Veletek maradok, és veletek együtt virrasztok, nyitott szemmel őrködöm minden nyomorúságotok, erőfeszítésetek, minden szeretetvágyatok felett. És ezt mindaddig megteszem, amíg csak egyetlenegy lélek lesz a Földön, akinek még szüksége lehet segítségemre.
Szeretem bizalmatokat, de nem elég, hogy vállamhoz simultok és behunyjátok szemeteket a külső veszélyek előtt, majd szíveteket odaadóan kinyitjátok és vártok. Nem, amit én kérek, az komolyabb és igényesebb.
Ahhoz, hogy megnyerjétek a csatát, nyitott szemmel kell a világban járni, ahol hemzseg a veszély, és újjáéled az ínség. Szeretnetek és imádkoznotok, cselekednetek, harcolnotok kell, és fegyverrel kezetekben kell meghalnotok. Oly sok szükség sürgeti imátokat és kívánja, hogy minden lelki értéket mozgósítsatok.
1967. Jézus. (Margit asszony-1)
252.
Szükséges, hogy a gonoszságot, a hibát, a tévedést nyilvánosan leleplezzük, mert századunknak ezekre a gonoszságaira nincs irgalom. A bűnösnek meg kell térnie, ha azt akarja, hogy bocsánatot nyerjenek bűnei.
258.
Egyáltalán nincs szükségem az emberekre ahhoz, hogy dicsőségemet ragyogtassam, de arra a szolgálatra hívom őket, hogy azt növeljék.
292.
Ebben a bűnös lélekben ugyanúgy jelen vagyok, mint bárki másban. Ő bizonyára nem tudja. De neked tudnod kell ezt, amikor ítélkezel róla. Anélkül, hogy a magatartását elfogadnád, tisztelned kell őt miattam.
318-319.
Itt a munka ideje. Virrasszatok és imádkozzatok!
Ne legyenek hiú vágyaitok! Egymás szolgálatában múlja fölül egyiketek a másikat!
Senkinek sincs joga, hogy tétlen maradjon. mindannyiótoknak dolgoznia kell a szőlőskertemben azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezéstekre állnak.
1974. Jézus. (Margit asszony-1) 487-488.
Még semmi sem dőlt el, mert a nyájukhoz hűtlen bárányok folytatják pusztító munkájukat közöttük. Elérkezett a pillanat, hogy a pásztorok bátran kezükbe vegyék a kést és kimessék a rosszat, amitől szenved az Egyház, ami fertőzéssel fenyegeti a hívek közösségét. Nincsenek tudatában a veszélynek, ami felé rohannak, mert mindaz, amit felajánlanak nekik, csak ördögi ravaszság.
A makacs és lázadozó rosszat alá kell vetni a sebészorvos minden gyógykezelésének, hogy meggyógyuljon. A kiégetés fáj, de korunkban rendkívül szükséges. Azt hiszik az emberek, hogy mindent tudnak, pedig nem tudnak semmit, azt hiszik, hogy mindent értenek, pedig nem értenek semmit.
Megtagadják a bátraktól a jogot, hogy fellázadjanak ennek a perverz világnak a gyalázatossága ellen.
Mindennek, ami az élet szent jogait és az örökérvényű igazságokat illeti, számotokra lelkiismereti kérdéssé kell válnia és félelem nélkül hangoztatnotok kell a nagy napon. Csak a bűn töltsön el benneteket rémülettel. A ti Istenetekért szálltok harcba, az Ő oltalma alatt. Ez nektek életfeladatotok. Legyetek a Szeretet szelíd forradalmárai. Ha nem álltok őrt, hamarosan oly mértékben elterjed majd a Földön a rossz, hogy sokan nem viselik el az Istenhez való visszatérés fájdalmát, mert csontjuk velejéig megrontotta őket a szolgaság bűne.
1984. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 486.
Legyetek a hit tanúi! Őrizzetek meg mindenkit a hitben, akiket rátok bíztak. Védjétek meg őket attól az elterjedt veszélytől, hogy tévedésbe esnek. Ne fogadjatok el egyetlen tévedést sem: leplezzétek le akkor, amikor az igazság látszata alatt mutatkozik, mert akkor még veszélyesebb.
1995. Jézus. (Vassula-9) 95-96.
Továbbra is szándékomban áll, hogy fátylamat szemeden tartsam, nehogy alkalmad legyen megszomorítanod azzal, hogy megmámorosodsz. Ily módon vezetem hőn szeretett lelkeimet arra, hogy engedelmeskedjenek és maradjanak a háttérben. Király vagyok, és úgy uralkodom felettük, hogy elérjék a tökéletes jóságot háromságos Szentségünk dicsőségére. Ahogy egykor tanítványaimnak mondtam, úgy mondom neked is: „Boldogok vagytok, ha megértitek ezt, és így is tesztek.” (Ján 13,17.) [Engedelmességben és megsemmisülésben, mint hőn szeretett lelkei: teljes alárendeltségben.]
*
1997. Jáki Szaniszló. Világ és Vallás.
15.
Az emberi lélek örök, szabadító igazságok után sóvárog.
A nyilvánosság és a politikum viszonylatában ez azt jelenti, hogy mi keresztények vagyunk az emberi jogok utolsó védői, ha az igaz emberről, nem pedig annak kontár biológiai vagy szociológiai másáról van szó. Olyan feladat ez, melyre büszkének kell lennünk, amelyre jól fel kell készülnünk, s amelynek teljes egészében oda kell adnunk magunkat. Csak a félmegoldásokat nem tűrő Igazság szabadítja fel az embert: s az ember csak ebben a szabadságban találhatja fel igazi eredetét és válhat hűvé önmagához.
41.
Az ember egyéni feladatai közül ugyanis egyet sem lehet befejezni pusztán emberi értelemben. (…) Bizonyos, valóban gyötrő értelemben minden feladatunk befejezetlen marad, minden teljesítményünk csak egy követ ad ahhoz az épülethez, amelynek szerkezetét és méretét egyedül csak Isten ismeri.
41-42.
Egy ember számára elég, hogy ennek a nagy és nemes épületnek csak egyetlen kövét lehelyezze, elég, több mint elég számomra, ha csak annyit teszek, hogy csupán megkezdem azt, amit mások reményteljesebben folytathatnak. Az emberek fiai közül csak egy Valaki végzett tökéletes munkát és tett eleget annak és merítette ki küldetését, amelyért jött. Egyesegyedül csak Ő mondhatta utolsó lélegzetével: Consummatum est. De mindaz, aki kötelességét hittel, reménnyel és szeretettel teljesíti, eltökélt szívvel és elszánt akarattal, képes gyengesége ellenére is olyat alkotni, amely ha tökéletlen is, mégis maradandó. Még tévedései is eredménnyé válnak, mint szükséges lépések egy olyan sorozatban, és mint (hogy úgy mondjam) tagok egy olyan sorozatban, amely végül teljesíti a célt, amelyet kitűzött.
43.
„Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga az Isten, az Úr, harcol akkor érted” (Sir 4,28).
128.
De amire az emberek igazán vágynak, az a végső igazságok sora, és hogy ezt megtaláljuk, a katekizmushoz kell fordulnunk.
Mi csak akkor teszünk a világnak jót, ha a kemény, örök igazságokat nyugodtan, de határozottan ismételjük. Nem nagy hangon, nem fenyegetően, hanem csöndes eltökéltséggel.
155.
A modern társadalom betegsége súlyosabb, mint a gazdasági. Az igazi betegség az, hogy egyre kisebb lesz a hit, a bizalom alapvető morális elvekben, alapvető természeti törvényekben. Ennek a hitnek a csökkenése egyenes arányban van a Teremtőbe vetett hit meggyengülésével. Ha nincs Teremtő, akkor nincs hála, de ha nincs Teremtő, törvény sincs, mégpedig olyan törvény, ami nélkül a társadalom nem képes fennmaradni. Pontosan ez az, amit végső elemzésben az Egyház hirdet.
Nem kell többet tennünk, mint azt, amit a gyertya tesz, és elsősorban akkor, amikor az oltáron van. Ott világít, és miközben ezt teszi, elég. Vállaljuk ezt a szerepet, ezt a küldetést. Erre hívott meg mindnyájunkat Krisztus, amikor azt mondta: nem azért gyújtanak gyertyát, hogy a véka alá rejtsék, hanem azért, hogy a gyertyatartóra tegyék, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak.
1997. Joseph Ratzinger (és Peter Seewald). A Föld sója. 138-139.
PS: Kőnig bíboros egyszer így vázolta az Egyház mai helyzetét a világban: „Alapjában egy évszázados fejlődési folyamatról van szó, amely az Egyház és a világ elkülönüléséhez vezetett. Egyre növekvő távolodás mutatkozik a modern ember gondolkodása és az Egyház tanítása között”. Majd így folytatja a bíboros: „Azonban az Egyháznak is kritikusan meg kell vizsgálnia önmagát, mennyiben vétkes ebben a kommunikációs zavarban, hogy le tudja győzni”.
JR: A kommunikációs zavar, amiről Kőnig bíboros beszél, egészen nyilvánvaló, és úgy gondolom, hogy részfelelősség a mi oldalunkon is van. Egyrészt nem találjuk a nyelvet, hogy a mai tudatnak megfelelően fejezzük ki magunkat. Később talán még rátérünk olyan fogalmakra, mint eredeti bűn, megváltás, engesztelés, bűn stb.; ezek olyan szavak, melyek egy-egy igazságot fejeznek ki, de a mai nyelvben a legtöbb embernek már nem mondanak semmit. Jelentésüket újra közölhetővé tenni olyan feladat, amivel vesződnünk kell…
PS: A közvélemény szerint az Egyház sokszor fenyegető, megcsontosodott hatóság. Miért ilyen szigorú a hivatalos Egyház? Nem kellene a jó pásztornak kicsit anyaibb módon gondoznia a nyájat?
JR: Való igaz, hogy az Egyház szavaiból sokaknak végeredményként csak néhány erkölcsi tilalom – főként a szexuális etika területén – marad meg, s ezért az a benyomásuk, hogy az Egyház csak ítélkezik és beszűkíti életüket. Lehet, hogy ebben az irányban túl sokat és sok dolgot túl gyakran mondtunk – anélkül, hogy összekapcsoltuk volna az igazsággal és a szeretettel. Úgy hiszem, valami a médián is múlik, amikor a közvetítendő anyagot válogatja. Az ilyen tilalmak valamiképpen érdekesek mint híranyag, megragadható tartalmuk van. Ha ezek helyett Istenről, Krisztusról és a hit egyéb lényeges dolgairól beszélünk, ez a szekuláris nyelvbe nem kerülhet be, egyszerűen nem érti meg. Ezért kell föltennünk a kérdést önmagunknak, hogy az Egyház, ahelyett, hogy csak szidja a médiát, hogyan adagolhatja önmagát általa a nyilvánosság számára. A belső hitéletben, ahol a hit lényegét hirdetik, az egyes dolgokat megfelelő módon lehet egymáshoz kapcsolni, s az ilyen tilalmak megkapják helyi értéküket egy sokkal nagyobb és pozitív egészben. Az a szándék, hogy mindent a lehető leginkább nyilvánossá kell tenni, eltorzítja az arányokat. Az Egyháznak meg kell gondolnia, hogyan találhatja meg a helyes arányokat a befelé irányuló igehirdetés – mely egy közös hitérzéket fejez ki – és a világnak szóló beszéd között, melynél csak részleges megértésre számíthat.
PDF 
küldés...