, hogy elferdítik Szavaimat és az Egyház hagyományát. Miképpen maradhatnék csendben, amikor azt látom, hogy ezek a papok a Sátán prédái lettek? Hogyan tehetném meg, hogy ne figyelmeztesselek benneteket lépéseikre? Ekkora bűntett után talán kerüljék el a büntetést?

V: Segíts meg minket ebben a válságos órában!

Jahve: Én megtettem, hogy megsegítésetekre megnyitottam a Mennyet. Mindazokra kiárasztom Lelkemet, akik segítségül hívják Szentlelkemet, hogy jöjjön és adjon tanácsot nekik. De amint kinyitom a Menny kapuját és kiárasztom az emberiségre adományaimat, a szeleket is küldöttként használva, a Föld visszautasítja adományaimat, küldötteimet, és mindkettőt bemocskolja. Jeleket és csodákat adok, de a Föld újból elmulasztja nagy szeretetem gyümölcsét értékelni…

Harag borít el, mert látnom kell, hogy Fiam Oltáriszentségén taposol, nemzedék, amikor tudom, hogy Fiam a te gonoszságod ellenére, mind a mai napig újból feláldozná érted életét, ha szükséges lenne!

Fájdalomtól zihálva nyitja ki száját, és szeméből szakadatlanul folyik a könnyek árja, mert csalódott övéiben, akik megengedték, hogy a gonosz legyőzze őket. Milyen távol esnek ők az igazságtól… és Fiam… gonoszságuk ellenére, mégis szeretettel várja őket, mert szeretetét semmi sem haladja meg. Leányom, talán bele kell törődnöm ebbe az undokságba [amelyről Dániel próféta beszélt]? Testük halálra van ítélve, hacsak meg nem hallom szívükből a bűnbánat kiáltását.

 

1996. Jézus. (Vassula-10) 37-40.

Ünnepélyesen mondom nektek, hogy a pokol tüzére kerül az, aki önként a vadállat lába elé veti magát, imádja őt, és elfogadja a világban lévő országát. Azt akarom, hogy imádkozz azokért a lelkekért, leányom, mivel ők éppen olyan értékesek számomra, mint te. Látod, leányom, bár ők a te ellenségeid, imádkoznod kell értük, hogy megmeneküljenek. Nem ismerik fel, hogy mivel a világot tették meg barátjuknak, azért engem, az ő Istenüket ellenségüknek tartanak, és ezért nincsenek hatással rájuk törvényeim, előírásaim és hagyományaim.

Amikor a Lélek kivezetett engem a pusztaságba, az ördög meg akart kísérteni. Egy igen magas hegy tetejéről megmutatta a világ minden országát, amelyeket felkínált nekem, ha imádom őt. Akkor így szóltam hozzá: „Takarodj Sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10)

Nagy bánatomra ma minden országban sokakat késztetnek arra, hogy a vadállatot imádják, és így ő lett uralkodójuk és istenük, mivel elfogadták országát és annak pompáját. Ők váltak a világ kufáraivá. Igen! Ők a világ gyümölcseihez kötötték szívüket. A Sátán megtévesztette őket, így ők a tévedést terjesztik. Bűneik hatása alatt liberalizmust és egyéb eszméket terjesztenek, kihívják az Igazságot és Egyházam hagyományát. A Hazugság kihívja az Igazságot…

Azért akarom, leányom, hogy imádkozz értük, mert őket is szeretem. Imádkozz értük, mert gonosz erők befolyása alatt állnak. Az alvilág sötété erői becsapják és megzavarják őket papi szolgálatukban. A pokol gonosz erői azért ólálkodnak felszentelt lelkeim körül, hogy elhitessék velük azt, ami nem igaz.

Te igen jól ismered Sebeim mélységét. Szemedből véres könnyeket fakasztottam, hogy tudtodra adjam, mennyire szenvedek. [Ezt a tanúságtételt csak kevesen látták rajtam megnyilvánulni, mialatt a dublini találkozón imádkoztam 1996. október 19-én.]

Hogy is ne szenvednék, amikor látom, hogy akik igazán az enyéim, akiket gyengéden szeretek, azokat végérvényesen becsapják, elfogadtatják velük ezt a halálos mérget… Ezért mondom neked kitartóan: imádkozz értük, és tekintsd őket fivéreidnek, akiknek meg kell javulniuk.

Ez a halálos méreg ma megtámadta felszentelt lelkeimet. Ez az a füst, amely behatolt szentélyembe.

Ők megtörik Egyházam törvényét, és ha meg nem térnek, saját bűnük hoz ítéletet rájuk.

Most ők az én Testem üszkös sebei. Hallgatják Szavamat, de nem engedelmeskednek neki. Első tekintetre senki sem képzelné róluk, hogy vallástalanok, de felismerhetitek őket gyümölcsükről, az engedetlenségről, mert engedetlenek
– Egyházam törvényével,
– Egyházam vezetőjével,
– Egyházam hagyományával és
– egész törvényemmel szemben.

Ők megszállott üldözői küldötteimnek, mert azok leleplezik őket és terveiket az egész világ előtt.

Ők a liberalizmus előmozdítói, üldözik ábeleimet [azokat a felszentelt lelkeket, akik tetszenek Istennek], mert szembehelyezkednek velük, erényes életre nevelik bárányaimat és megvédik törvényeimet.

Róluk [az ábelekről] mondja a Szentírás: „Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, hanem szüzek maradtak. A Bárány nyomában járnak, bárhová megy. Ők a megváltottak az emberek közül, zsengéi Istennek és a Báránynak. Ajkukon nincsen hazugság, szeplőtelenül állnak [Isten trónja előtt].” (vö. Jel 14,4-5. A szüzesség itt hűséget jelent.)

„Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,3)

Akik az engedetlenség gyümölcsét termik, azok szememben az élő undokság. Elítélik az utat, mivel engedetlenek Egyházam törvényével szemben.

Jaj nektek, mert az a nap, jaj nektek, mert az én napom, amely közeledik, a nagy szomorúság napja lesz! A törvénytelennek félelmet hoz, mert próbára tettek engem, Urukat. De mondom nektek, porrá lesznek a vadállat támogatói gőgjükkel, hatalmukkal és mindenükkel. Miért nem hallgattak rám, amikor elmondtam a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszédemet a népnek? (Luk 20,9-19) Az írástudók és a főpapok, akik hallgattak engem, haragra gerjedtek, és ha nem féltek volna a néptől, kezet emeltek volna rám.

Ma is vannak olyan bérlőim szőlőskertemben [az Egyházban], akik gonosz szőlőmunkásként viselkednek azokkal szemben, akiket hozzájuk küldök. Nemcsak rosszul bánnak velük, hanem készek lennének Véremet is eladni. [Jézus úgy érti, hogy eltörölni Örök Áldozatát.]

Ó, milyen szomorúság, leányom, milyen fájdalom látnom őket, akik úgy tesznek, mintha hűségesek lennének törvényeimhez, de én, aki olvasok szívükben, tudom, mi lakik bennük.

Ugye látták, ki zörget odakinn ajtójukon? És bár látták, kinek engedték meg, hogy melléjük üljön és velük egyen? A gonosz hatalomnak engedték meg, hogy velük egyen, és mellettük üljön az asztalnál. Nem olvasták?

„A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett.”

Újból mondom nektek [a vadállat követőinek], hogy azon a napon, amikor arra a kőre estek, darabokra törtök szét. Aki ráesik, az darabokra zúzódik.

 

1997. Szűzanya. (Nadju-3) 29.

Ha a bíborosok, a püspökök és a papok, akiket Isten maga választott ki, nagyobb figyelmet szentelnek a pokol felé tartó szegény lelkeknek, ha gondozzák nyájaikat, hogy felemeljék és az Ég útjára vigyék őket, akkor Istennel találkoznak, s az eucharisztikus kenyér megmenti őket. De valójában hányan fogadnak el engem a papok közül?

Nem veszitek észre, milyen nagy a felelősségetek, mert egy nagy hitszakadás veszélye fenyeget titeket a jelen pillanatban.

 

1997. Jahve. (Vassula-11) 23.

Azután menj azokhoz a papokhoz, akik már nem keresnek engem, és kérdezd meg tőlük: Miért nem kérditek sohasem: „Hol van az Isten?” [„Azokhoz a papokhoz” azt jelenti, hogy nem mindegyikhez.] Az én napomon ítéletet mondok a pásztorok felett, akik nem ismernek engem, és sohasem ízlelték meg bensőleg az én édességemet. Ezek a pásztorok ma felcserélnek engem olyasvalamire, aminek nincs értéke és hatalma. Azzal kellene törődniük, hogy megemlékezzenek jelenlétemről, de nem törődnek velem… Miképpen mondhatom: „Ők az én Fiam tömjéne, amikor a halál bűze árad belőlük?”

 

*

 

1948. ß 1982. Josef Holzner. Szent Pál.

186.

Pipázó és kártyás plébánosi életről Szent Pál még mit sem tud. Ilyesmi az első nemzedékben nincs. Később mindez meglesz, amikor a kereszténység uralkodó életformává válik, keresztény klíma alakul ki, és az egész táj valami olyan langyos katolikus közegbe merül. De jaj, ha akkor elszunnyad az éber gond, ha a hősiesség szelleme eltűnik a kereszténységből! Akkor aztán hirtelenül jön egy szélroham, s halomra dönti a kedves plébániai idillt. Néha Isten is földrengéssel ráz meg egész földrészeket, hogy szállásainkból és fedezékeinkből előjöjjünk.

346.

Ha az egyháztörténelem folyamán mindig meg lett volna ez a gyengédség, ez a felelősségtudat a szükséggel nehezen küszködő nép iránt, ha többet törődtek volna a szegények legszegényebbjeivel, a nagyvárosok nyomornegyedeivel ahelyett, hogy profán pénzügyekkel foglalkoztak, akkor nem következett volna be a bizalomnak jó néhány összeomlása. Ha a pap már nem érez együtt a szükséget szenvedő néppel, ha a lakásban és az életvitelben nagyobbak az igényei, mint hívei átlagának, ha a katolikus nép bizalmi tőkéjét nem úgy kezeli, mint szent örökséget, akkor az Úrnak kell eljönnie, és szórólapátjával megtisztítania szérűjét.

472.

Inkább kevés jó pap, mint fölösleg a közepesekből! A közösséggel szemben: kerülni kell a nyereségvágynak még a látszatát is; csak anyagi igényeket ne, csak elpuhító plébániai idillt ne, hanem igénytelenség, olykor egy-egy pohárka bor, nem holmi kóros aszketizmus.

 

1974. ç 1979. L. J. Suenens. Új Pünkösd? 117.

A történelmi fejlődés a 3-6. század között megy végbe. Mind jobban hangsúlyozza az Egyház intézményes és jogi oldalát, valamint a különbséget klerikusok és laikusok között, míg végül mintegy két osztályra különülnek az Egyházon belül.

Egyáltalán nem azt akarjuk mondani, hogy a hierarchia, a papi szolgálat nem lenne különálló valóság. De igazi szerepük a közösségben fejlődik ki. Innen a vallási tekintélynek erősen lelkipásztori jellege. Nem ok nélkül alkalmazza az Egyház a pásztor képét vezetőire. Ez nemcsak hogy beleilleszkedik az Evangélium vonalába – Jézus a jó Pásztor –, hanem az élet „egyházi” valóságának is megfelel. A pásztor szerepe elsősorban nem az, hogy kormányozza a nyájat, vagy az élén álljon, hanem hogy összegyűjtse, együtt tartsa, egységgé tegye.

 

1979. II. János Pál pápa nagycsütörtöki levele az Egyház minden papjához.

6. – S ezek alapján nyilvánvaló, hogy nem lehet alkalmazkodásnak minősíteni azokat a terveket és törekvéseket, amelyek a papi életet „laikussá” akarják tenni.

7. – Korunkat a különféle „manipulációk” és „kizsákmányolási formák” jellemzik, melyeket maguk az emberek alakítanak ki. Mi azonban egyiknek sem engedhetünk. Mert csak arra a papra van szüksége mindig az embereknek, aki teljes tudatában van papsága jelentésének: az olyan papra, aki mélységesen hívő, aki bátran megvallja hitét, aki buzgón imádkozik, aki azt tanítja, amiről maga meg van győződve, aki szolgál, aki megvalósítja a boldogságok alapelveit életében, aki tud önmaga megvetésével szeretni másokat, aki mindenkinek közelében van, s főleg a nyomorultak mellett áll.

10. – Nem elégedhetünk meg annyival, amennyit a szemináriumban valaha megtanultunk, még ha egyetemi szintű tanulmányokat folytattunk is, amelyekre a Katolikus Nevelés Kongregációja annyira buzdít. Ennek a szellemi képzésnek egész életen át tartani kell, különösen napjainkban, amikor – oly nagy a közművelődés és a közoktatás fejlődése. Olyan emberek előtt kell tanúskodnunk Krisztusról, akik ennek a műveltségi fejlődésnek gyümölcseit élvezik, ezért megfelelő tanulmányok után szólhatunk csak hozzájuk. Csak ennek birtokában lehetünk az igazság és az erkölcs tanítói meggyőző és hatásos módon, és csak így tudunk számot adni nekik a reményről, amely éltet minket.

 

1980. ç 1986. André Frossard, II. János Pál pápa. Ne féljetek.

110-114.                 {A nők papsága.}

AF: Na és a nők? Jóllehet a jámbor keresztény számára a teremtett lények legnagyobbika, Szűz Mária, közülük való, és tekintélyes szerepet játszottak a Kinyilatkoztatás történetében – mégis mintha az Egyház bizonyos fokig bizalmatlan lenne irányukban. Ezt az a tény látszik bizonyítani, hogy az Egyház megtagadja tőlük a pappá szentelést (bár napjainkban egyes teológusok hajlanak arra, hogy azt esetleg megadják nekik). E ponton vajon várható-e valami változás?

II. János Pál pápa: Ugyanezt a kérdést másképp fogalmazva már feltették nekem a Parc de Princes stadionban is. Engedje meg, hogy – ha nem is szó szerint – visszaidézzem a kérdést és a rá adott választ, amit akkor beleszőttem a fiatalokhoz intézett beszédembe. Íme, a kérdés, ahogyan emlékszem rá: „Az Egyházat mindig férfiak fogják kormányozni? A nőknek mindig csak másodlagos lesz a szerepük?” Összekapcsolva a kérdést azzal a másikkal, amely a világiak, főként a fiataloknak az Egyházban játszott szerepére vonatkozott, így válaszoltam: „Tanulmányozzátok Krisztust! Ne szűnjetek meg Tőle tanulni! Benne valóban megtalálható a bölcsesség és értelem kimeríthetetlen kincsestára. Benne az ember, akire korlátai, hibái, bűnei ránehezednek, valóban új emberré válik, másokért élő lénnyé, és Isten dicsőségévé, Szent Ireneusz lyoni püspök és vértanú szerint.

Kétezer év tapasztalata megtanít minket arra, hogy Isten egész népének küldetésében semmi elvi különbség sincsen férfi és nő között. Egyik is, másik is, saját hivatásának megfelelően válik ilyen, másokért élő új emberré, és következésképpen Isten dicsőségévé. Ha igaz is, hogy hierarchikus értelemben az apostolok utódai, tehát férfiak vezetik az Egyházat, kétségtelen, hogy karizmatikus értelemben a nők hatása nem kisebb benne, sőt talán még nagyobb. Kérlek, gondoljatok gyakran Máriára, Krisztus édesanyjára!

Nem hiszem, hogy az akkori válaszom pontosan megfelel kérdésére, hiszen azzal végződik, amivel ön kezdi! Mindazonáltal, akárhogyan is legyen feltéve a kérdés, nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy egyedül az apostolok hallották az utolsó vacsora termében az Eucharisztia rendelésének szavait: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Nem volt ott köztük egyetlen nő sem, jóllehet számosan voltak Krisztus környezetében. És itt gondolatunk egészen különlegesen is feléje, az egyetlen felé fordul, akinek pedig elsődlegesen joga volt arra a testre és vérre, amelyet Krisztus az Egyháznak mint Új és Örök Szövetség szentségét adott, mint a keresztáldozat jelét, amit szüntelenül meg kell újítani a kenyér és bor színe alatt. Az Eucharisztiát imádva az Egyház nem azt a Testet köszönti-e, amely „… születék Szűz Máriától; értünk keresztre feszítették…”? A Lumen Gentium zsinati határozatban {58. p.} azt olvassuk, hogy „meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai érzelmeivel csatlakozott”.

Itt találjuk legteljesebb kifejezését annak, amit általában a „hívek papságának” nevezünk. E papság csúcsán páratlanul áll Mária.

Mégis, az Egyház soha és sehol nem tulajdonította őneki azt a papságot, amelyet az apostolok az utolsó vacsora termében kaptak „szolgálatként” és „hierarchikus funkció”-ként. Nem, Krisztus nem állította bele anyját az Egyház hierarchikus szervezetébe, amely az apostolokon alapszik. Mikor ez az Egyház Pünkösd napján önálló életre kelt, Mária jelen volt, de csak mint azoknak az asszonyoknak egyike, akik imádkozva várták a Szentlélek eljövetelét. Ugyanakkor mindezek ellenére – vagy talán éppen ezért – az Egyház benne látja – és senki másban – legtökéletesebb mintaképét, mint ahogyan ezt ugyanaz a Lumen Gentium határozat az egyházatyák hite alapján állítja.

Így tehát egy nő – a názáreti Szűz – felmagasztalása az üdvösség művében, az a kivételes tisztelet, amelyben az Egyház őt részesíti, és az, amit a Lumen Gentium határozat róla összefoglalóan és teljességében nekünk tanít – mindez együttesen sem bizonyíték a manapság bizonyos körök által előszeretettel ajánlott „női papság” mellett. Ellenkezőleg, annak inkább a legkomolyabb ellenérve.

Ugyanakkor az Egyház álláspontjának nincs semmi köze a nemek egyenlőségét tagadó magatartáshoz, amely teljesen idegen lenne az Evangéliumtól és a Hagyománytól. Ellentmondana az egész Kinyilatkoztatásnak és a Megváltás üdvrendjének. Bizonyság erre a női nem egyedülálló felemelése az Istenanya személyében, továbbá ezt tanúsítja Krisztus magatartása a nőkkel kapcsolatban, ami annak a kornak erkölcsi felfogása és gondolkodásmódja alapján annyira meglepő. A II. Vatikánum szövegei közt számosat találunk, amelyek azt mutatják, hogy az Egyház milyen mértékben foglalkozik a nő méltóságával és helyesen értelmezett jogegyenlőségével a modern életben. Hangsúlyozom: a helyesen értelmezett egyenlőségével, mert többször volt alkalmam számot adni arról, hogy mennyire tévesen értelmezhető ez a kérdés, és milyen gyakran sértik meg jogaiban a nőt, éppen az egyenlőség ürügyén. De ez már másik kérdés.

AF: Gondolom, hogy a Szentatya ezzel közvetve olyan állítólag „felszabadító” törvények meghozatalára utal, mint pl. a magzatelhajtás törvényesítése, amely azonban valójában csak férfitörvény. Azért hozták, hogy inkább a férfiakat szabadítsák fel vele lelkiismeret-furdalásaiktól és felelősségük alól, mint a nőket.

II. János Pál pápa: Amit éppen mondtam, kapcsolatban van a nők papságával. Mert tagadhatatlan, hogy e kérdés nem a kinyilatkoztatás és a tradíció talajából sarjadt, hanem egy bizonyos civilizációtípus és mentalitás talajából. Ez a civilizációtípus elvileg nincsen ellentétben sem a kinyilatkoztatással, sem a kereszténységgel. Az utolsó Zsinat szövegei, különösen a Gaudium et Spes-é, eléggé tanúsítják ezt.

Mindamellett ez az elvi összeegyeztetőség önmagában nem determináló. Az Eucharisztia kiosztása, mindjárt kiindulópontjánál, alapításának pillanatában Krisztusnak túlságosan személyes cselekedete ahhoz, hogy megengedhetnők maguknak akár csak a legkisebb mozzanat elhanyagolását is.

Igaz, hogy nem azt mondta: „Megtiltom a nőknek, hogy ezt cselekedjék” – de az Eucharisztia elrendelésének pillanatában ténylegesen csak az apostoloknak mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Másként is dönthetett volna! E tekintetben tökéletesen szabad volt. Sőt, éppen e tekintetben volt teljesen szabad: nem egyszer védte meg a nők jogát arra, hogy megközelítsék, hogy kísérjék, hogy körülvegyék Őt.

Mit mondjunk tehát? Mi a következtetés mindebből? Az a tény, hogy Krisztus ebben a döntő pillanatban ilyen módon cselekedett, elégséges utat mutat nekünk; sőt, kötelezi is a lelkiismeretünket. Az Egyház ehhez tartja magát, a nő bármiféle leértékelésének szándéka nélkül! Az a tény sem jele a két nem közötti egyenlőtlenségnek, hogy egyedül ő lehet anya, a férfi pedig nem. Ez a természet rendje. Ugyanaz a helyzet a kegyelem rendjében, a karizmatikus rendben, ahol az adományok különfélék.

152.

AF: Ezen a napon észrevettem egy bicikliző papot. Erőteljesen karikázott ismeretlen célja felé. Nyikorgott a rozsdás szerkezet, olyan volt, mint egy menekülő éjjeli madár, nehogy itt érje a virradat. Az Egyház ama alázatos szolgáinak seregére gondoltam, kik a keresztények közömbössége miatt oly nyomorúságban élnek, hogy fizetésük mélyen alatta marad egy „munkás-pap” keresetének, és kevesebb a minimumnál. Ezek a külvárosi káplánok, hacsak a breviárium vissza nem tartja őket, mindig sietnek. Miért? Úgy tűnik, mintha a világ kicsúsznék a kezükből. A nyugati statisztikák a vallásgyakorlatok csökkenését jelzik. És ha kiürülnek a templomok, aligha azért, hogy „lélekben és igazságban” imádják az Urat, ahogyan azt Jézus Jákob kútjánál mondotta.

185.

Az Evangélium sugallatára a Szentatya példabeszédekben kezd beszélni. Ezen fellelkesülve, nagyon kedvem volna azt mondani, hogy számomra a pásztorok ma gyakran nem annyira arra mutatkoznak késznek, hogy az eltévedt bárányt a vállukon vigyék vissza az akolba, mint inkább arra, hogy az egész nyájat hagyják el azért, hogy az eltévedttel együtt ők is elvesszenek.

 

1986. Rolf Zerfass: Emberséges lelkipásztorkodás.

18.

Mit teszünk mi? Összetrombitáljuk a pénzt a drága javításra, de szegény a fantáziánk! Franciaország legeldugottabb faluja román templomában hangszalagról barokk zene vagy korális melódia teszi kellemessé a teret. Ugye, nekünk ilyesmi eszünkbe sem jutna!

Igen barátságtalan benyomást tesz az átlagos plébánia-épület – bocsánat: plébánia hivatal. Előfordul ugyan, hogy a zsúfolásig megrakott íróasztal mögött ülő személy nem intézi el ügyünket kurtán-furcsán, – hanem csodák-csodájára – áttessékel a fogadószobába. De rendszerint ez a terem is a barátságtalanság elrettentő példaképe: ősi, kiszolgált asztal, vagy a leghitványabb székek, összevagdalt terítő, vagy csak a csupasz asztalfedél, halom füzet, egyházmegyei lap, imakönyv. Esetleg a sarokban gubbaszt még valami kopott masina és egy óriás hamutartó az asztalon (15-éves műemlék!). A plébános úr közben a számadást bújja vagy éppen levelet ír, esetleg aktatáskájával kezében indul hittanórára. Vonagló szemöldökei elárulják: „Mi nyomja a szívedet, kedves Keresztény? Gyorsan ki vele! Sok a dolgom! Mivel? – kérdezed. Hát az aktákkal, amint látod! Az irodavezetéssel, ami gyilkosa lelkipásztorkodásunknak!”

25.

A kérdés tehát ez: hozzáférhetőbbé vagy rejtettebbé teszik-e papjaink Istent a világban? Serkentik-e az embereket a hitre, vagy inkább elriasztják őket, mert annyira embertelen az életük?

25-26.

Igaz, a sikertelenség konfliktusa mindig tárgya volt a papi létnek. Új viszont az a keménység, ahogy szemük elé tárul tehetetlenségük. Belefektethetnek a vasárnapi istentiszteletbe, amit csak akarnak, törekedhetnek megmenteni az ünnepeket. Lelkipásztori erőfeszítéseiket mégis aláássa a gépkocsi, a szomszédos üdülőhely kiépítése, a munkanapok és hétvégek üteme. Mindez ugyanis lerombolja a közösség vasárnapi eukarisztia-ünneplésének feltételeit.

A tájékoztatási eszközök térhódítása pedig az öntudatot változtatja meg: megzavarja az emberek alapvető képességét a vallási tapasztalatokra és csökkenti vállalkozó szellemüket a hit terén. Ezzel párhuzamosan elburjánzik a szabadidőben a tétlen és fogyasztói magatartás, amibe a modern társadalom szinte belekényszeríti az embert.… Ezzel kapcsolatos a templomlátogatók és a szentségekhez járulók számának csökkenése, ami már évek óta folyik.… A jelenlegi helyzet inkább az erdőkihaláshoz hasonlítható.

28-29.

Nem elérhetők ma már papjaink, amikor éppen szükségünk lenne rájuk. Legjobb akarattal is, leghamarabb a következő hét végén fogadhatnak. Előbb még a Szentléleknek sincs semmilyen esélye, pedig hát Ő ott és akkor fúj, amikor akar!

30.

Igaz, hogy felnőtt papjaink új nemzedéke nyitottabb képzést kapott, többet mozoghattak a modern világban. Gyakrabban nyílt lehetőségük arra, hogy nőkkel is kapcsolatba kerüljenek. Ennek ellenére, alapjában véve, hallatlan a kölcsönös elégedetlenség papok és laikusok között.

Ehelyett – így panaszkodnak egyik oldalon a papok, a másikon pedig a laikusok – minden idegölőbbé vált! Temérdek energiát emésztenek fel a védekezési ügyeskedések, a „felőrlő” érvelési sorozatok, amelyek csak egyet szolgálnak: Szeretnék megértetni, miért lehetetlen az, amit a másik éppen „kiagyalt”.

Persze maguk a papok között sem sokkal virágosabb a közreműködés.

A pasztoráció munkásai mind jóakaratú emberek; semmi kétség! Mégis, hogyan juthatnak ennyire holtpontra? Mi az alapja az ellenállásnak? Hogyan érthetjük meg az ellentmondást? Egyrészt mindenki a túlterheltségre panaszkodik, ugyanakkor mindegyik legszívesebben egyedül végezné az egész munkát. Vagy éppen azért dolgoznánk örömest egyszál magunkban, mert túlhajszoltak vagyunk?

A kelletlen közreműködés fő oka talán az a félelem, hogy végül is még elfoglaltabbak leszünk. Elképzelhető! De vészesek a következményei: A védekezés az idegen javaslatoktól egyre nagyobb – főképp a másoktól való – elzárkózásba kerget.

31.

A nehézkes közreműködés másik gyökere lehet a törekvés a teljes tökélyre. „Csak akkor intéződik a dolog simán, ha mindent magam végzek. Végül is az enyém a felelősség, illetve a végső felelősség” – halljuk az érvet.

Az emberek „besavanyodnak”; szomorúan, csalódottan visszahúzódnak.

Jelen esetünkben mindenekelőtt nem a pasztorális károk a döntőek, melyek ezúton keletkeznek. Jelentősebbek azok a veszteségek, melyeket önmagának okoz az, aki másokat gátol, „lefagyaszt”. Szorosan követik egymást ugyanis a túlterheltség, a közreműködés megtagadása és az elmagányosodás. Sok pap azért „kénytelen” mindent egyedül végezni, mert nem engedi, hogy segítsenek neki, és mert úgy érzi: „Mindent nekem kell csinálnom!” A túlhajszoltság, csalódottság, bizalmatlanság és az újabb túlterhelés ördögi köréből nagyon nehezen törhet ki a magára maradt ember!

34.

Bizony, testületeinkben nem egyszer találkozunk ezzel az élettelenséggel. Gyűrött arcú emberekkel, akik nagyon jelentősek, jól tájékozottak, rendkívül fontosak, de halottak. Teljesen beleadták magukat a nagy feladatokba, de életrajzuk nincs. Semmi egyéni sincs felelősségük és szerepük mögött. Nincs kívánságuk, nincs élük, nincs barátjuk. Semmi sem lepheti meg őket, mert minden a múlté. Semmi sem kísérti őket, kivéve az újabb kinevezés a következő fokozatra. Tulajdonképpen már kifejezhetetlenül öregek. Nem ismerik többé sem a mélységeket, sem a magasságokat. Nincs sem tekintély-, sem cölibátus-, sem hitválságuk, de már évek óta hiánycikk személyiségük növekedése is. Az ilyen emberek nagyon megbízhatóak, mert semmilyen kockázatot sem jelentenek. Hisz búcsút vett tőlük az arany, az egyed, az ember. Kizárólag „a nagy ügy” hordozói. A szavazati döntéseket nem teszi bizonytalanná személyes lelkiismeretük igénybevétele. Változtatás nélkül adják tovább lefelé az előírásokat és irányelveket.

41.

Aki hisz, az úgy alszik, mint XXIII. János, a parasztgyerek, Péter székében. Tőle ered a csodaszép mondás: „Segítségére siet az Úr azoknak, akik nyugodtan, méltóságteljesen és türelmesen teljesítik kötelességüket. Akik nem aggasztják magukat olyan dolgok miatt, melyek holnap vagy a jövőben történhetnek.”

Aki képes hinni, hogy segítségére siet az Úr, vagyis: Ő készíti az emberek útjait, az megszabadul a kényszertől, miszerint „mindent magamnak kell megtennem”, és „mindig és mindenre készen kell állnom”. Ezek a szólamok ugyanis a felületes pasztorálás jeligéi. A mindenütt jelenlevőség Isten tulajdonsága.

Közösségeinknek nincs szükségük fejetlenül kapkodókra, de beképzelt „Übermensch”-ekre sem. Egyszerűen embert igényelnek! Istennek is csak emberek kellenek.

42.

Mert érvényes a közmondás: „Bolond az, aki többet ad, mint amije van”. És nem ment fel semmilyen „opus operatum”! Eljárásmódunk többé nem Krisztus képviselete. Ő nem rohant a vámosok és utcanők egyik ebédjéről a másikra. Nem is halt meg szívinfarktusban.

43-44.

„Nagyobb az esélyed, mint gondolod. Nem is szólva Isten kifürkészhetetlen terveiről”. Nem elevenedne meg közösségünk? Nem szaporodna meg segítőink száma?

47-48.

…mint a példabeszédbeli szolga, földbe ástad életedet. (Mt 25,14-30). Nem lusta szolgáról van itt szó, csak szorong szegény: „Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy…” Éppen abban rejlik a példabeszéd nagyszerűsége, hogy kimutatja: Isten nem hitelesíti az ilyen aggodalmaskodást. Nem annyira adósságunk lehetősége zavarja Őt, mint a bizalmatlanság az élettel szemben. Úgy veszi, hogy ezzel Őt támadjuk, hisz Ő az „életnek barátja” (Bölcs 11,26). Mindig kész, hogy megbocsásson, ha melléfogtunk, amikor élni bátorkodtunk. Ha nem bízunk az életben, habár ott van velünk az Isten, akkor Istenben sem bízhatunk, aki ebbe az életbe helyezett minket. Jól tudta, hogy ez az élet kockázatos. Hitünkhöz tartozik tehát az a készség, hogy elfogadjuk az életet kettősségeivel, válságaival, töréseivel. Mindezzel számol az Isten életrajzunkban: a pangásokkal, a görbe utakkal, az árnyakkal is. Csak a mi véleményünk, hogy nem vállalhatjuk ezeket.

51.

„A közreműködés nehézségei.” – A súrlódások miatti veszteség kézenfekvő. A gyökerek azonban mélyebbre nyúlnak a félelemnél: nem lesz olyan tökéletes a dolog, ezért magamnak kell elvégeznem. A súrlódási veszteség, ami miatt majdnem minden elkötelezett súlyosan szenved, és ennek gyökerei a papi szerepkör elavult elképzelésében rejlenek: Én vagyok a pásztor, ti pedig a nyáj. Ti csak botorkáljatok. A haladásért, az irányért és célért, tulajdonképpen mindenért én vagyok a felelős. Itt az én helyem, ott meg a nyáj.

52.

„Érzelmi elszegényedés.” – „Ez az én parancsom: szeressétek egymást.” Ezt tartom a kereszténység alapvető mondatának. De az egyszerű keresztények szerényen kérdezik: Kit szeret tulajdonképpen a Plébános? Tudom már!… De mégsem! Nem szeret ő minket, csak irányít.

Keserűen megdöbbentünk: Egyetlen egy szó sem létezik, ami kifejezné kapcsolatunkat plébánosunkhoz. Pálnál még „Szeretteim” voltunk, de amikor a plébános „Barátaim”-nak szólít minket az ambóról, legszívesebben visszaszólnék keserűen: Hazudik! Mi csak „Hitközségi tagok”, azaz: kartotéktételek vagyunk. Esetenként „Báránykák”, igazából: buta libák. Néha „Gyermekeim”, más szóval: kiskorúak.

És ki szereti a plébánost? A paplakok hideg lyukak. Mihelyt kinyitjuk az ajtót, megcsap a nyirkos, hideg levegő. Innen áradna meleg a közösségbe? Ha legjobb akarattal mégis bemegyek, negyed óra múlva már megfagytam. Mitől? Ezzel megérkeztünk jeligénkhez:

„Félelem.” – Így jelölhetjük papjaink egyes tevékenységeit: védekeznek, visszautasítanak, mérlegelnek…

53.

Egészen bizonyos, hogy a papok emberi helyzete a mi égető problémánk.

95.

Ágoston szembehelyezkedett: ha a lelki tisztség viselője elveszíti is személyes hitelét, akkor is Krisztus szól belőle!

 

1988. Virt László. Márton Áron, a lelkiismeret apostola.

26.

Úgy látta Márton Áron, hogy Magyarországon is a bizalomhiány a legnagyobb baj, tehát az egész magyarság a hitében rokkant meg. Ebben pedig nem kis felelőssége van többek között a hivatalnok szellemű lelkipásztorkodásnak.

45.

És kemény szavakkal felelőssé tette azt az egész világon elterjedt rossz lelkipásztori alapállást, mely első feladatának tette saját hatalmának biztosítását, és ennek érdekében egyesek nem riadtak vissza a világi hatalom törvénytelenségeihez való asszisztálástól sem. Ez a lelkipásztori felfogás a világban sok helyen úgy megzavarta a jó szándékú hívek erkölcsi érzékét, hogy nem tudtak különbséget tenni a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a tisztességes és a tisztességtelen, egyszóval az erény és a bűn között. Eltűnt az igazság tisztelete és a szeretet, helyettük az önzés, az erőszak és a hazugság vette át az uralmat a társadalmak fölött.

221.

A II. Püspöki Szinódus két fő témája a szolgálati papság problémája, valamint az „igazságosság a világban” kérdésköre volt. Márton Áron felszólalása is kapcsolódott ezekhez. Bírálta azt az áldozattalan papi felfogást, mely fölöslegesnek érzi magát a szekularizált világban, melyet azok a jelentős számú lelkipásztorok képviselnek, akik elvárják, hogy a híveik induljanak meg őfeléjük, és hasonuljanak őhozzájuk. Nem csak ez az evangelizációra alkalmatlan papság idegenedett el a világtól, hanem kölcsönhatás alapján a világot is elidegeníti önmagától.

 

1997. Molnár Tamás: Az Egyház (Évszázadok zarándoka). 59.

Vessük össze Petrarca felháborodását {aki ajtót mutatott egy ateistának} napjaink engedékeny egyházi személyeivel, akik televíziós panelműsorokban vitatnak vallási kérdéseket, katolikus egyetemeken tanítanak, könyveket írnak és kiadnak, vagy éppen kommentálnak egy pápai enciklikát. Mivel a pluralizmus magában foglalja a „nyitott szellemet”, sokan kerülnek a különféle szekták és mozgalmak hatása alá, sőt csatlakoznak is ezekhez, bár egy ilyen félig-rejtett tagság összeegyeztethetetlen a papi esküvel, vagy egyszerűen az Egyház iránti lojalitással. Így aztán marxisták, szabadkőművesek, keleti kultuszok követői, vagy szekuláris humanisták lesznek belőlük.

 

1997. Tomka F. Intézmény és karizma az Egyházban. 149-150.

(…) a világiak mentalitását vizsgáló felmérések mellett jellegzetesek pl. a papnövendékek között végzett kutatások. Még egy legújabb kori vizsgálat is azt mutatta, hogy amíg a kispapokat egyrészt arra buzdítják, hogy úgy kell majd fellépniük, mint „akiknek hatalma van”, addig másrészt az a szemináriumi nevelés, amely egyoldalúan az engedelmességet, a tekintélyt próbálja ideálnak állítani, gyakran megsemmisítő hatással van a teológusok egyéni gondolkodására, kezdeményező készségére. Ezt igazolja, hogy a vizsgálatban az önállótlansági mutatók kétszer olyan erősek, illetve gyakoriak a papnövendékeknél, mint a velük egykorú egyetemisták körében. E felismerés azért is jellegzetes, mert rávilágít az autokratikus struktúrában élő egyén „kétoldalúságának” problémájára. Egyrészt autokrata: „hatalommal lép fel”; másrészt maga is önállótlan: felettesétől várja a döntést. A katolikus világiak között végzett vizsgálatok az önállótlanság mellett bizonyos autokratív fellépésmódról és csökkent dialógus-készségről tanúskodnak.

 

1997. Barsi Balázs. A Bárány menyegzője. 127-128.

A legnagyobb és legutolsó kincsünk {a lelkiismeret}. Ezt még a paradicsomkertből hoztuk magunkkal. Jaj nekünk, ha ez a belső szem hályogos lesz, vagy megvakul. A gyógyító kenőcs az Evangélium illatos kenete. A Szentlélektől átjárt, csodálatos, illatos igék, amelyek meggyógyítják belső látásunkat. Ezért óriási esemény az igehirdetés. A papoknak egyébbel sem kellene foglalkozniuk; ki kellene adniuk albérletbe minden más munkát, ahogy az apostolok diakónusokra bízták a szegénygondozást, hogy az Igének élhessenek. Egész héten át szenvedve, imádkozva kell készülni az igehirdetésre, hogy tudjunk valamit adni Isten népének.

 

1998. Római dokumentumok. VI. Rendelkezés.

11.

A szolgálati papság önmagában nem jelent nagyobb életszentséget, mint a krisztushívők általános papsága; de a szolgálati papságban a papok Krisztustól a Szentlélek által különleges ajándékot kapnak arra, hogy Isten népét segíteni tudják az általános papság hűséges és teljes gyakorlásában.

12.

(…) a szolgálati papság az általános papság szolgálatában áll, és minden keresztény keresztségi kegyelmének kibontakoztatására irányul. {A Katolikus Egyház Katekizmusa. 1547.}

 

1999. Michael H. Brown. Légy te is imaharcos! 161.

Azok pedig, akik megmaradtak a padokban, olyan szentbeszédeket vagy prédikációkat hallhattak, amelyek mentesek mindenféle misztikus elemtől és inkább hasonlítanak a száraz filozófiához.

Hol van a Szentlélek? Hol volt az ellenállás az olyan nagyméretű és egyre növekvő gonoszságokkal szemben, mint az abortusz, a házasságtörés és a homoszexualitás?

A papok belefáradtak a küzdelembe, hagyták magukat lejáratni a különféle tévéműsorokban és a mozifilmekben, sőt az éjszakai show műsorokban is kigúnyolták őket. A Sátán füstje beszivárgott az Egyházba, és ezt lobbantották lángra a lelketlen teológusok és a cinikus újságírók.

 

1999. Mihályi Gilbert. Új módon vagyunk Egyház. 151.

De a papság egy része sem áll hivatása magaslatán. „Sok pap nem tud együttműködni a világi hívőkkel, mert azt hiszik, hogy csak ők értenek hozzá … A papságra nevelés az elmúlt húsz vagy ötven évben azt jelentette, hogy te most pap vagy, és a feladatod az, hogy uralkodj és kormányozz, mert a te felelősséged, hogy merre vezeted a népet …” állapítja meg Gyulai Endre megyéspüspök (Egyházfórum, 1993. / 4. 33-34. old.).

 

1999. Molnár Tamás. Századvégi mérleg. 303.

Nem ritka az egyik uniformisról a másikra való áttérés. Már ezeken a hasábokon is említettem, hogy ha a katolikus papság, a püspököket is beleértve, ma civil ruhát hord, esetleg, de nem egyöntetűen, egy pici kereszttel, az az uniformis krónikájában nem jelent mást, mint a reverenda felcserélését a polgári „business”-uniformisra.