Az üzenetadás lehetséges, sőt szükséges!
„Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsőségemet nem engedem át másnak,… Nézzétek: a régebbiek beteljesedtek, és új dolgokat hirdetek előre, mielőtt megtörténnének, tudtotokra adom őket.” (Iz 42,8-9)
„Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló. Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg sem történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.” (Iz 46,9-10)
„Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.” (Iz 56,10-11)
„Valóban, az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak. Ki ne félne, ha ordít az oroszlán? Ki ne jövendölne, ha szól az Úr, az Isten?” (Ám 3,7-8)
„Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit.” (Ám 4,13)
„Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” (Jn 5,17)
„S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14,26)
„Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Még sok mondani valóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.” (Jn 16,5-15)
„Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.” (2Tim 3,16-17)
„Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok Hozzá, mert Neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a Sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések sújtják a világban.” (1Pt 5,6-9)
*
1961. Szűzanya. (Kérizinen-1) 62-63.o.
Mindenkor voltak jövendölések Isten Egyházában. Az Ó- és az Újszövetség sok jövendölést tartalmaz, és azok hitelesek.
A prófétaság lelke a katolikus Egyházhoz tartozik. De, ha valaki általában nem hisz a jövendöléseknek és a jelenéseknek – a maiaknak sem – az azt is jelenti, hogy megtagadja Istentől a jogot, hogy beszéljen, hogy megnyilatkozzék. A kegyelem az, amely titeket az isteni fenyegetésről értesít és meg is vígasztal egyben, mert betekintést enged a Gondviselés folyamatába.
Hát nem jelentették előre Isten küldöttei a vízözönt, Szodoma pusztulását tűzeső által, a babiloni fogságot és Jeruzsálem lerombolását a zsidóság szétszóratásával együtt?
Isten ma szükségesnek tartja, hogy haragja csapásait megindokolja az utolsó ítélet előtt, szükségesnek tartja, hogy figyelmeztessen a nagy csapások jövetelére.
Bizonyos, hogy a bajokról szóló jövendölések mindig feltételesek, Istentől jövő atyai fenyegetések, hogy az üdvös félelem visszatérítsen Hozzá titeket. Ezért kell szíveteken viselni terjesztésüknek gondját, mint a megtérés kiváló eszközét. Az Isten félelme a bölcsesség, az erény és az üdvösség kezdete a bűnösök számára.
Főleg a papok és a püspökök tekintsék lelkiismereti kötelességüknek – arra emlékezvén, hogy ők Isten népének őrei –, hogy rámutassanak az isteni igazságosság viharára, amely előbb vagy utóbb biztosan ki fog törni a gonosz nemzetek felett. A nemzetek ugyanis nem léteznek az örökkévalóságban, ezért még itt lenn éri őket utol, mint nemzetet a büntetés.
Vajon jobban engedelmeskedett, vallásosabb és jobb lett a nép a múlt század nagy figyelmeztetései nyomán? Sajnos nem!
Tudjátok – és ez félelmetes dolog –, hogy az emberiség kétharmada halálos bűnben él. Legfeljebb egy őszinte és általános megtérés tartóztathatja fel, feltéve, hogy Isten nem fáradt még bele a várakozásba és, hogy meg akarja adni nektek a bűnbánathoz szükséges időt, mint némely haldoklónak.
65.o.
Isten nem azért adja nektek üzeneteit, hogy kielégítse kíváncsiságotokat.
Hanem egyrészt azért, hogy reménységgel támogassa a jókat, akik hisznek üzeneteimben, és megmutassa nekik, mit tegyenek a veszélyes időkben; és adja azért, hogy a bűnösöket megtérítse.
Másrészt, Fiam nem fedte fel az első időkben az evangéliumi erkölcsöt, annak titkait és misztériumait a maga teljességében saját apostolainak sem. Ezért engedi meg Isten a jelenlegi üzeneteket. Ezek, mint a példabeszédek, rejtett, mély misztériumokat tartalmaznak, amelyeket még nem fejtettek ki. Itt az idő, hogy tanulmányozzák, mert ez igaz fényt vet a jövőre. Csak a természetfelettiben van meg az igazi tudás titka.
1968. Pap, Jézus, Szűzanya. (Fűkereszt-1) 4.o.
Pap: Ki mondhatja meg nekünk, hogy mikor szólnak az Égiek?
Az isteni kinyilatkoztatás az utolsó apostol, Szent János halálával lezárult. Ezután általános kinyilatkoztatás már nem történik, vagyis olyan kinyilatkoztatást nem ad az Ég, ami az ember üdvösségének elnyeréséhez elengedhetetlenül szükséges volna. Isten általános kinyilatkoztatását mindenki köteles volna elhinni. A magánkinyilatkoztatások viszont nem feltétlenül szükségesek az üdvösség eléréséhez, de aki azt kapja, annak számára kötelező erejű, ha valóban Isten szólt hozzá. A magánkinyilatkoztatások jövendöléseket tartalmazhatnak, vagy pedig az általános kinyilatkoztatás igazságait magyarázzák meg és teszik kézzelfoghatóvá, s a mai időkre alkalmazzák azokat. „… kiárasztom Lelkemet minden testre, fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.” (Joel 3,1)
Jelenések tehát lehetségesek; sőt vannak is, de természetesen ezek nem mindennaposak. Isten szólhat, amikor akar, akihez akar, és ahogyan akar. Isten, mint egy jó édesapa, nem hagyja magára gyermekeit, hanem velük van, és egyszerű, hívő embereknek ad kinyilatkoztatásokat. A valódi és a hamis jelenések megkülönböztetése lehetséges, de nem könnyű. Ahol Isten jelen van, ott közel van az ördög is, és az emberi erők éppúgy az Isten, mint a Sátán hatalma alá is kerülhetnek.
Minden ilyen természetfeletti eseményt időben kellene lejegyezni, és az illetékes egyházi hatóságnak lelkiismeretesen ki is kell azt vizsgálnia.
9.o.
J: Ki adhat nekem, az Úrnak előírásokat, hogy mit szabad tennem? Talán nincs jogom ahhoz, hogy csodákkal beavatkozzak ebbe az istentelen világba, hogy ez által megmentsem örök halálától? Talán jelenéseim, s Szent Anyám jelenései által nem adhatnánk közléseket? Ezt kérdezem tőletek, szolgáimtól.
Aki ezt a jelet nem ismeri el, az az én akaratom ellen cselekszik. A Sátán a világ fejedelme, a sötétség fejedelme, aki minden erejével el akarja homályosítani az igazságot. Az idő nagyon komoly és a veszély nagyon nagy! Ezért imádkozzatok és vezekeljetek a bűnösök megtéréséért és a lelkek megmentéséért. A döntés órája közeleg. Evilág istentelen hatalmai fölött a győzelmet nem fegyveres erőszakkal lehet elnyerni, hanem csak az Én szent keresztem erejével. A keresztben van üdvösségetek!
11-12.o.
Szűzanya: Ez a föld itt, és ez a hely nagyon szent, és a világ semmiféle hatalmának nincs joga ahhoz, hogy itt bármit is megakadályozzon, amit Isten tesz. Itt Isten akarata teljesül és az Én kívánságom. Isten nem engedi, hogy a világ bármely hatalmassága előírást adjon neki, hogy mit tehet és mit nem. Isten kiválaszthat, és kegyelmével eláraszthat, akit akar, és jelet adhat annak, akinek akar. Itt csak Isten akarata történik és mindent, amit ezen a megszentelt földön Isten dicsőségére és az én tiszteletemre létesítenek, azt az Ég már megáldotta és megszentelte.
1986. Az Atya, Vassula. (Vassula-0) 71-72.o.
Az Atya: Béke legyen veled! Jöjj, jöjj hozzám és szerezz örömet nekem! Kérdezni szeretnél valamit?
V: Azt gondolod, hogy semmibe veszünk téged?
Az Atya: Igen. Ezért vigyázz, nehogy elaludj!… Hamarosan látható lesz a Menny hajnalcsillaga. Hogyne figyelmeztetnélek téged én, aki Atyád vagyok és gondoskodom rólad. Jahve vagyok, a te Teremtőd, és ti mind az én gyermekeim vagytok. Mit gondoltok, hová mentek? Elgondolkoztatok már ezen? Valóban azt hiszitek, hogy magatok által vagytok? Azt hittétek, hogy elhagytalak benneteket? Vagy hogy nem is létezem? Valóban elhittétek, hogy Szavam nem más, mint héber tündérmesék gyűjteménye?
Szeretett gyermekeim, fáj a Szívem, látván, hogy alusztok. Hogyne jönnék el hozzátok, hogy figyelmeztesselek? Hogyan hagyhatnálak el benneteket, amikor az ördög farkasként körbejár arra várva, hogy felfaljon titeket? Fel akarlak ébreszteni benneteket, hogy találkozzatok velem. Várva várom ezt a dicsőséges pillanatot… , vajon örökké tart alvástok? Én, az Isten, hívtalak benneteket. Én, az Isten, mindenkor hívlak benneteket. Jöjjetek hozzám.
1987. Jahve. (Vassula-0) 115.o.
Ma minden bölcsességemet rátok öntöm, hogy megvilágítsam a jelenlegi sötét világot. Én, az Isten, felragyogok felettetek, és felfedem Arcomat, mint azelőtt sohasem, így teszlek képessé arra, hogy jobban megértsetek.
1987. Jézus, Vassula. (Vassula-1) 100.o.
J: Vassula, azt kívánom, hogy szavaimat sokan ismerjék meg, e szavakat, amelyek közvetlenül ajkamról származnak: mert minden kinyilatkoztatás, amelyet beléd leheltem, tőlem való. Ilyen módon is munkálkodom. Időnként eljövök, és felfrissítem mindazt, amit már tanítottam. Megváltótok vagyok, mindig közel vagyok hozzátok, mindig készen arra, hogy visszatartsalak benneteket a gonosztól. Eljövök, és azt remélem, hogy Szavam átjárja a szíveket és megpihen bennük.
192.o.
V: Jézus, valaki említette nekem nemrégiben, hogy Te már nem fogsz több jelet adni, azt mondtad a farizeusoknak. Ezt akkor közölte velem, amikor megmondtam, hogy ez a lelki vezetés (üzenet) Tőled való.
J: Vassula, amikor ezt a farizeusoknak mondtam, azokra a csodáimra gondoltam, amelyeket akkor tettem, amikor testben voltam köztük. Engem most elítélni ezért annyit tesz, mint elítélni mennyei műveimet. Ez mutatja, hogy milyen szárazzá és zárttá vált szívük. Jeleim sohasem szűnnek meg. Jelenlétemet meg fogják érezni a világban, és továbbra is megnyilvánulok jelekben. Higgyetek, higgyetek, ó kishitű emberek! Ne ferdítsétek el Szavamat, mert mit is mondtok Fatimáról? Féltek elhinni, hogy én vagyok az Egy, aki ezt a jelet adta nektek? Ó kishitű emberek, mit el nem ismernétek inkább, mint hogy elfogadjátok, hogy ezek az égi jelek tőlem valók! Szeressétek műveimet, fogadjátok el műveimet! Higgyetek, higgyetek bennem, aki magam vagyok a végtelen gazdagság és irgalom. Jeleim azért vannak, hogy minden ember láthassa, hogy a Szeretet nem felejtett el benneteket, a Szeretet nem húzódott vissza, hogy saját dicsőségének örvendezzen. A Szeretet köztetek van, sohasem hagy el benneteket.
1988. Jézus, Vassula. (Vassula-2) 154.o.
J: … az idők kezdete óta megmutatkoztam különböző helyeken, különböző népeknek, különböző korszakokban. Vassula, hogyan lehetséges, hogy a te korszakod már nem képes észrevenni jeleimet? Mondtam-e valaha azt, hogy többé nem jelenek meg, és nem adok jeleket? A te korszakod halott, és önkezével tette tönkre önmagát. Az Urak Ura vagyok, az élő Isten, miért akarjátok, hogy hallgassak? Miért akarjátok, hogy halott legyek? Vassula, már megmutattam, és most ismét megmutatom neked, mivé lett teremtésem.
175.o.
V: Talán azért nem válaszolnak az egyházi tekintélyviselők, mert a „Béke és szeretet” üzenete is bűnbánatra figyelmeztet, mint a lourdesi és a fatimai? Lehet, hogy nem érzik magukra nézve kötelezőnek, hogy ezzel az üzenettel is foglalkozzanak, és egyébként is túl vannak terhelve munkával. Pedig ez nem csak figyelmeztetés. Szól az egységről, Oroszország megtéréséről és Péter székéről is.
J: Vassula, én vagyok az Ige, az örök Ige. Az én Szavam örök élet. HA ÉN ELHATÁROZOM, HOGY TEREMTÉSEMET AKÁR NAPONTA EMLÉKEZTETEM SZERETETEMRE KÜLÖNBÖZŐ ESZKÖZÖKÖN KERESZTÜL, ÉS BŰNBÁNATRA SZÓLÍTOM FEL, AKKOR SEM HAGYHAT EL TEREMTMÉNYEM – AKI CSUPÁN POR ÉS HAMU – AKÁR EGYET IS KIMONDOTT SZAVAIM KÖZÜL. ÉN, AZ ÚR, TUDOM, MIRE VAN SZÜKSÉGETEK, ÉS NAGY AZ ÉN IRGALMAM IRÁNTATOK!
245-246.o.
J: Én vagyok az, az Úr, aki örökké tartó szeretettel szeret titeket. Én mindig így vagyok jelen közöttetek az idő kezdete óta. Amikor gyermekeim fellázadnak, én, az Úr, gyenge eszközökön keresztül szólok, hogy figyelmeztetést adjak, és visszahozzam őket magamhoz. Én, az Úr, mindig így munkálkodom. Úgy jövök el, mint a kalapács, hogy megtörjem a sziklákat, feltörjem azt a vastag kérget, amely teremtésem szívét takarja. Mindig kinyilvánítottam magamat, amikor teremtésemnek szüksége volt segítségemre, amikor olyan mélyre zuhant, hogy egészen közel került a Sátán kapuihoz. Vassulám, „Béke és szeretet” üzenetemben hívlak, hívlak benneteket, és nagy fájdalommal kiáltom nektek, hogy térjetek vissza hozzám és tartsatok bűnbánatot! Belekiáltok ebbe a pusztaságba, de hangom olyan, mint a visszhang az ürességben…
248-249.o.
J: Túláradó szeretetem mindenkit meg fog keresni. Nem vagyok távol tőletek, együtt étkezünk… , együtt tevékenykedünk…, érezzétek tehát jelenlétemet, térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok (Mal 3,7). Sokan fogják érezni jelenlétemet, hogy bátorságot merítsetek belőlem. Aki keres, megtalál. Engedjétek, hogy növekedjék bennetek Lelkem! Fogjátok meg kezemet gyermekeim, és készségesen kövessetek! Én, Jézus, az én békémet adom nektek, olyan békét, ami hiányzik ebből a világból. Sohasem hagytalak el benneteket. Nem mondtam, hogy veletek leszek a világ végéig? Higgyetek szent jelenlétemben, higgyetek abban, hogy most is jelen vagyok, mert ez a kinyilatkoztatás az én ajkamról származik. Szeretlek és megáldalak benneteket. Jöjjetek…
282.o.
J: A Bölcsesség nem fog várni, úgy fogja megdolgozni népemet, mint a szántóvető ember. Mezőkké alakítja a kiszáradt földet, amelyet azután én bevetek, a béke és a szeretet földjévé teszek. Én vagyok a világ Világossága, és én mindig leszállok hozzátok, amikor látom, hogy sötétség borul rátok.
V: Uram, van néhány szolgád, aki nem akarja meghallani vagy elhinni, hogy Te így nyilatkozol meg rajtam keresztül. Azt mondják, hogy Te, Jézus, már elhoztad nekünk az Igazságot, és semmi másra nincs szükség, csak a Szent Bibliára. Más szavakkal: ezek a művek hamisak.
J: Megmondtam nektek, hogy a Szószóló, a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben fog elküldeni, mindenre megtanít benneteket, és emlékeztet mindarra, amit én már elmondtam nektek. Nem adok nektek semmilyen új tanítást, csak emlékeztetlek az Igazságra, és visszavezetem a teljes Igazsághoz azokat, akik szétszéledtek. Én, az Úr, figyelmeztetésekkel foglak ébren tartani benneteket, és Szentlelkem, a Szószóló, mindig úgy lesz közöttetek, mint aki az én Szavamra emlékeztet benneteket. Ne lepődjetek meg tehát, ha Szentlelkem szól hozzátok! Kegyelmem adja ezt, hogy megtérítsen és emlékeztessen benneteket az én útjaimra.
1989. Szűzanya, Jézus. (Vassula-2) 311.o.
Szűzanya: Dicsérjétek az Urat, amiért ezeket az irgalmas üzeneteket küldte nektek. Ne várjatok új kinyilatkoztatást!
362.o.
J: Szavaim nem különböznek attól, amit a múltban mondtam. Sohasem hagytam fel azzal, hogy minden nemzedéket megtérésre szólítsak. Nagy szeretettel és könyörülettel nyújtom felétek állandóan kezemet.
1989. Vassula, Jézus. (Vassula-3) 41-42.o.
V: Uram, azok, akik visszautasítanak minden magánkinyilatkoztatást, avval érvelnek, hogy az egyedüli igaz kinyilatkoztatás a Biblia. Ezt mindannyian tudjuk, de Uram, Te mit mondasz?
J: A Szent Biblia valóban az igazság, az igazi kinyilatkoztatás, de én nem szűntem meg létezni! Lásd, én vagyok az Ige, és a Lélek által cselekszem. Veletek van Szószólom, az igazság Lelke, akit sokan igyekeznek elfelejteni vagy semmibe venni. Mindazt, amit a Lélek mond nektek, az enyémből veszi. Ő emlékeztet titeket az én Szavaimra. Ő ad sugallatot elméteknek. Ezért ismétlem előttetek, gyermekem, ugyanazokat az igazságokat, és értsd meg, hogy miért rázlak fel benneteket ismételten az Emlékeztető által. Fogadjátok el igazságom Szentlelkét! Azért jövök, hogy Szavamra emlékeztesselek benneteket. Azért jövök, hogy felszólítsalak, tartsatok bűnbánatot, mielőtt eljön az én napom.
65.o.
J: Azért jövök, hogy emlékeztesselek benneteket Szavamra, azért jövök, hogy világosságommal eloszlassam ezt a sötétséget! Azért jövök, hogy figyelmeztesselek és felébresszelek benneteket mély álmotokból.
98.o.
J: Kis gyermekeim, ne bánkódjék szívetek, sohasem hagytalak el benneteket. Én, Jézus, mindig mellettetek vagyok. Az a célom, azért jövök le közétek, hogy megvigasztaljalak, és törvényemre emlékeztesselek benneteket. Újból szeretetre, békére és egységre szólítalak benneteket. Nem azért jövök, hogy megítéljelek, nem azért jövök, hogy elítéljelek benneteket. Végtelen irgalmamban jövök, hogy emlékeztesselek: Szent vagyok, és nektek is szentül kellene élnetek! A Szeretet Istene vagyok, nem kergetlek benneteket kétségbeesésbe. A reménység Istene vagyok, és azért jövök, hogy reményt nyújtsak nektek. Áldott gyermekeim, én szeretlek benneteket a legjobban! Szeretetből adtam oda értetek életemet! Én ne ragadnék meg minden eszközt, hogy e sötét napokban eljöjjek figyelmeztetéstekre, távol tartsalak benneteket a gonosztól, közelebb vonjalak Szívemhez, és megmutassam nektek, hogy a ti lakóhelyetek valóban az én Szentséges Szívemben van? Azért jövök, hogy hívjam mindazokat, akik még nem engesztelődtek ki velem.
1990. Jézus. (Vassula-3) 154.o.
Gyermekem, én fedem fel misztériumaimat, és sokaknak feltárom, hogy mi fog bekövetkezni. Te is egyik kiválasztott lelkem vagy {Vassula}, akinek megmutattam Szent Arcomat és szándékaimat. Csupán üzenetemet kell továbbadnod, senkit sem kell meggyőznöd!
Virágom, tégy meg mindent, amit tudsz, a többit én teszem meg.
1990. Jézus, Szűzanya. (Vassula-4) 29.o.
J: Emlékeztetni foglak arra, hogy legyetek egyek szívben és lélekben, és úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket! Igen, én vagyok az Emlékeztető, kitartóan emlékeztetlek benneteket Szavamra. Azért szólok hozzátok, hogy felfrissítsem emlékezeteteket.
57-58.o.
J: Ma mindenkinek megadom a lehetőséget, hogy közvetlenül szent lakóhelyemről hallhassa hangomat. Hangom visszhangként zeng Jeruzsálemből és eléri a Föld minden lakóját. Senki sem mondhatja majd, hogy nem figyelmeztettelek benneteket.
Nemzetről nemzetre küldöm Szentlelkemet, hogy kiáradjon rátok. Állhatatosan küldöm hozzátok szolgáimat, a prófétákat, hogy emlékeztessenek benneteket, ki az Atyátok, hogy elforduljatok gonosz cselekedeteitektől és engeszteljetek tetteitekért.
Eljövök hozzátok, nehogy istentelen elméleteket bálványozzatok.
Elküldöm követeimet, hogy emlékeztessenek benneteket tanításomra, és hogy éljetek szentül, mert én Szent vagyok. Méltóvá kell válnotok, hogy eljövetelem napján szemembe nézhessetek.
125-126.o.
Szűzanya: Isten azt akarja, hogy mindenki megmeneküljön, és ez most ünnepélyes figyelmeztetésem mindazok számára, akik hallják e könyv jövendöléseit: ne fojtsátok el a Lelket, aki most munkálkodik közöttetek, amikor hitehagyástok elérkezett tetőfokára.
Ne mondjátok majd az ítélet napján: „Sohasem hallottam, sohasem tudtam ezt.” Jézus és én ezeket már azelőtt kinyilvánítjuk, mielőtt még megtörténnének, hogy ne mondhassátok, amikor színről színre találkoztok Istennel: „Nem tudtam róla.” A kevélyek fellegvára össze fog omlani…, és a gonosz lelkeket kivetik belőle.
132-134.o.
J: Eljövetelem küszöbön áll, és állandóan jeleket adok nektek, hogy felkészítselek rá. A Szeretet vissza fog térni. Úton vagyok felétek.
Nagy visszatérésem előtt elküldöm hozzátok szolgáimat, a prófétákat, hogy emlékeztessenek benneteket törvényemre, és arra, hogy térjetek vissza gonosz útjaitokról, éljetek szentül, és hírül adjanak nektek egyes eseményeket, mielőtt bekövetkeznének.
Elküldöm hozzátok angyalaimat, hogy szentségemre, fenségemre és ragyogásomra emlékeztessenek benneteket.
Elküldöm hozzátok szószólóimat, hogy házatok tetejéről kiáltsák és hirdessék Szentlelkem menyegzőjét.
Nem fáradok bele, hívlak, hogy keljetek egybe velem! Nem kedvetlenít el ellenséges magatartásotok és közömbösségetek sem.
Ne legyetek olyanok, mint akik azt mondják látnokaimnak: „Ne lássatok látomást!” és prófétáimnak: „Ne jövendöljetek!” Engedjétek, hogy királyi udvarom előkészítse számomra az utat!
Egyetlen jövendölés sem származott soha emberektől.
Amikor látnokaim és prófétáim helyettem beszélnek, azt a kegyelem segítségével és Szentlelkem segítségével teszik, aki eltölti, és arra készteti őket, hogy nyissák ki ajkukat és ismételjék Szavaimat. Továbbra is emlékezetetekbe fogom idézni az igazságot szószólóim által, még ha ismeritek is az igazságot. Továbbra is felfedem terveimet szolgáim, a próféták előtt, és látomásokban mutatom meg fenségemet látnokaimnak.
Engedjétek, hogy választottaim és szeretett lelkeim szabadon előkészíthessék számomra, a ti királyotok számára az utat.
Engedjétek, hogy tanúságot tegyenek! Mennyei udvaromat küldöm, hogy prófétáljanak korszakotok pusztaságában a végső idők számára, hogy megtérítsenek benneteket, mielőtt még az én nagy napom eljön.
Értsétek meg, hogy nemcsak irgalmasságból jövök, hanem azért is, hogy ítéletet tartsak!
Nem azt mondom küldötteimnek, hogy csak az igazakat hívják, hanem hogy hívják a bűnösöket, a szegényeket, a bénákat, a társadalmatok kivetettjeit és mindenkit, akiket az utcákon találnak, hogy jöjjenek és töltsék meg iskolámat! Hívni akarom azokat, akik sohasem kerestek és nem ismertek engem, hogy jöjjenek, és éljenek házamban, mivel ez az irgalmasság és a kegyelem ideje.
1991. Jézus. (Vassula-5) 28.o.
Eljövetelem nagy eseményére készítem fel lelketeket iskolámban, és kegyelmemből olykor jövendő dolgokról beszélek nektek, hogy ismertessem, miképpen fognak megtörténni.
63.o.
Tekints az Égre, és figyeld az idők jeleit!
Azért jövök, hogy sorra összegyűjtsem a nemzeteket, megmutassam minden embernek Szent Arcomat, és emlékeztesselek benneteket szeretetemre. De látjátok, a bajok elkezdődtek, ahogyan a szülési fájdalmaitok is. Mivel hívők lettetek, tanúsíthatjátok, hogy mindaz megvalósul, amit a Szentírásban olvastatok: Lelkemet bőséggel árasztom ki az emberiségre a sötétség e végső napjaiban.
Oly dolgoknak lesztek tanúi, amelyeket korábban hasonlatokban és példabeszédekben kaptatok.
84.o.
Engedjétek, hogy pusztaságotokban úgy nyilvánítsam ki Lelkemet, ahogy nekem tetszik, akkor, amikor nekem tetszik, és annak, aki nekem tetszik: hogy megmentselek benneteket!
98.o.
Egyházam belső ereje a Szentlélek, aki Egyházamban él és benne munkálkodik. Amilyen a testben lévő szív, olyan az én Szentlelkem is az én Testemben, amely az Egyház.
Egyházam belső ereje az én Szentlelkem, aki ingyen adja és osztja adományait és kegyelmeit, hogy az Egyház javára legyen.
Egyházam belső ereje az én Szentlelkem, aki Szavaimra emlékeztet titeket. Nem nyilatkoztat ki új dolgokat, ugyanazt tanítja, amit már korábban is tanított.
100.o.
Megsajnáltalak nemzedék! Ne mondd, hogy már mindent elmondtam, amit el kellett mondanom. Miért akarsz engem magadhoz hasonlóan korlátok közé szorítani?
Én vagyok Szavam emlékeztetője, igen, Egyházam belső ereje vagyok, és szabadságomban áll új jeleket küldeni, és új csodákat művelni. Szabadságomban áll, hogy felemeljelek, nemzedék, és gyógyító olajat öntsek rád Szentséges Szívem gazdagságából akkor, amikor akarom, és arra, akire akarom.
Felépítem, igen, újjáépítem Egyházamat, amely most romokban hever. Ezért nemzedék, nehogy úgy állj elém az ítélet napján, hogy azt kelljen mondanom: Te is egyik üldözőm voltál, aki rombolt, amíg én építettem.
112.o.
Szenvedélyesen szeretlek benneteket! Ezt soha ne feledjétek! Én keltek életre mindenkit. Senkit sem taszítok el magamtól, a bűnöst és a méltatlant sem. Mind az én gyermekem. Üzenetem a szeretet üzenete, amely valóságos eredetetekre, Szavamra és létezésemre emlékeztet benneteket. Ne tőlem féljetek, hanem inkább attól, aki azzal ámít titeket, hogy ő nem létezik, és álnokul a halálba sodor benneteket. Én vagyok a Világosság.
Jöjj, mondd meg nekik, hogy nem szenzációként kapták ezt az üzenetet, hanem azért, hogy rádöbbenjenek, milyen sürgős, mennyire súlyos és fontos felszólításom.
Döbbenjenek rá, mennyire sürgős megtérniük, milyen súlyos lelkük állapota, milyen fontos, hogy megváltoztassák életüket és szentül éljenek!
Döbbenjenek rá, milyen fontos üzenetem, mert lelki táplálék ez, lelkiségüket kiegészítő étel, gyógyító kenet sebeikre, melyeket az ördög ütött rajtuk ebben a sötétségben. Azt akarom, hogy gyermekeim nagy figyelemmel hallgassák, amit mondok!
Az igazság Lelke vezessen vissza az igazsághoz!
A tudás Lelke emlékeztessen benneteket az egy és igaz tudásra, amelyet én magam adtam nektek.
1993. Jézus. (Vassula-7) 96.o.
Ki könyörül meg népemen, ha nem én? Hogyan maradjak csendben, amikor a néptömegek folyamatosan elvesztik hitüket, a rémület koronája van minden ember fején, és kicsapongás uralkodik szívükben? Csendben kell-e maradnom, amikor istentelenség terjedt el az egész világon?
113.o.
Félelem nélkül emeld fel hangodat és prófétálj gyermekem, hogy kioltsd sok szívben a gonoszságot! Hallják meg azok, akiknek van fülük, hogy mit mond ma a Lélek az egyházaknak! Jöjjön ide mindenki, aki szomjazik!
1994. Jézus, Vassula. (Vassula-8) 44.o.
J: Emeljétek szemeteket az Égre, és ismerjétek fel jeleimet! Azért jövök, hogy helyreállítsam házamat. Azért jövök, hogy megújítsalak, nemzedék. Azért fedem fel előttetek Szent Arcomat, hogy megmentselek. Ó, jöjjetek, akik még mindig ingadoztok! Mondom nektek:
Kezdettől fogva, és mialatt mindez megtörtént, mindig világosan szóltam hozzátok.
Mindenkor jelen voltam!
87.o.
J: Ne feledd, hogy mindent el fogok mondani, amit akarok; minden ember meg fogja hallani, akinek meg kell hallania.
94.o.
J:… miért fogyatkozol, mint az árnyék?
V: Mintha nevetség tárgyává lettem volna… Megérzem, amikor valaki kerülni kezd. Még mennyi rosszat fognak rólam mondani? Barátságom viszonzásaképpen még el is ítélnek, bár a Te akaratod volt mindaz, amit tettem: Imádkozom értük, áldozatot hozok értük. Nem fogod megvédeni ártatlanságomat?
J: Ne félj, mert a közeledben vagyok. Hagyd, hogy ezek a dolgok megtörténjenek, mert ennek az áldozatnak árán lelkeket nyerek meg, akik a kárhozat útján vannak. Ó Vassula… Egy napon majd megmutatom neked a lelkeknek azt a hatalmas sokaságát, akiket becsmérlőid által okozott sebeid és jóvátételed által megmentettem. Minden értelmet meghalad a lelkek iránti szeretetem, és mondom neked, nagyon szomjazom a nyomorúságos lelkekre! Miképpen maradhatnék közömbös, Vassulám? Hogyan maradhatnék közömbös, amikor a nemzetek egész sora lesz hitehagyottá és lázadóvá? A mai lázadás még nagyobb, mint a múltban ismert nagy lázadás (utalás a Zsolt 95-re).
Vajon elhagyja-e a pásztor a nyáját? Én vagyok a ti Pásztorotok, és szeretem kis nyájamat.
1995. Író. (Ruanda-1) 22.o.
Könyvet írni a kibehói eseményekről korainak és merésznek tűnhet, lévén, hogy ezek a jelenségek nem egyszerűek, és elég szenzációsak. Hogy mégis az írás mellett döntöttem, annak a kivételes tanúk sokasága, és a mostani világhoz címzett üzenetek fontossága és sürgőssége az oka.
220.o.
Egy utolsó ellenvetést szeretnék leírni Kibehóval kapcsolatban, – a legkategorikusabbat –, ami főként papoktól és szerzetesektől ered. Ők valami ilyesmit mondanak: „Mindegy, hogy a kibehói események igazak-e vagy sem. Nekünk nincs rá szükségünk. Nekünk ott van a Biblia és a Próféták, Jézus Örömhíre, és ez elég. A többi fölösleges, és különben is, mire szolgál?”
Ehhez a véleményhez azt szeretném hozzátenni, hogy ezek szerint nincs szükségünk a ‘megtérésre’ hívó felszólításra, vagy visszahívásra, hogy új módon halljuk ugyanazt az üzenetet. Ezzel szemben azt is mondhatnánk, hogy az Egyháznak éppen az a dolga, hogy szenteket, misztikusokat és prófétákat neveljen, akik azért jönnek, hogy zavarjanak minket.
Mert pontosan erről van szó: a kibehói üzenet mindnyájunkat szólít, és zavar minket… Kibeho látnokai többször elismételték, hogy Jézus és Mária nem jöttek csak úgy, semmiért. A mi érdekünk, hogy meghallgassuk Őket, megismertessük és megpróbáljuk gyakorlattá tenni üzenetüket, ez csak a mi nagyobb javunkra válik.
1995. Jézus. (Vassula-9) 120.o.
Mondottam, hogy ezzel az üzenettel bíztalak meg, és az üzenet semmi újat nem ad hozzá a Szentíráshoz. Mindaz, amit ebben az üzenetben elmondtam, le van írva a Szentírásban, de még nem értettétek meg teljesen.
1996. Író. (Damaszkusz-1) 18-20.o.
Vajon oktalan és csalóka dolog lenne arra gondolni, hogy Isten „közvetlenül” is közbeléphet?
Ebben kételkedni annyi, mint abban a tökéletes szeretetben kételkedni, amelyet a Teremtő irántunk tanúsít. Csak a kőszívűek tudnák ezt a képtelen gondolatot elfogadni.
A kegyelem rendjében Isten különbözőképpen lépett közbe az idők folyamán. Voltak száraz korszakok, árny- és fénykorszakok és bőséges korszakok. Az idő sürgető volta miatt Isten ma olyan gyorsan és gyakran lép közbe, amit az emberiség még nem tapasztalt az Úr eljövetele óta. Irgalmasságának megnyilatkozásai, a „jelek”, amelyek oly rejtettek voltak a múltban, ma láthatóbbak és felismerhetőbbek, mint valaha.
110.o.
Ez az üzenet mindenki számára érthető és szükséges a hithez a teológusokat kivéve, számukra túl egyszerű.
Ki kételkedhet abban, hogy „Isten szól” mai emberi nyomorúságunk közepette, amikor a hit intellektualizálása és megszentségtelenítése kiüresítette szívünket és templomainkat. A „hit technokratái” pusztasággá tették az emberek szívét.
1997. Jahve. (Vassula-11) 33.o.
A hegyek megtántorodnak a halál bűzétől, ami most teremtésemből árad. A vizek morajlanak és felkavarodnak kínjukban, látván fájdalmamat, hogy saját ivadékaim meghalnak ezzel a világgal együtt, mely elpusztul a bűnben és a gonoszságban. Be kellene talán kötni a szájunkat? {A Szentháromságét!}
*
1947. Josef Holzner. Szent Pál. 54.o.
Isten üdvözítő tervében az egyik alapelv így hangzik: Az embert az ember vezesse Istenhez. Ha nem új teremtésről van szó, Isten mindig másodlagos okokkal él mind a természet, mind a kegyelem világában.
86.o.
Az Egyház nem kapott alapítójától kész receptet az összes bekövetkező kérdésekre és esetekre. Ahol nem a kinyilatkoztatásról van szó, ott a tények szavában ismeri fel Isten akaratát. Ez a Szentlélek névtelen fuvalma a történelemben.
361.o.
Amikor azonban a nép úgy érzi, pásztorai csődöt mondanak, hamis próféták felé fordul.
1974. ç 1979. L. J. Suenens. Új Pünkösd? 158.o.
Mindannyian hisszük: Jézus elküldte nekünk Lelkét, hogy mindig jobban bevezessen a teljes igazságba, amit tanítványai még nem viselhettek el (vö. Jn 16,12). Belső párbeszéd ez – a Lélek kenete, amely minden megkereszteltet megtanít, hogy figyeljen Istenre. Ha hűségesek vagyunk, napról napra jobban meghalljuk a Lélek kinyilatkoztatását Egyházában és Egyháza által. A világ elsősorban azt várja tőlünk, hogy „fogjuk” ezt a hangot, adjuk tovább ezt a bölcsességet, hogy elmondjuk az embereknek, mit gondol Isten róluk, és mi a terve a világgal.
1976. André Frossard. Van egy másik világ. 66.o.
… nem kell megkülönböztetni Istent attól, amit mond, mivel természetéhez tartozik, hogy üzenetében önmagát közli és belezárja magát szavába, …
1976. Farkasfalvy Dénes. Bevezetés a szentírástudományba. 5.o.
A kereszténység tehát könyvvel születik, léte első kibontakozásában könyveket hoz létre, a könyveket, mint Isten szavának okmányait tiszteli és használja, de ugyanakkor Isten továbbélő aktív működését is hiszi, hirdeti és tapasztalja.
47.o.
Isten, mint a szent szövegek Főoka (causa principalis), felelős sugalmazó tevékenységének minden eredményéért. Ugyanakkor az emberi szerzőt is hatni készteti, mint élő, gondolkodó és szabadon cselekvő eszközt, aki a maga egyéni adottságainak és feltételeinek korlátai között alkot. A létrejövő mű egyszerre isteni és emberi eredetű.
62.o.
Isten önközlését kinyilatkoztatásnak nevezzük. Már maga a teremtés ezt a célt szolgálta (természetes kinyilatkoztatás), de ezen felül Isten a bűnbeesett emberiséggel különleges, maga választotta módon is közölte magát.
65-66.o.
Az isteni sugalmazás nemcsak egyik vagy másik szerzőre való természetfeletti hatást jelent, hanem azt jelenti, hogy a művek létrejöttének egész folyamata isteni gond és tevékenység eredménye. Isten ugyanis az üdvtörténet során az általa létrehozott kinyilatkoztatás hiteles kifejezéséről is gondoskodik. Sugalmazó tevékenységével az isteni szónak emberi szóvá, majd írott emberi szóvá válását kíséri és vezeti, sőt ezt a folyamatot ő maga eszközli.
A sugalmazott szöveg létrejövésének egész folyamatát különleges gondviseléssel úgy vezeti, hogy az teljes egészében az ő természetfeletti működésének eredménye.
71.o.
Ami a szöveg tökéletlenségeit illeti, elég, ha szem előtt tartjuk az emberi eszköz tökéletlen mivoltát, és elfogadjuk, hogy Isten, amikor mondanivalóját emberi szóra váltja, az emberi értelem és kifejezésmód pszichológiai, történeti, sőt egyedi korlátait elfogadja, és így ágyazza be gondolatait az emberi történelem folyamatába.
1978. Koncz Lajos. A mi Istenünk. 134.o.
… a kinyilatkoztatás kapcsolat és párbeszéd az Isten és ember között. Ezt – a fentiek szerint – már a múlt század elején is látták, de szükségesnek érezték megmutatni a lehetőségét is – a „modern szellemmel” való első konfrontációban. A skolasztikus nyelven fogalmazott válasz világos és egyértelmű. Lehetségesnek kell ítélnünk a kinyilatkoztatást, ha nem tartalmaz ellentmondást – egyrészt a kinyilatkoztató Isten, másrészt a befogadó ember, és a kinyilatkoztatott dolgok részéről sem.
Márpedig semmilyen oldalról nem mutatkozik ellentmondás. Az Isten részéről azért nem, mert Ő végtelenül bölcs és hatalmas, tehát bizonyos igazságokat feltárhat, s számtalan módot tud találni akaratának kinyilvánítására. Nem is vonhatja ezt igazán kétségbe csak az ateista, mert ha az ember képes érzéseit másoknak feltárni, hogyan ne tudná ezt az Isten! Ugyanez a helyzet az ember részéről, aki értelemmel bír, tehát nincs akadálya annak, hogy a közölt igazságot felfogja, mint ahogyan az ember-ember közti kapcsolatban is ez történik. Végül a kinyilatkoztatott dolgok oldaláról sem merül fel komoly kifogás: mert ha azok az Isten nagyobb ismeretére és dicsőségére, valamint az emberek javára szolgálnak, nincs akadálya, hogy egy kinyilatkoztatás feltárja azokat.
1979. L. J. Suenens. Új Pünkösd? 158.o.
Mindannyian hisszük: Jézus elküldte nekünk Lelkét, hogy mindig jobban bevezessen a teljes igazságba, amit tanítványai még nem viselhettek el (vö. Jn 16,12). Belső párbeszéd ez – a Lélek kenete, amely minden megkereszteltet megtanít, hogyan figyeljen Istenre. Ha hűségesek vagyunk, napról napra jobban meghalljuk a Lélek kinyilatkoztatását Egyházában és Egyháza által. A világ elsősorban azt várja tőlünk, hogy „fogjuk” ezt a hangot, adjuk tovább ezt a bölcsességet, hogy elmondjuk az embereknek, mit gondol Isten róluk, és mi a terve a világgal.
1980. ç 1986. II. János Pál (és André Frossard). Ne féljetek. 51.o.
Az az Isten, akiben mi keresztények hiszünk, nem csupán a láthatatlan Teremtő, akit szemünk a világban és a teremtményekben megragadhat, hanem az az Isten is, aki az embereknek elébe jön, és ezért belépett a mi történelmünkbe.
56.o.
Ezek a csodálatosan tömör és szabatos szavak {Dei Verbum} nem a hitről szólnak, hanem a kinyilatkoztatásról. A kinyilatkoztatás – az önmagát közlő Isten. Ezért ajándék és kegyelem. Ajándék, melyet személy személynek ad a személyek közösségében, teljesen ingyenes és szabad ajándék. Nem is tudja ezt semmi más megmagyarázni, csak a szeretet.
195-196.o.
Szinte úgy tűnik, hogy egyáltalán nem is sejti {II. János Pál pápa}, hogy mit jelent személye azoknak a keresztényeknek, akik féltették Egyházukat, mert veszélyben látták a hit egységét; mert megélték, hogyan néptelenedik el a hívek néma visszahúzódásával, akik nem tudták már többé, hogy mit higgyenek és mit ne; akik annyira elvesztették tájékozódásukat, hogy már nem is tudtak mit válaszolni hitük legfontosabb kérdésére, Krisztus alapvető kérdésére: „Hát ti kinek tartotok engem?” – és a menekülésben keresték a megoldást.
1987. II. János Pál pápa. „Dominum et vivificantem.” A Szentlélek az Egyház és a világ életében. 45.o.
Az ember egyidejűleg az ő emberségének lényege szerint, mint különös ajándékot, megkapta az „Isten képére és hasonlatosságára” való teremtettséget. Ez nem csak értelmet és szabadságot jelent, mint az emberi természet sajátos tulajdonságát, hanem kezdettől fogva azt a képességet, hogy Istennel személyes kapcsolatba, az „én és te” viszonyba lépjen, azt a képességet, hogy véle szövetséget kössön, ami azáltal jön létre, hogy Isten üdvös módon önmagát közli az emberrel. Mert „Isten képére és hasonlatosságára” vagyunk teremtve, azért „a Lélek ajándéka” végül azt jelenti, hogy meghívást kaptunk Isten barátságára. Ez a barátság részesíti az embert „Isten ama mélységeiben”, amely meghaladja az emberi mértéket. A II. Vatikánum tanítása szerint: „A láthatatlan Isten (vö. Kol 1,15; 1Tim 1,17) lángoló szeretetének gazdagságából mint barátaihoz szól az emberekhez (vö. Kiv 33,11; Jn 15,14-15), társalog velük (vö. Bár 3,38), hogy őket meghívja és befogadja saját közösségébe”. (Dei Verbum 2.)
1990. Paul Josef Cordes. A lelket ki ne oltsátok! 27-28.o.
Az individuális én-Te Isten-kapcsolat a hívő lét archimedesi pontjának látszik, mely nem kérdőjelezhető meg. Az „Isten és a lélek” elve alapján folytatott hitélet elválik a tradíciótól, és lemondhat az egyházi „hivatal” emberi közvetítéséről. A társadalom iránti érdeklődés és felelősség háttérbe szorul; mert akit Isten megragadott, az ebben az Isten általi megragadottságában úgy érzi, elég önmagának.
Ezért van, hogy az Egyház nagy óvatossággal jár el mindazokkal szemben, akik Isten magánkinyilatkoztatásaira hivatkoznak. És csak vonakodva foglalkozik ezzel a jelenséggel.
A 13. század óta a misztika áramlatai figyelemre méltóan gyarapodtak. (…) Bizonyára már jóval korábban szembe lehetett volna nézni ezzel az áramlattal. Az Egyháznak elvileg nyilván lehetősége lett volna arra, hogy elismerje a hitélet egyéni útját, és magáévá tegye az úgynevezett „devotio moderna” gyakorlatát. De mindezen Isten-keresők esetében hosszú időn át csupán a problémákat látták: az Egyház – mint közösség – veszélyeztetését, és az Egyház – mint intézmény – iránti érdektelenséget.
Loyolai Szent Ignácban Isten olyan férfiút készített fel, akinek az lett a feladata, hogy hivatalos utat nyisson az Egyházban a tapasztalatnak, hogy Isten maga vezetheti az embert, hogy Isten Lelke nem kizárólag az egyházi közösséget használja fel arra, hogy kinyilvánítsa akaratát, hanem az egyes hívek szívében is felfoghatóvá, érzékelhetővé teheti irányítását. „A zarándok beszámolójá”-ban Ignác feljegyzi az elutasítást és „kiutasítást”, amit emiatt el kellett szenvednie. Csak gyanúsítgatások és ellenségeskedés árán sikerült megnyitnia a hit elmélyítésének új forrásait az Egyház számára.
1994. Alszeghy Zoltán. A kezdetek teológiája. 52.o.
Isten nem úgy „nyilatkoztatja ki” a hitigazságokat, mintha tollba mondaná azokat egy egészen passzív, élettelen műszer módjára regisztráló embernek, hanem úgy, hogy indítja az ember akaratát, megvilágosítja értelmét, megtaláltatja az emberrel azt, amit közölni akar vele, és jeleinek fényében beláttatja vele, hogy az, amit megtalált és kifejezett, nemcsak az ő állítása, hanem Isten szava.
1994. A Katolikus Egyház Katekizmusa. 66.o.
„A krisztusi üdvrend, mivel új és végleges szövetség, nem múlik el soha. Így, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig már nem kell várnunk semmiféle új, nyilvános kinyilatkoztatást”. A kinyilatkoztatás azonban, bár befejeződött, még nincs teljességgel kibontva. A keresztény hit feladata fokozatosan feltárni teljes jelentőségét a századokon át.
67.o.
A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyilatkoztatások, melyeket „magánkinyilatkoztatásnak” nevezünk. Némelyiküket az Egyház tekintélye is elismerte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezek szerepe ugyanis nem az, hogy „javítsák” vagy akár „kiegészítsék” Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását. Inkább abban segítenek, hogy ezt mélyebben éljük egy adott történelmi korszakban. A hívő érzék az egyházi Tanítóhivatal vezetésével képes megkülönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésének bizonyul az Egyház számára.
1998. A hit hirdetése a mai társadalomban. (A Francia Püspöki Konferencia levele.) 141.o.
… a Lélek megtanítja a keresztényeket „azt akarni, amit Isten akar”.
PDF 
küldés...